Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-20 / 66. szám
1991. március 20., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 TÖBB GAZDÁJA IS LEHET A BALATONI HAJÓZÁSNAK A Mahart sok gonddal küzd. A nehézségek egy része abból fakad, hogy nincs elég szállítani való, a másik, hogy elavult a hajópark. Ez derült ki Fáy András vezérigazgató tájékoztatójából. Ennek ellenére változatlanul bízik a hajózás jövőjében, hiszen a vízi üt a legtisztább, kíméli a környezetet, s a lehető leggazdaságosabb is. A jobb jövő reményében elkészítették a Mahart középtávú stratégiáját, ez biztosítja versenyképességét. Előtérbe került a „szakmai és totális” privatizálás, új piacokat, befektetőket keresnek, korszerűsítik a hajóparkot. Jellemző például az a terv, hogy Nyugat-Magyarországon, főként a közúti közlekedés mentesítése céljából, vízi útra terelik az áruszállítást. Ehhez most dolgozzák ki az új kamionszállítási rendszert. Bár a vezérigazgató kijelentette, hogy külső erőforrás bevonása nélkül nincs kiút a nehézségekből, nem titkolta, belsőleg is meg kell újulni. Ennek egyik útja, módja az „optimális létszám kialakítása és a költségek csökkentése”. A balatoni hajózással kapcsolatban a következő három kérdésre kértem választ a vezérigazgatótól. El- képzelhető-e, hogy a Balatonon, a Maharton kívül más is vállalkozzon személyszállításra? (Ilyen elképzelésről ugyanis hallottunk.) Nem tervezik-e tó körüli utak tehermentesítése érdekében azt, hogy az áru egy részét hajókkal továbbítják? Végül: működőképes-e a Mahart balatoni (siófoki) leányvállalata, amelyet az utóbbi időben belső viharok tépáztak olyany- nyira, hogy az addig igen eredményesen dolgozó igazgató jobbnak látta elhagyni a „parancsnoki hidat”? A vezérigazgató elmondta: semmi akadálya sincs annak, hogy a magyar tengeren más is vállalkozzon személyszállításra, ha eleget tesz az ezzel kapcsolatos előírásoknak. Áruszállítást azonban nem engedélyeznek... A harmadik kérdésre azt a választ kaptuk, hogy siófoki leány- vállalatunknál tudomása szerint rendben vannak a dolgok, s mivel á vállalat élére régi, tapasztalt hajós ember került, bízik a működőképességben. Egyébként e kérdések kapcsán kifejtette: elképzelhető, hogy lesz a Balatonon egy másik kompjárat is. Továbbá: tervezik a tó két végpontja között gyorsjáratok bevezetését. Ezek mentesíthetnék a nyáron zsúfolt utakat is: az autós letenné a kocsiját például a balatonfüredi parkolóban és a gyorsjárattal folytathatná útját. (Szegedi) ÉRDEMES PARASZTNAK LENNI? Tévhitek, illúziók, remények Miközben indulatos vita folyik a kárpótlási törvénytervezetről a parlamentben, népakarattal, patakvérrel fenyegetőznek a honatyák: a parasztemberek csatornába öntik a tejet, levágják jobb sorsra érdemes sertés- állományukat. Mély szakadék húzódik a faluért szónokolok, valamint a falun élő, dolgos emberek között. Látszólag értük verekszenek — úgy, hogy közben alig ismerik valóságos életüket, küzdelmeiket. Az igazi kérdés ugyanis az: érdemes-e parasztnak lenni Magyarországon? A választ ezúttal nem ékesszóló politikusoktól, hanem az objektiven, tudományos igénnyel vizsgálódó kutatótól kértük. Flórisné dr. Sipos Ida, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem agrárgazdasági tanszékének egyetemi docense ötéves kutatási tapasztalatainak birtokában felelt kérdéseinkre. Mennyi az a töredéknap? — Öt esztendeje még álomnak is merész lett volna a mező- gazdaság privatizációja. Akkor az Önök csoportja a mezőgazdasági kistermelést kezdte vizsgálni. Mi volt a céljuk? — A kutatás indításakor is a kistermelés adta a mezőgazda- sági termékek harmadát. Akkor is érdekes volt, hogyan élnek a kistermeléssel foglalkozó családok, milyen hatékonyan tudnak gazdálkodni. Mindenekelőtt tisztáztuk, hogy nem faluszociológiai kutatást indítunk, hanem gazdasági közelítésből vizsgáljuk a falusi háztartásokat. Abból indultunk ki, hogy a háztartás az a legkisebb gazdasági egység, ahol a bevételekkel, az eszközökkel, a munkaerővel gazdálkodnak. A falusi háztartásokra viszont az jellemző, hogy az iparban, a szolgáltatásban vagy a mezőgazdaságban végzett főfoglalkozáson túl vállalkoznak a kistermelésre is. — A múltban oly gyakran hangoztatott ,, bevált agrárpolitika” egyik lényeges eleme az volt, hogy a magyar falusi lakosság