Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-07 / 5. szám

1991. január 7., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 5 Hungárián , avagy az írásbeliség görbe tükre AZ SMK TERVEI Új programok, tanfolyamok Kevesebb pénz jut a kultú­rára. Művelődési központ­jaink és a falusi művelődési házak gyér programkínálatát elsősorban a szűkös anya­giak okozták. Az év elején ezt, ha lehet, még tetézi a bizony­talanság. Sok törvény hiány­zik; az önkormányzatok és az általuk üzemeltetett művelő­dési intézmények vezetői nem tudják, miből gazdálkod­hatnak. A Somogy Megyei Művelődési Központ ideigle­nesen kinevezett igazgatóját, Károlyi Irmát kérdeztük: — Hogyan kezdődött az új év? — Anyagi lehetőségeinkkel még mi sem vagyunk tisztá­ban; nagyon sok mindent hal­lani az energiahordozók ár­emeléséről, de a sok hír elle­nére kevés a konkrétum. El­készítettük idei eseménynap­tárunkat; ez a megszokott programjaink mellett újakat is tartalmaz. Ilyen a még tavaly meghirdetett groteszkpályá­zat, melynek képzőművészeti és fotómunkáit februárban mutatjuk be. — A csoportok és csoport- vezetők szakmai továbbkép­ző tanfolyamait folytatják. — Ha lesz elég érdeklődő, művészeti szakágakban is in­dítunk továbbképző és alap­fokú tanfolyamokat. Középfo­kú népművelő-tanfolyamunk az idén fejeződik be. A művészeti bemutatók iránt érdeklődők is találnak az idén kedvükre való rendezvé­nyeket. — Lehetőségeink nagyon szűkösek — mondta Károlyi Irma — ám hiszem, hogy a szakmát nem fosztják meg életterétől. Nagyon sok szak­területtel, amelyre társadal­munknak elengedhetetlen szüksége van, egyedül mi foglalkozunk. Ha ezt nem tesszük, annyival is szegé­nyebb lesz a bennünket körül­vevő világ. B.Zs. A családsegítő központ kiadványa KAPOSVÁR SEGÍT Egyre több ember szorul szociális segítségre. Közülük sokan nem tudják, mire jogo­sultak, kihez fordulhatnak gondjaikkal. így aztán rend­szerint egyik szervtől a másik­hoz küldözgetik őket, megne­hezítve ezzel a segélyekhez jutás esélyeit. Mint Szabó János, a Kapos­vári Családsegítő Központ vezetője, a központ által szerkesztett Kaposvár segít című szociális zsebkalauz előszavában írja, ezért hatá­rozták el a kiadványuk köz­readását, amely fiatalnak és idősnek egyaránt tájékozta­tást ad arról, hogy Kaposvár miként igyekszik segíteni a szociális gondok enyhítésé­ben. A hasznos füzetecske sorra veszi azokat az intézménye­ket, amelyek tanácsadással, és ügyintézéssel segítik a Odajön a fiam, elgon­dolkozva néz rám. Mint egy mélytengeri búvár a víz alól, kiemelkedem a munká­ból, mert látom, hogy valami fontosat akar kérdezni. — Apu, Isten szokott focizni? Furcsa képet vághatok, mert egy ijedt kis fintor fut át az arcán, bólint, mint aki a tekintetemből megértette, hogy sületlenséget mondott. Nem is alkalmatlanko­dik tovább, elmegy. Hosszan bámulok utána, a hátán is lá­tom, hogy elszomorodott. Na, mormogom magamban, most megbántottam. Próbálok visz- szazökkenni a munkába, de a távolodó, szomorú hát emlék­képe nem hagy. Persze, mindig ez a hülye foci! Tele van a feje focistanevekkel, gólpasszok- kal, cselekkel, bombákkal, hosszú indításokkal. A gólokról nem is beszélve. Betéve tudja a világbajnokság összes gólját... Na ebből elég! Hol is tartottam? * Az MTI-Press 1990. évi tárcapá­lyázatának díjnyertes alkotása nehéz helyzetbe kerülteket. A lakástámogatásoktól elkezd­ve a mozgássérültek közleke­dési kedvezményéig ismerteti az anyagi támogatásokat, és hogy kik jogosultak a kedvez­ményekre. A gyógyulni vágyó szenvedélybetegek egészsé­ges életmódra való visszaté­rését a Drogmosoda valamint a Szent Kereszt-plébánián működő alkoholellenes misz- szió is segíti. A füzet utolsó fejezeteként címekkel és telefonszámok­kal minitelefonkönyv segíti az eligazodást a szociális terüle­tekkel foglalkozó intézmé­nyek közt. Hasznos ez a kiadvány min­dazoknak, akiknek önerejü­kön kívül a társadalom gon­doskodására is szükségük van, hogy ne tévedjenek el a szociális ügyintézés sokszor még mindig bürokratikus út­vesztőjében. De kicseleznek a betűk, a téren vagyok... Fociznak a srácok a téren, egy rosszul eltalált labda nagy ívben repülne az autók közé, de ott jön egy elegánsan öltözött úr diplomatatáskával, hopp, egy fantasztikus légstop­pal leveszi a lasztit, a jobb lábá­ról átteszi a balra, dekázik egy kicsit, bámulatos a technikája, az égbe rúgott labda pontosan a vállára esik, vállal veszi le, egy kicsit egyensúlyozza, „fölvál- lazza” a fejére, pörgeti a homlo­kán, aztán le a térdére, pattog­tatja, dekázik. Nincs mese, ez egy labdaművész. Megindul a labdával a srácok felé, a háta mögé emeli, egy oxforddal maga elé teszi. — Na, vegyétek el — az ar­cán játékra kész mosoly. A fiúk rárohannak, de a diplo­matatáskás habkönnyű cselei­vel szemben tehetetlenek. Már ott áll a kapu torkában, elfekteti a kapust, lő, gól. A srácok száj- tátva állnak, ilyet még nem lát­tak. Az idegen meg már nincs sehol. „Mi volt rajta olyan fur­A falfirkák, falfeliratok, az írásbeliség görbe tükrei, ame­lyek éppúgy megtalálhatók Kheopsz fáraó piramisán, mint Kaposvár egy szem aluljárójá­ban. (Mindössze azzal a pará­nyi különbséggel, hogy amíg a piramisfirkálók kiléte ismert — a bizánci császár unatkozó viking testőrei voltak—, addig az utób­biaké nem.) A firkairodalom óriási, s főfeg napjainkban nő gyorsan, mikor az utcák, házfalak, aluljárók mellé már a vonat-, HÉV-, busz­ülések, a kollégiumi szobák, a táborok, sátrak belseje is felso­rakozott. Az önjelölt szerzők, névtelen művészek olykor ma­gas színvonalút is alkottak. A XX. század legjobb falfirkái két­ségkívül a francia diáklázadá­sok idején születtek. PL: „Az álom valóság, tilos megtiltani!” Módszeresen ki kell használni a véletlent!” vagy: „Éljen De Gaulle! aláírás: Egy mazochista francia”. „Párizsban az ifjabb Dumas nem írt volna drámát, De nem tudta, hogy itt sírni, Elég lesz a könnyfakasztó grá­nát”. A hazai termés is igen válto­zatos. Néhány egészen jó firka köztük is akad. „Ha én nem égek, Te nem égsz, és mi nem égünk, akkor mitől oszlik el a sötét?” „Tudd meg, barát csak az, ki oly áhítat­tal mondja, mint istenének szent nevét a jó pap.” „Az isten A közelmúltban tűnt fel a könyvesboltokban egy „szexu­ális kézikönyv”, amely maga­san kiemelkedik a manapság mindent elárasztó szex és por­nográfia áradatából. Jolán Chang A tao tanítása a szere­lemről és a szexről című köny­vét az Arany Lapok Kiadó jelen­tette meg, a kiváló író, Temesi Ferenc fordításában. Megkér­deztük a fordítót, hogy sikeres író létére miért adta a fejét sex­könyv fordítására. — Nem szexológiai kézi­könyvről van szó, itt az olvasó az ősi kínai filozófia, a tao taní­tásával találkozik a testi és a lel­ki szerelemről. Ez a könyv rész­letesen leírja az elsajátítható szerelmi technikát is, de közben szemléletet tanít. A lényege: egy filozófia konkrét alkalmazó­LÁZÁR ERVIN FOCI csa?” — kérdezi az egyik fiú. „Nem láttad, fénylett az arca!”