Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-01 / 51. szám

1991 . március 1 ., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Lámpások fénye Falvaink többségében sze­rencsére megmaradtak a lámpások. Azok az emberek, akik most is — mint évtize­dekkel ezelőtt — sokat tesz­nek a községért, a közössé­gért. Sokukat éppen ezért polgármesterüknek válasz­tottak a helybeliek. A falvak "első embere" továbbra is számíthat a régi, vagy új „lámpás”-okra, s így a telepü­lés kulturális öröksége meg­marad, tovább gazdagodhat. Ha jut egyáltalán némi támo­gatás még a meglévő, vagy szervezés alatt levő olvasó­körökre, kulturális egyesüle­tekre. Eme önszerveződő közös­ségek segítésére, tevékeny­ségük koordinálására, érdek- képviseletükre a Hazafias Népfront utódjaként pár hó­napja alakult a Társadalmi Egyesülések Szövetsége. A szervezet elődjétől maradt ugyan valamennyi a megyei irodák működtetésére, ám to­vábbi fennmaradásuk kétsé­ges, ugyanis márciustól a ko­rábban szokásos összeg fo­lyósítása megszűnik. Márpe­dig pénz hiányában segít­ségnyújtásra most képtele­nek a TESZ megyei irodái is. Vasné Kovács Judit iroda­vezetőtől tudom, hogy a me­gyében 47 szervezetük mű­ködik, majdnem hatezer fős tagsággal, s ezek a csoportok minden fillérnek örül(né)nek, hiszen többnyire önerőből te­vékenykednek. Lulla, Bábonymegyer, Si­ómaros, Siójut olvasókörei fi­atalokat és időseket hív- nak-várnak az összejövete­lekre, csakúgy, mint a Palásti Szabó János által létrehozott Aranyhomok Szabadműve­lődési Egyesület Kaposho- mokon. Tab környékén Bole- vácz József mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nél­kül szervezi a hegyközsége­ket, Novák József Pogány- szentpéteren, Csepinszky Mária Kötésén megszállottja a falusi közművelődésnek. Soós Tibor, az igali általános iskola tanára a régi ifjúsági klubokat akarja újjáéleszteni, a csökölyi Diviánszki Jó- zsefné pedig színdarabjaival próbálja megőrizni a falusi színjátszás ízeit... És még nem szóltunk a ha­gyományőrző csoportokról, az amatőr gyermek- és fel­nőtt-néptáncegyüttesekről, vezetőikről és mecénásaik­ról, a falusi kertbarát- és hon­ismereti körökről, s meg azok­ról a rendezvényekről, ame­lyek — a helybeli könyvtáro­sok, népművelők által (ha még el nem bocsátották őket!)—vihetnek némi színt a mindennapokba. Ám ezek­hez a rendezvényekhez pénz kell, s ezt nem mindenhol tudja biztosítani a polgármes­teri hivatal. A jószándék pedig kevés. Ezt vallja a TESZ is, amely — ha pénzhez jut—, folyama­tosan bővülő szolgáltatási körrel kíván segítséget nyúj­tani. Többek közt falusi film­kölcsönző szolgálatot sze­retne kialakítani, s létrehozni egy adatbankot, amely or­szágos szinten tárolná a közművelődési programokat. Hogy meddig várat magára a terv? Azt nem tudni. Egy azonban bizonyos: foggal-kö­römmel ragaszkodnunk kell meglevő értékeinkhez, kö­zösségeinkhez, és azokhoz a „lámpások”-hoz, akiknek a fénye meglehet erősebben is világíthat. Lörincz Sándor Mint a nagyok, csak éppen kicsik Bonzaj banzáj Bonsai (ejtsd: bonzaj) — so­kaknak talán ismeretlen szó, ami nem csoda, hiszen Ma­gyarországon nem mindenna­pos dolog, hogy valaki 30—40 centiméteres fácskákat edénykékben nevel. A cserép­ben cseperedő, gondosan metszett fásszárú növényeket nevezik bonsai-nak, s Kínában és Japánban van nagy hagyo­mányuk. Kaposváron is hódolnak né- hányan e szenvedélynek. A bonsai iránt érdeklődők a me­gyei