töredék munkaidőben egészíti ki jövedelmét a kistermeléssel. — Kutatásaink azt igazolják, hogy egyik kitétel sem állja meg a helyét, következésképpen módszeresen félrevezették a falusi termelőket és a városi lakosságot is. Vizsgálataink szerint az összes munkaidőnek a 25—54 százalékát fordították mezőgazdasági termelésre a falusi háztartások, s ez napi másfél-hat órát jelent. Ha például hattal tetézte otthon, aligha nevezte töredék időnek ez utóbbit. A bevételekkel hasonló a helyzet, hiszen azok 20—85 százaléka a kistermelésből származik. Ha ezt elfogadjuk, akkor ebből az is következik, hogy inkább a főfoglalkozásból származó jövedelem egészíti ki a háztájit. Nyolcforintos órabér — Magas jövedelemhez jutottak a falusi háztartások? — Nem kell őket irigyelni. A kisvárosi ipar mindig kevesebbet fizetett a nagyvárosinál, s a mezőgazdasági nagyüzemekben megszerezhető jövedelem is elmaradt az iparétól. A főállásban szerzett jövedelemből épp csak éldegélni lehetett, gyarapodni semmiképpen. A mezőgazdasági kistermelésben is tág határok között szóródtak a jövedelmek, vizsgálatunk során nyolc és kétszáz forintos órabérekkel találkoztunk. A fiatalok általános igénye azonban, hogy az órabérük érje el a száz forintot; ennél kisebb keresetnél nem vállalkoznak termelésre. A jövedelmek vizsgálatánál egy lényegi megszorítást kell tennünk. A falusi emberek az úgynevezett bruttó jövedelemben gondolkodnak, vagyis saját munkájuk bérét és a vállalkozás hasznát együtt kezelik. — Ily módon a nyolcforintos óránkénti jövedelem égbekiáltó kizsákmányolás. Mi tartotta fönn mégis a kistermelést? — Alapvetően három dolog: az adókedvezmény, a nagyüzem és a kényszer. A mező- gazdasági kistermelést szerencsésen elkerülte a személyi jövedelemadó, így legalább az egyébként is alacsony jövedelmeket nem csapolta tovább az állam. A kistermelés pótolhatatlan stabilizációs forrása a nagyüzem volt. Nem vitatható: a termelőszövetkezetek állatot, takarmányt, a növénytermesztésben gépi munkát, anyagokat hiteleztek a kistermelőknek, akik voltaképpen indulótőke nélkül kezdhettek a termeléshez, csak a családjuk munkaerejét és szakértelmét vitték a vállalkozásba. Persze a nagyüzem sem önzetlenül fektetett be, hiszen az értékesítési feláron osztozott a kistermelővel, így a befektetés kamatát megkapta. A támogatások leépítésével a nagyüzemi integráció mérséklődött, így a kistermelés külső forrásai is elapadtak. A harmadik fönntartó tényező: a családok gazdasági kényszere. Ha egy falusi háztartás abbahagyja a kistermelést, nem tudja az életszínvonalát megtartani, hiszen más munkalehetősége csak kivételes esetekben akad. Végülis a falusi családokban a kistermelés egyszerre érdek és kényszer. Kisgazda szlogenek — Az agrártámogatások leépülőben, a mezőgazdasági nagyüzemek szétesőben vannak, vagyis az egyéni gazdálkodók a jövőben leginkább magukra számíthatnak. Mindezek tagadni látszanak a kisgazda szlogeneket, hiszen a józan paraszt nem csupán verejtékkel termelni, hanem tisztességes munkával jövedelmet akar szerezni. Tudományos nézőpontból hogyan értékelhető az erőszakos földfoglalás, a kikövetelt egyéni gazdálkodás ? — Miután vizsgálatokat nem végeztünk erre vonatkozóan, tudományos választ sem adhatok, csak a magánvéleményemet és a nemzetközi tapasztalatokat foglalhatom össze. Aki manapság mezőgazdasági termeléssel akar foglalkozni, s földjét visszakéri, oda kell adni neki, feltétlenül segíteni kell őt a vállalkozásban. Az egészen biztos, hogy az egyéni gazda a mai körülmények között kemény munkával szerény jövedelmet szerez. Csak egy példa: egy középiskolát végzett magángazdálkodó 45 saját tehenet tartott, s évi jövedelme — a munkabérrel és haszonnal — 276 ezer forint volt, napi 12—13 órás elfoglaltsággal. A földtörvény elfogadásának elhúzódása mesterségesen korlátozza a mezőgazdasági vállalkozásokat, és olyan illúziókat kelt a vállalkozni szándékozó gazdákban, hogy a számukra ismeretlen s jelen pillanatban elérhetetlen dolog feltétlenül jobb lenne. A németországi giesseni mezőgazdasági egyetem háztartás-gazdaság- tani vizsgálatai szerint legalább hatvan-száz hektáron kell gazdálkodni ahhoz, hogy elfogadható életszínvonalat érjenek el. Akinek ennél kisebb a birtoka, a mezőgazdaság mellett főállású elfoglaltságot és jövedelmet