Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1991. január 2., szerda „Karcsúsított" szilveszter A béke sarokháza — A jugoszlávok helyett magyarok ették a sarma- hot — Újévi köszöntő sok pezsgővel — Hajnali nótaszó A kaposvári tizenévesek és a valamivel „korosabbak” a sportcsarnokot választották, a szeptember óta nyitva tartó S-diszkó programját tartották a legvonzóbbnak szilveszter éjszakáján. A félhomályban, a viliódzó fényektől meg-megvilágítva több százan táncoltak már tíz óra után. — Éjfél után várható majd a fiatalok többsége — mondta a siófoki Puskovitz Imre, adiszcomb, sertésszelet májmusz- szal, sajtreszelékkel töltve, göngyölve vegyeskörettel, savanyúval, végül egy sarokház. Éjfélre minden vendég választhat a virsli és a töltött káposzta közül. — Nagyon jó volt a vacsora, a hangulat azonban ilyenkor még közepes... Majd később! — magyarázta a népművelő Hegedűs Tibor, mielőtt elmentek táncolni. — Itt sok olyan család van, szláv csoport ízlésének megfelelő stílusban muzsikált. A különteremben a Rákóczi öregfiúk búcsúztatták az óévet. Stadler József, az egyik szervező szívesen mondta el, hogy tizenöt éve együtt szerveznek programokat. — Nemcsak szilveszterkor vagyunk együtt, hanem együtt sportolunk egykor focisták... így 1990-ben Kaposvár két testvérvárosában, kó rendezője. — Egy budapesti diszkós, Horváth Attila szolgáltatja a zenét. A szombatonként! diszkókon neves vendégeket is meghívunk. Most értékes tombolatárgyakat sorsolunk: két egyszemélyes velencei utat, élő malaco't és kisebb ajándékokat. Két lány szusszan egyet az előtérben. Amikor megkérdeztem tőlük, miért a diszkót választották, az alacsony feketeruhás így felelt: — Ez szuper... Miért sava- nypdnánk egy vendéglőben?! Évek óta kedvelt helye a szilveszterezőknek a Béke söröző. Ajó koszt, a családias hangulat vonzza ide az embereket. — Milyen a mostani szilveszter? —Ugyanolyan, mint a tavalyi. Én féltem az ideitől,"hogy nem telik meg a söröző, de háromszáz jegyet is el tudtunk volna adni — kezdte Somogy- vári János üzletvezető. — Mi a menü? — Aperitiv, töltött csirkeamelyik már visszatérő vendég — jegyezte meg egy középkorú úr. * A Park étteremben panaszkodtak. — Nálunk mindig vannak jugoszláv vendégek szilveszterkor — mondta Kisiván István üzletvezető. Szeretjük őket, mert emelik a hangulatot, a magyaroké akkor ilyen, ha belelendülnek. Kétféle szervezésben vártunk jugoszlávokat, az egyik csoport megérkezett, sajnos, a másik —éppen a nagyobb—nem. S akkor mondták le, amikor már a magyar vendégek megszervezése lehetetlen volt. — Most nem sikerült úgy a szilveszter, mint tavaly? — Az idén telt házat vártunk a 150 vendéggel, s nem hirdettük meg a programot, mint tavaly. A jugoszlávok miatt éjféli menüként sarmahot készítettek. Ez a töltött káposztához hasonlít, de malacaprólék, füstölt kolbász, sonka van benne. S a zenekar is a tam- burással elsősorban a jugoGlindében, Schióban is jártunk, s nagyon jól éreztük magunkat. Szinte mindenki megcsodálta a nyolc-tíz kiló körüli, szép, barna sült malacot. Sokan remélték, hogy ők nyerik meg a tombolán. — Szeretik az emberek, mert a helyszínen el lehet fogyasztani. Ezért ragaszkodunk ehhez a hagyományhoz. — Mit vár a vendéglátós 1991-től? — Régen már december elején nem lehetett helyet kapni az éttermekbe... — mondta Kisiván István — Az emberek anyagi helyzete azonban elsősorban a hétköznapi forgalmon érződik, így. lesz 1991-ben is. Szerintem az embereknek kevesebbjut, ha jut erre! Csak egy szűk réteg tudja megfizetni az árakat. Tvisztelő párok bizonyították a fegyveres erők klubjának éttermében, hogy szeretik az emberek a nosztalgiát. — A társaim elmentek, én azonban olyan jól érzem magam, hogy itt maradtam — dicsekedett egy zömök fiatalember. Tizenöt év óta most először rendeztek újra bált a szak- szervezeti székházban. Pap János művelődésiház-igaz- gató most zenekari tag minőségében is hozzájárult a jó hangulathoz. — Három társaság tölti itt a szilvesztert, köztük a népitáncosaink, aztán az egyedül élő értelmiségiek. Most éppen a tévét nézik. Többségében hölgyek ültek az asztalok körül, amelyeken almába állított égő gyertya volt a dísz. Egy részük Dustin Hoffman - Aranyoskám című filmjét nézte, mások a svédasztalról falatoztak. — Épp most hagytuk abba, akkorát csárdásoztunk — mondta dr. Szabó Árpád- né. — Ez nagyon jó társaság — tette hozzá dr. Hegedűs Gyula. — Nézze meg, ami ott látható a svédasztalon, azt mind a klubtagok készítették a szendvicstől a süteményig — így Szabóné. Háromnegyed tizenkettőt mutatott az óra, amikor a Kapos étteremben a zenekar éppen egy olasz számot játszott az itáliai vendégek kérésére. A pincérek hatalmas tálcákat egyensúlyozva pezsgőt vittek az asztalokhoz. A zenekar mellett egy köFotó: Jakab Judit zépkorú úr állt, s a taktust verte. — Nézze, akármilyen lesz is az új év, azért jó az emberek kedve! Harangozó József, a Kapos üzletigazgatója is panaszkodott amiatt, hogy a várt jugoszláv csoportjuk nem érkezett meg. — Most kétszáz vendégünk van, tavaly háromszázötven volt. Ha százzal többen lennének, biztos, hogy még jobb volna a hangulat. Nyitottunk azonban egy pezsgőbárt, oda mindenkit meghívunk a kint felállított reklámunkkal. Éjfélkor leoltották a villanyokat, a Himnuszt együtt énekelték a vendégek, majd a zenekar egyik tagja elkiáltotta: — BÚÉK mindenkinek! Kintről trombiták rikoltása hangzott fel. Megindult az álarcos, éneklő fiatalok nép- vándorlása egyik házibuliról a másikra. Két óra tájban egy spicces férfi azt kornyikálta: „A pénzemet én máma mind elmulatom...” És ez bizony nem vicc. Ki tudja, hogy mennyibe kerül majd az idei szilveszter? Lajos Géza Végvári esküszik, hogy nem áruíó A decemberben megjelent könyvek egyike — a debreceni Alföldi Nyomdából került ki — A Cég árulója címet kapta, s rövid idő alatt elkapkodták. A két szerző — Havas Henrik újságíró és a Duna-gate főszereplője, Végvári József (ma már nyugdíjas rendőrőrnagy) — a korábbi Bm. Állam- biztonsági Szolgálat Belső Elhárítás lll/lll. csoportfőnökségének tevékenységéről igyekezett lerántani a leplet. A „lehallgatási botrány” néven is emlegetett ténykedésről, a belső elhárítás viselt dolgairól a sajtó sok mindent közzétett már. A Cég árulója című kiadvány 206 oldalán eddig nem ismert vagy csak sejtett dolgok is napvilágra kerültek. Az ügy újra a bíróság, most már a Legfelsőbb Bíróság elé került. Pontosabban: január 8- án Végvári József áll majd a bírák elé, s akkor— remélhetőleg — végleg tisztázódik, miként kell megítélni azt a „bűncselekményt”, amely 1990. január 5- én történt. A különös emberként emlegetett Végvári Józsefet sokan zaklatott embernek tartják, főleg titokzatos eltűnése után. „Gyógykezelésre van szüksége” — hallottuk. S valóban, e sorok írója — még a múlt évben — a Sopron melletti Balfon találkozott vele. Egy olyan gyógyintézetben, ahol a reumatikus bántalmakat, ízületi betegségeket kezelik. A balti szanatóriumban sikerült interjút készíteni a Somogy Hírlap olvasói számára a 47 éves, nyugdíjas rendőrtiszttel. — Hogy van ma Végvári József nyugdíjas? — Havi 11 200 forint nyugdíjam ellenére viszonylag jól. Meg kell mondanom, hogy az utóbbi csaknem egy esztendő a nálam talán egészségesebb ember szervezetét, idegzetét is kikezdte volna. Az utóbbival kapcsolatban nem tagadom, hogy a normálisnál sokszor türelmetlenebb voltam, de sokadszor is kijelentem: nem vagyok bolond. A balti kezelés, úgy érzem, használ; a most következő tárgyaláson nem leszek olyan rozoga állapotban, mint legutoljára. Várom a felfrissített per végleges lezárását. — Mi a véleménye ezzel kapcsolatban? — Az újságolvasóknak ez ma már lerágott csont; talán túl sokat is írtak róla a lapok. Első védőm, dr. Dörnbach Alajos tömören így jellemezte a tényállást: cselekményem ugyan érdeksértő volt, de olyan bűncselekmény, amely egy nagyobb érdek védelmét szolgálta. Ez az álláspontot képviseli most új védőm, dr. Róth Miklós ügyvéd is. Én emelt fővel, tiszta lelkiismerettel állok majd a Legfelsőbb Bíróság bírái, a nemzet, a kollégák és a családom elé. Úgy érzem ma is: amit elkövettem, az nem bűn, nem öncélú tett volt. Mindent hazánk jövőbeni sorsa érdekében cselekedtem; azért, hogy a demokratikus Magyarország, talpra állítását segítsem elő. Hiszem, hogy a végső bírói ítélet is ezt tükrözi majd. — Korábban nemegyszer hangoztatta, hogy fél és félti a családját... Ma is? — Ismerem a „szakmát”, és sok más körülményt is. Nem a nagyvilágba beszéltem, amikor jeleztem, hogy követnek... A nekem küldött, mocskolódó levelek miatt sem lehettem nyugodt. Egyik „jóakaróm” szemétládának titulált; egy másik megígérte, hogy eltesznek láb alól... Joggal aggódtam. „ — így, múlt időben? — Azt hiszem, igen. Szerencsére ma sokan kiállnak mellettem. Talán elég, ha Orbán Viktor képviselő vagy Demszky Gábor budapesti főpolgármester nevét említem. A pártok közül a Fidesz meg az SZDSZ is mellettem áll. Nemcsak szóban... Akár büszke is lehetnék, hogy egyre több barát vesz körül. — A balfi szanatóriumban Végvári József szinte népszerű ember. Hogy érzi ezt Ön ? — Nem törekszem népszerűségre. Több példa is késztet, hogy ezt tegyem. Itt van például Hofi Géza esete, aki nemrég még „a mennyben járt”. Ma már, nem is csak egészségi állapota miatt, másként áll a népszerűségi mutatója. Vagy a politikus Pozsgay Imre példája. Ő persze nem szorul rá, hogy sajnáljam, mégis fájlalom, hogy eltűnőben van a nimbusza annak az embernek, aki először merte kimondani, hogy 56-ban nem ellenforradalom volt hazánkban, hanem népfölkelés. Én természetesen MSZMP-tag voltam. Ma nem vagyok párttag, de ha Pozsgay pártot alapít, belépek abba a pártba. — Ha a rendszerváltás még mindig váratna magára, hogyan cselekedne? Ismét vállalná a,, Cég" árulását? — A válaszom egyetlen szó: igen. Ehhez legfeljebb annyit kívánok hozzátenni, hogy a mai ésszel esetleg egyet s mást másként tennék... Kovács Sándor Újévi utcakép Ismét elbúcsúztattunk egy évet. Ki-ki vérmérséklete szerint, és ez meg is látszott tegnap délelőtt a kaposvári sétálóutcában. Törött üvegcserepek csikorgása vegyült a szétszórt konfettiken megcsúszók halk szitkai közé. Az éjszakai mámor feledtette az üvegbetétek 15 forintos 1 árát. Szerencsére kirakatüveg nem törött, pedig mögötte az áru elgondolkodtató. 155 ezerért női bunda! Ez az éves létminimumnak alig két és félszerese. Nem csodálom, hogy repült a pezsgősüveg. Férfi, gojzervar- rott félcipő, alig hatezerért. Még jó, hogy lehet kapni. Kis táskával, szakadozott ernyővel a feje felett, anyóka siet a kórház felé. Táskájában a szeretve féltett hozzátartozónak egy kortynyi üdítő, de a jó szó, a féltő aggodalom mindennél többet ér. Nem is látja a 360 forintra taksált férfi manikűrkészletet: fejében más számok sorjáznak. Idős házaspár tart hazafelé, a délelőtti nagymiséről óvatosan kerülgeti a legutóbbi, utolsónak alig nevezhető, tivornya nyomait. Az utazási iroda kirakatában már csak a célállomások neve van feltüntetve. Miért irritálják a nincsteleneket holmi ötszámjegyű, számukra elérhetetlen árakkal. Kopott szőrű utca kutyája lohol a fal mellett. Az elmúlt éjszaka szagorgiájából hetekig álmodik. A dáridózók által feldöntött kukák tartalmában egyre kevesebb a kenyér és ételhulladék. Nemigen maradt guberálni- való. A trombiták elnémultak. Az új évet nem köszönti lelkes harsogás. Pihen a város. Pihen az ország. Mint csata előtt a küzdő felek. Mert csatára kényszerülünk már mától. A túlélés csatájára. Ennek nyomait viszont nem moshatja el könnyedén a téli, szemerkélő eső. Mészáros Tamás A gyors tűzjelzés életet menthet! A Marcali Tűzoltóparancsnokság távbeszélőhívószámai megváltoztak. Az új hívószámok: (85)10-838 és (85)10-511 A tűzjelzés hívószáma: 05 (109161)
