Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-16 / 13. szám
1991. január 16., szerda SOMOGYI HÍRLAP TALÁLKOZÁS A FLEISCHMARKTON Látogatóban Monoszlóy Dezsőnél A Fleschmarkt stílusos házakkal épített kis utca Bécs belvárosában. Ablakaiból a Franz Jozef Ka/-ra látni, de nincs messze a dóm, és a Burg sem. Azaz, aki ott jár, megérez valamit a hajdani monarchia hangulatából. Ezzel az érzéssel leptünk be Monoszlóy Dezső tágas lakásának ajtaján, s ültünk le dolgozószobájában beszélgetni. Alig kezdtük el, csengett a telefon és a háziasszony „anó- val” (szlovákul: igen) szólt bele. — Egyik lányom Pozsonyban él — mondta magyarázólag a költő —, vele szlovákul beszélgetünk, hogy a lehallgatóknak ne tűnjön föl a magyar szó. Az újabb telefonra németül válaszolt a felesége, majd pár perc múltán magyarul hárított el egy vendéget azzal, hogy pillanatnyilag épp elegen vagyunk. Mindez a hajdani idők többnyelvűségének természetességét idézte. Hagyományok jegyében Monoszlóy Dezső sorsa — bár pályája századunk második felében teljesedett ki — legalább ennyire idézi a monarchikus időket. Budapesten született, aztán Pozsonyba került és szlovák állampolgárként élte át az írósors minden keservét, 1968-ban Jugoszláviába menekült, majd Bécsbe telepedett át, és ott dolgozik immár húsz éve. Rá így igazán illik, hogy megtestesíti a közép-európai értelmiségi modellt, illetve az európai összetartozás-tudatot. Ennek az elemeit megtalálta mindegyik országban, ahol lakott. Maga azt vallja, hogy az igazán távlatokban gondolkodó embernek képesnek kell lennie arra, hogy saját országát nemzetek fölötti összefüggésben szemlélje. — Életem egyik szerencsés fordulata volt — mondta —, hogy nyugati emigrációm Ausztriához kötődött, oda, ahol ezek a hagyományok a legélénkebben megmaradtak. Igaz, monarchikus nosztalgiával telítve, de attól függetlenül is. Monoszlóy Dezső első verseskönyve Budapesten jelent meg a negyvenes években, de írósorsának „optimista tragédiája” Szlovákiához kötődik. Már első, Csak eayszer élünk című, ott megjelent verseskönyve is vihart kavart. Kedvező lektori véleményekkel indult útjára. Nem kisebb egyéniségei javasolták megjelenését, mint Emil Boleslav Lukac és an Smrek. Fábry Zoltán pedig úgy fogalmazott: „Ha ez a kötet nem jelenhet meg, akkor nem érdemes írni!” Amikor a könyv hosszú huzavona után a boltokba került, kigyulladtak a gyűlölet tüzei. A pozsonyi Új Szó cikkírója (nyilván sugalmazásra) legszívesebben visszakergette volna a költőt a nováky bányába, ahol korábban internáltként dolgozott. Mert a recenzensnek leginkább a bányászversek szúrtak szemet. Tanulságos idézni az akkori kritikát: „Mi pedig e versciklus alapján teljes felelősségtudattal leszögezhetjük, hogy a költő ilyen életszemlélettel, ilyen világnézettel akár egy emberöltőt is eltölthet a bányában, vagy bárhol másutt, a munkásemberek között, akkor sem ismerhetné meg teljében az igazi életet, akkor sem ábrázolhatná hűen, el nem fer- dítetten". Az olvasó ítélete Ne meditáljunk azon, hogy megismerhető „teljében” az igazi élet, hiszen fogalmilag az utóbbit is nehéz körülhatárolni. Inkább rögzítsük a kötetről az olvasói ítéletet: a Csak egyszer élünk Monoszlóy-kötet gyorsan elfogyott! Második kiadás persze szóba sem jöhetett. Sőt, utóhangként újabb szúrások jöttek, hogy a könyv a szép külseje miatt kelt el. Aztán teltei hét év a kiadás után, s 1966-ban a szerző Fábry Zoltánnal együtt vehette át az akkor először kiosztott Madách-díjat. S innen már simább lett volna az út, hiszen verseit Lukac, Smrek és mások szlovákra fordították, két prózakötete is megjelent szlovákul. A jugoszláviai