Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-25 / 47. szám
1991. február 25., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 5 Törvényi szabályozás kellene! Gyógypedagógusok a fogyatékosokért Hozzávetőlegesen egymillió fogyatékos — szellemi, fizikai és érzékszervi — felnőtt és gyermek valamint egészségkárosodott ember él Magyarországon. Riasztó ez a szám még akkor is, ha csak becslések — és nem pontos felmérések alapján — állapították meg. A Magyar Demokrata Fórum Fogyatekosságügyi Szakmai Kollégiuma ezért vette programjába e réteg képviseletét. Ottófyné Kiszely Ildikó fonyódi gyógypedagógustól megtudtuk, hogy bizottságuk a törvény- alkotási és kormányzati munkában szakértőként vesz részt, vállalva ezzel a fogyatékosok és sérült emberek ügyének előmozdítását. A szakmai kollégiumhoz eddig is sokan — elsősorban gyógypedagógusok — csatlakoztak. Ottófyné Kiszely Ildikó hangsúlyozta: bár az MDF szárnyai alatt működnek, mégsem politikai szervezetként. Ékes bizonyítéka ennek, hogy az ország minden részéből — pártállástól és világnézettől függetlenül — vesznek részt a munkában a szakemberek. A bizottság tagjai azt vallják: az elmúlt rendszer látszólag törődött csak a fogyatékos polgárokkal, az egymásnak ellentmondó jogszabályok ugyanis nehezítettek a fogyatékosok jogainak érvényesítését. Miközben jelen volt az európai hírű magyar gyógypedagógiai oktatás, nem kapott nyilvánosságot a segítségre szoruló emberek ügye, pedig a velük való törődés társadalmunk kultúráltságának egyik fokmérője. A fogyatékossági bizottság most az új oktatási törvénytervezet előkészítésére koncentrál. Teszi ezt azért, mert az oktatásban is hangsúlyozottan kell jelen lennie a fogyatékos gyermekek érdekeinek. Szilas- sy György — az egyetlen gyógypedagógus képviselő, aki az önálló oktatási bizottság felállítását sürgette a Parlamentben — most készül parlamenti hozzászólásra az ENSZ Cselekvési Világprogramjának hazai kimunkálása tárgyában. Az ENSZ 1983-ban megszületett tízéves programjához való tényleges csatlakozásra — a rokkantak és fogyatékosok ügyében — még egy tevékeny esztendeig van lehetőség. Ezt akarja a fogyatékossági kollégium elérni, hiszen hazánk fogyatékos polgárainak nagy száma kötelezi a szervezetet: végre mindenki figyeljen rájuk, és segítse őket a törvénybe foglalt garanciák is. Varga Zsolt TV-NÉZŐ „Simogasd meg a kiskutyámat!” Hetekig folytak késő éjszakába nyúlóan az ÁB-popfesztivál elődöntői, döntői. Az első részt ugyan még csak véletlenül, a többit viszont már „előre megfontoltan” ültem végig. Környezetem egészségesebb ízlésű tagjaival karöltve gonoszkodtunk a fellépők rovására. Első pillantásra ugyanis nem lehet mást, mint nevetni ezeken a sután mozgó, sokszor mutáló hangú kamaszokon, vagy a még tininek is alig nevezhető, de már szerelemről éneklő gyerekeken, akik a hírnévre éhes dalnoksereg legnagyobb részét képezik. Hiszen némelyiknek ilyenkor már rég ágyban lenne a helye... Egy helyes és kicsit énekelni is tudó gyereknek betanítani egy — amúgy félgőzzel megírt —dalt, majd felereszteni a színpadra, ismereteim szerint nem tehetségkutatás. Ezt én sokkal inkább gyerekeink (nem csak a sztárrá avanzsált egy-kettő, de a többi sokezer) átverésének nevezném. Vajon miért válhatott manapság