Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-23 / 19. szám

1991. január 23., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Közéleti (pár)­bajok Inke polgármestere lemondott VÁLASZTÁS UTÁN ÉS ELŐTT — VIHAROS FÓRUMOK Inke lakossága Papp Imrét választotta polgármesterré. Az előtt is a község elöljárója volt. Pártonkívüliként, mint a kaszói erdészet alkalmazottja töltötte be ezt a tisztséget. A helyi népfrontszervezettel közösen sok társadalmi munkát Visszavonulás Ezek után szinte bombaként robbant január 4-én bejelenté­se az inkei falugyűlésen: le­mond polgármesteri tisztségé­ről. Elhatározását a legközeleb­bi testületi ülésen valóra is vál­totta. Vele együtt mondott le képviselő-testületi tisztségéről Czippán Sándor, a helyi terme­lőszövetkezet elnökhelyettese is. A polgármester azzal indo­kolta lépését, hogy a testülettől nem kapott elég támogatást, nagy volt a megosztottság, s ezért úgy érezte, nem tud eleget tenni az egyre nehezedő fel­adatoknak. A bajok már akkor kezdődtek, amikor a községben a legerő­sebb politikai erőként fellépő kisgazdapárt helyi elnöke, Németh Sándor— aki pártja je­löltjeként maga is indult a vá-. lasztáson s másodikként vé­gezve, tagja lett a képviselő- testületnek— megkérdőjelezte a választások szabályszerűsé­gét. Az első komolyabb vita akörül kerekedett, hogy a polgármes­ter főállásban, vagy társadalmi munkában lássa-e el tisztségét. A polgármester elégnek tartotta a társadalmi megbízatást, töb­ben — közöttük Németh Sán­dor és Tóth László az SZDSZ helyi ügyvivője — kijelentették, hogy főállású polgármesterre van szükség. A következő előb­binél is kiélezettebb összecsa­pások a jegyző személye körül alakultak ki. A polgármester László Árpádot szerette volna jegyzőnek, mert kitűnő tapasz­kezdeményezett, előmozdítot­ta a falu fejlődését. A helyhatósági választáso­kon független jelöltként indult és győzött. Azt mondják, sikerét elsősorban az előző ciklusban kifejtett munkájának köszön­hette. és előzményei talt szakembernek tartotta, aki egy ideig vb-titkárként is dolgo­zott. Németh Sándorék ezzel nem értettek egyet, mondván: amikor a községben adóügyek­kel foglalkozott, népszerűtlen­né vált. Pályázatot hirdettek. A testület 6:4 arányban Bertók Katalin mellett voksolt. Papp Imre a döntést fegyelmezetten tudomásul vette. A nézeteltéré­sek azonban ezután sem szűn­tek meg. Ezt bizonyította az is, hogy Németh Sándor és két társa távol maradt egy fontos testüle­ti ülésről, majd később a helyi kisgazdapárt és SZDSZ a pol­gármestertudta és beleegyezé­se nélkül január 4-én 18 órára „tájékoztató gyűlésre” hívta a kultúrházba a község lakossá­gát. A röplapot a kisgazdapárt nevében Németh Sándor, az SZDSZ nevében Tóth László írta alá. Ugyanerre az időpontra tűzte ki a falugyűlést a polgár- mester is. A gyűlés, amelyre a várható vihar miatt Papp Imre rendőri készültséget is kért, majdnem botrányba fulladt. Noha a kultúrházban megjelen­tek (még sohase voltak eny- nyien) túlnyomó többsége is­mét a polgármester mellett állt ki, és arra kérte, ne mondjon le, nem változtatott elhatározásán, hajthatatlan maradt. Időközben Kovácsné dr. Gáti Kornélia kör­zeti orvost megválasztották al­polgármesternek, s ő nagy erő­vel látott hozzá a helyi hivatali apparátus és ügyrend kialakí­tásához. Akik nem ezt akarták A polgármester bírálói állít­ják; nem akarták távozását. Tóth László SZDSZ-ügyvivő szerint Papp Imre rosszul mérte fel a feladatokat, amikor kitartott a „másodállású polgármester”- modell mellett. Valószínű, azért ragaszkodott a volt „adóügyis” személyéhez, mert úgy vélte, ő képes lesz gyakran helyette is dolgozni. Véleménye szerint nem tett jót Papp Imrének, hogy túl sok dicséretet kapott korábbi elöljárói munkájáért. Németh Sándor többek kö­zött ezt mondta: — Mi nem akartuk, hogy le­mondjon. Minden támogatást megígértünk és megadtunk neki. Ennek ellenére nem ha­ladt úgy a munka, ahogyan kel­lett volna. .Az alpolgármester doktornő néhány óra alatt töb­bet tett