Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-13 / 61. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991 . március 13., szerda Szép téli emlék Szeptember elején azt ígértem az unokámnak, ha a bizonyítványa jeles vagy ennél is jobb lesz, a télen elviszem valami szép helyre. Andris meghozta első bizonyítványát, kitűnő lett, sőt két tantárgyból külön dicséretet is kapott. Mi az unokám eredményének örültünk, ő meg a végre megérkezett hónak... Február 8-án felhívott egy hegyvidéki vadásztársaság vadászmestere, aki jól ismeri fotós szenvedélyemet. — Ha csodálatosan szép havas képekat akarsz fényképezni, azonnal gyere, mert nálunk roskadoznak a fák a hótol. Ilyen szépet még nem láttál! Nálunk szép számmal van muflon, vaddisznó és szarvas is. Azért hívlak most, mert a lelö- vési tervünket teljesítettük: a szalonkák megérkezéséig nem vadászunk a területen, nyugodtan lehet fényképezni, a vadjaink érzik, hogy nem zaklatjuk őket. — Megyek, de viszem az unokámat is — búcsúztam el barátomtól, s hamarosan robogtunk is a városból kifelé. Igáiig esett az eső: a dombtetőn már havas volt a táj. Onnan hóesésben haladtunk baráto- mék házáig. Alkonyodott, mikor a terepjáró kocsival kiérÓVODÁSSAROK Napocskák Ha jól megnézitek nyolc fél Napocskát láttok a rajzon, de mindegyik máshova néz, más érzés sugárzik az arcáról. Hogy teljes legyen a Nap, ti rajzoljátok meg a Napocskák arcának másik felét! A fogfájós kismókus tünk a vadászházhoz. Andris és a barátom hasonló korú unokája „örök barátságot” kötött. Sokáig beszélgettek, reggel aztán álmosan, de mind a ketten kijöttek velem a valóban csodálatosan szép, havas erdőbe. Sűrűn kattantak a fényképezőgépeim, mert minden kanyar után szebbnél szebb képeket tárt elénk a téli erdő. A vastag fehér szőnyeg elnyelte lépéseinket, hangtalanuljártunk az ösvényeken. Páfránnyal sűrűn benőtt erdőrészben vaddisznó ballagott felénk. Filmre került a fehér habot rágó vadkan. Nem kellett fára mászni előle: hangos „buf- fanással" menekült a sűrű bokrok közé. Meredek domboldalon botorkáltunk a cserkészúton, mikor muflonokat pillantottunk meg. Szerencsémre nem vettek észre, mert a gyerekeket figyelték. akik lemaradtak tőlem, így sikerült lefényképezni őket. Egy ideig mozdulatlanul álltak, aztán lassan elkocogtak. másnap még szebb területre vitt bennünket a barátom. Itt is láttunk muflonokat, vaddisznókat, és egy csapat szarvasbikát is megleptünk az etető környékén. Barátom meg hullott agancsokaNátott meg a hóban. Szabályos tizenkettes agancs mindkét szára volt, melyet a barátom talált. Mérlegre tettük: ha a koponyasúlyt hozzáadjuk, az ezüst érmes szintet is eléri. — Jövőre vagy azután aranyérmes lesz! — jelentette ki Andris határozottan — mert a leválási felület azt mutatja, hogy hét-nyolc évesnél nem idősebb. Barátom csodálkozott Andris szakszerű megállapításán. Én meg később arra figyeltem föl, hogy a barátom unokája, Péter milyen érdeklődéssel hallgatta Andris előadását a szarvas korának meghatározásáról. — Lehet, hogy híres vadászszakemberek lesznek az unokáink? Ahogy ezek beszélgetnek, erre lehet következtetni — mondta a barátom. — Bár úgy lenne!—feleltem, mert az unokám két évvel fiata- labban hallgatott szarvasbő- gést, mint én annak idején. Két felejthetetlen napot töltöttünk a hóval borított hegyvidéki erdőben, melyhez hasonlót egy író „Gyémántország”- nak nevezett. Azóta a hó elolvadt, enyhébb lett a szél. A múlt nap újra az erdőben jártunk: az unokám mélyet lélegzett, aztán megszólalt: — Papi, én olyan jó illatot érzek, mintha már tavasz lenne. — Reméljük, Andriskám rövidesen megjön! S vele együtt a szalonkák is... Tóth Ferenc Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy icike—picike mókuska. Egyszer az erdőben ment, mendegélt, s hirtelen borzasztóan fájni kezdett az egyik foga. Leült és potyogtak a könnyei a fájdalomtól, amikor szembe jött vele barátja, Füles nyuszi. — De jó, hogy látlak nyuszika! Nagyon fáj a fogam. Nem tudod merre lakik Gólya doktor bácsi? — Nem, de gyere segítek megkeresni. Együtt keresgélték. Egyszer csak egy házon táblát látnak: Dr. Gólya Elemér fogorvos Bementek. A doktor bácsi megnézte a mókuska fogát, csóválni kezdte a fejét. — Bizony, bizony, elhanyagoltad a rendszeres fogmosást! Nincs mit tenni, ki kell húzzam a kilyukadt fogadat! Olyan rossz, hogy már betömni nem lehet! Megijedt a kis mókus, félt a húzástól, de tudta, hogy lyukas foggal nem lehet mogyorót rágcsálni. Akkor Gólya doktor hosszú csőrével egy-kettőre kihúzta a bűnös fogat. Mókuska megfogadta, ezentúl rendszeresen ápolja, mossa fogait, hogy soha többé ne kelljen a foghúzástól szenvednie. Be is tartotta. Máig is jó fogakkal ugrándozik ágról ágra, pedig azóta biztosan öreg mókus lett belőle. Komám- asszony hol az olló? Akár hiszitek, akár nem, gyerekek, tanyán nőttem én fel. Tudjátok-e gyerekek, mi a tanya? A tanya néhány épület, amelyben sok-sok állat és kevés ember él. Ez sem egészen így van, mert túlnyomórészt a szabadban folyik az élet. Ha a Riska tehén elrontotta a gyomrát, vagy a Ráró köhög az istállóban, mindenki lehorgasztott fejjel jár a tanyán s várja az állatorvost, hogy meggyógyítsa őket. A Riska tehén meg a Ráró inkább a felnőttek ügye volt, nekünk meg, gyerekeknek, a Marci holló volt a megkülönböztetett kedvenünk. Sándor bácsi, az öreg béres, igaz hitére mondta, hogy Marci holló már százhúsz éves. Marci egyébként sem volt amolyan közönséges holló. így például megmondta az időt előre, csak érteni kellett a nyelvén. Lenn sétált a nagy udvarban, csak azt kellett nézni, búsan lógatja— e a fejét, vagy vidáman a magasba emeli. Ravasz nyelven beszélt Marci holló, az már bizonyos. Mert lássátok, hogy ha Marci lekonyult fejjel járt-kelt az udvaron, akkor bizonyosra lehetett venni, hogy aznap szép idő lesz. De ha felvágta a csőrét, akkor senki sem merészkedett messze a tanyától, mert biztosan jött az égiháború. De nemcsak mi gyerekek szerettük Marci hollót, ő is szeretett bennünket. Ha játszottunk az udvaron, mindig ott csetlett-botlott közöttünk, akárhányszor fontos szerepe volt játékainkban. Mi folyton változtattuk szerepeinket, emlékszem, én hol kisbéres voltam, hol kisbíró, hol meg éppen tündérkirály; Marci holló mindig ő saját maga volt, őt nem mertük megtenni senki másnak. Hogyisne! Én akkor ötéves voltam, ő meg százhúsz. Nagyon tiszteltük őt, egy kicsit mintha a dédapánk lett volna. Én azután bekerültem a városba, iskolába. Eleinte még hazajártam a szünidőkben, de azután szüleim is eladták a tanyát, ők is beköltöztek a városba, hogy gimnáziumba járhassak. De most egyszer, hosszú idő után, nen tudtam ellenállni a vágynak, hogy újra lássam a tanyát: a régi épületeket lebontották, más házak, más állatok, más emberek, más világ volt ott. De a köröskörül átépített udvaron bánatosan és megőszülve, ott csüggesztette fejét a földnek Marci holló. Mély megindulás fogott el. Egyetlen vigasztalásom az volt, hogy egészen bizonyosan szép időben teszem meg az utat visszafelé a városba. Mert hiszen Marci holló lekonyult fejjel járt-kelt az udvaron. Törő István: Tavaszi határban Csupa sárga pihés pitypang a rét hatalmas asztalán, kondenzcsíkok az égen, duzzadt rügyek az ág csúcsán megáradt patak rohan, simogatja a partokat, a nap meleg sugarától felszáradnak a földutak, rigófütty messze hangzik, s a pacsirtáknak éneke, fűzfasípot faragok néked, s dalodat eljátszom vele, nyúl baktat át mezőn, kíséri tarka szarka, a búbosbanka a kontyát, hej, de magasan tartja! Bontakozik a tavasz, szívesen vagytok kinn az udvaron, a parkban. Ezt a játékot ott játsz- hatjátok, ahol több fa van. Minden játékos egy fának támaszkodik, egy gyereknek nincs fája - ezért ő indul az olló keresésére. Odamegy egy kiszemelt gyerekhez és azt kérdezi tőle: — „Komámasszony! Hol az olló” — A megkérdezett elküldi a legtávolabbi fához, komám- asszonyt mondva. Amíg a kérdező újabb fához indul, a háta mögött megindul a helycsere. Ha a kérdező gyerek ügyes, ő is igyekezzen elfoglalni egy üres helyet. Ebben az esetben az lesz a kérdező, illetve keresi az ollót, aki fa nélkül maradt. CSIGAVONAL Az ábra mértani középpontjából kiindulva, csigavonalban olvassátok össze a betűket! Ha helyes útvonalon haladtok végig, Petőfi Sándor egyik verséből kaptok részletet. Hogyan szól ez az idézet? G B 0 R S Z / A * E / A T M A-J M M H H A 4 I D 0 D L 0 N H I D A / A N T A H R K A L 0 T A A L 0 H A L A V