könyvtárban minden hó­nap első szerdáján találkoz­nak, hogy megbeszéljék a te­endőket. A közelmúltban ala­kult klubot dr. Máté Sándor ve­zeti, akinek munkája mellett ez 3 kedvenc foglalatossága. — A Kertészeti Egyetemen szőlőtermesztési szakán vé­geztem, s egy ideig tanárse­gédként dolgoztam — mondja i klubvezető. — 1985-ben köl- öztem vissza szülőváro­somba, ahol szinte lehetetlen 'olt kertész álláshoz jutni. Zöldségféléket termeltem, ám i csernobili katasztrófának kö­szönhetően a kutya sem vette >ket. Mondhatom, hogy fele ségem — aki női szabó — tar- ott el. Később a Növényvédő állomás talajtanosa lettem, az- án telepvezető a Település- isztasági és Kertészeti Válla- atnál. Egyik munkakör sem volt gazán testhez álló számára, gy néhány társával megalapí- otta a Kaposfior KftA. Annak Hlenére belevágtak e vállalko- ásba, hogy a virágpiac le- zálló ágban van. Az emberek lőször kenyeret és húst tesz­tek az asztalra, s jó, ha azután irágot... A kertészetében nyílnak a zebbnél szebb orchideák, cik- kmenek, szegfűk; ottjártunk- or éppen muskátlikat ültetett serépbe dr. Máté Sándor. A árpefák apró edényekben a zabad ég alatt teleltek. — A természetben nagyon ok olyan fásszárú növény ta­rtható, amelyekből bonsait lé­ét nevelni — magyarázza. A yírást remekül tűri a gyertyán, e az örökzöldekből, a fenyőfő­ikből, a kőrisből is szép törpe­fát lehet kialakítani — mondja. Harminc bonzajom van, s köz­tük egy távolkeleti eredetű nö­vény, a pálma levelű juhar is megtalálható. A szakirodalom azt állítja, a nagy rügyes fákból — mint a vadgesztenye, dió — nem ta­nácsos bonzajt nevelni. Én azonban kísérletezem ezekkel a fajtákkal is, legfeljebb nem lesz olyan dekoratív a lombko­ronájuk... Megtudom, elég körülmé­nyes hobbit űz Máté Sándor. Speciális metszőollóra van szükség, s a tálkákat sem könnyű beszerezni. Vendéglá­tónkon Falusi Béla fazekas se­gít, akivel közösen formáz­zák—égetik a cserépedénye­ket. — Ezt csak megszállottan lehet csinálni — mondja. — Fotó: Lang Róbert Együtt kell élni a növényekkel — ami szakmámból is adódik —, s közel kerülni a természet­hez; a fákhoz, a virágokhoz és a cserjékhez. Amikor elkez­dem fácskáimat locsolni, vágni, szinte mindenről megfe­ledkezem... Ugyanis aki nem kellő elő vigyázatossággal neveli a bonzajokat, két hét alatt elpusztulhatnak kedven­ceik. Ezekről a praktikus taná­csokról, s a német, szlovák, osztrák klubokról is sok szó esik a könyvtári összejövetele­ken. Márciusban Bíró Tamást, a Kertészeti Egyetem bonsai— klubjának vezetőjét látják ven­dégül, s kiállítást rendeznek a legmutatósabb darabokból. Lörincz Az 503. Szakmunkásképző Intézetben Magasabb szinten Új, magasabb szintű képzést indított be Kaposváron az 503. sz. Szakmunkásképző Intézet. Kis László megbízott igazgató elmondta: egyre kevesebb a gyakorlóhely a diákok számára a város üzemeiben; 19 szak­mára mindössze 200, Ezért az iskola vezetése úgy döntött, hogy beindítja a középiskolai szintű képzést. Jelenleg a gép­jármű üzemi ágazat mellett a gépjármű technikai szerelők képzését kezdték meg. Megfe­lelő számú jelentkező esetén az épületaépészek képzését is elkezdik. így a fiatalok az érett­ségi bizonyítvány mellé a szakmunkásbizonyítványt is megkapják. Az iskola nehézségekkel küzd. Szeretnék minden fiatal képzését megoldani; ezért igen sokat várnak a helyi ön- kormányzattól. Nemcsak ab­ban, hogy az üzemek és a válla­latok számára