Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-23 / 19. szám
1991. január 23., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 A Pécsi Akadémiai Bizottság tájékozódása TANÁCSKOZÁS KAPOSVÁRON Karos szenvedélyeink TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁS — SZŰRŐVIZSGÁLATOK A MEGYEI KÖJÁLBAN Fotó: Király A Pécsi Akadémiai Bizottság pedagógiai-, pszichológiai-, filozófiai-, szociológiai szakbizottságának vezetői tegnap tanácskozást tartottak Kaposváron a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolán. A szakbizottság munkájában négy főiskolai oktató vesz részt. Velük folytatott tanácskozást dr. Komlósi Sándorkandidátus nyugalmazott főiskolai tanár, dr. Meleg Csilla kandidátus, egyetemi docens és dr. * Vastagh Zoltán kandidátus, egyetemi docens. A Pécsi Akadémiai Bizottság programjáról és időszerű tudományszervezési kérdésekről folytatott tanácskozáson részt vett dr. Domány Sándor címzetes egyetemi tanár, a Somogy megyei PAB képviselője. Megbeszélést folytattak dr. Szili Ferenc kandidátussal a levéltár igazgatójával, valamint a Pannon Agrártudományi Egyetemen dr. Széles Gyula dékánnal és dr. Csapó János kandidátussal. Az egészség a kultúra része — hangzott el tegnap délelőtt azon a tudományos tanácskozáson, amit a Magyar Kultúra Napján rendezett a Sompgy Megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás kaposvári székházában. A szakemberek egészségszint-méréseket is végeztek, ismeretterjesztő könyvekből bemutatót és vásárt, valamint a kaposvári Reform élelmiszerbolt termékeiből bemutatót tartottak. Káros szenvedélyeinkről tartott előadást dr. Pákozdy Lajos budapesti belgyógyász, az Országos Dohányfüstmentes Egyesület elnöke is. — Betegségeink előidézőiéként többet tarthatunk számon. Melyek ezek? — A betegséget általában nem egy okra vezethetjük visz- sza. Nagyon sok ok járulhat hozzá.a kórok kialakulásához. A dohányzás mellett a túltáplál- kozás, a túlzott alkoholfogyasztás, az egészségre ártalmas életvitel. — Úgy tűnik—és ezt számtalan példa igazolja —, hogy a káros szenvedélyek hatványozottan növekednek a romló gazdasági helyzetben. —A történelem folyamán sok ilyen példa volt. A csőd, a nyomor a melegágya lehet a káros szenvedélyek elburjánzásának. Az egészségügyre éppen ezért fokozottabb felelősség hárul. Előtérbe kerül a betegségek megelőzése, egészségünk megőrzése. Feszült helyzetben élünk. Sok gonddal küszködünk. Nagy szükségünk van az önfegyelemre, a bizakodásra. Negyven év gyötrelmei után aligha várhatjuk, hogy hamarjában ölünkbe hull a manna. —Az egészségügyi felvilágosítás állandóan védekező helyzetben van. Az ideális, egészséges embereszmény képét még nem sikerült kialakítani, amit követhetnénk. — Az elmúlt évtizedekben hamis képet szőtt a társadalom az ideális embertípusról, emEgészségszint-mérés bereszményről. Ezt mi a felvilágosítással, egészségneveléssel igyekszünk helyrehozni. — Nem maradt magára az egészségügy ennek a társadalmi feladatnak a megoldásában? — Az egészségügy azért maradt magára, mert az évtizedes előzmények után a szociálpolitika, a társadalombiztosítás, és még sorolhatnám — súlyos terheivel nem képes egymaga megküzdeni a Népjóléti Minisztérium. Ezek az országom gondok azért is váltak súlyosabbá, mert emberközpon- túbban igyekszünk ezeket kezelni. Gazdasági kibontakozás nélkül azonban nagyon nehéz előbbre jutni káros szenvedélyeinek legyőzésében. Az embereknek mindent fel kell tárni, hogy ne válljanak se elbizako- dottá, se elesetté, hanem bizakodva törekedjenek egészségük megőrzésére. V Horányi Barna Dialógus