Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-17 / 14. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. január 17., csütörtök Egy éve írtuk — mi történt azóta? MA SINCS HOVA MENEKÜLNI.. Nyugdíjemelés — de milyen mértékben? Elképzelések az Országgyűlés előtt Holnapután lesz egy éve, hogy Menekülni, de hova?címmel arról írtunk ezeken a hasábokon, hogy „Az idén (értsd: 1990-ben. A szerk.) feltehetően hárommillió ember kerül a létminimum alá. A fogyasztó már nem tud hova menekülni, hiszen mindennek emelkedik az ára... A fogyasztói árindex keveset mutat abból, miként alakulnak a megélhetési költségek; a hivatalos árindexben nincs benne például, hogy a forintnak nemcsak a kemény valutához, hanem az itthoni fogyasztói és szolgáltatói árakhoz képest is érzékelhető az értékcsökkenése, a leértékelődése...” A Nyugdíjasok oldalán akkor megjelent sorok akár mais íródhatnának, hiszen frissek a fogyasztói áremelések (január 2., január 7. — és így tovább...) emlékei csakúgy, mint a január 5-i lapokban napvilágot látott tudósítás arról, hogy (ismét) leértékelik a forintot, s e szerint január 7-től 15 százalékkal drágább a dollár. Hogy hova jutunk így a forintunkkal, nem tudom, csak sejtem... Emlékszem — de régen is volt, Istenem! —, amikor a templomban a sekrestyés tényleg persellyel perselyezett — csak persellyel, kérném tisztelettel, tudniillik a fémpénznek, még a filléres érmének is megbecsülendő értéke volt, s az a pénz befért a persely nyílásán. Aztán — a forint értékét „fémjelezve”— tálcázott (nem kalapo- zott, nem is tányérozott, mint a koldus illetve lakodalmas vőfé- ny) a sekrestyés, mert a papírbankók már nem fértek a perselybe, jóllehet, nem értek többet a korábbi lyukas húszfilléresnél... így viszont mindenki látta, ki mennyire becsüli az eklézsiát (no nem azt, hogy ki a gazdag és ki a szegény, az ugyanis más jelekből és máshol már korábban kitűnt); az ilyen „önbevallási” kényszer is közrejátszott abban, hogy hamarosan igencsak megcsappant a templomba járók száma... Visszatérve az egy éve ugyanitt megjelent íráshoz: azt firtatva, hogy mi történt azóta, bizony elmondhatjuk: sok minden történt széles e hazában, amit mérföldkőként, nemzeti sorsfordulóként jegyez majd a történelem. De jó is lett volna, ha a nagy történések hangos ovációja mellett (mögött, alatt vagy bárhol, de ott és azzal egyidőben) a nyugdíjasok egyre nagyobb tömege is méltó figyelemben, megszolgált és kiérdemelt gyakorlati elismerésben részesül! Úgy, ahogyan azt a pártok catározásai idején elméletben hangoztatták, szépen hangzó szavakban ígértek — sorsuk valóságos jobbra fordulását azonban milliók várták hiába. És várják azóta is... Egyik rendszeres olvasónk számításokat végzett — s azt elküldte levélben — arról, mennyit fizetett ő, aztán a munkáltatója a társadalombiztosításnak a mintegy négy évtized alatt, amíg rendszeresen dolgozott, s mekkora összegű nyugdíjat kapott, amikor elérkezett a nyugdíjazás ideje... S hogy azóta milyen morzsákat juttatott neki a nyugdíjfolyósító különféle kiegészítések, rendkívüli és egyszeri juttatások címén, miközben a korábbi, automatikus, évi kétszázalékos emelésekről szép csöndesen megfeledkeztek... Igaz, hogy ugyanakkor ingyenkonyhák nyíltak, a rászoruló nyugdíjasok „szegénységi bizonyítvány” birtokában olcsóbban kaphatják a gyógyszereket, hetvenen felül ingyen utazhatnak — ezt a kort azonban meg kellene érniük, aminek bizony, létminimum alá szorítva, meglehetősen kevés az esélye. „Legkétségbeejtőbb helyzetben a kisnyugdíjasok és a nagycsaládosok vannak, akiknek... a szociális csatornákon csorgatott forint a legfőbb támaszuk. Az újságíró hiszi: a gondok, a feszültségek jelzésével jó ügyet szolgál, s olykor — ha van ötlete — kiutat is mutat. Szeretne segíteni a maga módján — de figyel-e erre valaki a pártcsaták szódörgedelmeinek közepette?"