Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — EMLÉKEZET 1991. március 15., péntek, Nemzeti zászlónk története C saládtörténe t A piros-fehér-zöld nemzeti színként alig másfél évszázada vált jelképünkké. A magyar színekben és címerben több évszázad zászlóinak és címereinek hagyományos formái, színei ötvöződnek. A nemzeti színek, a nemzeti zászló törvényes elismeréséért az ország haladó erői csak az 1789-es nagy francia forradalmat követő évektől folytattak kiélezett harcot. Nemzeti zászlónk, nemzeti színeink eredete azonban jóval korábbra, a honalapítást követő évszázadokra nyúlik vissza. Több forrás is bizonyítja, hogy már a honfoglaló magyar törzseknek is voltak zászlóik, az Árpád-ház első királyai pedig egyszínű, föltehetőleg vörös, illetve bíborszínü zászlók alatt vezették háborúba csapataikat. (A vörös vagy bíbor színnek akkor egészen más jelentése volt, mint később vagy napjainkban: a méltóságot fejezték ki vele, és „királyszínnek” is nevezték.) AXII. század végén.lll. Béla uralkodása idején kezdték alkalmazni mind címer-, mind zászlóformában a vörös alapon lebegő kettős ezüst (fehér) keresztet. Nem sokkal később, már a XIII. század elején címer- és zászlóalakban egyaránt megjelent a vörössel és ezüsttel (fehérrel) hétszer vágott mező, amely tehát nyolc, váltakozva vörös és ezüst vágásból — más néven pólyából — állt. Ettől kezdve, nagyjából a XV. század végéig, a királyi zászlók és a címerek mindkét változatát használták. A vörös-fehér (ezüst) színt megjelenésük után nem sokkal már magyar színnek tekintették. A Habsburg-uralom következménye volt egyebek között az is, hogy a XVI. századtól kezdve a magyar zászló és a magyar címer használata csaknem teljesen megszűnt, s a zászlók — beleértve a hadi zászlókat is — egyre inkább el- németesedtek. Az ősi magyar piros-fehér színt azért sikerült megőrizni bizonyos formákban a XVI-XVII. század folyamán. Az ősi magyar színek mellett nemzeti zászlónk harmadik színévé a magyar címerbe az ezüst kettős kereszt talpa alá a XVI. században beiktatott új motívum, a hármas hatalom zöld színe vált. A francia forradalom s a köztársaság jelvénye és jelképe: a trikolór (kék-fehér-vörös kokárda és zászló) hatására a polgári átalakulás és a nemzeti önállóság legradikálisabb harcosai a XVIII. század végétől Magyarországon is a polgári forradalom és a nemzeti állam jelvényének tekintették a piros-fehér-zöld színt. (Martinovics Ignác, a magyar jakobinus mozgalom vezetője, elfoga- tása után, vallomásában kifejtette, hogy a nemzet színeiül a zöld-vörös-fehér színt kívánta bevezetni.) Az 1840-es években egyre szélesebb méreteket öltött Magyarországon a nemzeti színnek forradalmi jelvényként való viselése. Egyesek, ugyancsak a francia forradalom példája nyomán, vörös szalagok felkötésével és vörös tollak viselésével nyilvánították ki radikális, republikánus érzelmeiket. A reformkor országgyűlésein az ellenzék ismételten fölemelte szavát a nemzeti színek és az ország címerének mellőzése miatt, különösen sérelmezve azt, hogy a magyar katonaság nem a magyar nemzeti színek és jelvények alatt szolgál. Nem volt váratlan, hogy az ellenzék javaslatait visszautasították. De bármi is történt, elérkezett azonban az 1848. március 15-i forradalom, amely kiharcolta a jobbágyfelszabadítást és a nemzeti függetlenséget, ugyanakkor kivívta a jogot a magyar nemzeti szín és az ország címerének szabad viselésére is. A piros-fehér-zöld nemzeti zászló 1848-1849-ben a haladás, a szabadság, a nemzeti függetlenség és a haza jelképévé vált. (gy tekintettek rá a magyar emberek a szabadságharcot követő évtizedekben is. B. I. Somogyszil, 1991 tavasza. Emlékidéző beszélgetés Szép Józsefné, (Taubert) Tárnái Évával és édesanyjával, a 88 esztendős Táncsics Máriával. Vaskos kötet a családtörténet, ezt nyitotta föl vendéglátóm. Éva asszonyból a büszkeség árad, édesanyja arcán a Táncsicsokra, közülük a legismertebbre, Mihályra emlékeztető vonások. Az éles tekintet, a szigorú száj „rebbelis” lélekre vall... Hallotta is ezt épp elégszer Táncsics Mária. Anyai nagyanyja nem tartotta kegyeiben a két unokát, köztük Máriát, mert épp oly nyakasnak