Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-08 / 193. szám
1990. december 8., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Ötszáz mezőgazdasági szakember Siófokon Arat mondott az FM Az ellenzék feladata is változik Nincs nézetkülönbség az alapkérdések megítélésében (Folytatás az f. oldalról) —A készülő törvény az Alkotmánybíróság döntéseivel ellentétes indítványokat is tartalmaz — figyelmeztetett, majd azzal kapcsolatban, hogy a tervezet szerint 2 ezer forint jóvátételt fizetnének aranykoronánként, elmondta: Magyarországon jelenleg 4,5 millió hektár föld van szövetkezeti tulajdonban. Ha a korábbi tulajdonosok visszakövetelnék részüket, az 60 milliárd forinttal terhelné meg a szövetkezeteket. A regionális dunántúli tanácskozáson mintegy ötszáz szakember előtt dr. Szőllősy Endre, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője értékelte a mezőgazdaság idei eredményeit, és vázolta a jövő évi gazdasági szabályozás körvonalait. — A gazdasági szektor teljesítménye csökkenni fog a jövőben — mondta. — Ez hat a foglalkoztatottságra is; nő majd a munkanélküliség, valamint a jövedelmek közötti szakadék, és károsan befolyásolja ez a vállalatok fizetőképességét is. Akadnak persze biztató jelek — tette hozzá. — A kis- és közép- vállalatok körében élénkülés tapasztalható. Igaz, arányuk a gazdaság egészét tekintve nem meghatározó. Romlottak az eredmények A kényszerítő körülmények ellenére az ország külpiaci mérlege 1,5 milliárd dollárral javult az előző évihez képest. S ebben az agrárágazat fontos szerepet játszott. Megtudtuk, hogy négy százalékkal csökkent a termelés az élelmiszergazdaságban. Csökkent az állatállomány, a növénytermesztés pedig 30—35 milliárd forintos negatívummal zárja majd az évet, az előzetes számítások szerint. A szakemberek a januári áremelések miatt számítanak az év végi felvásárlásokra, de a lakosság fogyasztása még ezzel együtt is 4—5 százalékkal csökkent. Az ágazat minden idők legjobb exportját könyvelheti el: ez 1,9 milliárd dollárra rúg, s a kivitelbehozatal egyenleg elkészítése után 950 millió dollár pozitívumot mutat a mérleg. Pedig a gazdálkodási eredmények 30 százalékkal romlottak. A termelőszövetkezetek összesen 16 milliárd forintos haszonra tettek szert, de közülük 300 veszteséggel zár. A pénzügyi feszültségek a konzerv-, hús- és tartósítóiparban a legnagyobbak: 15—20 százalékkal romlottak eredményeik. S miközben a dolgozók nomi- nálkeresete 25—28 százalékkal nő, egyre kevesebben élnek mezőgazdaságból. — Az árakat a piac, az eladó és a vásárló megállapodása határozza majd meg—tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit dr. Szőlőssy Endre. — A termékek bizonyos részénél azonban megmarad a hatósági ár. A legmagasabb árak kategóriájába a tej felvásárlása, a fehér kenyér fogyasztási ára és a tűzifa tartozik. Ez azt jelenti, hogy a termelő a ráfordított költségek mellett, az elvonásokat is figyelembe véve, tisztességes nyereséget képezhet. Ez ösztönzőleg hat a termelésre. A számítások egyébként arra mutatnak, hogy mintegy 30 százalékos tejáremelés indokolt — folytatta a minisztériumi főosztályvezető. A minőségi követelményeket azonban újra kell fogalmazni, s eszerint kell alakítani az árakat. A harmadosztályú tej például az elképzelések szerint nem lesz drágább. Emellett a magasabb fehérje- és alacsonyabb zsírtartalom elérésében kívánjuk érdekeltté tenni a termelőket. A Földművelésügyi Minisztérium — mint mondta — szeretett volna az iskolásoknak, a nyugdíjasoknak és a szociális intézményeknek olcsóbban, például utalvánnyal tejet biztosítani, de ettől a szociális minisztérium „különböző okok miatt” elzárkózott. Az áremelést mindenesetre érezhető módon mérsékelni fogja, hogy 4,2—4,5 milliárd forintnyi állami támogatás marad a tejen. Csökkenő támogatás Az étkezési és takarmánybúza, a vágósertés és vágómarha, illetve a kukorica esetében úgynevezett legalacsonyabb ár a ráfordítást téríti meg, és megteremti a termelés biztonságát. — Folyik az egyeztetés minden érdekelt bevonásával az árak közül — mondta dr. Szöl- lőssy Endre. — Most úgy tűnik: a búza tonnája 6300, a takarmánybúzáé 5800, míg a kukoricáé 7000 forint lesz. Tallózzunk az érdekességek között! Indokolt lenne agráripari rendtartás működtetése. Ez az intézmény már bevált a Közös Piac országaiban, egyébként