— írtuk illetve kérdeztük ugyanitt egy évvel ezelőtt. Ma sem kérdezhetünk mást: tényleg, méltányolja-e valaki a nyugdíjasok kéréseit, melyeket az elszomorító valóság kényszerít ki belőlük ?! Ha a prognózisnak hinni lehet, mire ezek a sorok napvilágot látnak, az Országgyűlés már döntött arról, ki milyen értékű nyugdíjemelésben részesül Magyarországon, s ennek melyek az alapfeltételei; milyen emelések érvényesek január 1-jétől, és mire számíthatunk az év további részében. A döntés meglehetősen elhúzódik. Ennek az írásnak a nyomdába adásakor annyit tudunk, hogy három, a nyugdíj- emelésre vonatkozó tervezetet fogadott el a kormány, ám ezek Csak helyesen adagolva használnak... A s Hazánkban sokan és gyakran járnak gyógyfürdőbe. A fürdőlátogatók egy része ezt orvosi tanácsra teszi, mások különféle panaszaik megszűnését, elmúlását remélik a gyógyvizek hatásától. Mi az a hatékony hatás, amely megszünteti az ízületek és az izmok fájdalmait, frissé és rugalmassá teszi a testet, szinte újjávarázsolja a kimerült ember szervezetét? A gyógyfürdők vize fizikai és kémiai tulajdonságaival hat szervezetünkre. Meleg fürdő: a 39-40 Celsius-fokos hőmérsékletű víz — hatására a bőr erei — átmeneti szűkület után — kitágulnak. Ez fokozott működésre serkenti a szívet, hogy elláthassa, fenntarthassa a megnagyobbodott érpálya vérkeringését. Ez az átmeneti vérnyomásemelő hatás nem kívánatosa magas vérnyomásúaknak! Ők a fürdést kezdjék langyos vízben, s csak fokozatosan keverjenek hozzá forróbbat. A meleg fürdő csillapítja az ízületek és az izmok fájdalmait, oldja az izomgörcsöket, elősegíti a gyulladásos anyagok eltávolítását. Meleg fürdőben ne tartózkodjunk tovább 4-5 percnél. Utána ajánlatos langyos zuhany és’ kiadós pihenés. Sokan kedvelik a gőzfürdőt, de nem gondolnak ártalmaira. A hőlégkamra levegője száraz, közül egyik sem tekinthető véglegesnek. Miután az illetékes parlamenti bizottságok is megvitatják a tervezeteket, csak azután foglalkozik vele az Országgyűlés. Ennek az időpontja e hónap közepén esedékes, vagyis lehetséges, hogy a Nyugdíjasok oldalának megjelenésekor olvasóink már értesültek a nyugIgali strand(csend)élet — nyáron... (Jakab Judit felv.) így bőrünkről a verejték köny- nyen elpárolog, viszont a magas hőmérséklet ellenére kisebb a rosszullét veszélye, mint a gőzkamrában. A gőzkamrában a levegő vízgőztelítettsége miatt a verejték nem tud elpárologni, és így könnyen elájulhat a fürdőző. Az elmondottak alapján a hőlégkamrában 10—15 percnél, a gőzkamrában pedig 5—10 percnél hosszabb ideig tartózkodni veszélyes! A gőzfürdő fogyókúrára nem alkalmas, hasznos lehet azonban meghűléses betegségekben, mint izzasztókezelés. Fürdés után pihenjen kiadósán! Ma már nálunk is népszerű a finnektől ismeretes szauna: a forróra felizzított kövekre hideg vizet öntenek, és az így fejlődött gőzt használják edzés és gyógyítás céljaira. A langyos, közömbös, 