ekkora divattá a magyar könnyűzenében a gyereksztárok szerepeltetése? Talán azért, mert itt elsősorban nem a produkció minősége, sokkal inkább az előadó kora „hivatott” meghódítani a közönséget, s így az előbbire nem kell különösebb gondot fordítani...? Nem lenne egy szavam sem a gyereksztárok divatja ellen, ha ez nem jelentene további színvonalromlást. S ha nem a legkisebbekből verbuválnánk a fogyasztóik legnagyobb részét. A kedves gyereklányok dalai azonban még a slágerek eddig megszokott színvonalát illetve színvonaltalanságát sem képesek elérni, s legjobban a gyerekeink között hódítanak, mivel az előadó korukbéli. Persze néhány rosszalló felhangtól eltekintve azért hódít ám a felnőttek között is, hiszen „olyan kis aranyosak”. Dalaiknak már bérelt helyük van minden általános iskolai rendezvényen, csemetéink kizárólag rájuk esküsznek, s teli torokból fújják szövegeiket miközben ízlésük csendben tovább romlik. Mire aztán felhőnek legtöbbjükbe menthetetlenül, csontig beleeszi magát ez az igénytelen muzsika. Számukra ez lesz az ízléses, amit aztán majd tovább lehet rontani. Addig is amíg erre várunk, tegyük ölbe a kezeinket, s énekeljünk az egyik új sztárral, Andival együtt: „Simogasd meg a kiskutyámat”, mivel jobbat, úgy látszik, úgy sem tehetünk. Nagy László Könyvek feláron PINCÉBŐL Bizonyára sokan fogadják örömmel a hírt: mától 50 százalékos kedvezménnyel vásárolhatók a könyvek a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat kaposvári boltjaiban. A minden évben megrendezésre kerülő kedvezményes vásár most minden eddiginél nagyobb mennyiségű és értékű kiadványt kínál. A Május 1., a Tanácsház utcai, valamint a József Attila könyvesboltban nemcsak az eladótérben, de a raktárban, a pincében is szabadon válogathatunk a kötetek között. A POLCRA Az 50 százalékos kedvezmény rendkívüli, főleg akkor, ha a kötetek nagy részét szépirodalmi, ismeretterjesztő, szakkönyvek, valamint a 3—10 éves korosztálynak szánt gyermekkönyvek adják. Az árkedvezmény nem vonatkozik a kották, kazetták, hanglemezek, klasz- szikus művek, kézikönyvek, szótárak, lexikonok, tankönyvek, valamint a tankönyv jellegű kiadványok megvásárlására. A könyvvásár mától naponta 8—17 óráig várja az érdeklődőket. A szakképzé a támogatása Az anyagi támogatások közül — mint a többi oktatási intézménynél is — a legdöntőbb a központi elosztású és a helyi önkormányzatokon keresztül az iskolákhoz jutó támogatás. Optimális esetben a helyi testületek még meg is toldják ezt a segítséget. Az utóbbi két évben ugyanakkor fokozódott a jelentősége a gazdálkodó egységektől a szakképző iskolák felé közvetlenül és a központi pályázatok útján áramló anyagi segítségnek. Ennek jogi szabályozását az 1988. évi, a szakképzési alapról és a szakképzési hozzájárulásról szóló XXIII. törvény szolgáltatta. Ez a törvény váltotta fel az 1976. évi szakmunkás- képzési alapról szóló 15/ 1976.(XII. 7.) MÜM-PM-rende- letet. 