Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-07 / 32. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP —NYUGDÍJ ÁSOK OLD ALA 1991. február 7., csütörtök Láttuk, hallottuk, olvastuk... Emelt nyugdíj: márciustól — különbözet: februárban A mintegy két és fél millió nyugdíjas túlnyomó többségét érinti szerte az országban a nyugdíjösszegek kisebb-nagyobb mértékű emelése. Többek érdeklődésére közöljük — s ígéretünkhöz híven a következőkben is rendre közreadjuk — a nyugdíjakkal, azok megállapításával, illetve emelésével kapcsolatos legfrissebb információnkat, hogy a Somogyi Hírlap olvasói naprakészen tájékozódhassanak az őket érintő kérdésekről. Most például az érdekel sokakat, mikortól várhatják az emoit összege nyugdíjat? Mint megtudtuk, a Nyugdíjfolyósító igazgatóság márciustól juttatja el az emelt összegű nyugdíjakat a jogosultaknak — ám minden híreszteléssel ellentétben márciusban nem egy összegben kapják meg a nyugdíjasok a visszamenőlegesen járó összeget. Amire már az első hónapban megszerezték a jogosultságot — hiszen a rendelkezés január 1 -jótői érvényes —, azzal az összeggel február közepétől külön kopogtat a pénzes postás, tehát nem a márciusi nyugdíjukkal kapják kézhez, A SZERVEZET CSODÁKRA KÉPES! Hatékony védekezés: a nyitottság Még néhány ilyen meggyőződés, és... Vártam már, mikor találkozom valamilyen visszhanggal az országos napilapban megjelent honatyai „kinyilatkozással" kapcsolatban. Vártam, s most úgy tetszik, nem hiába. Ugyanannak a lapnak egy héttel későbbi számában fűztek megjegyzést a nagy nyilvánosságnak szánt, határozott kijelentéshez, Aki sír, máraz sem bírja címmel. Ez a „hozzászólás" — úgy vélem — sokak helyeslésével találkozik, nemcsak az enyémmel. Főként azokéval, akik a jövedelmükkel — egyelőre — valahol „közóptájon" helyezkednek el a társadalomban, függetlenül attól, milyen pártnak a tagjai. De hát hogyan is hangzott el a magabiztos kijelentés? Egyebek között ezt olvashattuk az újságban: „Meggyőződésem, hogy a közép- és kiemelkedő réteg, bármennyire sír is, még elbír bizonyos terheket," Hét ez az, ami mellbe vágott, Még ha ismerem is a mondást, mely szerint nincs olyan rakott szekér, amelyikre meg ne férne- En ugyanis ellene vagyok annak, hogy további terhekkel sújtsák a (ma még) középrétegnek nevezett tömeget, ha csak nem az a cél a „no még egy lapáttaNal, hogy a szegénységbe taszítsák ezeket az embereket (is). A kijelentésből arra következtethetünk, hogy némelyek szerint a középréteg felől hallható sírás csupán megtévesztő manőver, valójában ugyanis — ha nem látja őket senki — könnyedén fizetnek ezek az emberek. Nosza hát, rájuk azokkal a „bizonyos terhekkel" — fizetni fognak, csak megfelelő módon és eszközökkel kell őket pumpolni... Pusztába kiáltott szavak — avagy, amúgy magyarosan: falra hányt borsó. Olykor ennyit érnek csupán az elmondott vagy leírt panaszok, s azért nem többet, mert az, akit illetnek, nem figyel rájuk. így vagyunk ezzel mi is a Nyugdíjasok oldalán közreadott olvasói észrevételekkel, de így vannak az országos napilapok is = ezekből a szerkesztőségeknek küldött levelekből idézünk most kettőt, jelezve: ami gondot-bajt mi rendre szóvá teszünk ezeken a hasábokon, korántsem csupán Somogyra jellemzőek... „Az idén már nemigen ehetnek a nyugdíjasok, mert nem lesz miből. A vasúti áremeléssel szinte agyoncsaptak minket, hiszen már a gyerekeinkhez sem tudunk elutazni. (Illés Lajos, Budapest), „1983 óta 30,2 százalékkal nőtt a nyugdíjam, a lakbérem viszont (37 negyzetméres a lakás) 282, a távfűtés és a meleg víz költsége 400 százalékkal emelkedett. Lehet, hogy az alagút mindkét végét befalaz- fák7„”(Bedő Lóránt, Mlskole). Ezekhez már csak azt teszem hozzá, hogy hetvenen felül ingyen utazhat a nyugdíjas, azt a kort viszont—hogy a kedvezményt érvényesíthessük — meg kellene érnünk. És annyit: mindkét levél január első hetében, vagyis az áremelések „első lépcsőjét" követően íródott, s mint köztudomású, a „java” csak az után következett,,- Igaz, a nyugdíjak emeléséről a közelmúltban döntött az Országgyűlés, ezzel enyhült, de nem oldódott meg az érintettek problémájaBiztató kilátások Végül álljon itt egy idézet a Képes 7 1990. december 29-i búesúszámából, a lap ugyanis a múlt óv végén jelent meg utoljára- Az ország horoszkópja, 1991 című írásban egyebek között ezt olvashattuk: „1991- ben az egészség terén jó lépések várhatók. A halandóságban is, főként szeptembertől... 