... Na tessék, nem vagyok normá­lis! Most aztán ennek vége, koncentrálok és... Tulajdonkép­pen miért lenne idegen Istentől a játék? Hogy is írta József Atti­la? Ha a téren játszanak a gye­rekek, Isten közöttük ott őgye- leg. Miért ne?.! Nagy elhatározással fölállok. Rányitok a fiamra. — Gondolkoztam a dolgon — mondom eltökélten. — Isten igenis szokott focizni. Kivirul. — Akkor meg lehet rá kérni? — Mire? — Hogy álljon be egy kicsit a magyar válogatottba. — Aha.... Hát erre ment ki a játék. olyan lény, akinek nem kellett élni ahhoz, hogy uralkodhas­son.” Ez a két sátorfirka pedig már szintén igazi költemény: „Itt feküdtem egy Tamás nevű sráccal. Egri volt. Szőke, kék szemű és hajának tóillata volt. Sírtam, úgy hevített... Az­tán elment, azt mondta, van neki egy barátnője 14 hónapja." „Itt járt egy lány, aki fülig sze­relmes volt egy rózsaszín ga­tyás fiúba. A fiú a 40-es sátor­sa az egyik legalapvetőbb em­beri megnyilvánulásban. És persze költészet: a taoban a szeretkezést költészetként él­jük meg, ezt a költészetet nem írják és olvassák, hanem min­denki megélheti. — A könyv férfiaknak szól, mégis végig a nők szerelmi igé­nyeit tartja leginkább szem előtt... — Nincs itt ellentmondás. A taoban a jin (nő) és a jang (férfi) csak együtt létezik. A jang a tűz, a jin a víz. Ebből következik, hogy a férfi a kiszolgáltatottabb. A férfiak romantikusabbak, ők tépik a gitárt éjszaka egy ablak alatt, a férfiak akarják éjszaka nők nevét lángbetűkkel az égre írni. A nők mindig két lábbal áll­nak a földön. A tao tanítása: mivel a jang a gyengébb, a jint — Akkor még bejuthatunk az Európa-bajnokság döntőjébe — mondja kérlelően, mintha bizony az én elhatározásomon állna vagy bukna a dolog. — Azt gondolom — ráncolta a homlo­kát —, hogy neki öt perc is elég volna. Csak öt percre álljon be! Nem rossz! Tessék elképzel­ni azt a meccset. Öt perc van hátra, az ellenfél három-nullra vezet. A hangosbemondó be­mondja: a magyar csapat cse­rél. Limperger helyére beáll... hogy kicsoda, nem lehet meg­tudni, mert a nagy zsibongás- ban nem érteni a nevét... Meg hát három-nullnál?! Ugyan, ké­rem! Azért az új játékosban van valami figyelemre méltó. Lát­ják? Hallják, ahogy elhalkul a lárma? Micsoda halotti csend. És aztán micsoda ováció! Negyven méterről, mintha zsi­nóron húzták volna. Ekkora gólt! De hiszen ez csak a kez­det. Sziszeg a közönség, kéje­sen sóhajt, ordít, tombol. Te Úr­isten, ekkora játékos! Naná! Négy háromra győzünk. bán lakott. Csak nézett, de nem szólt." A firkák nagyobbik része persze nem ilyen, olyannyira nem, hogy vaskosságuk, alpári- ságuk ilyesztette el sokáig a kutatókat is, viszont társada­lomtörténeti adalékként, kordo­kumentumként akkor is nagyon fontos összegyűjteni, megis­merni őket. Gondoljuk csak el, ha lenne egy firkagyűjtemény mondjuk az ókori Rómából, mi mindent megtudhatna abból a kell növelni, hogy táplálja a jan- got. — Az Európában élő kínai szerző bőven idéz könyvében az ősi kínai szövegekből. A gyakorlatiasan célratörő leírás, a szerelmi technika fogalmai is sajátos virágnyelven, költői képekben fogalmazódnak meg. Hogyan sikerült ezt ilyen talá­lóan visszaadni egy fordítás­ban? — A kínai nyelv, mivel nehéz, felkeltette a becsvágyamat. Három éve tanulom. Belesze­rettem a klasszikus kínai költé­szetbe és filozófiába. Gyönyörű nyelv! Van-e ilyen szép nyelv a világon, amelyben a férfiés a nő írásjele együttesen azt jelenti: jó? A.J. — Mit gondolsz, beáll? — Reménykedjünk — mon­dom, és visszaballagok a mun­kámhoz. De sehogyan sem akaródzik visszajutni hozzá. A betűk helyett egyre csak azt a fénylő alakot látom a pályán. — Istenem — motyogom magamban —, mi az neked; tedd meg már; ha ez a gyerek annyira kéri. Állj be öt percre! Vagy kettőre. Akárha látatlanul is. Segítsd ezt a szegény cset- lő-botló csapatot! S ha már itt jársz köztünk, és volt öt perced a focira, miután leveszed a sze­relésed, lezuhanyozol és újra utcai ruhába öltözöl, ne hagyj itt rögtön bennünket. Mert nem­csak a csapat csetlik-botlik. Állj egy kicsit hátunk mögé, tedd a vállunkraakezed! Valaki megérinti a vállam. Hátrakapom a fejem. A fiam. — Megígérte? — kérdezi. — Meg — mondom elszorult torokkal. Látod, Uram, most már nincs visszaút. mai ember. Arról nem is beszél­ve, hogy amennyire a meglévő, meglehetősen hiányos anyag sejtetni engedi, tanulhatnánk is az elődeinktől jócskán. A firkák története évezredes, megtiltani már nem lehet, de e néhány példából is látszik, nemcsak a skinheads, metallica feliratok férnek el a falon, s ha csak egy falfirkász is elkezd ezután vala­mi szebben gondolkodni, már megérte. A példáim Balázs Géza gyűjtéséből valók. n. L. Válságban a kulturális sajtó A Művelődési és Közoktatá­si Minisztérium az idén 100 millió forinttal támogatja a kul­turális lapokat és folyóiratokat — ismertette Láng Péter szó­vivő csütörtökön, a Művelődé­si Minisztériumban megtartott tájékozatóján. A továbbiak­ban hozzáfűzte, hogy a támo­gatás elnyerésére rövidesen pályázatot írnak ki. Ennek egyik feltétele, hogy az ösz- szegből csak az „életképes” lapok részesülhetnek, vagyis azok, amelyek más szponzo­rokat is fel tudnak mutatni, és képesek fenntartani magukat. Mindemellett persze — mint a szóvivő hangsúlyozta — kul­turális értékek hordozói is. A minisztérium ugyanis a jövő­ben nem vállalhatja magára a veszteséges lapok eltartását. A Pallas Lap- és Könyvkia­dó Vállalat gondozásában megjelenő kulturális lapok je­lentős veszteséget okoztak a vállalatnak, és manapság már egyetlen cél sem cipelhet ek­kora terhet — közölte Hannák György, a Pallas kiadó fő­könyvelője, majd hozzátette, hogy meggyőződése szerint nem a lapokat, hanem a lapok veszteségét kell megszüntet­ni. Azaz, a szerkesztőségek­nek meg kell találniuk, hogy hogyan maradhat lapjuk élet­ben manapság, amikor a kul­turális sajtó kétségtelenül vál­ságban van. Honfi Mária helyettes állam­titkár a pedagógiai lapok hely­zetét elemezve megnyugta­tásként elmondta, hogy a ter­vek szerint sem a Közneve­lés, sem a Pedagógiai Szemle nem szűnik meg. MEGKÉRDEZTÜK A FORDÍTÓT A taoista szerelemről és a szexről

Next

/
Thumbnails
Contents