is e szervezet felé orientálódik a magyar gazdaság. Teljes körű bevezetésére mód a csatlakozás után válna lehetségessé, de bizonyos keretek bevezetése hasznára válna a termelőknek. (S évről évre új elemekkel lehetne bővíteni.) Arról van szó: egyensúlyi helyzetet kell teremteni a termékek piacán. Héttagú agrárbizottság felügyelné a működést. Jövőre hatmilliárd forinttal csökken a mezőgazdaság állami támogatása. Megszűnik például mindenfajta műtrágya dotációja. Azonos szabályok Következetesen meg akarják valósítani a szektorsemlegességet; mindenkire (nagyüzemre, kistermelőre) azonos szabályok fognak vonatkozni. így kiderülhet, hogy melyik a leghatékonyabb gazdálkodási forma. Elvetették az élelmiszeripar adózási kedvezményét. így a jövőben olyan adózási feltételek között kell dolgozniuk, mintha szénbánya, kohómű vagy éppen az Ikarus gyár volna. A gazdaságilag elmaradott területeken viszont kedvezményben részesül, aki munkahelyet teremt vagy infrastruktúrát létesít. Az adóalapból, egy-egy évben annak 30 százalékáig a beruházási-felhalmozási költségek levonhatók a magán- szektorban. Az előadást vita követte. Az elhangzott vélemények jól szolgálták a tanácskozás sikerét. Czene Attila Gyakorlati képzés 70 szakmunkástanuló gyakorlati képzésének feltételeit biztosítja a Tabi Kempingcikk Kft. A harmadévesek már a termelésben dolgoznak, míg az elsősök a tanműhelyben sajátítják el a szakma alapjait. Fotó: Jakab Judit MINDENNAPI BÜSZKESÉGEM Mondja uram, most már büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk? — kérdi egy kanadai hazánkfia kissé eltorzult kiejtéssel, miközben szemrevételezi a külső somogyi tájat. Miért ne, felelem gépiesen, s hozzáteszem: a büszkeség sosem árt. És rögtön — miután utánagondoltam kissé cinikusra sikeredett válaszomnak — visszaszívnám, hiszen nyilvánvaló: a puszta (véletlenszerű) tény, hogy magyarnak születtem, nem elég ok a büszkeségre. De lehetek-e büszke például a magyarság történelmére, Árpád fejedelemtől Göncz Árpád köztársasági elnökig; egyrészt a sok hősiesen megvívott, ám rendszerint elvesztett csatára, szabadságháborúkra, másrészt az „önfia vágta sebek"-re, melyek nehezebben gyógyulnak, mint az idegen kardnyomok; a kevés sikeres, diadalmas, de annál több mártírglóriával fényeskedő tragikus históriai személyiségre? Igen, büszke lehetek, vagyok is, bar mostanában gyakran eszembe jut, hogy akkor sem lennék kevésbé büszke népem történelmére, ha kevesebb magasztos bukás, ám több sikeres végkifejlet, szerencse volna jellemző rá. Sors bona nihil aliud! Szerencse és semmi más, hajtogatta makacsul a magyar történelem egyik legszerencsétlenebb sorsú politikuskatona- és költőzsenije, Somogy megye egykori örökös főispánja, gróf Zrínyi Miklós. Gyerekkorom óta büszkeség tölt el, ha rágondolok, s vajon ha szerencséje lett volna „véghezvinni” nagy eposza után nagy politikai terveit is, kevésbé lennék büszke rá? Kanadai hazánkfia nem firtatta a kérdést, pragmatikusabb lény annál, hogy történelmi sorskérdésekben töprengjen; üzletember, aki Kanadában vitte valamire. És miután vitte valamire, méltán büszke önmagára, aki egyébként magyar. Én pedig, aki sem pragmatikus alkat, sem üzletember nem vagyok, és itthon próbáltam vinni valamire, ha büszke akarok lenni egy kicsit, lám, visszaszaladok az időben, egészen gróf Zrínyi Miklósig. Pedig hát — jutott eszembe — néha a jelen is ad okot büszkeségre, csak figyelni kell a napi történésekre. Szinte szétfeszített a büszkeség például a múlt héten, amikor Teller Ede azt mondta a tv-riporternek, hogy ő néha verseket is írt, és meggyőződése, hogy verset csak magyar nyelven szabad írni. E nyilvánvaló túlzás kevésbé melengette volna a szívemet, ha a világhírű fizikus, aki fél évszázada járt utoljára Magyarországon, törte volna az anyanyelvét. De Teller Ede Arany János-i mondatszerkesztéssel, szóképekkel s a legbonyolultabb gondolatokat is kristálytiszta egyszerűséggel kifejezve beszélt, mintha tegnap érettségizett volna jeles eredménnyel a XIX. századi nagy magyar költők műveiből. (Kanadai hazánkfia valamikor a 60-as években hagyta el az országot, s lám, máris eltorzult a kiejtése!) És eszembe jutott, hogy ugyanilyen szépen beszélt Szent-Györgyi Albert, Wigner Győző, Lánczos Kornél, s mondják, akik ismerték, hogy Neumann János is, a Nobel-díjas természettudós—Mikes Kelemenek—, s rettenetesen büszke voltam. Büszke Teller Edére, Arany Jánosra, ama névtelen középkori szerzetesre, aki az Ómagyar Mária-síralmat papírra vetette valahol Bolognában, a Tihanyi Alapítólevél deákszerkesztőjére, aki magyar szavakat csempészett a latin közé, egyszóval nemzetfönntartó anyanyelvemre, amely varázserejű munkaeszközöm és mindennapi büszkeségem. Szapudi András A múlt hét végén Szombathelyen tartotta országos küldött- gyűlését a Szabad Demokraták Szövetsége. Az előzetes várakozásokkal ellentétben elmaradt az irányzatok csatája, s mondhatnánk azt is: semmi rendkívüli dolog nem történt. A legerősebb ellenzéki párt küldöttgyűlése — figyelembe véve a lezajlott változásokat — új program elkészítésére adott megbízást. A küldöttgyűlés munkájáról Kardos Ferenccel beszélgettünk. —Milyen hangulat jellemezte a tanácskozást, voltak-e markánsan elkülönülő nézetek, álláspontok? — Úgy érzem, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben igen nyugodt légkörű tanácskozást tartottunk Szombathelyen. No persze volt egy olyan időszak — szombaton délelőtt, amikor Tölgyessy Péter szót kapott — ,amikor úgy gondoltuk, hogy most történik valami. Tölgyessy beszéde valóban tetszést aratott. S nagy visszatérése után még az is szóba került, hogy esetleg változás lesz az elnöki funkcióban. De hamar kiderült, hogy nincs ellentét az ügyvivői testületen belül. Az alapkérdések megítélésében nincs számottevő különbség. Az előzetes jelölések alapján két elnökjelöltünk volt: Kis János és Tölgyessy Péter. Ám Tölgyessy kinyilvánította, hogy nem kíván tagja lenni az ügyvivői testületnek. Mivel — alapszabályunk értelmében—elnököt csak az ügyvivői testület tagjai közül lehet választani, a kérdés hamar megoldódott. S az is kiderült, hogy Tölgyessy továbbra is meghatározó egyénisége a pártnak. — A válságmenedzselés gazdasági programjával Is foglalkoztak a tanácskozáson. Milyen javaslataik vannak? — Állásfoglalásunk 13 pontban fogalmazza meg a legfontosabb teendőket, mert olyan programra van szükség, amelyben a politikai pártok és az érdek védelmi szervezetek egyetértésre jutnak. Nem célunk, hogy most, ebben a gazdasági helyzetben kormányválságot idézzünk elő, de a kormánynak tudnia kell: az SZDSZ következetesen számonkéri ígéreteit. Azt is tudjuk, hogy Antall József bárkit is ültet a kormányába, attól még a gazdasági gondok ugyanúgy megvannak. Az a meglátásunk, hogy az alapokról kell újraindulni. A kormánynak újra kell gondolnia elképzeléseit, mert gazdasági programja (benne a költségvetési program) a szakemberek megítélése szerint semmi újat sem mutat. Csak most fedezték fel az érdekegyeztetés szerepét. Gondot jelent az is, hogy a kormány még mindig titokzatosko- dik, s még a parlamenti bizottságokat sem látja el qnegfelelő információval. A küldöttgyűlésen kialakult álláspont szerint a kormány nem jelölt meg olyan áttörési pontot sem az adópolitikában, sem az iparpolitikában, sem pedig a privatizáció felgyorsításában, melynek alapján látná az ország lakossága: milyen célokért kell áldozni. Az is kiderült, hogy amennyiben a kormány egy valóban életképes programmal áll elő, akkor azt az SZDSZ is támogatni fogja. — Az SZDSZ új programot készít. Ez azt jelenti, hogy egy új gazdasági ellenprogram is készül? — Átfogóprogramot kell készítenünk, de ez nem azt jelenti, hogy ellenprogramot fogalmazunk meg. Úgy látjuk, hogy nem segítünk az országnak azzal, ha figyelmen kívül hagyjuk a kormány törekvéseit és egy teljesen önálló programot készítünk. A kormány gazdasági programja csak egy javaslat. Az ő megítélésük szerint nincs más alternatíva. De kell hogy legyen más elképzelés is, mert a kormány a saját programját megfelelő egyeztetések nélkül készítette el. — Az önkormányzatokkal kapcsolatban is született egy állásfoglalás. Mit tartalmaz ez a dokumentum? — Nem akarok közhelyeket mondani, hiszen az önkormányzatokkal kapcsolatos álláspontunk nem változott. Gyakorlati működésük sok gondot vet föl, hiszen hiányoznak azok a fontos törvények, amelyek a működés alapfeltételeit jelentik. Szakmai segítségért sem tudnak hova fordulni. Gazdaságipénzügyi terveiket sem tudják előkészíteni. Tehát a legfontosabb feladat az önkormányzatok működőképességének a megteremtése. — Köszönöm a véleményét. Lengyel János
