Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám

1991. február 13., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 Bizonyítványosztás után A legtöbb szülő és pedagó­gus arra törekszik, hogy a gyer­mekek minél jobb eredménye­ket érjenek el a tanulásban. Az otthoni eredményes munkának azonban több feltétele van. Alapvető, hogy nyugodt, derűs legyen a családi légkör. Idege­sítő, zaklatott környezetben nehéz elvárni a gyermektől a fölkészülést. Az eredményes­séget befolyásolja az is, hogy a tanulást mennyire tartja fontos­nak a család. Fontos továbbá, hogy a gyer­mek rendszeresen tanuljon ott­hon, de az sem mellékes, mikor és mennyit. A hosszú és fárasz­tó iskolai nap után nem helyes azonnal megkezdeni a munkát. Kell egy kis kikapcsolódás: já­ték, mozgás, szívesen végzett önkéntes tevékenység (hobbi, barkácsolás, zenehallgatás stb.), amely más jellegű, mint az iskolai tanulás. Egy-másfél órás kikapcsolódás után azonban hozzá kell kezdeni a tanulás­hoz, nem szabad azt a késő esti órákra hagyni. Vannak ugyan hívei az esti tanulásnak (na­gyobb a csend este, lefekvés után jobban megmarad a tanu­lóban a tanult új ismeret), de mégsem volna helyes ezt szo­kássá tenni. Ugyanis a kisgyer- meK nagyon kifárad estére, olyankor már nehezebben ta­nul, és gyakran nem tud utána elaludni. Mert hat a perszeverá- ció, a félálomban való továbbta­nulás törvénye. Akaratlanul a lecke jár az eszében. A késő estébe nyúló tanulás után még inkább megrövidül az alvási idő. Pedig így is sokszor 2-3 órával alszanak kevesebbet a gyere­kek, mint amennyi szükséges volna a fejlődésükhöz. Ezért aztán másnap az iskolában fá­radtak lesznek, nem képesek megfelelően figyelni, nem értik meg a tanultakat. Mennyit tanuljon otthon a gyermek? Amennyi szükséges a megfelelő eredményekhez. Kisebb iskolás, napközis tanuló esetében az ajánlott idő napi fél vagy egy óra, a nagyobbaknál legfeljebb 2-3 óra. Ez az iskolai órákkal együtt így is annyi, mint a felnőtt átlagos munkaideje. Vitatott kérdés, hogy hangosan vagy csendben tanuljon-e a gyermek. Pszichológiai vizsgá­latok bizonyítják, hogy a szö­veg hangos olvasása esetén jobb a tanulás eredménye. Mégsem javasolható a han­gosan tanulás, több okból sem. Ugyanis, ha napközis vagy kol­légista lesz a kisdiák, ott nem tudják neki biztosítani a han­gos tanuláshoz a külön helyi­séget. Bizonyos tantárgyat — ide­gen nyelv, ének vagy magyar­ból a vers tanulása — azonban szükséges hangosan tanulni. És jó, ha a lecke ellenőrzése, felmondása is hangosan törté­nik, mert a mai iskolában nagy szükség van a gyermekek be­szédkészségének a fejleszté­sére. Sok az írásbeli, a teszt, a feladatlap, kevés a beszélge­tés, a szóbeli közlés, az élő szó. Az otthoni tanulás legfőbb elve az értelmes tanulás le­gyen! Bármilyen életkorú tanu­lóról is van szó, ne mechaniku­san tanuljon, ne magoljon! Isko­lában és otthon szoktassuk rá, hogy amit olvas, tanul, azt értse meg, így a szavak jelentését, a szabályok, törvények lényegét fogja fel. Még egy veszélyről szólunk. A jobb tanulóknál gyakran elő­fordul, hogy már egyszeri elol­vasás után úgy érzik, ők már tudják a leckét. Ám ez többnyire nem elég, mert így nem lesz tar­tós az ismeret. A tapasztalatok szerint a két-három elolvasást követően, a felmondás után vál­hat szilárddá a tananyag. Dr. Szeléndi Gábor Még egyszer a „groteszk”-rő! AZ ÖTLETTŐL A KIÁLLÍTÁSIG Az I. országos groteszkpá­lyázat meghirdetője és a fő szervezője a Somogy Megyei Művelődési Központ volt. Keve­sen tudják ezt, pedig az ötlet — Bátai Sándor révén — innen