Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
1991. március 15., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Katona Tamás külügyi államtitkár nyilatkozott a Somogy Hírlapnak Eszményekért, gondolatokért mindig Európához fordultunk Fotó: Király J. Béla Záhonyból Gyékényesen át Udinébe 160 kilométeres sebességgel jönnek a city-vonatok a Csárádi János MAV-vezérigazgató: Forgalomba helyeznek leállított vonalakat is (Folytatás az 1. oldalról) Természetesen voltak további látványos sikereink is. Például a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásokon a kiváló magyar küldöttség állt elő azzal az „eretnek” javaslattal, hogy ne a két nagy tömb számára határozzák meg a kontingenseket, hanem az egyes országokra. Emiatt az ötlet miatt napokig ültünk a büntetöpadon, ám a végén mégis ez a javaslat tette lehetővé a megegyezést. A jó viszony feltételei — Az a vád is többször elhangzik, hogy hazánk perben áll szomszédaival. — Talán inkább azt kellene mondanom: ahhoz, hogy jó viszony alakuljon ki a szomszédos országok között, két fél egybehangzó akarata kell. Ahhoz pedig, hogy rossz legyen, elég az egyik fél akarata is. Nem rajtunk múlik tehát, hogy milyenek ezek a kapcsolatok. Szeretném leszögezni: nekünk nem érdekünk, hogy bármely szomszédos országgal ellenséges, sérülékeny, sértődött viszony alakuljon ki. Mi működőképes demokráciát szeretnénk minden egyes országban. Mert ez nekünk is, az adott államoknak is, és — teszem hozzá — egész Európának elemi érdeke. — Hol tart a magyar külpolitika a Szovjetunióval való kapcsolatok újjáépítésében? —Ahhoz, hogy a legnagyobb szomszéddal új típusú kapcsolatokat lehessen kiépíteni, mindenekelőtt a régi struktúrát kell lebontani. Ezen a területen' is értünk el eredményeket. Mert megszűnt az egész térséget csődbe vivő KGST és sikerült közös megegyezéssel feloszlatni a Varsói Szerződés katonai szervezetét. Ez újfent a magyar külpolitika következetességének a sikere. Azt is megtehettük volna, hogy egyoldalúan kilépünk. Nem tettük ezt, hanem vállaltuk a nehezebb munkát: úgy gondoltuk, ne mi hagyjuk el a szerződést, hanem a szerződés hagyjon el bennünket. A szovjetek is belátták, hogy a Varsói Szerződés egy idejétmúlt megállapodás, amelynek nincs létjogosultsága, hiszen a hidegháborús időkből maradt a nyakunkon. Amint ezek az akadályok eltűntek az útból, és hamarosan az utolsó szovjet katona is el(Folytatás az 1. oldalról) A veszteségeket részben a szállítási díjtételek ugrásszerű emelkedése okozta. 1991-ben már 2356 forintba kerülne a vállalatnak egy tonna búza Záhonyba szállítása. Ilyen költségek, és ennyire alacsony világpiaci ár mellett, állami szubvenció nélkül a termelő már aligha kaphatna 300 forintnál többet búzájáért. — Somogybán a csökkenő állatlétszám, valamint az egyre szűkülő lisztpiac miatt a termelők készleteinek mintegy 50 százalékát vásárolja csak fel vállalatunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a termelők ellehetetlenüléséhez vezet, ha hagyja Magyarországot, visz- szanyerjük teljes cselekvési szabadságunkat, már köny- nyebb lesz meghatározni a Szovjetunióval való új kapcsolatunkat, mert nem lesznek fölötte baljós felhők és árnyékok. Ebben az ügyben is kezde- ményezően léptünk fel. A Külügyminisztérium elkészítette annak az alapszerződésnek a tervezetét, amely a magyar— szovjet kapcsolatok egész területét átfogja. Ezt már korábban eljuttattuk a szovjet félhez. A 24 passzus közül húszban teljes a megegyezés: a többi szövegezésében vannak még viták, de nyugodt szívvel mondhatom, hogy rövidesen egy példaértékű, a Szovjetuniónak más népekkel való kapcsolatát is meghatározó szerződést tudunk aláírni. A szovjet kapcsolat súlya — Melyek a sarkalatos pontjai ennek a tervezetnek? — A szerződés az államok közötti tevékenység minden területét felöleli. Leglényegesebb részei talán azok a kölcsönös biztonsági garanciák, amelyeket a két állam nyújt egymásnak. Ezek nemcsak a közvetlen támadásra vonatkoznak, hanem arra is, hogy egyik fél sem engedi át területét a másik fél elleni támadás támaszpontjául. nem történik azonnali, állami beavatkozás — mondta az igazgatóhelyettes. Hogyan vélekedik a kialakulóban lévő helyzetről Varga László, a marcali termelőszövetkezet elnöke, a megyei gabonaválasztmány vezetője? — Nagy csalódás