magyar irodalom is egyengette művei megjelenésének útját, a Tetovált angyalok című regényét folytatásokban közölte a H/dfolyóirat. De jött az 1968-as trauma... és a menekülés. így a Tetovált angyalokbó\ tervezett szlovák film nem készülhetett el. S azután már szó sem lehetett a Milliomos halála című regény cseh és szlovák kiadásáról. Kísérletezett Budapesten is a kiadásával. A magyar kiadótól már Újvidékre ment a levél, hogy a mű csak akkor adható ki, ha a szerző lemond az utolsó száz oldalról. — Képzeljék — derült föl az arca —, jugoszláviai barátaim tanácsára, s a kiadó nagy meglepetésére ebbe is beleegyeztem. így a csonka könyv meg is jelent. Hamarosan azonban ez is zúzdába került! Szavaiból kiderült, hogy az ügy ezzel még nem zárult le, mert a kifogásolt fejezet a csonka kiadással egy időben megjelent az újvidéki folyóiratban, a Hídban. Menekülés Bécsbe A felhők ott is sűrűsödni kezdtek, s újabb menekülés a Bécs következett. Ezekután érthető, a Monoszlóy Dezső élete fő művének a Menekülés S'zodomából című regényét tartja. Az indítóélmény az 1968- as útrakelés, arra építve mondott el általános tanulságokat emberről, erkölcsről, menekülésről. Major Nándor jugoszláviai kritikus jegyezte meg róla: „Monoszlóy valójában a menekülés regényét írta meg, a történelem minden menekülésének regényét, tegnapot és mát egybefogva. " A történetben szimbolikusan egybemosódik a múlt és jelen, nem azonosítható a tér. Az olvasóban épp ezért kelthet személyes érzéseket és azzal együtt formál erkölcsi gondolkodást. Az író tisztában van azzal, hogy a menekülés és az azzal összefüggő otthonteremtés dilemmája napjainkban mennyire felerősödött. — Derűsen és bizakodóan azt mondhatom — emelte föl ujját —, aki mindenütt otthon van, sok és tág otthont talált, deprimáltán pedig, aki mindenütt otthon van, sehol sincs otthon. Az azonban mély meggyőződésem, ha az én életemen belül nem is, de az új generációnak már csak derűs, tágabb otthon lesz élettere. Nem feledkezett meg arról sem, hogy mindennek más akusztikája van, ha a Fleischmarkton hangzik el. Erre viszont azzal replikázott, hogy ő a nulláról indulva teremtette meg a maga bécsi egzisztenciáját. Az írótársaktól érkezett a kért segítség. Mert az osztrák Pen- nek előbb lett tagja, mielőtt állampolgárságot kapott volna. A Menekülés Szodomából című regényért Theodor Körner-díjat adtak neki. Bécs tartománya aranyéremmel tüntette ki. A köztársasági elnöktől életművéért professzori címet kapott. Az osztrák és a német rádiók és televíziók mutatták be műveit, így a polgári nyugalom és jólét derűje lengi be a lakást a Fleischmarkton. Nincs akadálya már, hogy visszakapcsolódjék a hazai irodalmi életbe. Az első Budapesten megjelent kötete után csaknem ötven évvel kiadták a másodikat, Caligula-bár címmel 1990-ben. Vele együtt remélhetjük, hogy a történelem kereke visszazökkent a helyes nyomba. Laczkó András DIFFERENCIÁLÓDIK AZ EGYSÉGES TANÁRKÉPZÉS PÉCSEN Felsőfokon, fokozatosan Dr. Ormos Mária: „Az idei felvételi rendszerben a nyitásnak... még a nyomát sem leljük” A Dél-Dunántul felsőoktatási intézményei feladatuknak tekintik a tartalmi és szervezeti együttműködést. Erről és a felsőoktatást érintő időszerű kérdésekről beszélgettünk dr. Ormos Máriával, a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem rektorával. — A régión belüli munkát egy bizonyos logika szerint kell felépítenünk — mondta a rektorasszony. — Egy, az oktatásban aktuálissá vált példával szeretném ezt nyilvánvalóvá tenni. Az egész országban nagy energiával folyik az óriásra duzzadt orosz szakos tanárok „megmentése”, átképzése. Belőlük kell jól képzett német, angol, francia szakos nyelvtanárokat képeznünk. Ezt minden intézmény önállóan próbálta megoldani. Pedig ha jól belegondolunk, egy tanítóképző főiskola is képes ma már erre. Csoportosítjuk tehát az erőinket úgy, hogy a képzés különböző szintjei összeépüljenek. De említhetnék példát a pedagógia területéről is. Nagyon keveset foglalkoztak a szakemberek a felnőttoktatás pedagógiai módszertani kérdéseivel. Pedig ez a téma érinti az összes felsőoktatási intézményt. — Szó esett az átképzésről. A posztgraduális képzésben várható-e érdemi változás? Az ésszerű átképzés útjai NULLADIK TIPUSU ELSZÓLÁSOK Kutatásaim alapján állítom, hogy már több évszázaddal ezelőtt jártak csillagközi lények hazánkban, és megcáfolhatatlan bizonyítékokat hagytak maguk után. Eddig — tévesen — népünknek tulajdonítottak minden szólásmondásunkat, de ez sem igaz ugyanúgy, mint minden más, amit az eddigi társadalmukban meghamisítottak. A Földre érkező űrhajók pufóka utasai évszázadokkal ezelőtt előre látták napjaink történelmi eseményeit, gondjait, a keserű végkifejletet. Bölcsességüket elszólások formájában hagyták nekünk örökül. Az egyik ufó állattenyésztő például megállapította, hogy a kölcsönkorpa nem hájasít- ja a disznót. Ezt úgy kellett volna a múlt rendszer és a jelenlegi kormány tagjainak értelmeznie, hogy nem sokat ér az olyan gazdálkodás, amelynek kölcsön az alapja. Uraim! Némi nyugati befektetéssel ezt már régen meg kellett volna fejteniük, különben még egyesek azt gondolják, hogy önök ügyetlen emberek. Egyébként ilyen nulladik típusú elszólást is találtam: Ügyes, mint a süket kutya, erre hívják, és arra szalad. Aztán itt van ez a benzináremelés, amely olaj a tűzre. Az űrlények szerint tudvalévő: ki olajjal bánik, hamar piszkosodik. Az érdekegyeztető bizottság úgy küszködött ezzel a kérdéssel, mint bodajki gyerek a hetedik gombóccal. Az elszabadult árak láttán pedig a nép csak néz, mint a sült compó, és nem találja a helyét, mint Frankné a lagziban. Az ufók szerint a kormány azt hiszi, hogy a nép mindent bevesz, mintapöcegödör. Inflációellenes politikát folytatunk áremeléssel és forintleértékeléssel? De hiszen ennek a következményeit űrbarátaink évszázadokkal ezelőtt megüzenték: a fizetés bagót sem er, eladósodott országunkért nem adnak egy lyukas garast sem. Ami a húsárakat illeti. Egy év múlva érvényes lesz egy elszólás minden húsboltunkra: csendes, mint böjtben a mészárszék. És mit mond a szomszéd- asszony, ha még jobban elszabadul az infláció ?,, Haluskát főznék, ha túró volna, de liszt sincs." Azt is megfejtettem, miből lesz bőségesen jövőre. Az űrlakók véleménye szerint, ha továbbra is ilyen lógó orral járunk, az olyan savanyú lesz, hogy paszulyt lehet vele főzni. Évszázados az üzenet, de az egykori napszámos esete ránk is vonatkozik: lepényt keresett, lókukóra talált. Aztán sokaknak megfőzik majd a cokikását, de nem laknak jól vele, ugyanis ez a csillagközi elszólás azt jelenti, hogy sok embert elbocsátanak a munkahelyéről. Némi átkódolás után azt is az ufóktól tudhatjuk meg, hogy ideje lenne már a kormánynak importból fedeznie a szalma- szálszükségletét, hogy aztán legyen mibe kapaszkodnia. Sajnos, a magyar embernek vásár után jön meg az esze. Ezért feltétlenül ki kell alakítani a piacgazdaságot! A felelősök — ha késlekednek — a költségeket megfizetik majd az utolsó vásárkor... Salga Attila Fotó: Király J. Béla — Együtt kell járnia a kettőnek! Nem adminisztratív zárakat kell létesíteni, hanem célszerű nagyon kemény követelményeket felállítani és a teljesítéseknél is kerülni kell a formalizmust. Tehát ne az legyen a lényeg