35 fokos fürdővíz nyugtat, pihentet. A legjobban itt érvényesülnek a díjemelésekkel kapcsolatos döntésekről. A három tervezet közül kettő még a múlt év végén készült. Az első kizárólag a december végi nyugdíjösszeget veszi alapul és eltekint a szolgálati időtől; két részletben adna emelést, január 1-jétől illetve félévtől. A második változat kizárólag a szolgálati időre épít. Amíg az mechanikai és a kémiai hatások. Az ilyen vízben nyugodtan eltölthetünk fél, sőt akár egy órát is. A hideg fürdő 24—28 fokos, mozgásszervi betegségek kezelésére nem alkalmas. A hőmérséklet változásaihoz való alkalmazkodásnak ez a módja az egészséges ember számára hasznos, mert edzi a szervezetet. A hideg vizes ledörzsölések hatásosak az idegkimerült, álmatlanságban szenvedő embereknek. A medencefürdőben először — az előzuhany után — menjünk a legmelegebb medencébe. Ebbe ne merüljünk nyakig, csak a fájó testrészt áztassuk körülbelül 4-5 percig. Utána a közömbös hőmérsékletű medencébe menjünk, ahol 1 órát is tartózkodhatunk. Utoljára — a meleg fürdő okozta bágyadtság ellensúlyozásaként és az utcai levegő hőmérsékletéhez való alkalmazkodás érdekében — a hűvös medencét vagy a zuelőbbinél 14 300 forint a „plafon”, amelynél nagyobb összegű nyugdíjak emelését nem javasolja, az utóbbinál ez az ösz- szeg 23 ezer forint. A harmadik változat az előbbi kettő kombinációja — itt a határ, amely fölött nem járna emelés, 26 ezer forint. De — mint említettük is — mindhárom változat az írás nyomdába adásakor csupán vitaalapul szolgáló tervezet. A végleges döntés a nyugdíjemelésekről ezekben a napokban válik ismertté. hányt használjuk. Ledörzsölés, leszáradás után pihenjünk egy fél órát. A gyógyvizekből a szervezetbe felszívódó kémiai hatású ásványi anyagok csak akkor gyógyítanak kellően, ha a fürdőket az orvosi előírásoknak, utasításoknak megfelelően veszik igénybe! A súlyfürdőt, az iszapkezeléseket, a masszázst is csak előzetes orvosi vélemény alapján és folyamatos ellenőrzés mellett használják! Ne ijedjen meg senki, ha néhány fürdő után esetleg fokozódik a fájdalma. A fürdőkúra igazi, jótékony hatása rendszerint nem közvetlenül a kúra befejezésekor, hanem csak néhány héttel vagy hónappal később mutatkozik. Ez a jelenség a fürdőkúrának az idegrendszerre gyakorolt hatásával magyarázható. A fürdő is olyan, akár a gyógyszer: helyes adagban gyógyít, túladagolva mérgez! Dr. K. J. H.F. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc A mór megtette kötelességét—a mór mehet Mottó: „Emberek lévén közösségben élünk, tehát adósai is vagyunk egymásnak. Ha nem egyébbel, egy meleg kézfogással, amely egyedül az ember jóságának mindenkori mozdulata. ” (SÜTŐ ANDRÁS) Úgy érzem, összetévesztik az emberek a szabadságot a szabadossággal... — kezdte mondanivalóját B. Gy. rokkant- nyugdíjas lakatos, kaposvári, egyszobás lakásukban. A szekrényen katonás rendben könyvek sorakoznak, középen feszület; a sarokban felnőtté serdült növény... — Nem mondhatom et senkinek, elmondom hát mindenkinek — idézte Karinthyt. — Biztosan sok idősödő ember volt már hasonló helyzetben, mint én. Amikor diplomás emberek havat lapátolni mentek, akkor születtem én. Négy fiúgyermeket nevelt fel anyám, rendes szakmát adott mindegyikünk kezébe. Már akkor vonzott a gépek iránti szeretet. Apám, aki iskolaszolga volt, összetűzésbe került az igazgatóval, így nem