ért abban, hogy a mezőgazdaság minisztere nem hajlandó lobbyzni a saját szakterületéért. Igaza van abban, hogy nincs gond a termelőágazattal, hiszen azért termel, hogy visszafizethesse a felvett hiteleit. A legnagyobb gondot abban látom, hogy a termelők felett ott van az „állami felvásárló szervezet”, az „állami élelmiszeripar”, és egy pártSzámunkra nagyon fontos a szovjet kapcsolat, mert a hazánkban beruházó külföldi befektetők jelentős része azért jön, hogy első lehessen majd a közeljövőben megnyíló óriási szovjet piacon. Nekünk megvannak ott a pozícióink, s vannak ismereteink is. Földrajzi fekvésünk szinte ugródeszkává tesz bennünket a szovjet piacra való behatolás szempontjából. Ezt ki kell használnunk. Jó kapcsolatot építünk ki a Szovjetunió egyes köztársaságaival, köztük közvetlen szomszédunkkal, Ukrajnával. A közelmúltban konzuli egyezményt kötöttünk, s aláírásra vár egy, a nemzeti kisebbségek kérdését szabályozó szerződéstervezet. Ez nemcsak a 150 ezres magyar kisebbség érdekeit védi majd, hanem az ott élő lengyelekét, oroszokét is. Úgy érzem tehát, hogy a legnagyobb szomszéddal a kapcsolataink valóban új típusúak, s ezen nem eredménytelenül dolgoztunk az elmúlt hónapokban. — Hogyan ítéli meg a magyar—román külügyi kapcsolatokat? Milyen lehetőségeink vannak az együttműködésre? — Úgy gondolom, hogy Romániában nem történt meg az a változás, amely Magyarországon. Nem alakult ki az a román demokrácia, amelynek megszületésében mi is érdekeltek érdekeket szolgáló miniszter. Közös akarattal teszik tönkre az ágazatot, mert ráengedték a mezőgazdaságra az ipari piac- gazdaságot, de az árakkal gúzsba kötötték a termelőt. A földprogramot csak akkor lehet végrehajtani, ha megművelőjé- nek lesz érdekeltsége, és haszna lesz. Ha nincs miből fizetni az adót, akkor nem kell a föld senkinek. Mi aggódunk a faluért, mert itt élünk, és nem lesz belőlünk miniszter, hogy elfelejtsük honnan jöttünk. Herner Endre, a megyei érdekszövetség titkára szerint elvi kérdés az, hogy a miniszter nem azonosul a mezőgazdasági termelőkkel. Ezzel csak azt erősíti vagyunk, amit annyira várunk. Nagyon reméljük, hogy a közeljövőben létrejön ez és abban a pillanatokban kimozdulnak a jelenlegi holtpontról a magyar— román kapcsolatok. Véleményem szerint a jelenlegi helyzetért nem hazánkat terheli a felelősség. Magyarország abban érdekelt — már csak a kétmillió erdélyi magyar miatt is —, hogy minél jobb kapcsolatai legyenek Romániával. Nagyon sok szakterületen, például katonai együttműködésben, oktatásügyben, nagyon jó a kapcsolat. Sajnáljuk, hogy külpolitikai téren ezt a frontáttörést még nem sikerült elérnünk. Tudomásul kell venni, hogy munkával agyonterhelt kormányokról van szó, és nem utazhatunktöbbszáz kilométert csak azért, hogy kezet rázzunk egymással. De a megegyezés reményében készek vagyunk repülőre ülni. Ahhoz, hogy elmozduljunk a jelenlegi holtpontról, mindkét fél részéről hasonló szándékra van szükség. Nem a haszonért — Mi a külpolitikai haszna az Öböl-háborúban való magyar részvételnek? — Egyrészt az, hogy helyes oldalon álltunk ebben a konfliktusban. Egy olyan ország, amelyet korábban többször is megszálltak idegen hadseregek, ne támogasson egy olyan „helyzetet”, amikor egy erősebb ország büntetlenül letarolhat egy gyengébbet. Nevetséges lett volna, ha erőnkön felül katonai erővel vettünk volna részt. Úgy gondoljuk, hogy ez a humanitárius segítség, az egészségügyi különítmény reális volt, amelyet a szövetségesek is jó néven vettek. Hangsúlyozom, nem azért tettük, hogy ebből valamiféle hasznot húzzunk, hanem azért, mert azt gondoltuk, hogy helyes ügyet szolgálunk. De hát egy háború után mindig van építeni- való. A magyar vállalatok, mind az iraki, mind a kuvaiti piacon jelen voltak. Vannak szakembereink, akik ismerik ezt a területet, s elképzelhető, hogy szakértelmükre az újjáépítés során szükség lesz. Ez munka- alkalmat teremthet akkor, amikor nálunk jelentős munkanélküliséggel számolhatunk. Mindenféle lehetőséget ki kell használnunk, s ki is használunk. — Köszönöm a véleményét. Lengyel János meg, hogy a magyar mezőgazdaság az Európához való csatlakozás áldozata: — Máig sincs kormányzati agrárpolitika. Nem lehet gabonát nem termelni ebben az országban! A „kertmagyaror- szág” így egy rémálom — mondta. Hazánkat