indult útjára. „Kell valami, ami Somogy- ország fővárosába' vonzza a mai magyar képző- és iparmű­vészet, netán a fotóművészet képviselőit. Mi hiányzik ma a pályázatok rendszeréből? Mi az, ami társadalmunk visszás­ságait legjobban kifejezi? A ka­rikatúra kevés, és annak a pá­lyázatnak már megvan a »hazája«. Irónia, gúny, szatí­ra és a humor: legyen a va­rázsszó: GROTESZK!” És mivel a megvalósításhoz a lelkes barátok mellett elvi és anyagi támogatásra is szükség van, megkerestük a partnerin­tézmények képviselőit is. 1989-ben a megyei illetve a városi tanács művelődési osz­tálya és a megyei múzeum kép­viselőivel állapodtunk meg ab­ban, hogy a pályázatot orszá­gosan meghirdetjük és az 1991. évi kaposvári farsangi napok rendezvényeihez kapcsoljuk. A Somogy Megyei Művelődé­si Központ akkori vezetése az­zal a feltétellel járult hozzá a pályázat meghirdetéséhez, hogy ha megszerezzük a pénzt szponzoroktól a propagandára (embléma, meghívó, plakát, katalógus), és a felajánlott díjak is méltóak lesznek a rendez­vényhez. Akkor a cég áilja az „egyéb” költségeket: postázás (nem kevés!), zsűrizés, tiszte­letdíj, stb. Ezt követően kerestük föl a Magyar Köztársaság Művé­szeti Alapja, a Képző- és Ipar- művészeti Szövetség, a Műve­lődési és Közoktatási Miniszté­rium illetékeseit, valamint a somogyi, kaposvári intézmé­nyeket, vállalatokat stb. a pá­lyázathoz való elvi és anyagi hozzájárulásért. Az alkotókat személyes ill. hivatalos úton kértük fel a pályá­zaton való részvételre. Bevon­tuk a megyei művelődési köz­pontokat, múzeumokat a pályá­zat terjesztésébe. A gondot az első pillanattól kezdve a kiállítás helye jelentet­te. A Somogyi Képtár renoválás miatti bezárása, valamint a Kaposvári Galéria bérbe adása lecsökkentette a múzeum kiállí­tóterét. Ma már nyugodtan mondhatjuk, sikerült! Hiszen a Somogy Megyei Múzeum I. emeleti kiállítoterének bővíté­sével méltó helyre kerül az or­szág különböző részeiből érke­zett hatalmas anyag. Megyénk művészei közül is sokan része­sei e rangos kiállításnak. A ka­talógus néhány ember közös munkáját reprezentálja. Le­gyen szabad felsorolnom segí­tőtársaim nevét: Bátai Sándor, Vörös András, Géger Melinda, Gyertyás László. Valamennyien reméljük, hamarosan találkozunk a II. országos groteszkpályázat kiállításán. KLASSZIKUSOK A KÉPTÁRBAN Dürer- és Rembrandt-rajzok, Rippl-Rónai-festmények, Dali-grafikák Dr. Vinko Percic gyűjteménye Kaposváron Igazán közel érezhetjük ma­gunkhoz a klasszikusokat a Ka­posvári Galériában megrende­zett kiállításon, amely az egy éve elhunyt zágrábi orvos, dr. Vinko Percic gyűjteményét mutatja be. Nemcsak e század európai mes­tereinek alkotásaiban gyönyör­ködhetünk, hanem Albert Dürer és Rembrandt rajzaiban is. A néző Nikola Jandrijevic jugo­szláv festő portréján keresztül ismerkedhet meg a jeles műgyűj­tő arcvonásaival, de ennél is töb­bet elárul a kép, amely egy fegyel­mezett, tudós gyerekorvost állít elénk könyveinek birodalmában. Dr. Vinko Percic még Szabadkán kezdte el gyűjteni a kortárs kép­zőművészek alkotásait, illteve visszamenőleg a XV. század je­les grafikusainak rajzait. Szenve­délyévé vált a műgyűjtés, képes volt föláldozni a magányban élő orvos a családi örökségbe kapott és ugyancsak értékes Zsolnai­kerámiákat is azért, hogy egy-egy festményhez, rajzhoz juthasson az aukciókon. Milyen jó lenne, ha Zsolnai-gyűjteménye is megma­radhatott volna, ám annak jeles darabjait fel kellett áldoznia a képgyűjtő szenvedély oltárán. Később már képet is cserélt kép­re, hogy ízlése szerint alakíthas­sa, gazdagíthassa Európa-szerte elismertté vált gyűjteményét. A harmincas évektől gyűjtött képe­ket végrendeletében a Zágrábi Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta. Különleges tranzakció során Salvator Dali A szónok című gra­fikája jutott el a gyűjtemény Magyaror­szágon elsőként Kaposvárra: a jugoszláv követség közreműkö­désével, a Baranya és a Veszp­rém Megyei Múzeumok Igazgató­sága segítségével, a kaposvári Business Club Kft., a Tián és Tár- sa Kft. és a Video M. Kft. anyagi támogatásával. A jugoszláv gyerekorvos nagy­szerű érzékkel ismerte föl a szá­zadelő Európájának kiemelkedő képzőművészeti értékeit. Ha ta­nulságot is keresünk a kiállításon, akkor meggyőződhetünk róla: a magyar piktura jelese) az európai élvonalba tartoznak. így láthatjuk együtt Matisse íriszek és kálák vázában című festményét Rippl- Rónai József Terasz című képé­vel, amely üde színfoltja a tárlat­nak. Bernáth Aurél Dunai táj című pasztellje a mester legjobb mun­kái közül való. Korai Egry-fest- mény a Búcsú (1909), Vaszary számtalan változatban megfes­tett Parkban jelenete közül dr. Vinko Percic talán a legmarkán­sabb megoldású képhez jutott. Rippl-Rónai Újságolvasóba is az Matisse íriszek és kálák vázában című képe Rippi-Rónai Terasz című festmé­nye ismeretlenségből tűnt elénk. Sző- nyi István, Koszta József, Czóbel Béla, Ferenczy Károly festmé­nyei együtt láthatók Victor Vasa- rely, Salvator Dali, Picasso társa­ságában, Dürer rajzsorozatával egy sorban pedig Munkácsy Mi­hálynak egyik portréja. Minden műgyűjtőnek számol­nia kell azzal, hogy esetleg nem eredeti munkához jutott. Dr. Vin­ko Percic is nyilván gondolt erre. Minden bizonnyal megbízható forrásból merített, amikor az auk­ciókon képeket vásárolt. Ez is jel­zi, milyen rendkívüli értékű kiállí­tás érkezett a hét elején Kapos­várra. Horányi Barna Régebben, ha leesett az első hó, azt mondták rá: szép. Ha az unoka verset szavalt a nagyinak, az kedves volt vagy bájos. Ha a tálban ínycsiklan- dóan gőzölgőit a töltött ká­poszta, az mindenki számára egyet jelentett: finom és jó. Ma minderre csak azt mondják: baba. Hazánkat felvették az Euró­pa Tanácsba. Baba. Fölemelték a sörösüvegek betétdíját hat forintra. Baba. Visszaállítják a tejjegyet? Baba. Ami pedig a jónak, a nagy­szerűnek, a szépnek, a hasz­nosnak és a kellemesnek az ellentéte ? Az nem baba. I :--------------------------------------------------------------------W BABA I A taxisblokád idején Kónya Imre, Bethlen gróf és Csurka úr ott ült a tévéhíradó stúdiójában. Nem baba. Egy MDF-aktivista ámokfutó­ként száguldott az Információs Hivatal gépkocsijával. Nem baba. Ötven százalékkal emelke­dett a vonatjegyára. Nem baba. így valahogy. Vannak eldöntetlen ügyek is. Például, ha fölemelik a betétka­matokat, az baba. Ugyanakkor a hitelkamatokat is; az nem baba. Emelkedik a fizetésünk. Ez baba. Az árak is. Ez nem baba. Ha jön a baba, az baba. Ha úgy jön, hogy nem terveztük be, az nem baba. Katona Tamás külügyi állam­titkár szaúd-arábiai látogatása után azt nyilatkozta, hogy: töb­bet végeztünk, mint Botond Bi­záncban. Ez úgy tűnik: baba. Csak ha jól belegondolunk, hogy mit végzett Botond Bi­záncban, akkor van baj. Be­törte a nagykaput. És ez ne­künk jó? Nem hiszem, hogy baba lenne. A babás-jelenség népünk- nemzetünk tömörítőképes­ségét példázza. Hogyan is mondaná ezt a mai székely? Megkérdezik áttelepült erdélyi atyánkfiát, miképpen is látja az anyaország hely­zetét. — Baba — feleli tömören. — Kifejtené egy kicsit bő­vebben is? — Nem baba. (Majiáth—Mikes) V. Halmos Klára

Next

/
Thumbnails
Contents