tartotta őket, mint azt, aki a Táncsics névnek büszkeséget szerzett. A ház, ahol beszélgettünk, 1901 -ben épült, azóta is a Taubert család — (Tárnái) Éva — lakja. Jellegzetes sváb ház. Taubert István a fiának, Józsefnek építtette. A család 1721 -ben települt át a Frankfurt melletti Oberlais községből Tolna megyébe, Felsőnánára. Több mint száz esztendő telt el, hogy a család harmadik generációja Somogyszilban eresztett gyökeret. Taubert Ádám 1833 tavaszán érkezett a faluba. Hamarosan rangos és elismert ember lett köztevékenysége révén. Megalapította az evangélikus egyház helyi gyülekezetét, annak egyik vezetőségi tagja lett. A családtörténetet 1721-től, az áttelepülés évétől írják. Segítségükre volt a darmstadti levéltár is. Éva asszonnyal lapozzuk a megsárgult könyvet. Táncsics Mária meghűlt, amint bemelegszik a szoba, fölkel. A népes és regényes család- történetet bogozgatva mihamarabb szerettem volna eljutni a Táncsics-ághoz. Mihály édesapja a Veszprém megyei Ácsteszérről Szántódpusztára helyezte át otthonát. Már itt született Táncsics János, Mihály öccse, Táncsics Mária édesapja. A családtörténet szigorú rendjét Táncsics Mihály életrajzának egyik részletével színezte: János 800 pengőt kért kölcsön Mihálytól egy szatócsbolt beindításához Szántód- pusztán. Hétszázzal maradt csak adósa, de ezt sosem vetette öccse szemére... A Táncsicsok mindig úton voltak, ami nem jellemző Mihályra, aki többet ült börtönben, mint amennyit szabadon. Táncsics János fia, akit szintén Jánosnak kereszteltek, már a Somogy megyei Kányán született. A Szabó Annuskával kötött házasságából tizenegy gyermek született, közülük hét nőtt föl, hármat a torokgyík vitt el. Aki még él közülük: a 88 éves Táncsics Mária. Emlékezetében csupán dereng a százados múlt. — Táncsics Mihály édesapja nagyon megbánta, hogy elhagyta faluját, Acsteszért—hallottuk, nyiladozott élénkülő tekintetével az emlékezés. Mihály gyakorta fölkereste Kányán, olyankor nagy vendégséget rendeztek, hogy kedvébe járjanak. — Milyen kép él önben Tán— Táncsiccsal csics Mihályról? Ha nem is találkozhattak, hiszen még nem élt, amikor már Táncsics meghalt, mégis sokat hallott róla. És Táncsics-vér folyik az ereiben. — Nagyon erős egyéniség volt. Szembeszállt bárkivel az igazáért. A család büszkesége volt. Szótartó, karakán ember. Mi lett volna Tárnái (Taubert) Józsefné, Táncsics Máriával — a családdal, amelynek férfi tagja sváb származású volt —, ha nem kapaszkodik tíz körömmel igazához, Táncsicshoz 1947-ben a kitelepítési határozattal szembesülve? — Én magyar vagyok! — vetette meg lábát a gáncsosko- dás, a sértés, a tettlegesség, a bántalmazás előtt a ház asz- szonya. — Vérem a Táncsicsoké. Itt maradok! A Somogy vármegyei Földbirtokrendező Tanács volks- bundistának bélyegezte a családot, hogy vagyonukat elkobozhassák az állam (!) javára, határozatba foglalták: „Kötelesek tűrni a kitelepítést”. 1947-ben érkezett az Igazolás: Tárnái Józsefné (Táncsics Mária) nem állt kapcsolatban a Volksbunddal. A somogyszili Nemzeti Bizottság igazolásában ez áll: Táncsics-leszár- mazott Tárnái Józsefné. A Taubertokra is érdemes figyelni — igazít el egy, a fiók aljáról előkerült okirat. Tárnái Józsefnek szól, Éva asszony édesapjának. Rákosi Szidi nyilvánossági joggal felruházott magán színiiskolájában töltötték ki 1922-ben. Bizonyítvány arról, hogy az első évfo Fotó: Gyertyás László lyamot sikeresen elvégezte Taubert (Tárnái) József. Az aláírás: Rákosi Szidi. Tárnái (Taubert) Éva így emlékezik édesapjára: — A szülei nem nézték el neki, hogy beiratkozott a színésziskolába. Egy „komédiás” a családban? Tanítónak szánták a szülei. Az sem lett. A bognármesterséget tanulta ki. Mellette megteremtette a falusi színjátszást Somogyszilban. Történelem, generációk, életutak. Föltárulkozó múlt. Emlékek. A nyitott könyvből az élet árad. Tanulságokkal — út- ravalóul a jövő század felé. Köszönöm, Táncsics Mária. Horányi Barna Végre hazatértek hamvai Mészáros Lázár, a tudós és katona Az utókor néha igazságtalan. Mészáros Lázárral is az. Petőfi Sándor Nyakravalócímű gúnyverse tette széles körben ismertté az első felelős magyar kormány hadügyminiszterének nevét. Történt ugyanis, hogy az egyenruhához tartozó nyakkendő viseléséről Mészáros Lázár vitába keveredett a költővel, aki akkor századosi rangban szolgált. A hadügyminiszternél Bem tábornok futárjaként jelentkezett Petőfi, ámde hiányos öltözetben: nyakravaló, azaz akkori szó- használat szerint kravátli nélkül. Ezt kifogással illette a hadügyminiszter, mire Petőfi a gúnyverssel válaszolt. Mészáros Lázár Baján született 1796. február 20-án. A családi hagyományok folytatása helyett a katonatiszti pályát választotta. 