keres az iparban vagy a szolgáltatásban. Hazai vizsgálatok nélkül is kikövetkeztethető: ennél sokkal kisebb területeken nálunk sem élhet jól egy egyéni gazda és családja. V. Farkas József Népi ülnökök eskütétele Munkájuk értéke nem tiszteletdíj Százharmincegy népi ülnök tett esküt tegnap Kaposváron a bíróság dísztermében, s a következő ötéves ciklusban a bírák mellett dolgozva elősegítik az igazságszolgáltatás munkáját. Nem volt könnyű Somogybán összetoborozni a kellő számú népi ülnököt, s hogy ez sikerült — mint bevezetőben dr. Illés Attila, a megyei bíróság megbízott elnöke elmondta —, áprilistól továbbra is fenntartható a bíróságok működőképessége. Valahogy nincs igazán vonz— Az ülnökök elméletileg ugyanolyan hatáskörrel rendelkeznek, mint a bírák. A gyakorlatban volt már rá eset, hogy leszavazzák? — Ilyen még nem történt velem. Arra volt már példa, hogy ülnöktársammal további bizonyítási eljárást kértünk, pedig a bíró már ítéletet akart hirdetni. Két nyugdíjassal is beszélgettünk, aki most kerül ülnökként először a bíróságra. Mindkettőjüket társadalmi szervezet jelölte, s felkérésre vállalták a megbízatást. ereje ennek a megbízatásnak. Az ülnökök közül sokan nem is tudják még, mire is vállalkoztak. Miközben Szabados Péter, Kaposvár polgármestere átadta a megbízóleveleket, erről beszélgettünk Ambrus Ferenccel, aki már 1976 óta részt vesz a bíróságok munkájában népi ülnökként. — Az elején a kíváncsiság vonzott—mondta a kaposújlaki géplakatos —, majd amikor megismerkedtem a munkával, egyre inkább éreztem: szükség van rám és ülnöktársaimra. Kívülállóként talán más szempontok alapján vizsgálunk meg egy-egy ügyet, mint az a bíró, aki nap nap után hasonló eseteket tárgyal. — Mennyire ismerik meg a tárgyalt ügyek részletetit? Mennyire befolyásolható az ügyész és a védők beszéde? — Minden esetben tájékozódunk a periratokból, vagy a tanácsvezető bíró elmondja a per lényegét. A védők természetesen ügyfelük álláspontját védik, ezért ha csak döntő momentumokat nem ismertetnek, nem igazán befolyásoló. — Az érdektelenség talán azzal is magyarázható, hogy ilyen komoly feladatot komolytalanná tesznek a tiszteletdíjjal. Nyugdíjasként 125 forintot kapunk alkalmanként, s ez tudjuk, mit ér. Ha valóban társadalmi munka, akkor inkább egy fillért se adjanak, mert így úgy tűnhet, ennyit ér a munkánk vagy esetleg nincs is szükség ránk. Valóban szükségesek a népi ülnökök? — kérdeztem dr. Illés Attilától. — Szerintem egyértelmű az igen. A közhiedelemmel ellentétben: ez nem szocialista találmány, a világon mindenhol dolgoznak a bírák mellett úgynevezett laikusok, csak esküdtszéknek, békebírónak vagy épp ülnöknek hívják. A hazai gyakorlatban elterjedt egy bíró és két ülnök felállás is német eredetű. A funkciója pedig az, hogy élet- tapasztalatukkal, bölcsességükkel, szakmai ismereteikkel és esetenként a kívülállók józanságával segítsék az igazságszolgáltatást. V. o. Kevesebb a vízrendezés, úszik a kapacitás Tuskót is szedtek a talaj védők (Tudósítónktól) A Rinya—Dombómenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat működési területe mintegy 150 ezer hektárra — a volt nagyatádi, barcsi és csurgói járásra — terjed; tagja 51 mezőgazdasági üzem, erdő- gazdaság, önkormányzat. Ezen a dél-somogyi területen 1500 kilométer a vízfolyások hossza. A társulat tagjai hektáronként hetven forint érdekeltségi hozzájárulást fizetnek. Ennek fejében területükön elvégzik a talaj- és vízgazdálkodással összefüggő karbantartási munkákat. Vadkerti Tóth Tihamér ügyvezető igazgató a tavalyi gazdálkodásról a társulati ülésen elmondta: az 50 millió forint termelési értékből szolid—3 millió forintos — nyereségre is szert tettek. Legjelentősebb munkáik a közcélú beruházások és fenntartások voltak. Ézek értéke 15 millió forint. A szabad kapact tást kihasználva vízrendezést, alagcsövezést és kémiai talajjavítást végeztek a gyékényesi tsz-nek 15 millió forintértékben. Vállaltak útépítést, valamint csemetekertek talajelőkészítését és tuskókiszedést. Az idén csökkent a belterületi vízrendezéssel kapcsolatos megbízások száma, így kapacitásukat egyre nehezebb lesz lekötni. Ezért szeretnének bekapcsolódni a települések szennyvíz-programjainak megvalósításába. (Fotó: Gyertyás) Gyorsjáratok a két végpont között — Privatizál a Mahart