a faluért, mint Papp Imre három hónap alatt. Én nem mondanám, hogy megfutamo­dott. Inkább arról van szó, hogy nem tudta, mit vállal. Azt mond­ta egyszer: László Árpád jegy­zőre alapozná (ha megválaszt­ják) a polgármesterségét. In­kább a helyi törvényekre, a képviselő-testületre és az alkot­mányra épített volna. Hangsú­lyozom: senki se kényszerítette lemondásra. Sajnálom, hogy vele együtt — állítólag miattam — mecjvált a tisztségétől Czip­pán Sándor is, mivelhogy most nincs a testületben a helyi téesznek képviselője, s ez baj. Arra a kérdésre, miért marad­tak távol egy ízben a fontos tes­tületi ülésről, illetve miért szer­veztek gyűlést a polgármester háta mögött, azt válaszolta: ennek oka az volt, hogy Papp Imre önkényesen megváltoz­tatta a testületi ülés időpontját, ami a gyűlést illeti ők nem falu­gyűlést, hanem falufórumot szerveztek. S az időpontot ők hirdették meg előbb. Az alpolgármesternő szerint a falugyűlésen a testületi tagok elnézést kértek távolmaradá­suk miatt. Ezt Papp Imrének méltányolni kellett volna. Ő azonban hajthatatlan maradt. Véleménye szerint elhatározá­sához nagyban hozzájárult a polgármester sértődékenysége és a jegyző személye körüli vita. Nem volt megfutamodás A lemondott polgármester viszont másként látja. — Németh Sándor nem törő­dött bele, hogy én lettem a pol­gármester. Utólag kereste an­nak útját-módját, ami választás­kor nem sikerült... Úgy érzem, minden tőlem telhetőt megtet­tem Inkéért. Tagadom, hogy megfutamodtam volna. Arról van szó, hogy így nem láttam tovább értelmét, hogy marad­jak. Igaz, azóta is sokat gondol­kodtam elhatározásomon. Nem tagadom, összeszorul a szí­vem, ha arra a többségre gon­dolok, amelyik a falugyűlésen marasztalt — mondta. A történtek óta csak megerő­södött meggyőződése, hogy a választásokkor mindenkinek el kell menni szavazni, mert csak így alakul ki igazán tiszta kép a közösség akaratáról... Vagy — vagy Az alpolgármesternő szerint hatvan napon belül választáso­kat kell tartani Inkén, hogy ismét legyen a falunak polgármeste­re. Németh Sándor azonban másként tudja ezt. Kijelentette törvény szerint ilyen esetben a polgármester után legtöbb sza­vazatot kapott jelölt ül a polgár- mesteri székbe. Ez pedig vitán felül ő. Inke mindenképpen döntés előtt áll. Szegedi Nándor A PYROLAHTER megtalálja Új technikai eszközzel szerelték fel megyénk tűzoltóságait. A PY­ROLAHTER nevű högóckeresövel a városi és a megyei parancsnok­ságok elsőként vonuló szel csijait látják el. A készülék jelentősége az, hogy nagy füst esetén is gyorsan megtalálható a tűz központja Fotó: Kovács Tibor Tejtermelők az újrakezdési kölcsönről Kidobott pénz volt? Kár és kockázat Tetemes károk érik a magán- termelőket amiatt, hogy a tejipar gyakran csak vonakodva, vagy egyáltalán nem veszi át tőlük a tejet. Szinte az ablakon dobták ki a pénzt azok is, akik újrakez­dési kölcsönökből és más hite­lekből rendezkedtek be tejter­melésre — hoztak rendbe istál­lókat, illetve vásároltak állato­kat. Az értékesítési nehézsé­gek miatt egyrészt veszteség­gel tartják a tejelő állományt, másrészt biztosítaniuk kell a kölcsönök, hitelek visszafizeté­sét. E helyzetben a Mezőgaz­dasági Szövetkezők és Terme­lők Országos Szövetsége (MOSZ), a vonatkozó rendele­tek átmeneti megváltoztatását javasolja. Indítványa szerint a tejtermelési válság rendeződé­séig fel kell függeszteni a tejter­melők által felvett újrakezdési kölcsönök visszafizetését. A MOSZ egyidejűleg arra is fel­hívta a figyelmet, hogy a terme­lők önkéntes állománycsökken­tést is fölvállaltak, ám ezt sokfe­lé nem tudják végrehajtani. A teheneket ugyanis nem fogad­ják a vágóhidak, a húsfeldolgo­zók. így végső soron még a ter­melés visszafogása is gondot okoz. A MOSZ javaslata szerint az állománycsökkentéssel kapcsolatos kiadásokat inter­venciós forrásokból kellene megtéríteni. Lehetővé kellene tenni azt is, hocjy az állomány­korszerűsítési es fejlesztési hi­telek visszafizetését is átüte­mezzék, ezek a befizetések ugyanis