olyan anyagi segítséget nyújtsanak, hogy a fiatalok szakmai, gyakorlati képzését megoldhassák, ha­nem abban is, hogy az iskolai képzést is támogassák. Ha ez nem sikerül, akkor az (Gyertyás László képriportja.) iskola új oktatási formaként be- Ezzel is a fiatalok elhelyezke- vezeti a kétéves "betanítási dési gondjain igyekszik segí- időt" különféle szakmákban, teni. Mi történt a KOT A óta? Kórusok és zenekarok egyesülete alakult Somogybán Védi az együttesek érdekeit, segíti az oktatást A Kórusok Országos Tanácsa (KOTA) nemrégiben újjászer­veződött és egyesületté ala­kult. Ezt követően a zene so­mogyi művelői és támogatói úgy döntöttek: megalakítják a regionális szervezetet Magyar Kórusok és Zenekarok Szö­vetsége Somogy megyei Egyesülete néven. Dr. Kerekesné Pytel Anná­tól, a szervezet titkárától meg­tudtuk: az egyesület követni kí­vánja KOTA célkitűzéseit, vagyis vállalja az énekkarok, zenekarok pávakörök érdek- védelmét. A patronálás egyénre és közösségre egya­ránt vonatkozik. Az azonossá­gon túl azonban megfogalmaz­tak teljesen új feladatokat is a februári közgyűlésen. Eszerint a hangszeres együttesek is a többivel azonos szerepet kap­nak az egyesületben, melynek önállóságát meghagyják. Fő feladatuk így a hazai és külföldi fesztiválok, versenyek ösz- szeghangolása, szervezése lesz. Egy másik nagyon fontos feladatot is vállal az egyesület. A megszűnőiéiben levő me­gyei pedagógiai intézet szak- tanácsadói munkáját helyette­sítik az ének—zene tanárok to­vábbképzésében. Ezen túlme­nően segítik a magyar zenei élet hagyományainak ápolását és arra törekednek, hogy a kis közösségek kezdeményezé­sei célba jussanak. A közgyűlésen 32 csoport (kórus), 7 zenenekar és 4 pá­vakörből összesen 2500 tag jegyeztette be magát az egye­sületbe, de tag lehet a további­akban mindenki, aki kedveli a zenét és azonosulni tud az alapszabállyal. Gazdasági ügyeit tekintve ezentúl előnyö­sebb helyzetbe kerül a csoport, mert új, önálló szervezetként jobban maga mögé állíthatja a szponzorokat. A közgyűlésen megszavazott tagsági díj esz­mei értéke gyermekenként évente 300 forint, felnőtteknél 800—1500 forint. A díjak egy részét több iskola máris ma­gára vállalta. Az egyesület szavazás útján választotta meg a 21 tagú el­nökséget, 3 számlálóbizottsági taggal. Az egyesület elnöke Zákányi Zsolt, titkára Pytel Anna lett. Az elnökségen belül 10 tagozatvezető kapott még bizalmat a tagságtól. Az egye­sületet napjainkban jegyzik be a bíróságon. (Várnai) Ha valaki házat épít Filmbemutató Siófokon A Magyar Mozi- és Video­filmgyár ma délután 4 órakor mutatja be a siófoki terémmo- ziban a Dúló Károly rendezte Ha valaki házat épít című alko­tást. Az Enyedi Lajos operatőr nevével fémjelzett 74 perces dokumentumfilm az 1988-as andocsi falugyűlés, az 1989-es debreceni Széchényi kör nyil­vános ülésének képeit idézi fel. A stáb Kakasdon is forgatott; megszólal Pápai Lajos, a Kos- suth-kör elnöke, Novák Fe­renc koreográfus, Makovecz Imre építész és Boda János a Siómente termelőszövetkezet elnöke is. Hogy mire vállalkoztak a do­kumentumfilm készítői? Köz­tudott, hogy az elmúlt évtize­dekben az összetartozás ha­gyományos keretei felbomlot­tak, s ez súlyos identitás-vál­ságot idézett elő a magyar tár­sadalomban. A valakihez való tartozás jelentőségét bizonyí­tandó eredtek a legkülönbö­zőbb működő közösségek nyomába a film készítői. L.S.

Next

/
Thumbnails
Contents