Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. január 26., szombat Mensáros László köszöntése A színész saját arcát át- meg átrajzolják eljátszott szereparcai A színész tu- lajdon sorsát befonják szerepsorsat Mensáros László mindezért az emberségévelfelel. Akifoglalkozásánál fogva a színészek teljesítményeire Jelzőket találni hivatott, most nem keresgél. Mensáros László művészetét méltatván megelégszik egy szó val: emberi. De ebben az egy szóban tág egyetemesség van, és szüntelenül törekvés aJÖldt teljes ségre. Valahogy azonban bele ne tévedjünk a nagy szavakba. Mensáros a költők megkülönböztetett értelmét és nyelvét használja a maga benső igényei és igéi kifejezésére. Mensáros nem robusztus alkat, de emberi igényessége hatalmas terhek hordozására alkalmas, erős szuggesztió sugárzik belőle. Kitörölhetetlen emlékű előadóestjeivel, aminek a Huszadik század címet adta, a zúgó történelmet és a lélek legrejtettebb halk rezdüléseit együtt szólaltatta meg. Szolgálat és küldetés Jó színésznél többnek nem kellett lennie — erre a tehetségéből bőven futotta. Ám az ő alázatos szolgálattevő készségéből és eget ostromló küldetéstudatából hasonlíthatatlan egyéni alkotóerő támadt. Mensáros, az előadóművész, a nagy írókkal és költőkkel s az egyszerű hallgatósággal lélekben társalogva költővé lett. Mezítlábas, fáradhatatlan, szigorú mércéjű, de a közvetlen megértést áhító, országjáró prófétává. Volt lehetősége az ország színházba járó közönségének, hogy a színpadokról is megismerkedjen vele. Pályája első öt évében a debreceni Csokonai Színház tagja volt. Akkori igazgatójának, Téri Árpádnak figyelmet és támogatást köszönhetett, s ezt idős korára sem felejtette el: kezdeményezője volt, hogy Térinek szobrot emeljenek. Már szerelmesszínészi ,.szépfiú” korában is megmutatta jellemábrázoló tehetsegének kiapadhatatlan tartalékait. Hamlet szerepe korán osztályrészéül jutott, s alakításának országos híre kelt. Olyan szériát ért meg, ami vidéken egészen szokatlan. Pestről is sokan odautaztak, hogy lássák. Aztán csaknem harminc év múltán Mensáros visszatért hírneve bölcsőjéhez, a debreceni színház színpadára, hogy eljátssza Az ügynök halálában Willy Lomant. Karrierjét méltatlanul elszenvedett börtönbüntetések szakították meg. Utána három évadra a szolnoki Szigligeti Színházban talált otthonra, s mind a saját, mind közönsége emlékei szerint gyönyörű szeMTI-fotó: llovszky Béla repekben vonultatta föl kivételes képességeit. Ezek közt volt Tuzenbach a Három nővérben, Gloster a Lear királyban, Hig- gins a Pygmalionban. Gyönyörű szerepek Mensáros László sohasem tett különbséget fővárosi és vidéki színészet között. Legutóbbi szezonjaiban is vidéki társulatok bemutatóinak értékét növelte; utoljára nyíregyházi kollégái között, a Móricz Zsigmond Színházban. Film- és televíziós alakításai révén természetesen az ország minden zugába „eljutott". Melyiket emeljem ki széles skálájú filmszerepléseinek sorából? Talán a szép Kosztolá- nyi-regény, az Aranysárkány moziváltozatának tragikus No- vák tanár urát? Vagy puritán egyszerűségében is megrázó játékát a Halálnak halálával című tévéfilmben? Netán finom mosolyú, háttérbe húzódott, s így is jelentős írófiguráját a Butaságom története című vígjátékban? Pályafutása legfőbb időszakát a Madách Színházban szolgálta; ide kötődnek legsikeresebb munkái. Micsoda ívet futott be Itt a gyönyörű Anna Frank naplója-efőaaás Péterétől mindmáig, amikor — ki tudja hányadszor, ismét ideális partnere, Tolnay Klári oldalán- egy önmagánál tizennégy évvel idősebb öregurat játszik az Aranytócimű színdarabban, Közben néhány évre „kiiratkozott" a Madáehból. Okait mivégből kellene firtatni most, hogy visszatért? Mensáros barátsága kincs, haragja megszívlelendő. Erre tapasztaltsága, bölcsessége, embersége a fedezet. Mélységes szeretetóvel és szertelen indulataival az, aki: a mi Mensárosunk. Kutatva a sors miértjeit Munkássága különböző szakában sok boldogság adatott meg neki. De sok szenvedést is el kellett viselnie. Hat és fél évvel ezelőtt, amikor életrajzát írtam, erről ezt vallotta nekem: — Azért tudtam a kórházi ágyakat, a műtőasztalokat aránylag jól elviselni, s azért a börtöncellákat is, mert ezek alkalmat teremtettek számomra, hogy mint egy nyomozó, kutassam sorsom miértjeit. Sohasem a közvetlen okot, hanem a mélyebb összefüggésekben rejte- zőket. Nem tartottam véletlennek, hogy ilyen vagy olyan szenvedés vagy megpróbáltatás sújt. Próbáltam magamban visszavezetni, hol tévedtem. Mit nem lett volna szabad tennem? Mit kellett volna másképp csinálnom? Az önvizsgálat kibékített magammal. És kibékített a fájdalmaimmal... Mensáros László hatvanöt éves. Kívánjuk, őrizze békéjét önmagával, és soha többé ne érje fájdalom. És művészetével legyen még nagyon soká a mienk! Sas György A „NEMZETI” CIPÉSZE Él Zuglóban egy öregember. Ma már fehér bottal jár, mert megromlott a szeme a suszterszék mellett. De több mint ötven évig dolgozott a kaptafánál — a Nemzeti Színház ci- pészműhelyében, Idősb, Almásén Gyula élete, ahogy mondani szokták, „kész regény", — Verespatakon születtem, Erdélyben, éppen nyolcvan éve, Apám bányász volt, de én csizmadia lettem, Abrudbá- nyán tanultam a cipészmesterséget, 1928-ban Nagyváradra mentem a Carmen cipőgyárba, ahol többek között az öreg királynő cipőit is készítettem. Két óv múlva behívtak katonának, de onnan megszöktem, és a kukoricásban kúszva átjutottam Magyarországra. Élt egy nagy- néném Rákosligeten, hozzájöttem. Cipészműhelyben dolgoztam, amíg rám nem ragyogott a szerencse: bekerültem a Nemzeti Színházba. Ez 1938-ban történt, és a színháznak azóta is — ma már nyugdíjasként — tagja vagyok. — Milyen volt az akkori Nemzeti Színház? — Tele volt nagy színészekkel. Sose felejtem el: először Uray Tivadarnak és Csortos Gyulának csináltam cipőt. Ez afféle vizsgának számító cúgos cipő volt. Az igazi sztár a felejthetetlen Bajor Gizi volt. Ma is emlékszem arra az aranyszandálra, amit A kaméliás hölgyhöz készítettem neki. És Jávor Pálnál ettem először pirított májat életemben... Volt olyan előadás, amihez 24 pár cipő kellett. Nagyajtay Teréz, a „Terka nagysága” volt a jelmeztervező, így a cipők legfőbb felelőse is. Cipészként véglegesítettek, de plusz két pengőért esténként öltöztetést is vállaltam. 1942- ben kivittek a frontra, egyenesen Lembergbe; onnan vitték a Don-kanyarba az embereket. Csodával határos módon nem fagytam meg abban a rettenetes visszavonulásban, 1943 január-februárjában. Március 15-én értem haza, A színházon belül a Major-Oobbl-fóle csoporttal rokonszenveztem, bár a pártba csak 1945-ben léptem be, De 1944-ben, amikor Kiss Ferenc ki akarta telepíteni a színházat, azok között voltam, akik meghiúsították az akciót. Erről Gáspár Margit Is megemlékezik a Láthatatlan királyság című könyvében, Később épp ezért jó kádernek számítottam; ki akartak emelni pártvonalon, de ón a szakmámat fontosabbnak tartottam. A kerek cipészszéket nem lehet megfúrni. — Hogy alakult a sorsa ezután? — Felejthetetlen napok voltak, amikor 1945 februárjában stráfkocsikon hordtuk ki a törmeléket a régi Nemzetiből. A ruhákat és a bőröket elrejtettük. Szerencsére tudtam románul és oroszul, és volt egy karszalagom Teatru Nációnál felirattal, ez mentett meg a „malenkij robottól”. 1950-ben összevonták a színházi műhelyeket; ez később megszűnt, és mindenki visszakerült az anyaszínházhoz. Sokszor hívtak máshová, de el sem tudtam volna képzelni az életemet a Nemzeti nélkül. Ma is mindenkit ismerek a műhelyekben és az öltözőkben. Csak hát rengeteg embert eltemettem az utóbbi években, köztük Gobbi Hildát, akinek személy szerint is sokat köszönhetek. Minden karácsonykor meghívnak a színházba, és ott voltam a Nemzeti 150 éves jubileumán is. Ez a hűség az életem része. Nemcsak ötvenéves szerszámaim vannak, hanem a Nemzetihez való tartozásom is fél évszázados. Ézsiás Erzsébet Háztetőre dobott koszorú- és kásapénz Mosdósi lakodalmas Harmadik díj Révész Miklósnak A Néprajzi Múzeum által hirdetett 38. országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtöpályázatra Révész Miklós, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium negyedikes tanulója is