Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-28 / 50. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — EZ VAN ! 1991. február 28., csütörtök A Szent Család-templom jégből Tizenöt japán építész egyetlen éjszaka készítette el a barcelonai Szent Család-templom négy méter magas vál­tozatát jégből. 120, egyenként százkilós jégtömbből farag­ták ki. Két napig állt a tokiói Ginzán — aztán elolvadt. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Az élet erősebb Közvélemény-kutatás sze­rint a francia televízió egyik műsorvezetője népszerűség­ben megelőzte számos, verhe­tetlennek hitt kollégáját. Sylvai- ne Thobois, úgy is mondhatni, rétegműsort vezet: testi fogya­tékosoknak készít programot az egyes csatornán. Thobois asszony szőke, szép és béna. Története forgatókönyvbe kívánkozik. Butikban dolgo­zott, egyedül nevelve három gyermekét. 1978 decemberé­ben egy autós ámokfutó elütöt­te a járdán. A mentők szövegé­re ma is emlékszik: „Semmit sem tehetünk érte. Megbé­nult.” Az orvosok közölték vele, hogy nyaktól lefelé örökre béna marad. Klinikák sora követke­zett. Hat év után úgy döntött, megkísérli a kinti életet. „Ami­kor először egyedül maradtam a tolókocsiban, pánikba estem. Mi lesz velem? Az első hetek rettenetesek voltak. Elhatároz­tam, hogy öngyilkos leszek, nincs értelme tovább kínlódni! Kivetem magam az erkélyről. Aztán láttam, hogy az erkély pereme több, mint egy méter magasan van. És ahhoz, hogy kizuhanjak, előbb talpra kell áll- nom. Ha pedig sikerül talpra áll- nom, megnyertem az első csa­tát, és akkor miért végezzek magammal?! Rettenetesen dühít, amikor azt hallom: Mi­lyen szép nő, és tolókocsiban kell élnie... Miért, a csúnyák számára ez nem kegyetlen­ség? Bízom az emberekben. Bármilyen különös, csupán az orvosokba vetett bizalmam in­gott meg, akik azt mondják, hogy sohasem fogok járni. Én tudom, hogy ez nem lehet igaz; talpra fogok állni! Műsorának címe is ezt su­gallja: „Az élet erősebb”. Ki lehet haditudósító? Az Öböl-háború ese­ményeit természetesen nemcsak a televízió, ha­nem az újságok is elviszik a szövetségesek ottho­nába. Az érdeklődés a tudósítók utazási szán­dékában is tükröződik. S hogy a jelentkezőket megszűrjék, főparancs­noki utasításra, fizikai próbának vetik alá a sajtó munkatársait. A felada­tok a jelölt életkorához igazodnak. Eszerint a 27—31 év közötti tudósí­tójelöltek állóképesség­vizsgája: 25 törzshajlítás 2 perc alatt, és legalább 20 perc alatt kell lefutniok a 3 kilométeres távot. Idősebbek előbb abba­hagyhatják... Azaz 40 év fölött elég 12 hajlítás és 24 percet is igénybe ve­het a futás. Ha hinni lehet a lapjelentésnek, volt olyan cinikus tudósító, aki megkérdezte: „Miért éppen a futást erőltetik?” Ámbár lehet, hogy csak pocakos volt a kérdező. Magyar Európa-órák Több mint ezer órát ké- szíteneka BHG szekszár­di üzemében a németor­szági Európa-óragyárral kötött egyezmény alapján. Könnyen megeshet ez­után, hogy magyar turista hazai órát vásárol Mün­chenben, a kétszáz féle kvarcóra valamelyikét. (MTI Fotó — Gottvald felv.) Az új 50 rubeles Egy hónapja hozták forga­lomba az új 50 rubelest. Sok bosszúságot okozott a la­kosságnak a bankjegy, mert átváltására rendkívül rövid időt szabott meg a hatóság. (MTI Külföldi Képszerk.) A tíz legdrágább utca Mi adhat rangot valamely utcának? Azt gon­dolná az ember, hogy a róla szóló dalok, versek, történetek. De vajon mit mond egy amerikainak, ha egy boldog magyar a Csap utcáról énekel? Nos, a Hubert és Peters ingatlanügynökség semmit sem bízott az érzelmekre, az üzletek bérleti díja alapján állította össze a világ 10 legrangosabb utcájának listáját. A sort a tokiói Ginza vezeti, itt egyetlen négy­zetlábért 625 dollárt fizetnek havonta. (Tíz négy­zetláb 1 négyzetméter.) Ezt a hongkongi Nathan követi (500 dollár). Harmadik a New York-i 5th Street (400), s valamivel kevesebbel az 57th Street következik. Ezután jön Európa, azaz a párizsi place Vendome (325). De a hatodik he­lyezett megint New Yorkban található, a Madi- son Avenue (300). A londoni Bond Street 280 dolláros ázsiója a hetedik, a genfi rue de Rhone 225 dolláros „rangfokozata” a nyolcadik helyre elegendő. A kilencedik Rómában található, a Spanyol lépcső közelében, ez a Via Condotti (175), kevéssel megelőzve az amerikai Rodeo Drive-et. A listát összeállító amerikai ügynökség szerint Európa vitathatatlanul gazdagodik, és ezt a négy nagyváros említett utcái is jelzik. Hirsfeld úr olva­satában az utcák toplistája egyébiránt azt jelenti, hogy a „a csillagászati összegekért bérelt üzle­teknek közös vonása: a leggazdagabb vásárlók­nak kínálják divatos és formatervezett portékái­kat, azoknak, akik sohasem bajlódnak az árcé­dulavizsgálatával”. És ez lehet a magyarázata, hogy a legszebb dalok sohasem a fényes, hanem mindig a csen­des, nevenincs utcákról szólnak. Bocsánat A pontosság a világ egy­szerű dolgaiban rejtezik — mondta a hajdani bölcs. Ta­lán nem tudta, de érezte a Rinascita olvasója is, hogy ennek így kell lennie. Bete­lefonált tehát az újság római szerkesztőségébe, es dör­gő hangon tetemre hívta va­lamennyi bűnöst, amiért so­rozatosan késve kapja ked­venc lapját. „És nagyon ké­rem, mellőzzék a szokásos szöveget, ne fogják a postá­ra az önök trehányságát!” A szerkesztőség — mi mást tehetett volna — hosszú bocsánatkérő levelet fogal­mazott. A levél 64 napig utazott a címzetthez. A szégyen statisztikája Ha mód volna rá, hogy az úgynevezett művelt világ tip­peljen, mit tart szégyenletes­nek a kétezredik esztendő kü­szöbén, bizonyára tanulságos lenne a lista. Ám azt kevesen jelölnék, amire az UNICEF, az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja az év elején utalt jelentésében: a szégyen statisztikájának ne­vezte a leány- és fiúgyermekek közötti megkülönböztetést. Eszerint Indiában, Pakisz­tánban és Bangladesben a fiú­kénál lényegesen nagyobb a lányok gyermekkori halálozá­sa, merthogy nem is törődnek velük. Jordániában az 1 és 8 hónap közti fiúgyerekek négy­szer olyan jól tápláltak, mint a leánycsecsemők. Malaysiá­ban, a gyermekmunkások kö­zött is a lányok szenvednek többet: heti munkaidejük 75 százalékkal hosszabb a fiúnak született sorstársaikénál. Ám nemcsak a fizikai megterhelés, hanem a szellemi sorvasztás is a lányokat érinti érzékenyeb­ben, a világ analfabéta iskola- köteleseinek 60 százalékát a kislányok adják. Az UNICEF helyzetképéből — melyet a Le Monde ismertet — az is kitűnik, hogy e megalá­zó statisztika kedvező változá­sának „kulturális” akadályai is vannak. Nevezetesen olyanok, hogy számos fejlődő ország­ban „csapásnak tekintik a le­ánygyermek születését”. Ha valaki jót kíván egy ifjú hindu házaspárnak, azt így fejezi ki: „Áldjon meg az ég nyolc fiú­gyermekkel!” S végül, nem le­het jobban megsérteni egy arab férfit, mint amikor azt vág­ják a képébe: „Abubbanát” — Lányos apa! Távházasság A háború, melynek szemta­núi lehetünk a televízió, a mű­holdak, egyáltalán a technika révén, még nem tudni, milyen jelzővel vonul majd be a törté­nelembe. Az már bizonyos, hogy a „táv” fogalma új értel­met nyerhet, akár az irányítás, akár a közlés miatt. S ehhez egy lírai kiegészítés, a francia hírügynökség alapján: január 21 -én, az amerikai Indiana ál­lam egyik anyakönyvvezetője távházasság alapján adta össze Kandy Green 19 éves hajadont a szaúdi sivatagban állomásozó 25 esztendős vőle­gényével. Tette ezt az anya­könyvvezető a felelőssége tel­jes tudatában, minthogy az ifjú pár már korábban jelezte há­zassági szándékát. Az esküvő napját azonban megelőzte az X-nap, vagyis a háború kitörése; John Lee közlegény ennélfogva a sivatagban foglalt el várakozó álláspontot. Egy napon telefonhoz hívták. „John, a vonalban van? Nos, akkor azt kívánom, hogy Kan­dy és Ön hosszú és boldog éle­tet élhessenek”. Mondta az anyakönyvvezető a „szertar­tás” lezárásaként. A jelenlévő tanúk szerint — minthogy a távházasság sem eshet meg nélkülük—az állam képviselő­je 20 perces beszélgetést en­gedélyezett az ifjú párnak, köz­költségen — nászút helyett. Napelemes trópusi sisak Napelemmel, éjszaka teleppel működő ventilátorral hűti a tulajdonos fejét ez a szellős trópusi sisak. Ilyen kalapot visel Dave Boyle, az Öbölben állomásozó brit csapatok rádiójának lemezlovasa. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) PAPCSERE-VÁLLALAT Méltán nevezhette a La Repubblica az elmúlt esz­tendő különlegességében is egyedülálló vállalkozásnak a világ első „Lelkipásztor ügynökségét". Nem a vár­ható nagy haszon, inkább az üzlettel szerencsésen kap­csolt jó szándék vezette az ötlettől a virágzó vállalkozá­sig a „Clerical échange agency” szervezőjét és irá­nyítóját — egy ír háziasz- szonyt. Előzmény: Imelda Williams Field asszony évek óta kapcsolatban állt egy Los Angeles-i lelkipásztor­ral, aki szeretett volna Íror­szágban szolgálni, de nem talált helyettest. Imelda asz- szony a legkézenfekvőbb megoldást választotta, hir­detést tett közzé a dublini újságokban, csereszolgála­tot ajánlott fel az új környe­zetbe és hívőkörbe vágya­kozó papoknak. Az érdeklődés minden el­képzelést felülmúlt. A világ minden részéből érkeztek ajánlatok és ajánlkozók. Imelda asszony tehát kft.- ként bejegyeztette vállalko­zását, és megindította a munkát. S mindjárt az első esztendőben 350 klienssel foglalkozott, akik természe­tesen befizették — az egyébként nem magas — összeget a kft. számlájára. Voltaképpen Imelda asz- szonynak köszönheti jó né­hány pap, hogy végül is elju­tott Ólaszországba, a labda­rúgó világbajnokságra — írja a római lap. Az a gonosz, aki rosszra gondol...

Next

/
Thumbnails
Contents