1990. végére azonban a gazdasági helyzet romlása az iskolai, tanműhelyi eszközellátottság, a géppark állaga, a gazdálkodó egységek strukturális változása szükségessé tette az 1988. évi XXIII. törvény jelentős A Szakképzési Alap pályázaton elnyert pénzből számítógépeket vásárolt a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközép- és Gyors és Gépíró Szakiskola. A januárban beszerelt gépeket, a hagyományos és villanyírógépeken túl, az iskola tanulóinak közel egyharmada használja jelenleg. Tervezik, hogy beindítják a számítógépes programozó és a PC könyvelő szakot is Fotó: Kovács Tibor módosítását, az 1990. évi Cili. törvény elfogadásával. Ennek leglényegesebb elemei a következők. A vállalkozási nyereségadó fizetésére kötelezett gazdálkodó egységek a nettó bértömeg 1,5 százalékát (a magánfoglalkoztatók is, ha a vállalkozási nyereségadó-fizetést választják vagy arra kötelezettek) illetve agrártevékenység esetén 1 százalékát kötelesek szakképzésre fordítani, központi alapba történő befizetéssel vagy a szakképző iskoláknak közvetlenül nyújtott támogatással illetve a gyakorlati tanulóképzésben való tényleges részvétellel. (Az 1988. évi törvényhez képest jelenleg már a külföldi résztulajdonú vegyes vállalatok is kell támogassák valamelyik formában a szakképzést, és a tiszta profilú szakmunkásképzők is kaphatnak közvetlen anyagi támogatást.) Tényleges módosítás; hogy a fogyóeszköz is és az alapképzés időszakában a rezsiköltség is elszámolható támogatásként. Ha valamelyik gazdasági egység 1,5 illetve 1 százaléknál többet fordít a tanulóképzése (az elszámolható tételek szerint), akkor azt a többletráfordítást visszaigényelheti. A gyakorlati oktatást fejlesztő pályázatok elbírálását, a visz- szaigényléseket illetve az önkéntes befizetések további útját a Munkaügyi Minisztérium által működtetett bizottság bírálja el. (Várható a befizetések, pályázati elbírálások egy részének decentralizálása.) Mind a régebbi szakmunkás- képzési alappal kapcsolatos, mind az 1988-tól létrejött központi támogatások, pályázatok kezelésének felügyeletét a Munkaügyi Minisztérium látja el. Továbbra is érvényes az 1988. évi törvény azon paragrafusa, amely szerint ha egy gazdálkodó egység nem a rendeltetésének megfelelően használja a központilag részére juttatott támogatást, akkor az ösz- szeget — a kamataival együtt — vissza kell fizetni. Országos tapasztalat, hogy eddig még nem kellett a visszafizetést kezdeményezni, mert a gondokat az adott helyen mindig sikerült megoldani. A szakképzésnek juttatandó egyéb támogatási formák még az iskolai alapítványok létrehozása, a saját iskolai vállalkozások jogszabályokban is rögzített támogatása, a csökkenő mértékű, de még meglevő társadalmi munkaakciók, a külföldi pályázatokon való részvételek. Jelentős segítség lenne az oktatási célú külföldi beszerzések vámmentessége, valamint a vásárlások utáni áfa visszatérítésének lehetősége. (Ezekről a pénzügyi kérdésekről komoly tárgyalások folynak a főhatások között.) A vázolt támogatási lehetőségek jól mutatják, hogy vannak meg-megcsillanó remények annak a képzési formának a támogatására, amely—a szükséges strukturális és tartalmi változás után — országunk gazdasági fölemelkedésében kulcsszerepet fog betölteni. Pécsi Oszkár a Somogy Megyei Munkaügyi Központ főelőadója A 14—19 éves korosztály diákjainak mintegy 80 százaléka a szakképzés valamelyik iskolatípusában (szakközépiskola, technikum, szakmunkásképzők, szakiskolák) tanul. Súlyához képest mégis kevés érdemi szót, segítőkészséget kap ez az oktatási terület. Isten választott népe? Egyik központi napilapunkban a következő hirdetés szúrt szemet: „Magyar Magyarnak add tovább! Saját kiadású: Úri Magyarország című könyvemben fejezetcím: ISTEN VÁLASZTOTT NÉPE A MAGYAR! Ezt a SZENTÍRÁS = BIBLIA = ISTEN IGÉJE bizonyítja MÓZES szavával adván tudtul az emberiségnek, hogy NIMRÓD Sineárja (=Sumiria) őseink nyelvén ékírással: KIENGIR (Hazánk HUNGÁRIA nevének ősalakja) volt a világ első állama, a nemzetközi ősrégészet szerint a világ első civilizációjának és az őskultúrának megteremtője. Tudd! Elhallgatták előled! »Hungarológus« jeligére a kiadóba.” Ha a szöveg időnként nem eléggé világos, nyilván azért van, mert feladója a nagy felfedezéstől és műveltségétől transzba esett, s köztudomású, hogy transzban igen nehéz magyarul fogalmazni — még egy hungarológus- nak is. Nos, mint önmagam által elismert humorológus egyetértek a felfedezővel. Mivel arra kér, adjam tovább, megteszem. Bizony, hölgyeim és uraim, nagyon sok bizonyítékot elhallgattak előlünk. Eddig még rajtam kívül senki sem jött rá, hogy eredetileg — a nagy magyar ősvilágbirodalom idején — a Holttenger, a Jeges-tenger, a Csendes-óceán is a mienk volt, hiszen mind a három kifejezés magyarul van írva. Fontosabbat mondok: Nabu- kodonozor Babilónia több királyának a neve. Nos, e névben is magyar vér folyt, s ezt egy hu- morológusnak nem nehéz felismernie. Eredetileg: „Ne bukj el odol-dezodor” volt, ami a Krisztus előtti első évszázad és egyben az egész világ legelső reklámjának felel meg. Isten neve is magyar eredetű azon egyszerű oknál fogva, hogy más nyelveken másképpen hangzik; például: bog, dió, deo, Gott, Dieu, Godstb. Afrika annak idején a nagy magyar bibliai-szentírási birodalomhoz tartozott (vö. Kongó= ez a hordó kongó; Nigéria=ez a fekete néger; Kenya = kenj a... kenyérre — az utolsó szó a gyakori kenyérhiány miatt lekopott; a Fokföld szót fölösleges magyarázni, hiszen mai magyar nyelven szól hozzánk). Az amerikai földrészen van Paraguay, ahol a világbirodalmunk idején sok volt a paréj (népiesen: paraj), Chilében magyar lovak húzták a csillét, Kubában gyártottuk a kupákat a boriváshoz, Bahamának mi adtuk a bahama színű fürdőkád nevét. Panamábán tanult tőlünk a világ panamázni. Washington tulajdonképpen három magyar szóból áll. vas + ing + ton(hal). És fejfájás elleni gyógyszerünkről kapta a nevét Salvador. Sokan azt gondolták, hogy Norvégia fővárosa Oslo norvég szó. Tévedés! Gondoljunk csak arra, hogy nálunk 1947 és 1956 között a kapitalizmus volt, 1988-tól a szocializmus van oszlóban. Azt is évszázadokon keresztül eltitkolták, hogy az olasz Róma a barna bőrű magyarok nyelvéből származik, amelyen a romák beszélnek. Nagy kínjav olt annak az embernek, aki Kínába eljutott, Mongólia fővárosát egy Lilán nevű bátor hadvezérünkről nevezték el (vö. Ulánbátor). Egyszóval ez egy olyan bátor, merész és transzcendentális elmélet, amelyhez minden - kétség hozzáférhet. Ha Isten választott népe mi vagyunk, ha mi vagyunk az őskultúra megteremtői, miért vesszük mi célba az Európához való csatlakozást? Kérem, akkor egy tapodtat se tovább! Emlékezzünk a régi szép időkre, és főjünk tovább saját levünkben. Bár számomra ebben a dologban kétséges, hogy ekkora maszlaggal együtt, sülve-főve, melyik ország és milyen szájízzel venné beeme korhelylevesünket. Salga Attila