1991 harmadik felében az öregekkel és a gyermekekkel is jobban fog törődni a kormány..." Ja, úgy könnyű, ha valaminek nemcsak két, hanem három fele is vanl Hát akkor hogyne bizakodnánk, ugye, kedves nyugdíjasok?! Különösen a halandóság terén „főként szeptembertől” várható „jó lépések” tölthetnek el bennünket reménnyel — hát kellenek ennél kecsegtetőbb kilátások?! H.F. Az ember szervezete csodákra képes. Az alkalmazkodás csodáira. Ugyanaz az ember nem is hosszú idő után képes — például — az addigi megszokott trópusi erdő után a sarkvidéken élni, alkalmazkodik a legkülönfélébb pszichikus helyzetekhez, adott esetben a teljes magányhoz, Számtalan emberi közösséghez alkalmazkodunk = társunktól, családunktól, barátainktól kezdve egészen a legnagyobb közösségig, a társadalomig. Hogy az alkalmazkodás milyen bonyolult teljesítménye a szervezetnek, azt az úgynevezett pszichoszomatikus megbetegedések jelzik a leginkább. Bizonyos okok miatt a szervezet nem alkalmazkodik tovább a mindig változásban levő környezet ingereihez, aminek természetes következménye a betegség. Azonban ebben az esetben az organizmus nem egy vírushoz vagy egyéb ártalmas külső behatáshoz nem tudott alkalmazkodni, hanem a környezet valamilyen úgynevezett pszichikus tényezőjéhez, például a férj hűtlenségéhez vagy az elviselhetetlen főnökhöz, vagy a magányhoz. Ezek a tényezők szinte kimeríthetetlen mennyiségben itt „ólálkodnak” körülöttünk, és mindnyájan ilyen-olyan meny- nyiségben és minőségben részesülünk belőlük. A pszichoszomatikus megbetegedés esetében nem a személy, hanem maga a szervezet adja fel a küzdelmet és „megoldást javasol” a személynek: légy beteg, majd akkor törődnek veled, megnyugtatnak, ápolnak. Addig is pihensz, nem vagy kitéve környezeted káros hatásainak, itt a kórházban biztonságban vagy,.. A gondolkodó ember, annak ellenére, hogy ismeri problémáit, átéli azokat, azt azonban mégsem tudja, hogy testi panaszait ezek a lelki problémái okozzák, Orvoshoz fordul, gyógyszert szed, kórházi ápolásra szorul. Az eleinte lelki okokra visszavezethető és megfelelő pszichoterápiával megszüntethető betegségből egy bizonyos idő múlva tényleges betegség alakul ki, vagyis igazi gyomorbetegség lehet az úgynevezett „gyomoridegből”. Korra való tekintet nélkül a „kényelmetlenebb” utat, a lelki 0kok megszüntetésének erőfeszítését kell választanunk a „kényelmes” betegség helyett, a saját egészségünk érdekében. A jelenlegi betegek mintegy húsz-huszonöt százaléka fekszik úgynevezett pszichoszomatikus betegséggel a bel- osztályokon, s ez azt jelenti, hogy a ténylegesen beteg ember adott esetben kiszorul a kórházból, vagy késve kapja meg a szükséges kezelést. Egy régebbi felmérés szerint a hatvan éven felüli férfi betegek aránya a belosztályokon 40, a nőké 60 százalék volt. Ennek a nagyon magas számnak bizonyos hányada valószínűleg pszichoszomatikus panasszal feküdt a kórházban.., Jó lenne találni egy mindenható gyógyszert az élet bajaival szemben, ami ráadásul nem vonja ki az életből az embert, tehát nem kábít, nem altat, nem biztosit pótólvezetet stb, A „megmaradás” az érintett féltől igen nagy erőfeszítést igényel, Akarnia kell az életeti Meg kell találnia a megfelelő segítséget, Segítenie kell az orvosnak, hiszen neki tudnia kell, hogy az alkalmazott mód megfelelt-e. Sokat tudunk az előítéletekről, mégsem eleget. Nem tudjuk például, hogy mennyire befolyásolja életünket egy megrögzött előítélet, például az, hogy nem eszem mirelitkészítményt, fagyasztott húst, tápos csirkét; nem barátkozom a szomszédasszonyommal, mert nincs férje; nem engedem a fiamat azzal az osztálytársával barátkozni, mert az hallottam, az édesanyja „jóféle”... Az előítéletek akadályozzák az embert az élet legfontosabb tevékenységében, az alkalmazkodásban. Aki eleve kizárja magát az élet nagyon sok eseményétől, az az ember menthetetlenül magára marad, és magányában még megoldást sem talál, mert előbb- utóbb beszélgetni sem tud