Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-08 / 6. szám
1991. január 8., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 TV-nézö Nadrágszíjhúzás és kultúra Az a bizonyos lélekharang — tudjuk jól — egyre disszonánsadban kong a közművelődés fölött. Nem csoda hát, hogy a kulturális élet ezernyi területén még jobban izzik a parázs, s a pénzhiány okozta semmittevés helyett lázas munkálkodás vette kezdetét. S ez nem csupán az állás megtartásáért zajlik. Sokan bizonyítani szeretnének (azok is, akik eddig nem tették ezt; hangsúlyozva a közművelődési intézmények szerepét, a kultúra létjogosultságát. Esterházy Péter egyik Magyar Nemzet-béli cikkének gondolatai motoszkáltak bennem, miszerint „Az értelmiségiekbe, a tanárokba, az agyba nem azért kell pénzt ölni, hogy most egy másik réteg legyen kivételezett, hanem azért — így hírük úgy húsz-harminc éve —, mert olyan lett a civilizáció új szerkezete, hogy ez éri meg. Ez a jó befektetés — mindenkinek. Ettől virágzik föl az ország, ha. A kultúrát akkor is tisztelni érdemes, ha a pénz a minden; és nem a pénz a minden. ’’ E papírra vetett sorokon, s a hazai kulturális élet sajátosságain tűnődve akaratlanul is felszínre törhet sokakban: elég nagy baj az nekünk, hogy foggal-körömmel kell bizonygatnunk a közművelődés és közoktatás primátusát. De ezt már régóta érzik a kultúra „emberei". Mindannyian tudjuk jól: a fennmaradásért folyik a harc a kis települések kul- turházaiban, s a városok művelődési központjaiban. Megszűnéssel fenyegető könyvtárak, amatőr művészeti cspportok, klubok és szakkörök-... És ilyenkor a produktum, az értékmegőrzés és -átadás mit sem számít. Mint ahogy a helyi vezetők, a könyvtárosok és a népművelők jószándéka és tenniakarása sem. Ha nincs pénz, hát nincs pénz. A semmiből produkálni pedig — lehetetlen. No com- ment! Örvendetes, hogy a létért való küzdelem sok helyütt nyomon követhető, A legutóbbi remek kezdeményezés például a kaposvári Városi Könyvtárból indult útnak. Az intézmény munkatársai javaslatot tesznek egy védegylet alapítására. „A jogi, közigazgatási, pénzügyi változások könnyen elemészthetik azokat az értékeket, amelyek a város egész területén kiépült lakóhelyi könyvtárakban testesülnek meg. Ezt némán szemlélni súlyos felelősség, lemondás a művelődés, tájékozódás az autodidakta módon önmegvalósító személyes szellemi vállalkozás útválasztásának lehetőségéről. Lemondás arról a művelt közönségről, melynek óriási szerepe lehetne példaadással, véleményformálással, közéleti magatartásban, családi szerepvállalásban" — olvashatjuk felhívásukban, amellyel a könyv- és kultúrbará- tokhoz fordultak: hangoztatva, hogy a felelősség elhárítását semmilyen nadrágszíjhúzás kedvéért nem vállalhatják a jövő előtt. „A struktúraváltás nem ölheti meg a változás folytatását hordozó nemzeti és lokális reményeket, az olvasó ember reményeit. ” — írják, s éppen ezért toborozzák védegyletbe a kaposváriakat: bízva abban, hogy a közkönyvtárakat nem söprik le majd a színről... Hogy a remek kezdeményezés milyen eredménnyel és egyáltalán eredménnyel fog-e zárulni, előre egyikünk sem tudhatja. Egy azonban bizonyos: kulturális örökségünket, értékeinket a jövőben is védenünk kell. Esterházy Péter ezt írja: „ Sehol nem látom azt az óvatosságot, tapintatot, mellyel a kultúra ügyeihez közelíteni illik és érdemes. Mert egyfelől igaz, hogy dőljön, aminek dőlni kell (össze), rossz minden struktúra, amit örököltünk, másfelől itt kötelező nagyon is elővigyázatosnak lenni, mert ha valami összedőlt, akkor összedőlt, az nem olyan, hogy másnap majd fölépítem vagy visszacsinálom, akkor az nincs, ténylegesen nincs, ahogy pénz sincs — hogy érthető legyek. A jegyzetíró megemlíti azt is: sehol egyetlen véletlen mozdulatban sem észleli, hogy az új vezetés tisztelné a kultúrát. Hogy van ez? — kérdezi. Tényleg, hogy van ez? Lőrincz Sándor KÉT RANGOS KIADVÁNY A somogyi honismeretről Sok a tréfás kedvű ember Lábodon. Hogy miért? A község érdekes neve, szokásai és az emberi gyengeségek — a tudatlanság, a lustaság, az iszákosság, a hiszékenység — miatt. Legalábbis ezt állítja a Falucsúfolók Lábodon című írás a „Somogyi Honismeret”- ben. A megyei honismereti szövetség kiadványa persze nemcsak néprajzi érdekességekkel szolgál. A helytörténeti arcképcsarnok jeles személyiségek vallomásának gyűjteménye. Többek között Ha- nák Péter történész nyilatkozatát, Fekete István írót idéző emlékezést olvashatunk, és megrajzolják a szerzők Nagyatádi Szabó István portréját. A honismereti mozgalom régi és új útjairól dr. Kanyar József írt tanulmányt. Történeti elemzését adja közre dr. Sipos Csaba e nagy hagyományú folyóiratról. Somogyország legjelentősebb középkori emlékéről, a somogyvári Kupavár-hegyen álló bencés kolostorról és bazilikáról szól dr. L. Szabó Tünde művészettörténeti dolgozata. A folyóirat fontos információkat közöl az 1991-es somogyi évfordulókról, és hírekben foglalják össze a közelmúlt közművelődési krónikáját Somogybán. Marcali is büszkélkedhet legújabb helytörténeti füzetével. A „Gomba — Fejezetek a városrész történetéből” című kiadvány Móricz Béla és dr. Gál József munkáját dicséri. Húsz éve ismert a városrész múltjának legbecsesebb dokumentuma, az 1274-es okiévéi. Közzétételéért eddig cikkek, előadások és vetélkedők során folytatódott a küzdelem — tudjuk meg a bevezetőből. Most végre közük, de igazat kell adnunk dr. Gál Józsefnek: soha nem lesz pótolható az elvesztegetett két évtized. A részletes helytörténeti tanulmány második részét — Gomba a Századfordulóig — sotiofin fioiii&tififtfii Móricz Béla írta, majd Nagygomba község önálló létének utolsó éveiről szóló fejezetben ismét dr. Gál József szólal meg. E kiadvány nemcsak a somogyi embereknek jelentős honismereti tanulmány: történelmünk fehér foltjait igyekezett csökkenteni—sikerrel. Varga Zsolt „Vadember nagy-nagy szívvel” Vasárnap késő este mutatta be a televízió a,, Hogy megértsd a jót, Hallanod kell, mit láttam az úton...”című, csaknem másfél órás portréfilmet Vikidál Gyuláról, a magyar rockzene. egyik legismertebb és legmarkánsabb egyéniségéről. Nem is olyan régen még nemhogy a tévészereplés, de egy nagylemez is álomnak tűnt volna az egykori „fekete bárányoknak”. Azóta más idők járnak, s ezt jelzi a vasárnap este vetített portréfilm is, Vikidál Gyula rászolgált erre a 80 percre. P. Mobil, Dinamit, P. Box, István, a király, Jézus Krisztus szupersztár, Nyomorultak. A népszerű rockzenész főbb állomásai. Budaörsön mint karosszéria- lakatos kezdte, s néhány év múltán innen emelték őt a rajongók tízezrei az egekig. Tulajdonképpen az a két nagy atyai pofon indította őt útnak, amely a zene miatt jutott neki osztályrészül. És az első nagy sikerek a P. Mobillal. Amerre csak jártak, mindenütt telt ház fogadta őket. Ez a portréfilm világított rá, hogy az akkori szupercsapat miért indult bomlásnak. Hogy végül is miért nem lebbent föl teljesen az a bizonyos fátyol, abban Schuszter Lóránt a ludas, amiért nem állt a kamerák elé. (Bár szerintem már nem kell sokat arra várni, hogy kiderüljön a teljes igazság.) És jöttek az újabb sikerek: a Dinamit, majd a P. Box színeiben. Aztán az első nagy színészi szerep az István, a király szabadtéri rockoperában, amely után Vikidál a fél országnak mint Koppány maradt meg. Az egykori rocksztárból — az talán rossz kifejezés, hogy színész— színházi egyéniség lett. A Nemzeti Színházba került. És az újabb sikerek előbb a Jézus Krisztus szupersztár Pilátusaként, majd a Nyomorultak címszereplőjeként. Végletek. Amikor a riporter arról faggatta, hogy rockzenésznek avagy inkább színésznek vallja magát, némi gondolkodás után azt válaszolta: színházi segédmunkásnak. Ugyanakkor egyik ismert színikritikusunk nagy indulatokat kavarva Latinovits Zoltánnal hasonlította össze... Vikidál Gyula. Az igazi nagy átütő sikert és az elismertséget az István, a király hozta meg számára, de a legnépszerűbb évei a P. Mobilhoz kötődnek. Sikereit a napi 12—14 órai gyakorlásnak köszönhette. A róla készült portréfilm — sikerrel villantotta fel a közel három évtizedes pályafutásának legfontosabb állomásait. Amit viszont hiányoltam a filmből, az az, hogy sajnos nem sikerült megismernünk, ki is valójában Vikidál Gyula... Fenyő Gábor Néptáncverseny — gyerekeknek A Somogy Megyei Művelődési Központ, a karádi önkormányzati hivatal és a Kodály Zoltán művelődési ház Horváth János, a népművészet mestere emlékére az idén is megrendezi a gyermek- és ifjúsági néptáncszólisták és kamaracsoportok versenyét. A megyei megmérettetésre május 4-én, a karádi művelődési házban kerül sor, ahol szóló fiú, vegyes páros szóló, hagyományőrző és kamaratánc kategóriában indulhatnak a részt vevők. A zsűri több díjat és különdí- jat ad ki. Jelentkezni április 6- ig lehet az SMK címén. (Kaposvár, Beloiannisz u. 18.) Népszerű humorista, mint polgármester Nagy Bandó András ismert és népszerű humorista Orfű polgármestere. A szeptember 30-án megtartott helyhatósági választásokon a szavazatok több mint 50 százalékát kapta a lakosoktól. A művész, hogy a lakó- közösség ügyes-bajos dolgait intézze, felcserélte a fővárosilakhelyét vidékire. A szobor, melyet saját kezűleg faragott Orfű védőszentje lesz.