1813. augusztus elsején lett a császári-királyi hadsereg katonája, szolgálatát a 7. huszárezredben kezdte. Részt vett az 1814-15-ös, majd az 1831-es itáliai hadjáratokban. Hősiességéért 1837-ben őrnagyi előléptetés a jutalom. Aztán 1845. október 20-ig, ezredesi kinevezéséig a szintén Lombardiában állomásozó 5. huszárezrednél szolgált. Közben az irodalommal és a politikával ismerkedett. Az itthoni eseményeket nyomon követte, különösen Széchenyi István nagyszabású tervei nyűgözték le. 1837-től folyamatos a levélváltás köztük — Mészáros kezdeményezésére. Gondolataikat rendre kicserélik; Széchenyi például a pesti gőzmalom fölszerelését az ő olaszországi tapasztalatai alapján rendelte el. Ä rendszeresen publikáló katonát 1844 végén levelező tagjává választotta a Magyar Tudós Társaság, — ahogy az Akadémiát akkor nevezték. Székfoglalóját 1845. október 28-án tartotta. A katonaságról című értekezése a társadalom, a gazdaság és a hadtudomány kapcsolatát vizsgálta. Ebben olvashatjuk: „minden nemzet csak annyit ér, amennyit munkája által szerzett nyers és feldolgozott terményeivel, önnön szükségletét kielégítve, feleslegeivel világi viszonylatban is résztveszen.” Állomáshelyén, Olaszországban értesült az itthoni forradalomról 1848 márciusában. Akkor szerzett tudomást had- ügyminiszteri jelöléséről. A megbízatás elfogadása ellenére csak ezredének átadása után, május 23-án tudott Pestre jönni. Az eskü letétele után átvette hivalát, s ezt másnap „PolgártársakI” kezdetű felhívásában az ország népének tudtára adta. Az új hadügyminiszter elévülhetetlen érdeme, hogy rendre kiállt „Magyarország törvényes jogai megőrzése végett", követelte: a katonai esküt a magyar alkotmányra tehessék le! Intézkedések sorát hozta a katonai rend és fegyelem megszilárdítására; részt vett a honvédelem megszervezésében és a hadműveletek irányításában. Amikor kellett, hadtestparancsnoki feladatot vállalt. 1849 januárjában például Kassa visszafoglalására vezette katonáit — igaz, sikertelenül. A kudarc miatt benyújtott lemondását azonban az országgyűlés nem fogadta el, sőt megválasztották az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjának. Két hónappal később komoly nézeteltérése támadt Kossuthtal a szabálytalan tiszti előléptetések miatt. A tudós katona 15-én lemondott beosztásáról. Hadügyminiszteri érdemeinek megörökítéséről és altábornagy! előléptetéséről az országgyűlés határozott. Később maga Kossuth nevezte ki „a hazánkbeli összes katonai növendék főfelügyelőjévé”. A hadi helyzet rosszabbodása miatt vállalta el a „nemzet hadseregei fővezére”, majd később a honvédsereg táborkari főnöki beosztását. Augusztus 9-ig látta el ezt a feladatot, öt nappal később Törökországba emigrált a megtorlás elől. Előbb Angliában, majd Franciaországban telepedett le. Aztán a kíváncsiság Amerikába vitte, ahol farmerkedéssel próbálkozott. Közben itthon a pesti haditörvényszék 1851 szeptemberében — távollétében — „rendfokozatának megfosztása melletti kötél általi halállal büntetendő" ítéletet szabott ki rá. A honvágy azonban nem hagyta nyugodni Amerikában. Lady Longdale, Teleki Sán- dorné anyjának hívására 1858-ban visszatért Európába, s az angliai Eywoodba költözött. Néhány hónap múlva, november 16-án ott érte a halál. Kívánsága szerint magyar földbe akart megtérni; szeretett szülővárosában, Baján kívánt végleg megpihenni. Az angol hatóságok mindeddig megtagadták hamvai kiadatását. Most végre elhárult minden akadály hazahozatala elől, s az első felelős magyar kormány hadügyminisztere magyar földben pihenhet. Ma a bajai temetőben helyezik végső nyugalomra. Gyerkó Katalin