egy diploma átváltásánál, hogy ki és hány órát ül a padban. Ha a követelményeket „ilyen-olyan” úton képes például egy év alatt elsajátítani, akkor erre adjuk meg a lehetőséget. — A fokozatosan csökkenő gyermeklétszám hatása a felnőttoktatásban is jelentkezik majd. Felkészültek-e a tartalmi és strukturális változásokra? Változások és változatok — Ebben a munkában milyen autonómiát élvez az egyetem ? Növekvő — Ez a képzési forma a diplomával rendelkezők szintentar- tását, átképzését, tudományos továbbképzését célozza meg. Egy rövidebb, eredményesebb, utat kellene teremteni a főiskolai diplomával rendelkezők számára ahhoz, hogy végzettségüket átválthassák egyetemi diplomára és eljussanak a doktorá- lás, a tudományos fokozat megszerzéséig. — Ez egy minőségi előrelépést jelent. A képzési idő csökkentésével, vagy a tanulmányi munka mélyítésével kívánják elérni az eredményt? — A strukturális változtatások már beindultak. A JPTE-n május óta foglalkozunk annak, az egész egyetemet érintő kérdésnek a kidolgozásával, hogy miképp, mennyi időre és milyen körből válasszunk vezetőt, testületeket és különböző személyeket az egyes feladatok ellátására. De szerkezeti változtatás az is, hogy az eddig egységes tanárképző differenciálódik. Közmegegyezés született azzal kapcsolatban, hogy önálló bölcsészrészleg és önálló természettudományos kar jöjjön létre. Továbbá arról is tárgyalunk, hogy néhány olyan intézet, amely se ide, se oda nem tartozik, nagyobb önállóságot élvezzen. Például egy külön, a tanárképzést összefogó intézet létesítése már szerkezeti és tartalmi változtatást egyaránt magába foglal. Önálló lábra állhatna például a testnevelés, az ének- és zeneművészet, festészet, szobrászat oktatása. autonómia — Egy új kar létesítéséről továbbra is minisztériumi szinten döntenek. Van azonban egy sor olyan — főleg az oktatás tartalmi munkáját érintő reform- törekvés —, mely intézményi szinten is megvalósítható. A közgazdasági karon például már a vége felé jár az egész curriculum (tanmenet) átalakítását célzó munka. A jogászoknál és a tanárképzésben még nem ilyen előrehaladott, de már ott is elkezdődött a változtatás. — Várható-e a felvételi rendszer módosítása ? — Nagyon remélem, hogy igen, de még nem ebben az évben. Minisztériumi szinten már kialakult az ez évi elképzelés, ám abban a nyitásnak és a lazításnak nyomát sem leljük. Persze nem is valósítható meg egyik napról a másikra az új szisztéma, mert ahhoz a gimnáziumoknak és a középiskoláknak is igazodniuk kell előbb. Abban reménykedem, hogy nem egy abszolút nyitás, de a felvételi lehetőségek fokozatos tágítása be fog következni. — Elképzelhető, hogy az új rendszerben a tanulóknak magasabb tandíjat kell majd fizetniük? — Minden bizonnyal, és ezt nyilvánvalóan annak mértékében növelik, ahogy a tanulmányi színvonalban, teljesítményben lejjebb mennek. Másképpen nem is képzelhető el, csak úgy, hogy aki a legjobban hajt, az mentesüljön az anyagi terhek alól. —Köszönöm a beszélgetést. Várnai Ágnes Ökumenikus istentiszteletek Nagyatádon A nagyatádi római katolikus, evangélikus és református egyház elöljárói egyetemes imahetet tartanak a város három templomában a keresztény reménységért, a világ békességéért, az igazságosságért, hazánk boldogulásáért. Az istentiszteletek mindegyikén részt vesz dr. Kisnemes János katolikus, Nagybocskay Vilmos evangélikus és Cseke László református lelkész. Az első istentiszteletet január 20-án tartják a református templomban délután öt órakor. Másnap a római katolikus templomba, majd egy nappal később az evangélikus templomba várják a híveket ugyancsk délután öt órakor.