a pofonokról Látatlan látleletek? Egy hónappal ezelőtt jelent meg lapunkban a „Látlelet, pofonokról” című írásunk, melyet azzal fejeztünk be, hogy a vizsgálat eredményére még visszatérünk. Emlékeztetőül: Gamáson, a szülők panasza szerint, az általános iskola igazgatója, immár 30 éve, veri a gyerekeket. Bár ez senki előtt nem titok,—őmaga is elismerte — eddig az illetékesek nem tettek ellene semmit. A napokban ismét segítségért fordultak szerkesztőségünkhöz a szülők, mondván, a helyzet annyiban változott ugyan, hogy a verekedés most „szünetel”, de azoknak a gyerekeknek az osztályzatait lerontotta az igazgató, akiknek a szülei panaszkodtak. Jeszenszky János Gamás polgármestere: — Előző cikkében brutális és egyéb jelzőkkel'illette az igazgatót. Én most is azt mondom, egyetlen látleletet nem láttam. A látleletben azt írnak le amit akarnak. Megkérdeztem a doktort, hogyan készül az a látlelet. — Hogyan készül a látlelet? — Az orvos megállapítja a külső sérelmi nyomokat, leírja amit lát és azt amit a szülő mond. — Ön szerint a tanár viselkedése nem durva? — Rendszeres brutális dolgokról beszélnek, pedig a mai napig nem láttam egyetlen látleletet sem. — Ha akarta volna, láthatta volna. Beszélgettem a szülőkkel, a brutalitás nem mindig fizikai erő alkalmazásában jelent meg. A megalázó lelki terror, a rendszeres megszégyenítés ugyanolyan sebeket ejthet, mint a verekedés. A gyerekek egy- része fél iskolába menni. Az legfurcsább, hogy az igazgató viselkedéséről mindenki tud, csak ön nem. Már azok a gyerekek is szülők lettek, akiket 20— 25 éve vert meg. — A szülők énhozzám egyetlen egyszer sem jöttek panaszkodni. És higgye el, semmi köze az én intézkedéseimnek ahhoz, hogy a feleségem az igazgató- helyettes. A feleségem nem azért lett igazgatóhelyettes, mert én vagyok a tanácselnök. Ő már 76 óta az, és én csak ’83- ban kerültem ide. Ön eljött ide a múltkor és egyetlen pedagógus véleményére nem volt kíváncsi. — Kíváncsi lettem volna; de ők féltek nyilatkozni. — Ez nem igaz. El tudja azt képzelni, ha előző órán jól megvernek egy gyereket, azt a következő órán tanító pedagógus nem veszi észre?! — Az a pedagógus akivel én beszéltem észrevette, akivel ön beszélt az nem vette észre. A szülők pedig azt állítják, hogy szülői értekezleteken ez már rendszeresen téma. Ezért a viselkedésért a tanár urat bárhol az országban felfüggesztenék az állásából. Mit tett ön azért, hogy végére járjon ennek az ügynek? — Fegyelmi vizsgálatot kértem a képviselő-testülettől. Valamennyi érintett szülővel felvesszük a kapcsolatot. Az egyik szülővel már beszélgettem, ő a megalázásokról beszélt. Érről az oldalról is megpróbáljuk megközelíteni az igazgató viselkedését. Bár ez a nehezebb, mert ennek nincsenek külső nyomai. — Az igazgatónak már volt fegyelmije? — Az nagyon régen, 25 évvel ezelőtt volt, akkor még nem volt igazgató. — Akkor miért kapott fegyelmit? — Felpofozott egy gyereket. — Öt évvel az eset után kinevezték igazgatónak?! — Az illetékes tanácstestület döntött így, azóta többször megerősítették a funkciójában. —Az igazgató úrnak itt tanít a felesége, és a fia is aki képesítés nélküli pedagógus. — Nem képesítés nélküli pedagógus a fia, hanem iskola asszisztens. — Mi a különbség a kettő között? — Az iskolaasszisztens elsősorban gazdasági dolgokkal foglalkozik és emellett csak besegít a sportfoglalkozásokba, ügyelésbe. Meghirdettük ezt az állást is, de nem volt rá más jelentkező. —Ki vezeti a fegyelmi vizsgálatot? — Azt én vezetem, de a képviselő-testület egy tag kivételével részt vesz benne. Az egy, aki kérte a felmentését, érintett az ügyben, hiszen tanít az iskolában. — Mikorra várható, hogy befejeződjenek a vizsgálatok? — Január végére mindenképpen. Mit írhatnék mást, mint egy hónappal ezelőtt: a vizsgálat eredményére még visszatérünk. Bízva abban, hogy ezúttal végre sikerül igazságosan lezárni az ügyet. Hunyadkürti Ilona Marcali művelődök Több új közösségi csoport alakult a marcali művelődési központban. Esténként a város fiataljai különféle szakkörökbe tevékenykedhetnek. Ismét elindították 20 fiatal részvételével a helyi fotószakkört. Emellett néptáncot, balettet, művészi tornát, Kung- futés nyelveket is tanulhatnak itt. Képeinken Csernalovics László a totózás rejtelmeivel ismerteti meg a fotószakkörösöket, Havaneczné Molnár Krisztina pedig a szövés iránt érdeklődőket seg íti. Fotó: Gyertyás László EZ EGY SZOMORÚ ORSZÁG?! N a tessék, a Gallup intézet kiderítette, hogy kis hazánk az egész földgolyóbis legpesszimistább országa. Na, hát szent meggyőződésem, hogy a Gallup intézet nem tudja mit beszél, és jól tenné, ha önkritikát gyakorolna. Ez egy szomorú ország? Ugyan, kérem! Ez az ország eljutott odáig, hogy már csak nevet mindenen. Hogy a rendszerváltás nem egészen úgy sikerült, ahogy maguk a rendszerváltók is elképzelték volna ? És akkor mi van ? Mert az ifjú asszonyka is zokogva panaszkodik a férjének: —Még csak két hónapja vagyunk házasok és te mégis órákat töltesz a kocsmában... Mire a férj megnyugtatja: — De drágám, hiszen alaposan meg kell magyaráznom mindenkinek, hogy milyen boldogok is vagyunk... Hogy a nem teljesen dicsőséges múlt maradványai újra meg újra felbukkannak, hatnak és működnek ? Hézag egy szál se. Mert egy műértő savanyú arccal álldogál a barátja új szer? nénye előtt. — Ez a te Rubensed maximum ötven éves lehet. —Annyi baj legyen — int az illető. — A lényeg az, hogy eredeti. Hogy sokan és gyorsan forgatják a köpenyüket, igyekeznek másnak látszani?... Annyi baj legyen. Mert az álarcosbálon is odalép az ifjú ember egy csinos fiatal hölgyhöz: — Mondja, drága, maga mit személyesít meg? A hölgy kacag: — Én kérem, szőlőfürt vagyok. A fiatalember boldogan csapja össze a kezét. — Remek. Én ugyanis a sajtótól jöttem. Hogy a drágaság elviselhetetlen és az árakat előzetes bejelentés nélkül, a hátunk mögött is emelik ? Bakfitty. Mert az asszonyka is felelősségének teljes tudatában magyarázza a barátnőjének: — Soha semmit nem vásárolnék magamnak anélkül, hogy utólag ne kérjem hozzá a férjem beleegyezését. Hogy gyakran különös, szinte érthetetlen intézkedések születnek és akkor az illetékes az átkos múltra hivatkozik? Na bumm! Mert Kovács úr azt mondja a barátjának: — Tudd meg, hogy bizonyos családokban a hülyeség is örökölhető! Mire a barát? — Megkérlek, hogy ne beszélj ilyen tiszteletlenül a szüléidről. Hogy a nyugdíjasok helyzete egyre nehezebb és megértésre sem számíthatnak? Hát istenem... Mert a tisztviselő is odamegy a főnökéhez: — Holnap szeretnék otthon maradni. Ugyanis az aranylakodalmunkat ünnepeljük. — Rendben vari— bólint a főnök. — De aztán nehogy most húszévenként újra előjöjjön nekem ezzel! Hogy a boltokban sosincs az, amit éppen vásárolnánk és akkor is drága, meg pocsék? Ugyan, kérem! Mert a vevő is bemegy a hangszerüzletbe: — Tartanak önök használt hanglemezeket? Mire az eladó: — Természetesen, kérem. Minden mennyiségben, denmennyiségben, den- mennyiségben, denmennyiségben... M eri ez kérem egy vidám ország. Könnyeket utoljára Rózsa Norbert szemében láttam, a 100 méteres mellúszás világbajnoki dobogójának a tetején. De ő sem volt igazán szomorú! Peterdi Pál