egyre jobban fenyegeti a tömeges munkanélküliség. A mezőgazdaság há- zatáján is sejlik árnyéka. Az önellátó parasztgazdaságot visszasírni politikai kalandor- ság. Az elmaradó, kormányzati szintű intézkedések ellenőrizhetetlen társadalmi feszültségekhez vezetnek. Mészáros Tamás A MÁV egykor a nemzet leg- kivételezettebb, és a fejlődésben élenjáró vállalata volt. Mára leértékelődött technikai, gazdasági téren egyaránt: a pálya nagy része elavult, a személy- kocsik életkora 18, a teherkocsiké 20 év. Gazdasági gondjaink is vannak. Azért csúszott ennyire le, mert elmaradt mintegy 120 milliárd forint értékű fejlesztés. A legszembeötlőbb visszaesés 1986 és 1990 között következett be, amikor az állam — ahelyett, hogy költött volna a vasútra —, arra kényszerítette, hogy bekapcsolódjon az ország szociális gondjainak megoldásába, s erre hivatkozva, mintegy 30 milliárd forintot vont el tőle. Gyorsabban az autónál A lefelé csúszás még ma sem állt meg teljesen, de megvan minden remény arra, hogy hamarosan sikerül behúzni a vészfékeket, és megindulhat a kívánt fejlődés. A kormány nemrég elfogadta a vasút 2000- ig szóló fejlesztési koncepcióját. Csárádi János, a MÁV vezérigazgatója ezt a kormánylépést a vasút nagy sikerének nevezte. Olyan szilárd alapnak, amelyre lehet építeni. Szinte minden területen fejlesztésre készülnek: szeretnének valóban európai szintű, gazdálkodó és kereskedelmi vasúttá válni, amely nemcsak magas színvonalon szolgáltat, hanem bevételeiből fejleszteni is képes. Folytatják a villamosítást, nyugatról új kocsikat szereznek be (egyelőre 500 darabot). Az igényekhez igazodva rövidítik az utazási időt. Bevezetik az inter- city-járatokat: három óránként magas komfortfokozatú vonatokat közlekedtetnek a főváros és a nagyobb vidéki városok között. Áz átlagsebességet ezeken a vonalakon óránként 160 kilométerre növelik. Valószínű, először Budapest—Bécs és Budapest—Miskolc között helyeznek forgalomba ilyen szerelvényeket. Ez egyebek mellett azt is jelenti, hogy a fővárosból vonattal előbb lehet Bécsbe érni, mint autóval és repülőgéppel. A vezérigazgató szerint Kaposvár és Budapest között is közlekedik már kétezerben óránként 160 kilométeres sebességű intercity-járat. Áruútvonalak Külön fejezete a fejlesztésnek az áruforgalom lebonyolításával kapcsolatos elképzelés. A MÁV erre több okból is nagy gondot fordít. Mindenekelőtt szeretné megnyerni a szállíttatok bizalmát. Ma ugyanis lehetőségeit figyelembe véve kevés árut száll ít a vasút, és ez gondot okoz. A visszaesést előidézi az is, hogy ma Magyarországon kevés a beruházás, és nincs megfelelő termelés. Arra számítanak, ha az országban fejlődésnek indul a gazdaság, akkor a MÁV-ra is nagy feladatok hárulnak. Ezért átszervezésekkel, magas színvonalú szolgáltatások kialakításával — amelyben szerepel a más szállítókkal való együttműködés is —, igyekeznek rugalmas teherfuvarozást kialakítani. Hazánk igen kedvező feltételeket kínál a kelet— nyugati vasúti forgalom számára: lehetőség van arra, hogy Záhony és Eszak-Olaszország között megvalósuljon az intenzív tranzitszállítás. Ennek kibontakozóban vannak a feltételei, Záhony pedig szinte kínálja erre a lehetőséget. Azt tervezik, hogy az olaszországi Udinében hoznak létre forgalmi központot, és bekapcsolják a programba Triesztet. A vezérigazgató elmondta, hogy Magyarországon a Dunántúlon két útvonal alkalmas ennek a nagyarányú áruszállításnak a lebonyolítására. Az egyik a Budapest— Nagykanizsa, a másik Budapest—Dombóvár—Gyékényes vasútvonal. Mivel a Balaton- partot mindenképpen mentesíteni akarják a teherforgalomtól, a második megoldást választják — valószínű úgy, hogy a szerelvények nem a fővároson, hanem Szolnokon és Puszta- szabolcson keresztül közlekednek. Folytatódik a villamosítás Indokolt hát a kérdés: milyen vasúti fejlesztés várható Somogybán? A vezérigazgató szerint egyelőre a dombóvár— gyékényesi vonal villamosítását folytatják. Arra a kérdésre, hogy nem tervezik-e a leállított szárnyvonalak újraélesztését, elmondta, hogy a Pécsi Vasút - igazgatóság területén' forgalomba helyezlek leállított vonalat. Az idén azonban erre még nem kerül sor, nem terveznek nagyobb fejlesztést. Szegedi Nándor A termelők egyre idegesebbek Összeomló gabonapiac Egységes agrárlobbyra lenne szükség (Fotó: Gyertyás László)