elküldte munkáját. Mosdósi Lakodalmas című dolgozatával harmadik díjat nyert. A mosdósi fiú nyári szünidőben készített, sikert hozó pályázati anyagáról beszélgettünk. — a lánykérés, a háztűz- nézés, az eljegyzés vagy az áldomásivás. Ha megszületett az egyezség és kitűzték a lakodalom időpontját, megkezdődhettek az előkészületek. Ezeknek hosszú sora volt. — Aztán pedig a bolFoto: Lang Róbert Egy lelkész a szociálpolitikáért Jótevésre ,, kényszerítve ” —Agimnázium honismereti szakkörében kaptam kedvet a helyrajzi gyűjtőmunkára. Dr. Marek Jánostanár úr invitálására fogtam hozzá Mosdós lakodalmi szokásainak a feldolgozásához. Nagymamám volt a legbeszédesebb adatközlő; természetesen más falubéli embereket is fölkerestem, hogy kifaggassam őket, miként zajlott le egy-egy lakodalom negyven-ötven évvel ezelőtt. — Mit találunk a pályamunkában? — A kisközség legfontosabb földrajzi, történeti adatait vetettem papírra először. így, aki belelapoz dolgozatomba, olvashat a mosdósi földesurakról is. Ezután mesélek csak a házasságkötésről, ami még ma is sokkal nagyobb ügy falun, mint városban. Amíg egy lányból asszony, egy legényből pedig férj lett, olyan „állomásokon” kellett keresztüljutnia, mint a közös labdajáték, a társas munkák; ezután következett — ha következett dogító igen kimondása... — Részletesen beszámolok a polgári és az egyházi esküvőről. Olyan szokásokat villantok fel, amelyek nélkül nem lenne teljes a mosdósi lakodalom. Az esküvőről való megérkezés után a menyasszony koszorúját a háztetőre dobták, és elárverezték a násznagyi címert. Majd az álmenyasszonyokról írok, és néhány vacsorái fo- ásról szóló köszöntőt is rögzítettem, ermészetesen nem maradhatott el a menyasszony- és a menyecsketánc, meg a „kásapénzszedés” bemutatása sem. — A mostani mosdósi lakodalmak mennyit őriztek meg a hagyományból? Egyáltalán: él-e még e szokássor? — Jómagam is sok lakodalomban részt vettem már — a legutóbbiban első vőfély voltam —, így mondhatom: ha nem is él ilyen gazdagon falunkban a lakodalmi hagyomány, a legtöbb helyen megvannak még a kikerők és a köszöntők. Persze ez a főfélytől is függ, hiszen a lakodalom hangulata — annak irányítása — nagymértékben reábízatott. (Lőrincz) Jóföldi Gábor baptista lelkész évek óta megszállott segítője a kallódó embereknek. Ötödik esztendeje lelkészi hivatását adta föl azért, mert fontosabbá vált számára e tevékenység. Akkoriban munkáját még többször gáncsolták, mint megértették, azonban nem adta föl. Meglett a kitartás eredménye: 1988-ban megszervezte az Otthon Alapítványt, közreműködésükkel alakult meg Kaposvár első átmeneti szállása és népkonyhája. Jóföldi Gábor most önkormányzati képviselő a megyeszékhelyen, tagja a testület népjóléti bizottságának. Mint mondja, a választások óta könnyebbé vált a munkája, mert több a megértés; segíti Szabados Péter kaposvári polgármester, és fontosabbá vált a szerencsétlen sorsú emberek ügye. Arról is beszél: a korábbi években is akadtak emberek, akik odafigyeltek szavára. Dr. Gyenesei István es Dudák Lajos nevet említi jó szívvel és a Vöröskeresztet. Jóföldi Gábornak is hosszú időbe telt, hogy megértse, megfejtse a sokszor tragikus sorsú, perifériára szorult emberek helyzetét, így hát azon dolgozik, hogy minden képviselőtársa — aki eddig kevesebbet tudott e szociális feszültségek okairól — megismerje ezt. Rögtön hozzáteszi azonban: a kallódó emberek /^hibásak sorsukért, de nemcsak ők maguk. A baptista lelkész vallja: jobb érzés a szociálpolitikáért élni, mint a szociálpolitikából. Vagyis: nem szabad ezt a hivatást nagy fizetségekért csinálni, inkápb közel kell kerülni az emberekhez. így lehet megFotó: Lang Róbert fejteni a bajok forrását. Jóföldi Gábor Kaposvár első női átmenetiszállás-le- hetőségének örül; éppen most kapták meg az erről szóló kiutaló határozatot. Az is foglalkoztatja, hogy az állami gondozásból kikerülő fiatalok önálló életkezdését miként segíthetné, hogyan lehetne szakmát adni a kezükbe. Hiszen őt — bibliai szavakkal — a jótevésre a szíve kényszeríti. Szeretné, ha minél több ember élne így. Varga Zsolt
