Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-06 / 31. szám

1991. február 6., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 Ünnepi köszöntő Takáts-est a Csokonai főiskolán Nyolcvanadik születésnap­ján, hétfőn este megemlékez­tek Kaposváron — a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főis­kolán — Takáts Gyula Baum- garten- és kétszeres József At- tila-díjas költő munkásságáról. Az ünneplők sorában ott voltak a város, a megye irodalombará­tai, aköltő kortársai, aszülőfalu- jának, Tabnak és a megyeszék­helynek a köszöntői. A Tóth La­jos Általános Iskola kórusa, va­lamint a Vikár Béla Vegyeskar — Zákányi Zsolt vezényletével — a költő megzenésített versei­ből állított össze ünnepi csok­rot. LeitnerSándor, a tanítóképző főiskola főigazgatója, a rendez­vény házigazdája köszöntötte elsőként Takáts Gyulát, a költőt és az intézet címzetes tanárát. Az ünnepi eseményre jelent meg Csányi László Takáts Gyu­la világa című tanulmánykötete és a Somogy folyóirat újévi első száma, amelynek különlevonatát Farkas Béla nyújtotta át a költőnek. Dranga- lang címmel új verseskötet állí­tott össze Takáts Gyula, ezt a Szépirodalmi Kiadó a költő nyolcvanadik születésnapjára jelentette meg. A kortársak kö­szöntői hangzottak el az esten, Csányi László, Fodor András, Kiss Dénes, Laczkó András, Lator László, PomogátsBélaés Tüskés Tibor méltatta az életművet. Tóth Anna előadó- művész és Papp János színmű­Fotó: Kovács Tibor vész tolmácsolásában hallhat­tunk válogatást a költő versei­ből. Verssel tisztelgett a születés­napját ünneplő költő előtt Szir- may Endre, majd Szabados Pé­ter, Kaposvár polgármestere nyújtotta át a város díszpolgá­rának az ajándékot. A szülőhe­lyének polgármestere, Farkas István ajándékát vette át ezután Takáts Gyula. A Magyar Iroda­lomtörténeti Társaság üdvözle­te után a Magyar írók Szövetsé­ge dél-dunántúli területi szerve­zetének titkára, Csoóri István Takáts pécsi éveit idézően em­lékezett meg az ünnepelt mun­kásságáról, és felolvasta Csor­ba Győző levelét. Az egykori alma mater, ahol a költő évekig tanított, a volt Somssich, a mai Táncsics gimnázium növendé­kei virágcsokrot nyújtottak át tisztelgésük jeléül. Az ünnepelt legújabb versei­nek felolvasásával köszöntötte a születésnapjáról megemléke- zőket. H. B. Baráti körből egyesület „Egy család vagyunk, segítenünk kell” Közgyűlést tartott a napok­ban az erdélyi baráti kör. Beje­lentették, hogy a jövőben egye­sületként kívánnak tovább mű­ködni. Elfogadták az alapsza­bályzatot, és megválasztották az új vezetőséget. Az elnök dr. Andrasofszky Barna, a mosdó- si tüdőgyógyintézet vezetője lett, ügyvezető titkárnak Hor­váth László Árpádot, a TIT igaz­gatóját, az elnökség harmadik tagjának pedig Bősze Sándort, a megyei levéltár munkatársát választották. Horváth László Árpáddal a közgyűlés után beszélgettem. — Ma, amikor sokan nem nézik jó szemmel román állam­polgárok áttelepülését Magyar- országra, mi a dolga egy erdélyi baráti körnek? — Az, ami eddig volt: megvál­toztatni az emberek gondolko­dásmódját, egészséges nem­zettudatot szeretnénk kialakíta­ni. Ez persze nem megy máról holnapra, mivel az ellenszenv a rossz gazdasági helyzet mellett elsősorban a nemzeti nevelés hiányából fakad. Hosszú idő kell ahhoz, hogy tudatosuljon: egy család vagyunk, segíte­nünk kell a családtagjainkon. — Szellemi mozgalomként indult ez a kör. Két éve, az or­szágban másodikként alakult meg, 150—160 taggal — mond­ja az ügyvezető titkár. — Elő­adókat hívtunk Kapovárra, tör­ténészeket, írókat, politológu­sokat, segélyestet szerveztünk a Munkácsy gimnáziummal kö­zösen, és részünk volt abban is, hogy nemrég tizenkétmillió fo­rint értékben mozigépeket ka­pott Hargita megye. Elsősorban az erdélyi kultúra bemutatása volt a céljuk, az ott élőkkel szolidaritást vállaló, fi­gyelemfelhívó írások megjelen­tetése. — Mára azonban belekény­szerültünk egy ügyintézői sze­repkörbe is. Elsősorban a me­nekültek, áttelepültek gondjai­val kell foglalkoznunk, pedig ez az állam feladata volna. Egy baráti kör nem tud munkát, la­kást, hiteleket keríteni szá­mukra. Mi csak az ügyintézés egyszerűsítésében segíthe­tünk valamit. Információkat kaphatnak tőlünk, hiszen pén­zünk csak kevés van. Annál több viszont a lel­kesedés, atenniakarásatagok- ban. — Igyekszünk elkerülni az elszigetelődést, ami az ilyen közösségeket a legjobban fe­nyegeti — mondta végül Hor­váth László Árpád. — Próbá­lunk mindenütt segíteni, ahol tudunk, és igyekszünk minél szélesebb körben kiépíteni kapcsolatainkat... N. L. Posta kontra lapkiadó Vita közben, új érvekkel Mindent megteszünk, hogy betegek legyünk... ZSÍR HELYETT GYÜMÖLCSÖT A KONYHÁKBA! A múlt év végén a postai lap- terjesztés teljes csődje fenye­getett. Habár megnyugtató megoldást máig sem találtak, a lapok többsége azóta is eljut az újságosstandokra. Igaz, voltak fennakadások, egyes kisebb lapok kiadóit jelentős kár érte. —A januári leltár elrendelése több kis lapot erősen érintett, mert a kötelező terjesztésre szánt eladatlan példányokkal nem sokat teketóriáztak, be­zúzták őket, remittendának minősítve. Ráadásul az orszá­gos lapok terjesztésében is ren­geteg fennakadást okozott egy géphiba a postánál, így nem tehettünk mást, mint azonnali intézkedést követeltünk a lap­kiadók nevében — foglalta össze az évindítás keserű tapasztalatait Orbán Sándor, a Magyar Lapkiadók Egyesületé­nek főtitkára. — Mit vártak a postától? — Hogy térítsék meg az el­maradt hasznot. — És a válasz? — A mai napig elmaradt, mint ahogy az idei szerződési felté­telekről kötendő megállapodás­nak sincs se híre, se hamva. — Márpedig 1990 végén fennállt a veszély: nem lesznek utcán árusított lapok, mert a megemelt terjesztési költsé­gekkel ezt az árusítási formát nem tudják finanszírozni a ki­adók... — Valóban ez volt a helyzet. Ezért folyik most 9 vita, és a ter­jesztés hatósági árvizsgálata, hogy utána végre új érvekkel ülhessünk le tárgyalni a Posta illetékeseivel egy részletes és remélhetőleg reális szerződés megkötésének reményében. S.J. „A magyar városokban az élelmezés drágasága és si­lánysága valóban megér­demli már egyszer az intéző körök figyelmét és gondos­kodását”. (Fodor József, 1981) Az egészséges és olcsó étrendről tartott előadást teg­nap dr. Bíró György egyetemi tanár, az Orvostovábbképző Egyetem tanszékvezetője a megyei köjál-székházban. A Kaposvári Égészségkör ötödik rendezvénye előtt kérdeztük a professzort a magyar lakosság táplálkozási szokásairól. — 1988—89 között repre­zentatív vizsgálatot végeztünk, 16 700 ember táplálkozási szo­kásait vizsgáltuk — mondta dr. Bíró György. — Az adatok szá­mítógépes feldolgozása azóta is tart, hiszen sok ezer kérdő­ívet és laboratóriumi vizsgálatot végeztünk az ország különböző településein. Arra voltunk kí­váncsiak, hogy milyen össze­függés van a táplálkozás és a megbetegedések között. A vizsgálatok igazolták az összefüggést, különösen a szív- és érrendszeri, a cukorbe­tegségek, valamint a rosszin­dulatú daganatok kialakulásá­nak esetében. Magyarorszá­gon sok az elhízott ember; sok állati eredetű zsiradékot fo­gyaszt a lakosság, viszont ke­vés vitamin és ásványi anyag kerül a szervezetbe. A vizsgálat megállapította: átlagosan min­dennapi táplálkozásunk során 40 százalék energiatartamú zsiradékot fogyasztunk, bár ez nem érhetné el a 30 százalékot. Ugyanakkor az egészsége­sebb növényi eredetű zsiradék (olaj) kevésbé szerepel a ma­gyargasztronómiában. Ez mind befolyásolja a szív- és dagana­tos betegségek kialakulását. Dr. Bíró György elmondta, hogy túlzott a sófogyasztásunk is, hiszen a szervezetbe kerülő nátrium háromszorosa a szük­ségesnek. A zsíros, a rostsze­gény és a túlsózott ételek egye­bek között emlőrákot, méhrá- kot, prosztatarákot és vastag­bélrákot is okozhatnak. Szervezetünknek szüksége lenne naponta 30 gramm rostra (ennek csak a harmada kerül be), ez megelőzne sok végze­tes bajt. Több növényi eredetű táplálékot, gyümölcsöt és főze­léket tegyünk hát az asztalra! A professzor hangsúlyoz: je­lenleg a magyar lakosság min­dent megtesz, hogy minél sú­lyosabb betegségeket ..szerez­zen” táplálkozása révén. Bár az egészséges étrend kialakítását az árak alaposan befolyásol­ják, emellett azonban a lakos­ság sem fordít figyelmet egész­ségére. Továbbra is meg kellene inni fél liter tejet naponta, kerülni kellene a „magyaros” ételek sokaságát, a sok liszttel készü­lő ebédeket. S emellett a do­hányzás és az alkohol ártalmai­ról sem szabad megfeledkezni. Varga Zsolt Játék a lélekkel BEZERÉDI ZOLTÁN: A SZÍNÉSZET ÉS RENDEZÉS „KIEGYENLÍTI" EGYMÁST Bezerédi Zoltán az utóbbi években nemcsak színészként aratott sikert bemutatkozott ren­dezőként is. A Hegedűs a háztetőn, a 3:1 a szerelemjavára és a Csárdás című darabot is ő állította színpadra Élete egyik pólusa a színház, a másika család. Szerencsének tart­ja azt a ,jó csapatot”, amelybe afelesége és a „két nagyon helyes gyerek" tartozik. Vívódva a sorssal Bezerédi Zoltán azt mondja: most jó periódusa van. Rögtön hozzáteszi magyarázatként, hogy a színészi pálya nagyon ciklikus. Hisz abban, hogy ha megtesz mindent a sikerért, akkor előbb-utóbb kivívja sor­sának jobbikra fordulását. így történt vele is. Nem tagadja: a szerencse ezen a pályán nélkü­lözhetetlen „kellék”. — Bezerédi Zoltán az elmúlt három esztendőben többször is rendezett. — Színésznek tartom ma­gam — mondja —, de a rende­zés másfajta létforma, más rit­mus és más gondolkodást kí­ván. S hozzáteszi: — Sokkal tuda­tosabb színész lettem, amióta rendezek. Zenés-szórakoztató darabo­kat egyrészt azért választott, mert ezt kérte tőle a színház, másrészt mert tapasztalta, hogy könnyebb a játék is a ze­nés darabokban. Szerinte egy vidéki színházi évadnak szí­nesnek és sokrétű­nek kell lennie. Legjobb rende­zésének a Hege­dűs a háztetőn című darabot tartja. A legnagyobb kö­zönségsikert azon­ban nem ez hozta, hanem a 3:1 a sze­relem javára. — Azért történt így — érvel Beze­rédi —, mert a kö­zönségnek minden szereplője rokon­szenves, kedves ' és aranyos... —A Csárdás miért nem hozta ezt a sikert? — Ott a szereplők gyúrják és „gyilkolják” egymást a színpa­don. Ez nem klasszikus ope­rett... Érzés és tudatosság Bezerédi Zoltán szerint: a színház „jelenidejű műfaj” és a művész minden korszakra ér­zékenyen reagál. Úgy mesél el minden történetet a színpadon, Fotó: Kovács Tibor hogy közben „automatikusan politizál”... A színész szerinte képes kü­lönböző, visszás helyzeteket a játékában feloldani, a rendező pedig a színészből hívja elő — provokálja — ezt az érzékeny­séget. — A színház a lélekkel való játék — mondja Bezerédi Zol­tán. — Az a feladata, hogy ad­jon a nézőnek lelki tisztulást adjon, mozdítsa ki adott állapo­tából... Varga Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents