Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

1991. január 15., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 FEBRUÁRTÓL: EGZISZTENCIA ALAP Nem pénzt, hanem „ígérvényt” kap a vállalkozó Nagy várakozás előzi meg az Egzisztencia Alap beveze­tését. Az első bejelentés óta hónapok teltek el, sok a talál­gatás, a bizonytalanság. Ép­pen ezért az Országos Kisvál­lalkozás-fejlesztési Iroda tájé­koztatót adott ki az Egziszten­cia Alapról. Az ,,E-alap” célja az állami tulajdonba levő vagyon privati­zációjának elősegítése. Az „E-alap” terhére hitelt csak az Állami Vagyonügynökség ke­retében értesítendő vagyon­részek után lehet igényelni. Magánvállalkozók is pályáz­hatnak abban az esetben, ha hitelképesnek bizonyulnak, il­letve a hitelből megvásárolt vagyonrész működtetésére gazdasági társaságot, szövet­kezetei alakítanak. A hitel ter­mőföld megvásárlásához is igényelhető. Az ,,E-alap” terhére folyósí­tott hitel több alkalommal is igénybe vehető, de együttes összege az 50 millió forintot nerfl haladhatja meg. A hitel kamata a mindenkori jegyban­ki alapkamatláb 75 százaléka. Fedezete a megvásárolt üzlet­rész, vagyontárgy, amelyet a bank jelzáloggal terhel. Az E- hitelt igénylő vállalkozó köz­vetlenül nem kap kézhez pénzt, hanem hitelkeret „Ígér­vényt”, s ennek alapján pályáz­hat az állami vagyon megvá­sárlására. Az Országos Kisvállalkozás­fejlesztési Iroda elnök- helyettese, Csanádi Ágnes kérdésünkre elmondta, hogy az ,,E-alapra” február első nap­jaitól lehet majd pályázni, mi­után az Állami Vagyonügynök­ség ezt nyilvánosan meghir­dette. A jelentkezési határidő 30 nap lesz. Nem a jelentkezés sorrendje, hanem a hitelképes­ség, majd pedig a licit fog dön­teni, hogy ki részesülhet ebből a hitelforrásból. (Hunyadkürti) Hatmillió forintos beruházással új tanműhelyt létesített az 503. Számú Szakmunkásképző Intézet Kaposvá­ron; az autószerelő és autóvillamossági szakmát tanuló fiatalok itt sajátítják el a gyakorlati tudnivalókat. A tanulók a tanműhelyben eddig száznál több gépkocsi javítását végezték el. Újabban már műszaki vizsgára való felkészítést is vállalnak Fotó: Gyertyás László Becsüljük o kis üzleteket is! Partnerkereső buktatókkal Jelentkezett egy német orvos Baden-Württenberg tartomány­ból: 2500 négyzetméter alapte­rületű csarnokot keres Somogybán, ahol egyszer használatos injekciós tűket gyárthatna 75 dolgozóval. Pél­daként mondta ezt a történetet dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke a kérdésre, hogy mennyire használta ki Somogy a nyugati országokkal kialakult kapcsolatait. Nem titkolta a megyei köz­gyűlés elnöke azt sem, hogy gondban van: nincs ugyanis olyan szervezet a megyében, amely ajánlat esetén kézbe venné az ügyet és rövid időn belül válaszolna. Külföldi kapcsolatok — Felhívtam néhány ismerő­sömet, barátomat, és elújságol­tam a lehetőséget — mondta dr. Gyenesei István. — De ma nem tudnám megmondani, lesz-e eredménye. Pedig nagy szük­ség volna a megyéber\új mun­kahelyekre. — Hány országgal van So­mogynak kapcsolata ? — Németországból bajor és baden-württenbergi tartomá­nyokkal, ezenkívül főként ola­szokkal alakult ki eddig kapcso­lat. Újabban a svájci kantonok részéről tapasztalható érdeklő­dés. Mint a felsorolásból is kitű­nik: tartományi vagy köztársa­ság szintű kötődésről van szó. Ezek nemigen alkalmasak arra, hogy közvetlen kapcsolat jöjjön létre a termelőkkel, a kereske­dőkkel stb. Arra jók viszont, hogy előmozdítsák az együtt­működést. — Hoztak már hasznot ezek a kapcsolatok? — Profitált belőlük iparunk, kereskedelmünk és idegenfor­galmunk; üzemcsarnokot, kü­lönféle termékeket tudtunk pél­dául eladni, továbbá korszerű technológiát hoztunk be. Szép példája az együttműködésnek az olasz Venezia tartomány, a kaposvári IKV és a Repülőgé­pes Szolgálat által néhány hete létrehozott vegyes vállalat. Ennek ellenére nem tartom ki­elégítőnek azt, ami eddig tör­tént. A kapcsolatteremtés után azonnal igyekeztünk megis­mertetni a külföldiekkel a me­gye termékeit, az együttműkö­dés különféle területeit. Vállala­taink ajánlatai azonban szinte kizárólag a hagyományos, a nagyüzemek által előállított ter­mékekre, lehetőségekre szorít­koztak. A vállalkozói területtel foglalkozó munkatársaink, saj­nos, nem veszi még eléggé fi­gyelembe a kisvállalkozók ru­galmasságát. Pedig legtöbb­ször a sok kicsi üzlet többet ígér, mint egy-két nagy. Az utóbbiakra főleg a kockázat mi­att nem vevők még a külföldiek. Ha nagy a kockázat Nagyüzemeink egyrészt pa­naszkodnak a nehézségekre, a piacszűkére, de amikor külföl­dieket ajánlunk, még tárgyalás alapjául szolgáló adatokat sem adnak. Kínos volt, hogy vállala­taink mennyire nincsenek fel­készülve a háttér-információk azonnali szolgáltatására. Jó lenne megjegyezni: a külföldiek nem jó szolgálatot akarnak ne­künk tenni, hanem számukra is hasznot hajtó jó piacot szeret­nének teremteni. Ennek érde­kében természetesen vállalnak bizonyos kockázatot. Ha az el- viselhetőnél nagyobb, akkor nem jön létre az üzlet. Magyar- országon, sajnos, nagyobb a kockázat a kelleténél. Ennek legalább azt a részét kellene csökkenteni, ami a termelő- szervezetek tehetetlenségéből, rugalmatlanságábót adódik. — A megyei önkormányzat­nál nincs még kialakult'rend­szer a kínált üzletek kezelésé­re. Áprilisig alakul meg a me­nedzseri iroda, amely azonnal továbbítja az önkormányzatok­hoz a beérkezett ajánlatokat. Remélhetőleg 24 órán belül már azt is tudjuk, hogy hol vannak vagy hol teremthetők meg gyor­san a feltételek. — Mire biztatja a somo­gyi vállalatokat, intézménye­ket? Bátran kezdeményezve —Arra, hogy ne mamutvállal­kozásokkal bombázzák a kül­földieket: a kis üzletekben is lássanak fantáziát. Ezeket rendszerint gyorsan tető alá lehet hozni. Lépjenek előre az egyéni érdekeltség megterem­tésében is! Apró ajándékok he­lyett adjanak az üzletkötőknek (létrehozóknak) olyan jutalékot, ^amelynek a birtokában nem éri meg nekik áron alul eladni a ter­mékeket, létesítményeket, és nem szolgáltatják ki azokat, aki­ket képviselnek. Ez Nyugaton már jól működik. Azt aján­lom vállalatainknak, intéz­ményeinknek: kezdeményez­zenek bátran külföldi partne­reinknél, mert van esélyünk a jó üzletekre. Szegedi Nándor Elkerülték a csődöt a siófoki KVV-nél (Folytatás az 1. oldalról) 1990. július 31-re a kuvaiti munkát befejeztek, ám az ismert események következtében munkaeszközeik is odavesztek s pénzük is — legalábbis egyelőre nem juthatnak hozzá. Az említett okok miatt, több úgyne­vezett kényszerintézkedést tettek; ezek közül a legfájóbb, hogy mintegy 250 dolgozótól megváltak. Az utolsó negyedévben azonban kedvezően változott a piaci helyzet, s ebben a há­rom hónapban a vállalat dolgozói — Horváth Tibor szavaival — szinte cso­dákat műveltek. Az eredmény a szak­mai tudáson kívül azt is bizonyítja, hogy a nehézségek évében sem vesz­tette el morális tartását a kollektíva. Megmenekültek a gazdasági ösz- szeomlástól, megőrizték fizetőképes­ségüket, sőt 28 százalékos bérfejlesz­tésre is futotta erejükből. Az új év jól kezdődött. Miután a kormányzat arra törekszik, hogy megszüntesse hazánk egyoldalú energiaimport-i ggőségét (oly módon, hogy ez a nyugati orszá­gokhoz való kapcsolatot segítse elő), a vállalat máris fontos feladatokat telje­sít. A stratégiai jelentőségűvé lett dö­rög—győri nagy átmérőjű vezeték megépítésére szerződtek, s itt az első 25 kilométeren a hegesztési munkát már a múlt évben befejezték. A Bükk— Csepreg közti vezeték építését is el­vállalták és több lehetőség van még kilátásban. Hatékonyabbá teszik piackutatási és marketingtevékenysé­güket itthon és külföldön. Az OKGT átalakításával egyidőben megkezdték a siófoki vállalat átszerve­zését is; ez előreláthatólag június 30-ig befejeződik. A társasági formában működő KW az OKGT-től független, önálló vállalat lesz. Horváth Tibor vé­gül Sellye János világhírű magyar tu­dós mondatát idézte: „Semmi sem bénítja meg úgy az embert, mint a ku­darc, és semmi sem ad jobban szár­nyakat, mint a siker”. A munkásgyűlés résztvevői számá­ra most szárnyak helyett megnyugvást adtak az új lehetőségek, távlatok, s az is, hogy — miként a megbízott igazga­tó bejelentette — az idén nem tervez­nek létszámcsökkentést. Szapudi András Jegyzőnek állt a nagybajomi polgármester Alig két hónapig volt polgármester Csík László — az addigi tanácselnök — Nagybajomban. Ma jegyző Csokonyavisontán. Lemondását — kérdésünkre válaszolva — azzal indokolta, hogy szerinte a jelen­legi gazdasági helyzetben nincs szükség főállású polgármesterre a kisebb községekben, mert az csak az anyagi terheket növeli. Kevés a lehetőség a tele­pülés fejlesztésére, nehéz megfelelni a lakosság elvárásainak. Ezért mint jegyző visszatér a „szak­mába”, s így, mivel feladatköre egészen más, mint a polgármesteré, nem kell számolnia hasonló konflik­tusokkal. Csík László azt is elmondta: öröm volt számára a visszatérés szülőfalujába, s az, hogy december 16- án a képviselő-testület egyhangúlag elfogadta a pá­lyázatát. Tíz éve itt volt vb-titkár, s most jegyzőként is — a jogszabályok betartása mellett — sokat szeret­ne tenni a faluért, azért, hogy magukénak érezzék őt a csokonyai emberek. Bízik abban, hogy a nagybajo­miak megtalálják a legalkalmasabb embert tavasz- szal, amikor polgármestert választanak. Monopoljog 5—35 évre A CÉL ELŐTT A KONCESSZIÓS TÖRVÉNY A koncesszió lehetőségé­nek törvénybe iktatását hazai és külföldi vállalkozók egy­aránt várják, hiszen a közle­kedés, a távközlés, a bányá­szat, de még a szerencsejáté­kok szervezésében, korsze­rűsítésében is a koncessziós szerződéseké a jövő. Dr. Gadó Gábortól, az Igazság­ügyi Minisztérium főosztály­vezető-helyettesétől először azt kértük: foglalja össze a koncesszió lényegét. — A koncesszió olyan jogi eszköz, amelynek révén az ál­lam vagy az önkormányzat egy meghatározott tevékenység gyakorlásának a jogát időlege­sen átengedi szerződés útján, méghozzá úgy, hogy a jogosult­nak teljes vagy részleges piaci monopolóiumot biztosít. — Hogyan fér ez össze a piacgazdasággal ? — Mivel a koncessziós szer­ződéseknek valóban piackorlá­tozó szerepük van, nyilván csak igen szűk körben köthetők ilye­nek. Leggyakrabban akkor, ha az állam vagy az önkormányzat (csak ők adhatnak koncessziót) saját erejéből nem tudja egy beruházásra vagy tevékeny­ségre a szükséges pénzt előte­remteni. A koncessziós tör­vényjavaslat tételesen felsorol­ja, hogy milyen területek jöhet­nek szóba. Akármelyiket vesz- szük, a fejlesztéshez sok pénz­re van szükség. Az országos közúthálózat, az autópályák építésére éppúgy, mint a táv­közlés, a bányászat, a postai alapszolgáltatások, a vasút vagy a menetrend szerinti köz­úti személyszállítás szolgál­tatási színvonalának emelésé­hez. — Mi a koncesszió megadá­sának gyakorlati módja? A koncesszió tárgyát képező beruházást vagy tevékenysé­get az állam vagy az önkor­mányzat nyilvános pályázat út­ján meghirdeti. Ebben szere­pelnie kell a koncessziós jogok gyakorlásának pontos időtarta­mának is. Ez — eltekintve a bá­nyászati kutatás egyes esetei­től — öt és harmincöt év között mozoghat. Az állam vagy az önkormányzat csak a legelő­nyösebb feltételekkel pályázó­nak adja meg a koncessziót. Ő ezért természetesen fizet: vagy úgy, hogy egy nagy tőke­igényű vagyontárgy létrehozá­sának a finanszírozását vállalja vagy pedig koncessziós díjjal. Az előző esetben értelemsze­rűen úgy térül meg a befekteté­se, hogy a koncessziós szerző­désben kikötött időhatárig a tu­lajdonos (vagyis az állam, illető­leg az önkormányzat) átengedi neki — a versenyhelyzetet kor­látozó feltételek fenntartásával — a megépült beruházás mű­ködtetésének, hasznosításá­nak jogait. A nyereséget ígérő gazdasági monopoltevékeny­ségek átengedéséért — mint a szerencsejátékok egyes fajtái­nak szervezési, lebonyolítási jogáért is — pedig a megállapí­tott díj fizetése épp a kizáróla­gos piaci pozíció ellentételezé­sét is szolgálja. — Mi történik, ha máris töb­ben végeznek valamilyen tevé­kenységet, szolgáltatást? — Ilyenkor a koncessziós szerződést elnyerő fél javára úgy korlátozzák a piacot, hogy a szerződés megkötése előtt közük vele: kinek van már a te­vékenységhez jogosítványa, és megállapodnak abban, hogy újabb konkurensek az ő bele­egyezése nélkül nem kezdhet­nek üzleti tevékenységbe. — Van a koncessziónak magyarországi hagyomány? — A hatályos magyar jog­rendszerben ugyan nem talál­ható meg a koncesszió intéz­ménye, de a történelmi hagyo­mányok sora hosszú. A múlt század első felében így finan­szírozták a Lánchíd építését; a kiegyezést követő időkből is sok, főleg az urbanizációval összefüggő koncessziós beru­házást sorolhatnék. A lóvasút felváltása villamossal, a gázvi­lágítás bevezetése, a vasúthá­lózat megépítése, a bányászat fejlesztése mind-mind ilyen szerződésekkel történt. — Hol tart a törvény előkészí­tése? — Még a múlt év decemberé­ben az Országgyűlés elé ter­jesztettük a törvényjavaslatot, s most a fontos megtárgyalniva- lók között várja a sorát. A sze­rencsejáték, a távközlési és a postatörvény tervezete már el­készült, most dolgozzák ki a szénhidrogén-kutatás területén is a jogszabályt. Mivel afővárosi önkormányzat a világkiállítás kérdésében is csak a koncesz- sziós törvény életbe lépése után dönt, április előtt a hon­atyáknak el kell fogadniuk. Schöffer Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents