Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-04 / 29. szám

1991. február 4., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 5 Korszakváltás a református egyházban Felszentelték a dunántúli püspököt (Folytatás az 1. oldalról) A szertartás természetesen a sokak által legszebbnek tartott zsoltárral kezdődött, s több mint 1500-an énekelték, hogy: „Te- benned bíztunk elejétől fogva Uram, Téged tartottunk hajlé­kunknak, mikor még semmi hegyek nem voltának, hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, Te voltál és Te vagy az erős Isten, és Te megma­radsz minden időben.” Ezt kö­vetően került sor a püspök és főgondnok úr szívre tett kézzeli eskütételére, majd térden állva fogadták a püspöki kar és elő­deik áldáskérését. Bellái Zoltán, mint rangidős esperes: köszöntőjét a János evangéliumából való gondolat­ra építette:, „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen!” Hangsú­lyozta, hogy természetesen le­het másokat is szolgálni: önma­gunkat, saját érdekeinket, törté­nelmi célokat, sok mindent, de az idézetben szereplő „ha” szócska miatt Krisztus kizár minden más lehetőséget. El­mondta még, hogy erre tanít mindenkit az apostolok útja is miszerint: „Az úr szolgálatában semmi sem lehet fontosabb, mint az ő követései". Püspöki székfoglalójában dr. Márkus Mihály azt emelte ki, hogy gyülekezetben él az egy­ház, mint „cseppben a tenger”. Dr. Kálmán Attila főgondnok pedig Dávid király 103. zsoltá­rára hivatkozva arról beszélt, hogy a könyörülő és irgalmas Istenben bízva mert IGEN-t mondani a felkérésre, és részt vállalni hat dunántúli egyház­megye több mint kétszáz gyüle­kezetének gondjaiból. Felada­tainak megoldásához Istentől bölcsességet és alázatot kért. Az ünnepség második részé­ben ismertették, hogy kik küld­tek táviratot e jeles alkalomból. Köztük volt dr. Szabad György, az Országgyűlés elnöke, Sur­ján László népjóléti miniszter, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, több országgyűlési kép­viselő, s más egyházak vezetői. Nagyon sokan személyesen mondták el jókívánságaikat. így dr. Lukács Miklós államtitkár is, aki tolmácsolta a kormány és Antall József miniszterelnök szavait, aminek az volt a lénye­ge, hogy nem egymás ellen, hanem egymásért kell működ­nie az államnak és az egyház­nak, közösen szolgálva az or­szág érdekeit. Palásti Péter PEDAGÓGUSOK „FARSANGJA” Szöllősi Istvánná: a munkához zavartalan feltételekre, ahhoz pedig pénzre van szükség „A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz” — mondta bölcsen Montec- cucoli. A pedagógusok szakszervezetének Somogy megyei intézőbizottsága szombati küldöttértekezletén egyértelművé vált, hogy a békéhez, mi több a békességhez is pénz kell. A kérdés az, hogy mikor, mennyit és mire kaphat az oktatásügy? Ez, valamint az irányításra, szervezésre, érdekképviseletre vonatkozó kérdések foglalkoztatták a meg­jelenteket. A pedagógusok szakszervezete XIV. kongresszusára való előkészület fontos állomása volt ez az ülés, ahol arról is dön­töttek a résztvevők, hogy ki képviseli szer­vezetüket az országos eszmecserén. A küldöttértekezleten részt vett Szöllősi Istvánné, a pedagógusok szakszervezeté­nek főtitkára is. Soós Dezső elnök köszöntötte a résztve­vőket, majd javaslatot tett a küldöttekre. Páré Irén megyei titkár az előterjesztéshez fűzött szóbeli kiegészítőjében a pedagógu­sok béréről, az ellátásról és foglalkozta­tottságról, valamint a szervezet belső éle­tének ellentmondásairól, gondjairól szólt. Felvetéseit élénk és hosszan tartó vita követte. A résztvevők különösen a bérfej­lesztéssel kapcsolatos ellentmondások tisztázását kérték. Sürgették a szakmai és szociális érdekvédelem javítását, vala­mint a szervezeti kérdések tisztázását. Elhangzott: az utóbbi időben fogyatko­zott a szervezet tagjainak száma és ezzel, a döntéseket befolyásoló ereje is. Kitűnt: pedagógusainkat az oktatás jö­vője aggasztja leginkább. A finanszírozási rendszer felemássága ugyanis több he­lyen válságállapotot idéz elő. Ezért is szü­letett egy javaslat: amely szerint ismét sztrájkba lépnek a pedagógusok, ha a mi­nisztérium nem teremti meg a felelős szakmai irányítást és az önkormányzatok nem biztosítják a törvényesen megítélt bérfejlesztést. Szöllősi Istvánné főtitkár elmondta azt is, hogy a folyamatos pedagógiai munká­hoz zavartalan feltételekre, ehhez pedig pénzre van szükség. Ki kell fizetni azt az összeget, melyet az Országgyűlés meg­szavazott. A tanulócsoportok összevonása nem járható út, mert annak a gyermek issza meg a levét. —A tanulás alapvető emberi jog—hang­súlyozta a főtitkár. — Magyarország tagja az Európa Tanácsnak, és ehhez méltóan kell kezelnie az oktatás ügyét. A maratoni hosszúságú küldöttközgyű­lés végén a résztvevők egyhangúlag elfo­gadták a kongresszusi küldöttekre tett ja­vaslatot. Eszerint Páré Irén, Brunner Ist­ván, Pandur Tiborné, Soós Dezső, Rosta Andor, Szakály Béláné, Tóth Károly, Ko- necsni Sándor, Detrich Istvánné, Takács Éva és Hunya Lajos vesznek részt a feb­ruár 16—17-én megtartandó kongresszu­son. Várnai Ágnes Dorottya-díj Regős Istvánnak és Tóth Józsefnek Megnyílt az I. Országos Groteszk Pályázat VOLT MIN RÁGÓDNI A DOROTTYA-TÁLON Ezt jól kifőzték! A kaposvári far­sang jeles esemé­nyeként üdvözölhet­tük az I. Országos Groteszk Pályázat kiállításának meg­nyitóját. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának nagytermében né­pes közönséget kö­szöntött szombaton délután Nagy Gábor az önkormányzati hivatal közművelő­dési osztályának vezetője. A kiállítást, mely tematikáját tekintve orszá­gosan is egyedülálló, Sümegi György, a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium osztályá­nak vezetője nyitotta meg. A képző- és iparművészet, valamint a fotó műfalyában je­leskedő alkotók műveit neves szakemberekből álló zsűri érté­kelte. A képző- és iparművészet kategóriájában a Dorottya-dí- jat, valamint a Somogy Megyei Önkormányzati Hivatal diját Regős István festőművész (SMK); a Művelődési és Közok­tatási Minisztérium díját Várnai Gyula szobrászművész; a Ma­gyar Köztársaság Művészeti Alapjának díját Varga Bencsik József szobrászművész; a Magyar Képző- és Iparművé­szek Szövetségének díját Ko- ieszár Arany szobrászművész; a Kaposvári Önkormányzat díját Ligeti Erika szobrászmű­vész; a Kilián György Városi Művelődési Központ (Kapos­vár) díját Tóth Ernő festőmű­vész; az Országos Közművelő­Fotó. Gyertyás László dési Központ és a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központ közös díját Újházi Pé­ter festőművész', a Lúdas Matyi Szerkesztőségének díját Ba­logh Lajos karikatúrista, a So­mogy Megyei Művelődési Köz­pont és a kaposvári önkor­mányzat közös különdíját Bors István szobrászművésznek nyújtotta át. A fotó kategóriában Dorottya-díjat és a kaposvári önkormányzat díját Tóth József (SMK); a Magyar Fotóművé­szek Szövetségének plakettjét Győri Vilmos fotóművész; az Országos Közművelődési Köz­pont diját Csonka Béla fotómű­vész; a Kilián György Városi Művelődési Központ díját He- goczki Ferenc fotóművész; míg a Latinca Sándor Művelődési Központ díját Kozák Albert fotó­művésznek ítélte oda a zsűri. (A kiállítás méltatására la­punk egy későbbi számában térünk vissza.) (Várnai) (Folytatás az 1. oldalról) — Hatvan forint — így az árus. — De, ha leírja, akkor csak negyven — fűzte, hozzá szaporán. Mert ugye ez nem akármilyen gázzal, hanem hé­liummal van töltve. Helium Made in USA. A cso­dálkozó gyermekszemek még kerekebbre tágultak, majd en­gedve a szülői noszogatásnak ők is betértek a városi művelő­dési központba, ahol rögvest megtudhatták van-e reményük arra, hogy valaha is ilyen óriási lufit szorongassanak. A fekete, ezüst csillag díszí­tett függönyök mögött ugyanis a „modern boszorkányok” ígérték: lesz még ingyenkonyha Kaposváron! Aki pedig úgy vél­te, hogy két kezével nagyobb szerencsét érhet el annál, mint amit a jósok ígértek, az üthette a kakast, dobálhatta a patkót és guríthatta a hordót, mindaddig, míg a Honvéd fúvószenekar „hadba nem hívta” az akkorra már ugyancsak cifra hangulat­ba bódult közönséget. S követték őt megyénk legki­válóbb népi együttesei. A So­mogyi Aprók után vonuló, So­mogy táncegyüttes „büszkén” hirdette: „gazdagok vagyunk”. Egyesek tán még hittek is a dicsekvő feliratnak, és csak akkor eshettek kétségbe, ami­kor a mesztegnyői honismereti kör egy óriási csupasz csülköt kínált, a polgármester ingyen­konyhájának adományaként. Hogy hova lett róla az a finom, cuppogós husika? Egyesek Fotó: Gyertyás László gasságra az egybegyűlteket. A már hagyománnyá vált Csoko- nai-szobor koszorúzása után a pár és kísérete a megyei mú­zeum felé vette útját, ahol az /. Országos Groteszk Pályázat megnyitójának illusztris vendé­geit köszöntötte. Az addigra már hatalmassá duzzadó tömeg ismét a művelő­dési központba tért be, ahol a magyaregresiek furulyaszavá­ra es a buzsákiak muzsikájára vigadozott. A mesztegnyoiek halottas játéka, a Somogyi Aprók tánca és a Zengő együt­tes muzsikája, a Buzsáki Ha­gyományőrzők farsangi játéka búfelejtó percekkel ajándékoz­ta meg a hálás közönséget. Ennyi vigadalom- után tán már fel sem tűnt, hogy a Somogy Táncegyüttesben szerepet cseréltek a nemek, és a daliás ifjak százmárkás, kemény valu­tával díszített jelmezben pró­bálták eladni magukat. Vevő azonban ezen a napon leginkább csak az ingyenműso­rokra volt, melyeket Károly Já­nos a művelődési központ nép­művelője 13. éve próbál úgy megszervezni, hogy abban mindenki kedvét lelje. Az este kezdődő álarcosbálra már csak keveseknek kellett maskarát ölteni, s míg a párok vígan ropták táncukat, felidé- ződtek Arany János sorai: „Rongy mezbe burkolám dicső orcád, hogy rá ne ismerj, s zo­kon ne vedd...” így borította be a farsang maskarája Kaposvár városát is, anno 1991-ben. Várnai Ágnes szerint már a demokrácia előtt lerágták róla, míg mások állítot­ták: egy hatalmas asztal körül nemrégiben a Ház újsütetű kép­viselői vitáztak erről. Ám husika ide, husika oda, a nép végül kénytelen volt megelégedni a sült krumplival is. — De nem oda Buda! — hív­ták fel a figyelmet magukra az önkéntes földfoglalók. — Krumplitok sem lesz, ha nincs kinek és hova vetnie! Még sze­rencse, hogy a bohókás maska- rázók, — no és egy „mennyei küldemény” — elvonta a figyel­met a politikai harcok farsangi színteréről. A növényvédő állo­más helikopterén ugyani meg­érkezett a várva-vart pár. Az herceg és az ő februári napfényt is elhomályosító szépségű pár­ja: Dorottya, hatalmas hátszél kíséretében lépett a közönség elé. A Csokonai tér közepén Kaszás Ferenc szellemes szö­vegével köszöntötte népét a herceg, hogy aztán átadja a szót imádottjának, aki a női nemet sem hagyva cserben, mondta el harcra buzdító prog­rambeszédét. Csokonai Vitéz Mihály A sza­badsághoz című verse Jáger Szabolcs tolmácsolásában a múltnak is tisztelettel adózott. S, hogy ne csak a gondok emésszék e szép nap farsango­lóit, Szabados Péter Kaposvár polgármestere noszogatta vi­Oktatásról, bérekről, érdekvédelemről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents