Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
1991. január 26., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Segélykérés a 24. órában ÖT POLGÁRMESTER A SERTÉSTARTÓK ÉRDEKÉBEN IZZÓ INDULATOK „Azért küldik ki az újságírót, hogy ne hallja az igazat?" (Folytatás az 1. oldalról) A nyugodt falukép csupán csalóka külső. A mélyben izzó viharos indulatok háborognak, feszülnek. Az előzményekről pár szót váltok Lengyel Antallal, az ellenőrző bizottság elnökével, aki — ha jóváhagyja majd a közösség — vezetni fogja a közgyűlést. — Alapszabályunk előírja, ha a tagság tíz százaléka valamilyen oknál fogva kezdeményezi, akkor össze kell hívni a közgyűlést. — Ezek szerint akkor ez nem zárszámadó, nem a soron következő fórum a szövetkezetben? — Százhúsz hitelesített aláírással szólította fel a tagság a vezetőséget, hogy az elnök és a vezetőség újbóli megmérettetése céljából rendkívüli közgyűlést hívjon össze. Az ok pedig az, hogy a környéken, a körülöttünk levő szövetkezetekben ez mindenütt megtörtént és az aláírók indokoltnak tartják, hogy nálunk is így legyen. Zsúfolásig megtelik a kultúr- ház nagyterme, sokan az előtérbe szorulnak. — Mind eljönnek az öregek, pedig a mi bőrünkről van szó — átvergődve a tömegen hallom a megjegyzést. Lám, itt „generációs” indulatok is munkálkodnak, gondolom magamban. Lengyel Antal közli, hogy a felügyeleti szerv, a cégbíróság nem tudott jogi szakértőt küldeni, ezért ezt a szakfeladatot dr. Cifra Árpád, a mezőgazdasági termelők megyei érdekvédelmi szövetségének jogásza látja el. Aztán egyöntetű „igen”-nel megszavazza a tagság, hogy a vezetőség határozatának megfelelően Lengyel Antal vezesse a közgyűlést. Megválasztják a jegyzőkönyvvezetőt, a hitelesítőket, majd Küher János a rhandátumvizsgáló bizottság elnöke tesz jelentést. A közgyűlés határozatképes, mert a szavazásra jogosultaknak több mint a kétharmada jelen van. — A vezetőség 3/1991. számú határozatával javasolja — mondja az elnök —, hogy a tagság a mai ülését zárt körben tartsa meg, vagyis a levezető elnökön, a jogi szakértőn kívül, csak a szavazati joggal rendelkezők maradhatnak a teremben. Elindul a szavazás — és a moraj. Lengyel Antalnak meg kell ismételnie a javaslatot, mert mint hallom valahonnan: — Itt rángatják egymás kezét, hol le, hol fel! — Miért ne lehetne mindenki itt? — Azért küldik ki az újságírót, hogy ne hallja az igazat? — Egy hete te a „másik oldalon” kiabáltál! — Én mindig ezen az oldalon álltam!... Egyik megjegyzésre taps csattan, a másikra lehurrogó felhördülés. Végül is a 194 szavazásra jogosult közül 134 a zárt ülés mellett döntött. A termet el kellett hagyni. — Nagy kár, hogy nem tudják végighallgatni, pedig itt lenne mit hallani — hallom ismét. Ám, ha a demokráciát, a cseperedő nyilvánosságot sajátosan értelmezik is itt, a törvényesség, a közösségi határozat előtt a krónikásnak fejet kell hajtania. — Utólag természetesen készséggel tájékoztatjuk a sajtót — mondja Lengyel Antal. Megállapodunk ebben. Délután három órakor telefonon hívott Lengyel Antal és vele csaknem egy időben dr. Cifra Árpád jogtanácsos. — A viharos kezdés után mi történt a közgyűlésen? — Egy tag javaslatára új napirend került a programba: titkos szavazással döntsön a tagság, az elnök és a vezetőség visszahívásáról. A téma ezután az volt, valójában mi is indította el az aláírásgyűjtést. A felszólalásokból az derült ki — mint tájékoztattak mindketten —, hogy nem gazdasági, gazdálkodási nehézsé- ■ gek, problémák, hanem emberi, személyes sérelmek jelentették a fő mozgatórugót. Az elnök, a főmezőgazdász, a főkönyvelő ezekre válaszolva, utalva arra a tanulságos következtetésre is, hogy egy viszonylagos jó eredménnyel működő gazdaságban is keletkezhetnek feszültségek az emberi kapcsolatok mindennapi hibái miatt. Végül is 125 aktív és 65 nyugdíjas szavazott arról titkosan, hogy visszahívják-e vagy sem az elnököt és a vezetőséget. 