Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-09 / 7. szám
1991. január 9., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 Magyar hajókat választott Cousteau kapitány a Dunát kutatja — Akar beszélni Cousteau kapitánnyal? — hangzik a telefonban dr. Halász Rudolfnak, a bajai vízügy műszaki igazgatójának kérdése. Szinte nem hiszek a fülemnek, de pillanatok alatt a Sugovica-parton termek. Az idén 80 esztendős Jacques Yves Cousteau-nak köszönheti az emberiség, hogy megismerhette a tenger mélyének varázsos világát. Az első, sűrített levegővel működő könnyűbúvár-felszerelést ugyanis ő tervezte meg 1943- ban, később pedig résztvett a búvárhajók kifejlesztésében is. Miután a haditengerészet kötelékéből korvettkapitányi rangban kivált, az aknaszedőből átalakított kutatóhajón, a Calyp- són számos expedíciót vezetett. Egy ilyen út során merültek le például a könnyűbúvárok A KÓTA és a Nemzeti Galéria szervezésében telt ház előtt lépett fel a Somogy megyei pedagógus női kar vasárnap délben a Budai Várban. Misefa Ida vezényletével magyar, spanyol, olasz és francia szerzők művei csendültek föl a reneszánsztól napjainkig. Elhangelőször a Déli-sarkvidék jege alá. — Bizonyára a pihenését megszervezni jött Bajára, kapitány úr — vélekedtem, amikor bemutattak a rangos vertdég- nek. — Szó sincs pihenésről — válaszolta mosolyogva Cousteau kapitány. Régi álmom a világ nagy folyóinak kutatása. A Nílus és az Amazonas után most Európában folytatom s így természetesen a Duna következik. A helikopteres megfigyelések szerint a gemenci ártér rengeteg érdekességet kínál, ezért itt kezdjük a fél-háromnegyed évre tervezett munkát. Vizsgáljuk az ember és a természet együttélésének évszázados harmóniáját, a különböző műtárgyaknak a környezetre gyakorolt hatását, a víz tisztázott többek közt Bárdos Lajostól az Ave Maris Stella, Wunstorf Legende és Pászti’ A szépség című alkotása, valamint Tartini Stabat mater-e. A negyvenperces műsort két részletben, két színhelyen — a Történeti Múzeumban, majd a vár lovagtermében — hallgatta ságát, a környék flóráját és faunáját. — Vendégünk megszemlélte az igazgatóság hajóparkját, és alaposan megegzamináltatta a kapitányokat — mondja dr. Szenti János vízügyi igazgató. Előzőleg több más országból is kért ajánlatokat, majd kiküldöttjei a helyszínen is megvizsgálták a német, osztrák, bolgár és magyar hajózási társaságok pályázatait. Végül úgy döntött, hogy a mi Jégtörő Xl-ünket, illetve a környéken folytatandó kutatásokhoz a kisebb Kitűző IV- et veszi igénybe, Kiss Ferenc és Mező Ferenc kapitányokkal egyetemben. Nagy megtiszteltetés egy ilyen nemzetközi programban résztvenni, és miután a kutatásokat a Cousteau- alapítvány finanszírozza, a magyar államnak komoly anyagi bevételt jelent. Gál Zoltán meg a lelkes közönség. Kodály Zöld erdőben c'\ mű művét szándékosan a lovagteremben szólaltatta meg a női kar, ugyanis a nagy zenetudós a gótikát, mint építészeti stílust a magyar népzene hajításaival hasonlította össze. L. S. Az iskola minősége A pedagógusok 30 százalékos béremelésre számíthatnak és — még mielőtt bárki felhorkanna — megkockáztatom: ez újra nem old meg semmit. Nem ők az egyedü- liek a magyar társadalomban, s nemcsak ők érdemelnének többet. Akik mégis „már megint a pedagógusok” felkiáltással kritizálják őket, azok elfeledkeznek valami fontosról: például arról, hogy tanáraink, tanítóink többségének fizetése így is megszégyenítően kevés. Somogybán például alig több 10 ezer forintnál az átlaguk. Lehet, hogy hatástalanul képviselik érdekeiket, s mindig „megelégszenek morzsákkal", ami természetesen új és új feszültségeket gerjeszt körükben. Az is, hogy rosszul taktikáznak a bérért való harcban. Akik