senkivel. Az egyetlen és hatékony védekezés ez ellen: a nyitottság. Az életben minden minket érintő esemény közöl számunkra valami fontosat —, meg kell tanulni olvasni belőlük! Dr. Varjas! Edit Rólunk volt szó... Megnyugtató a 14 százalék is Olvasom a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének közgyűléséről szóló tudósításban az elnök elégedetlenségét amiatt, hogy a több mint 2400 egyesületi tag alig 14 százaléka vett részt a rendezvényen. A távolmaradásnak szerinte az az oka, hogy a többség csak azért váltott egyesületi tagsági igazolványt, hogy a nyugdíjasboltban vásárolhasson. A kaposvári nyugdíjasboltban a kedvezményes árú cikkek beszerzésének ugyanis az egyesületi tagság az előfeltétele, Nos, szerintem sokan azért nem mentek el a közgyűlésre, mert Idősek vagy betegek, 8 a nyugdíjasok, bizony, már csak Ilyenek, öregek, betegek — vagyis csökkent munkabírá- súak, következésképp, ha nem ilyenek lennének, talán többen ott lettek volna a Latinca művelődési központ színháztermében azon a délelőttön, De hát ők nem legényegyleti tagok, hanem nyugdíjasok. S ha szerepet játszott is, hogy a tagsági igazolvány kiváltásához a nyugdíjasbolt látogatha- tósága adta az ürügyet — hót ne tekintsük ezt bajnak!Tegyük fel, hogy valaki valóban nem azért fizeti az egyesületi tagsági díjat, hogy aktív egyesületi életet éljen, hanem hogy ebbe a boltba bebocsátást nyerjen — okoljuk ezért a jó, segítő szándékú ötlet nyomán létesült boltot? Ugye, nem erre gondolnak? Szegény embernek jól jön a segítség—, ez a bolt is ezt példázza. Lehet, hogy ezután még többen lépnek be az egyesületbe, csak azért, hogy ebbe a boltba is beléphessenek és ott vásárolhassanak — ezért ők hibáztathatók a legkevésbé... Rovatszerkesztő: HerneszFerenc Akiket törvénysértő módon elítéltek... ÚJ JOGSZABÁLY HELYZETÜK RENDEZÉSÉRŐL Új jogszabály—a 93/1990. (XI. 21.) Korm. rend.—jelent meg az 1945 és 1963 között törvénysértő módon elítéltek, továbbá az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről. A kormányrendelet 1991. január 1- jétöl hatályos. Mi az új rendelkezés lényege? Ebben az új jogszabályban foglalják össze valamennyi szabadságkorlátozásra vonatkozóan a jogosultak körét, a nyugdíjemelés összegét, a szolgálati idő beszámításának feltételeit, valamint szabályozzák az eljárást. Ezzel egyidejűleg a korábbi jogszabályok hatályukat vesztették. Kikre terjed ki a szabályozás ? Az 1956-os népfelkeléssel összefüggésben elítéltekre, az 1945 és 1963 között törvény- sértő módon elítéltekre, az 1945. január 1 -je és 1953. december 31-e között internáltakra, az 1945. január 1 -je és 1953. december 31-e között kitelepí- tettekre, a szovjet katonai bíróság által politikai okokból elítéltekre, továbbá azokra, akiket munkavégzés céljából vagy hadifogság címén a második világháborúval összefüggésben 1944. október 1 -je után a Szovjetunióba hurcoltak, illetőleg ott hadifogságba estek; az internálás, illetőleg kitelepítés céljából őrizetbe vett személyekre akkor is, ha az internálásra, kitelepítésre nem került sor; a közbiztonsági őrizetben tartott személyekre és azokra, akiket az 1956-os népfelkeléssel összefüggésben, illetve 1945 és 1963 között előzetes letartóztatásba helyeztek. < A nyugdíjemelés összege a szabadságvesztés, illetve szabadságkorlátozás egy évet (365 naptári napot) meg nem haladó időtartamára 500 forint. Egy évnél hosszabb időtartam esetén az emelés az első évre havi 500, a második évtől az ötödik évvel bezárólag évenként havi 250, a hatodik évtől évenként havi 300 forint. Az emelés összegébe be kell számítani a korábbi jogszabályokban meghatározott jogcím alapján megállapított, illetve már folyósított nyugdíjemelést. A jogszerző személy halála esetén az őt megillető emelés felével kell személyenként emelni a hozzátartozó nyugellátását, baleseti nyugellátását, illetve a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátását. (Folytatjuk) Csapóné dr. Tóth Margit Ebéd nyugdíjasoknak hivatal egészségügyi irodája napközi otthonának konyháján. A naponta készített mintegy 100 ebédből50—60idős, rászoruló ember jut kedvezményes árú ételhez—Imrei Jánosné szakácsnő és a konyha dolgozóinak jóvoltából. ■ (Fotó: Lang Róbert)