103-an a visszahívás mellett döntöttek, 83-an nem értettek egyet vele, és 4 érvénytelen szavazat volt. Mivel a visszahíváshoz kétharmados szavazattöbbség szükséges a so- mogyszili szövetkezetben tisztében maradt a korábbi vezetőség. A ki- és elküldött újságíró ilyen esetben nem zárja le magában az ügyet — azzal együtt, hogy a kapott tájékoztatásért köszönettel tartozik. Bizonyos, hogy a somogyszili közgyűlés ennél több tanulsággal is járhat. Hát majd visszatérünk... Vörös Márta Fotó: Kovács Tibor A segélykérés a Dráva-part- ról érkezett szerkesztőségünkbe. A levelet öt — Barcs körzetében levő — község polgár- mestere írta alá. Nagy Károly, Pavelka Jenő, Csamári József, Bodnár József és Andrán Ernő Istvánéi, Darány, Drávatamási, Kastélyosdombó és Drávagár- dony sertéstartói nevében és érdekében írtak, ily módon próbálva fölhívni a Kaposvári Húskombinát illetékeseinek figyelmét a termelői érdekeltség vészes apadására. A körzetben eddig évente 7—8000 sertést hizlaltak és értékesítettek a kombinát részére, a mely mint elismerik a kész hízókat az ütemezésnek megfelelő időben és elfogadható felvásárlási áron elszállította. A gondok tavaly kezdtek sűrűsödni... o Az év II. felében már pontatlan volt a szállítás, az év utolsó hónapjában már nagy szervezetlenség volt a felvásárlásban. A hizlaló gazdák bizakodtak abban, hogy az idén a helyzet normalizálódik. Ezzel szemben a következőkkel találkozunk: — A hízók felvásárlási árát leszállították, annak ellenére, hogy ezekre 1990 második felében (mintegy 4000 db-ra kötött) szerződések vannak. — A kész hízókat nem vásár- lolják fel; arra hivatkoznak, hogy tele vannak a hűtőtárolók. Ezzel szemben Baranya megyében a szállítások megfelelő ütemben történnek, és a felvásárlási ár is elfogadható. — A tápot forgalmazók a táp árát az elmúlt év végén, illetve ez év elején két alkalommal is emelték. — A különböző kamatköltségek, melyek kapcsolódnak a hizlalás időszakához, megemelkedtek. — Állategészségügyi és egyéb okok miatt az állatorvosi, a gyógyszer-, energiaárak stb. emelkedése is komoly költségként jelentkezik. A felsorolt okok és hibák nagymértékben hozzájárultak a jelenlegi feszült hangulat kialakulásához, amely a hizlalás felszámolásához vezethet. Úgy gondoljuk, hogy még nem késő, jóllehet a huszonnegyedik óra utolsó percében vagyunk, hogy az említett hiányosságok kijavításával, illetve megfelelő egyensúlyozásával a vállalat megpróbálja a termelői kedvet visszaadni a körzetünkben élő és sertéshízlalással foglalkozó lakosságnak. Q Mivel nyilvánvaló, hogy a leírt gondok a megye más részein élő termelőket is érintik, a levelet, illetve az abban szereplő konkrét kérdéseket elküldtük Marosán Lászlónak, a Kaposvári Húskombinát igazgatójának. íme, a válasz. „1990. IV. negyedévére a barcsi „Vörös Csillag” Mgtsz szervezésében 1850 db hízósertés vállalatunk felé való értékesítésére jött létre szerződés. Ebből a december hónapra vonatkozóan 650 db, amellyel szemben ténylegesen 660 db- ot át is vettünk. Ennek ellenére természetesen lehetséges az Mgtsz, körzetében le nem szerződött vagy más felvásárló szervezet részére értékesítésre szánt, de ténylegesen át nem vett sertésfelkínálat, amelynek felvásárlására vállalatunk nem vállalkozott. Ezen tények alapján a levelükben említett 4000 db át nem vett élő szerződéssel rendelkező hízó-sertés felkínálatot erősen túlzónak tartom. 