ezt a szemléletet vallják, azok a lényeget felejtik el: azt, hogy az oktatás, a kiművelt emberfők nevelése nemzeti ügy. A dolog „praktikus” oldala pedig az, hogy szaporodó magániskolákhoz távozik majd a tehetséges pedagógusok zöme. Ott sok pénzt kapnak és színvonalas munkát követelnek tőlük. A megfáradt, közömbös, az önképzést sem vállalók pedig maradnak — kevés fizetéssel — a lerobbant, korszerűtlen állami iskolákban. És azok is, akiknek a szülei soha nem tudják megfizetni a magániskolák tandíjait. Azért, hogy ne így legyen, az állami iskolákban kellene jólétet teremteni. Andrásfalvy Bertalan miniszter egy tv-in- terjúban mondta — egy kérdésre felelve —, hogy nem fél az alsófokú oktatás megbénulásától. A bénultság és az alacsony hatékonyság között azonban minőségi a különbség. Nem lenne szabad megengedni, hogy ezzel hátrányba kerüljenek azok, akik „csak” állami iskolába járnak, mert szüleiknek nincs pénze magánórákra, ráadásul magániskolákra. Az iskolában a minőség ugyanis a pedagógustól függ. (Varga) Koncert a Budai Várban A TINTA A nyár elején, már a második érettségi találkozón ültünk egymás mellett, először a 20-ikon és most a 25- iken. Feltűnt, hogy a bevezető aperitif érintetlenül maradt a poharában és a vacsora során sem nyúlt borhoz. Elsötétedett a tekintete, amikor elhangzott az első, szokásos,, Emelem poharam...”! Nem látszott betegnek, nem hencegett, nem is panaszkodott. Jól kereső „ vizes mérnök”, mélyépítő-tervező volt. Hivatása nem tette kötelezővé a teljes absztinenciát. Az ok mélyebben rejtőzhetett. A nagy mesélések óráiban egyik volt osztálytársunk elmesélte, hogy a lánya esküvőjén milyen csúfosan „betintázott”, mérnök barátom váratlanul olyan hangos és hosszú kacajra fakadt, hogy illendőnek tartotta magyarázatot adni. Halkra fogott hangon tudatta velünk italundora okát, szomorú gyermekkora megrontójának nevezte az italt. Emlékszem, apja két erős muraközi lóval fuvarozott. A megyeszékhely nagykereskedőitől a falvakba szállított fűszerárut és hozta vissza a megrendeléseket. A boltosok nem borravalóval, hanem borral, pálinkával jutalmazták pontosságát és udvariasságát. Estefelé már alig állt a lábán, mégis minden kocsma előtt felfrissítette részegségét. Okos lovai nem egyszer irányító kéz híján keresgették a hazafelé vezető utat. Néha csendesen dúdolgatott, de egyre gyakrabban gátlástalanul üvöltözött. ,,Anyám külvárosi vegyes kereskedésének vásárlói, többnyire külvárosi munkásasszonyok, rémülten és részvéttel menekültek a boltból." — folytatta elfogódottan. „Egy éjszaka anyám észrevette, hogy apám kisurrant a lakásból a boltba vezető ajtón és leemelt a polcról egy rumosüveget, nagyot húzott belőle és vízzel feltöltve visszarakta a helyére. Anyám egyre többet sírt. Ekkor merész ötletem támadt. Egyik alkonyaikor, zárás után a bolt túlsó oldaláról az ajtó melletti polcra csempésztem egy fél literes, Müller testvérek által gyártott antracén tintásüveget, melyből a kisiskolások tintásüvegébe mérte anyám a kevéske tintát. Éjszaka hangos káromkodásra ébredt a környék. Prüszkölés, krákogás, köpködés közepette ordította apám „Segítség! Meg mérgeztetek! Tintát itattatok velem!” Hamarosan tönkre ment a boltunk, apám az orosz fronton maradt. Fiúk, nem vagyok bolond! Örökké sajnálom amit tettem. ” Csend ülte meg a hosszú fehér asztalt, mintha angyal szállt volna a termen át. Aztán barátom mosolyogva kérdezte tanár szomszédjától: „Nem értek a szófejtéshez, mondd, nem lehet, hogy apám volt a szülője a manapság oly divatos,, betintáztam” kifejezésnek? Kellner Bernát AZ IPARI SZAKKÖZÉPISKOLA GONDOL A DIÁKJAIRA Alapítvány a tovább tanulókért A Kaposvári Ipari Szakközépiskola 1992-ben 30 éves lesz. A jubileumi