vettek fel a gimnáziumba. Ismeretség révén lakatosinas lett belőlem. Egyre nagyon büszke leszek egész életemben: tagja lehettem egy keresztény katolikus körnek, a KIOEnek, ahol Gál tiszteletes úr (sokan csak úgy ismerik, Gál „tiszi”) maga köré gyűjtötte a munkásfiatalokat, s beszélt nekik az evangéliumról. Nála lehetett sakkozni, énekelni, és sokat kirándultunk. Úgy látom, a mai ifjúság nem kapja meg a támaszt időben. Pedig szüksége van rá, mint annak a növénynek ott a sarokban — mutatott a hosszú karóval kitámasztott szobanövény felé. — Ha az állam ennyire ellensége volt a vallásnak, legalább erkölcstant tanítottak volna. Fiatalkorban lehet csak az alapvető erkölcsi követelményeket megtanítani, mert sokan maguktól nem jönnek rá. B. Gy.-t a vallásossága révén a munkaszolgálatosokhoz osztották be katonaként, pedig soha nem volt összetűzése a hatóságokkal. — A zászlóra az volt írva: szabadság, egyenlőség, testvériség. Mit kaptunk? Recsk, svábok kitelepítése, magyar holocaus... Elmondhatom, hogy kétszer születtem — halkul el a hangja. Szeme sarkába könnycseppek ülnek ki. — Volt egy nagy fdegösszeroppa- násom 1984-ben, még az ön- gyilkosság gondolatával is foglalkoztam, pedig katolikus vagyok. Nyugdíjazás előtt 15 évig itt dolgoztam egy kaposvári gyárban. Kilenc év után abbahagytam a lakatosságot. A norma nagyon csalafinta dolog: el lehet vele érni a csillagos eget, de a béka feneke alá is lehet kerülni egy kis rosszindulattal. Elmentem raktárosnak, még a seprűs ember is parancsolt nekem, de kibírtam. Harminc- nyolc éves munkaviszony után nyugdíjba mentem. Egy alkalommal, már nyugdíjasán, az ismerősöket látogattam meg a gyárban. Természetes dolognak vettem, hogy a gyár a második otthonom. Jöttem kifelé, és a portás, aki egyébként jól ismert, rámkiáltott, hogy itt nem lehet ám csak úgy ki-be járkálni! Ez nagyon rosszul esett nekem. Bementem a telepvezetőhöz, többek között elmondtam neki azt is, hogy nem szabadna ilyen korszerűtlen termelési eszközökkel dolgoztatni az embereket. Tudom, mi a helyzet, ebben dolgoztam én is. Hatalmas feszültségek között, kéziszerszámokkal dolgoznak, 25—30 éves embereket csoportosítanak át ilyen munkákra. Erre rámkiáltott, hogy menjek ki. Persze az éremnek sok oldala van. Ők azt mondják, van fülvédő és svéd vatta... próbálnák meg ők használni! Mikor mesternél dolgoztam, különb volt a védőszerszám, volt mángorló, nem pedig kalapáccsal kellett dolgozni. Én becsületesen, szorgalmasan dolgoztam, minden szakmaszeretetemet odaadtam a gyárnak, és ezek után azt mondta nekem a telepvezető: senkiházi. Az emberi önérzettel nem lehet úgy bánni, mint egy kapcaruhával. Hogy mi történt ezután? Amikor az igazgatónak elmondta a dolgot, levélben kapott választ, amelyben többek között ez áll: nem ad alapot a gyárba való bejárásra, hogy 15 évig a vállalat dolgozója volt. Beteg feleségének az ebédet a gyárból vitte, ezért mindenképpen be kellett mennie a gyár területére. Ehhez azonban engedélyt kellett kérnie... A levélben ez így szerepel: „Hozzám írt kérelmére, mely szerint méltányolva az ön nehéz családi helyzetét, engedélyezem, hogy munkanapokon déli 12—12.30 között a Vörös Hadsereg úti telep melegítőkonyhájából az ügyrendnek megfelelően befizetett ebédet elvihesse.” Ehhez már csak annyit tudott fűzni, kívánja, hogy velük is majd úgy bánjanak, ahogy vele elbántak... Tóth Kriszta