1991. évre vonatkozóan az elmúlt héten küldtük meg szerződéses ajánlatunkat a sertéseiket hagyományosan vállalatunk felé értékesítő üzemeknek, amelynek feltételeiről jelenleg is folynak az érdekegyeztető tárgyalások. Sajnos tény, hogy azokat a hizlalást drágító többletköltségeket, amelyet levelükben említenek felvásárlási árainkban érvényesíteni nem tudjuk. Amennyiben ezt tennénk, úgy a belföldi fogyasztói árainkat lennénk kénytelen emelni, amelyet a jelenlegi piaci körülmények között nem tudunk vállalni. Összességében a mezőgazdasági termelés infláció illetve egyéb okok miatt begyűrűző többletköltségeit sem bel-, sem külpiacon érvényesíteni nem tudjuk. A hagyományosan vállalatunk felé értékesítő termelőinknek azt tudjuk ajánlani, hogy amennyiben a jelenleg meghirdetett árainkon vállalatunkkal kötnek értékesítési szerződést, úgy a sertéseiket biztonsággal értékesíteni tudják.” o Nem kell ahhoz jósnak lenni, hogy lássuk: ez a válasz a termelők számára nem lesz megnyugtató. Kétséges, hogy az ösztönzőbb felvásárlási ár kialakításához a fogyasztói áremelés-e az egyetlen lehetőség. A levélírók aligha erre gondoltak. Kétségtelen, hogy a sertéstartás ügye mindenekelőtt országos szintű újragondolást kívánna. Egyebek közt a tápárak indokoltságának vizsgálatát. Az amúgy is nehéz helyzetben levő kombinát aligha oldhatja meg önmagában a sertéstartás tornyosuló gondjait. Ez viszont nem jelenti, hogy ne próbáljon meg többet tenni ezért, akár az átmeneti veszteséget is vállalva. Ha ugyanis egyszer a sertéstartók „bezárják a boltot”, a feldolgozóipar sorsa is megpecsételődik. A Dráva menti vészjelzést csak komolyan szabad venni. o Szándékaink szerint írásunk itt befejeződött volna. Tegnap délután „sürgős telefaxüzenetet” küldött Marosán László, a húskombinát igazgatója a szerkesztőségnek, kérve azt, hogy tájékoztatója utolsó mondataként ezt használjuk fel. íme, ez a mondat így hangzik: „Tekintettel arra, hogy a piaci okok miatt összetorlódott sertések átvételére, a vételár kifizetésére a kb. 2—3 hónapos tárolására a húsiparnak anyagi lehetősége nincs, azt a tájékoztatást tudom adni, hogy hétfőn az FM miniszteri értekezlete tárgyalja a megoldás lehetőségét és bízom abban, hogy a kérdésekre választ adva a termelők számára megnyugtató megoldás születik.” Ebből pedig megint csak az olvasható ki, hogy a Kaposvári Húskombinátnak sem stratégiája, sem taktikája nincs a mostani gond megoldására. A központi állami szervektől várja a döntést a gondok megoldására. BM3MB Konkrétan, fokozatosan Telekadót állapíthat meg az önkormányzat a beépítetlen belterületi földek vagy az építmény rendeltetésszerű használatát meghaladó telekrész után: maximum 100 forintot négyzetméterenként. Megjegyzem, hogy a külterületi, a zártkerti földdek után a ma hatályban levő földadót kell fizetni továbbra is. Telekadó is megállapítható a korrigált forgalmi érték után, ez esetben az adó mértéke maximum 1 százalék. Kommunális adót fizet az állampolgár valemennyi építménye és