ünnepre alapítványt hoznak létre. Az alapítvány összegének kamatait először az 1992—93- as tanév végén kapja az a végzős tanuló, aki kiemelkedő eredményt ér el az iskolai munkában, illetve eredményesen szerepel az országos szakmai tanulmányi .versenyen. Ezzel szeretné az intézmény könnyíteni kiváló diákjainak az egyetemi és főiskolai tanulmányok megkezdését. Az elképzelések szerint a kedvezményezettek köre tanár személyére is kiterjed. Az alapítvány vagyonának összegyűjtése megkezdődött: a karácsonyi koncert bevételét helyezték el takarékbetétkönyvben. Több olyan rendezvényt is terveznek, amelynek bevétele növeli az alapítvány összegét is. Az iskola volt diákjaihoz és a jelenlegi tanulók szüleihez, valamint a tanári testületéhez is kéréssel fordul, támogassák az alapítványt. Az összeg odaítéléséről döntő kuratórium a tanulók véleményét is figyelembe veszi. T. R. ösztöndíjjal Amerikában A nap ott is reggelivel kezdődik, de a levest este tálalják Putorek Zita szeptemberben jött haza négy hónap után az Egyesült Államokból. A negyedéves orvos- tanhallgató a nyári szünetet használta fel arra, hogy nyelvet tanuljon és világot lásson. — Újságban olvastam erről a lehetőségről. Nincs nyelvvizsgám mégis jelentkeztem : évek óta tanulok angolul, beszélem, értem a nyelvet. Önéletrajzot kértek és az érdeklődési területemet kellett megjelölnöm. Négyszázhatvanhat jelentkező volt, 15 fiatalt választottak ki. Érdeklődési területemnek én az úszást jelöltem meg. Kevesen választottuk a sportot, s ez előnyt jelent. Nyolc órás repülőút után érkeztünk New Yorkba, néhány napos tartózkodás után „szortíroztak el” bennünket. Volt, aki gyermektáborba került csoportvezetőnek, más egészségügyi felügyelőnek, edzőnek. Én nevelőnőnek egy családhoz kerültem. A családfő 42 éves ügyvéd, a felesége 38 éves és tanárnő. Két gyermekük van a kislány 7 éves, a kisfiú egyéves. Rajtuk keresztül az amerikai életformába is beleláthattam: jó körülmények között élnek. Az amerikai fiatalok általában későn házasodnak. A diploma megszerzése után a nők is munkába állnak és csak akkor kötnek házasságot, ha már biztos egzisztenciát teremtettek. A feleség amikor náluk jártam éppen nem dolgozott a kisgyermek miatt. A férj reggel 8-tól, este 8- ig volt a munkahelyén. New York-ból 200 kilométerre járt dolgozni, de a hétvégeket teljesen a családdal töltötte: kirándultak, lovagoltak, teniszeztek. Még arra is ügyeltek, hogy az apának legyen lehetősége a kislányával kettesben maradni. Én a gyerekekkel játszottam. Hamar megszoktak a kicsik, eleinte féltem attól, hogy a gyerekekkel nehezen értek szót. A kislány azonban nagyon segítőkész volt: ha nem értettem valamit, megmagyarázta. A nap nagy reggeíivel kezdődött. Ez azért is fontos, mert Amerikában nem divat a meleg ebéd. A főétkezés este van, amikor ismét együtt van a család. A főzés abból állt, hogy a bolt hihetetlen választékából megvásároltuk amit gondoltunk és a mikrohullámú sütőben percek alatt felmelegítettük. Amíg kicsik a gyerekek körülöttük forog a család, ha felnőnek leválnak a családról, független életet kezdenek: nem tartanak napi kapcsolatot. — Mit volt nehéz megszokni? — A méretek, kocsiba is, lakásba is. Minden légkondicionált. Egyszer elfelejtettem kiengedni a kéziféket a kocsiban, megszólalt egy hang és figyelmeztetett erre. Ha bementem a boltba, én voltam a vevő, a kedvemet keresték. Itthon tömeg van, udvariatlanság és választékhiány. Más értékrend szerint élnek. A velem hasonló korúak az egyetem mellett is dolgoznak. Öntudatosabbak, céljaik vannak. Emelett csinosak, bár nem annyira hóbortosak az öltözködésükben mint mi. A nyelvet úgy érzem megtanultam, nem félek a nyelvvizsgától. Hunyadkürti Ilona