most aligha lehetnek időszerűek, mivel a gazdálko­dók súlyos anyagi gondokkal küszködnek. A MOSZ indítvá­nya szerint a megoldás legjár­hatóbb útja az lenne, hogy — a Foglalkoztatási Alap terhére — átmenetileg jövedelemkiegé­szítésben részesüljenek a tej­termelést felszámolók. Adó- kedvezményt kellene adni ugyanakkor azoknak, akik most kezdenek foglalkozni tejforgal­mazással, hiszen ők komoly kockázatot vállalnak. (MTI) Gömbölyített sarkú söröző-bútorok gyártását kezdte el a tabi ve­gyesipari kisszövetkezet 1500 garnitúrát készítenek német exportra jelenleg Fotó: Gyertyás 200 ezer vágásra kész sertés az ólakban Eredménytelen árviták AZ ADU NEM A TENYÉSZTŐ KEZÉBEN VAN — Az árak a sertéstartás alapköltségeit sem fedezik. In­tervenciós alappal kellene a feszültségeket feloldani, és az élőexport támogatását ki kell harcolni — mondta Feil József, aki a megyei és egyben az or­szágos választmány elnöke. A hozzászólásokból kiderült: az ágazat gondjait igenis han­goztatni kell, de nem úgy, hogy a tejtermelők esetleg kivívható pozíciói emiatt romoljanak. A barcsi termelőszövetkezet szakvezetője sajnálatosnak tartotta, hogy az érdekképvise­let nem tudott egy minimális nyereséget ígérő felvásárlási árat kiharcolni. Ács József, ká­nyái elnökhelyettes szerint nincs fizetőképes piac. Sérel­mesnek találta, hogy az érdek- képviseletek nem jutottak el odáig, hogy a szakminisztériu­mokkal a minimális munka- kapcsolatot felvegyék. Feil József utalt rá, hogy az emlékezetes taxisdemonstrá­ció időszakában a Földműve­lésügyi Minisztérium ígérte: a szakmai munkába bevonja az Agrárkamarát és a MOSZ-t, de az agrárpiaci koordinációs bi­zottságban a termelőknek már csak egy szavazata van. Majd hozzátette: — A kormány nem hajlandó megmondani milyen mennyiségű agrártermékekre van szüksége. Kosa Ferenc, a Kahyb vezér- igazgatója szerint a megoldás az lenne, ha a termelő érdekelt­té válna a feldolgozásban is. — Tudomásul kell venni, hogy—Amerikát is beleértve— egy kiló sertés ára nem több, mint 1,1 dollár. Az ennél drá­gábban „előállított” sertés már deficitet termel. Szerinte nem a felvásárlási árak, hanem a fize­tőképes vevő jelenti az alapkér­dést. Úgy vélik, hogy a feldolgo­zóipar a saját ellehetetlenülése felé vezető úton jár. A termelő ugyanis könnyebben abba­hagyja a sertéstartást és ága­zatot vált, ám a húsipar vajon mit tesz a kihasználatlan kapa­citásával? Dr. Exner Zoltán, a megyei mezőgazdasági kamara ügyve­zető igazgatója szerint sajnála­tos, hogy még mindig csak be­szélünk az agrárpiaci rendtar­tásról, ám annak intézmény- és feltételrendszere továbbra sincs meg. Dr. Kelemen Kálmán kapós- füredi főágazatvezető szerint elfogadhatatlan ez a kényszer- helyzet. Számításaik szerint 71,72 forint lenne az elfogadha­tó átvételi ár. A jelenlegi takar­mányárak ugyan a tavalyi a- szály miatt drágultak ennyire, de központi beavatkozás nélkül bekövetkezhet a termelő és a feldolgozó együttes tönkreme­netele is. Feil József vitazárójában kije­lentette: tovább-kell tárgyalni a feldolgozóipar képviselőivel, mert az eladásra érett sertése­ket mielőbb értékesíteni kell. Változatlanul üzemi döntésen múlik a még meglévő állomány további sorsa. — Sajnos az adu ma nem a termelők kezében van — mond­ta a választmány elnöke. Herner Endre, megyei érdek- védelmi szövetség titkára a képviseletet ért kritikák kap­csán jelentette ki: — A termelői érdekszférának kell meghatá­rozni a „hogyan tovább”-ot. A vitás kérdéseket a jelenlegi tár­gyalások szintjén kell rendezni, fenn kell tartanunk az alkupozí­ciót. > Mészáros Tamás Nyugdíjas közgyűlés Kaposváron A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete január 25-én 9 órakor tartja évi rendes közgyűlését. Erre hívja az egyesület minden tagját és azt kérik, hogy a tagsági igazolványukat vigyék magukkal. A közgyű­lést Kaposváron, a Latinca Sándor Művelődési Központ színházter­mében rendezik meg. Címe: Kossuth u. 1—9. (Bejárat a Latinca tér felől.)

Next

/
Thumbnails
Contents