telke után, adótárgyanként maximum 3000 forintot. Kommunális adót fizetnek a lakásbérlők is, hiszen igénybe veszik a vízhálózatot, a csatornát, az utakat. Ha például az állampolgár Kaposváron bérlakásban lakik és van egy önálló saját garázsa, Boglárlellén egy üdülője, Igáiban egy belterületi beépítetlen telke: ha mindhárom önkormányzat bevezette a kommunális adót, akkor három helyen kell fizetnie, Kaposváron két ingatlan után. A gazdálkodó szervek, vállalkozások az általuk foglalkoztatott dolgozók után fizetnek kommunális adót, mégpedig dolgozónként legföljebb 2000 forintot. A lakosság egyre inkább részt vesz a közművek létesítésében, ez az önkormányzatoknak is érdeke. Ha számlával igazolni tudják 1991. január 1-jét követően a kommunális beruházásra fizetett összeget, akkor az levonható a helyi adóból. Sőt, ha kevesebb a helyi adóból. Sőt, ha kevesebb a helyi adó összege, mint az igazolt kommunális beruházás mértéke, akkor átvihető a következő évekre is, amíg „el nemfogy”. Például: ha az állampolgár építmény — és telekadója együttesen 5000 forint 1991 -re, de csatornázásra ez évben igazoltan 12 000 forintot fizetett, akkor addig nem fizet helyi adót, am íg a 12 000 forint el nem fogy. Ha több az adó, mint az igazolt beruházás, akkor csak a különbözetet kell megfizetnie. Idegenforgalmi adót lehet kivetni olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épület után, amely nem minősül lakásnak. Ez esetben a hasznos alapterület az adóalap, az adó maximuma pedig 300 forint négyzetméterenként. Ilyen címen adózik az a magán- személy is, aki nem állandó lakosként 48 órát meghaladóan a településen (tehát nemcsak gyógy- és üdülőhelyen I) tartózkodik. Ez esetben az adó alapja a „vendégnap”, ennek a felső határa személyenként és naponta 100 forint. Helyi iparűzési adót a vállalkozók fizetnek. Ez alól maga a törvény mentesíti a bolti kiskereskedelmet, a piaci értékesítést (kivétel: az italárusítás). Az adó alapja az éves nettó árbevétel, a mértéke maximum 3 ezrelék. Említettem, hogy visszatérek a garanciális szabályokra. Nagyon fontos a túladóztatás, az adótöbbszörözés tilalma, vagyis egy adótárgy után csak egyféle adó állapítható meg. Vegyünk egy példát! Egy fonyódi üdülő után kivethető lenne építményadó, kommunális adó és idegenforgalmi adó. A három közül csak egyet választhat az önkormányzat. A törvény előkészítésében magam is részt vettem, így tudom, hogy az adóalanyok, az adótárgyak számbavétele, a különböző mentességek, kedvezmények felmérése sok buktatóval, óriási munkával jár. Ennél fontosabbnak tartom azonban az önkormányzatok valódi önállóságát, amikor nagy felelősséggel, alapos közgazda- sági, társadalmi elemzéssel kell eldönteniük azt a kört (akár a lakosság az, akár a gazdálkodó szervek, vállalkozások, illetve mindkettő), amely még terhelhető és meg kell határozni azt a réteget, amelyet mentesíteni, kedvezményezni kell. Mindenütt szóltam az adótétel maximumáról, felső határáról. Ez a lehetőség magába foglalja a várható inflációt. Ugyanis a parlament évente nem állaphíthat meg új adótételeket. Meggyőződésem, hogy az önkormányzatok a fokozatosság elvét követik, a már említett helyi sajátosságok, adottságok figyelembevételével. Az ígéretesen induló önkormányzatok komoly próbaköve lesz a helyi adózás. Befejezésül egy jó hír, hogy 1991-től megszűnt a településfejlesztési hozzájárulás és borforgalmi adót sem kell fizetni. Dr. Fenyő Árpád
