Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-30 / 210. szám

1990. december 30., vasárnap SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 Mit várhatunk 1991 somogyi sportjától? Új évtízed fonalán Tegnapi összeállításunk az emlékldózós jegyében telt el. Tömörítve adtuk közre az elköszönő esztendő érdekesebb sporteseményeit. Közös örömünkre sok szép eredményről adhattunk számot, s ami külön Is említést érdemel, még több sikert említhettünk volna, ha a terjedelem korláta! nem paran­csolnak álljt. Most az új óv, egyben az új évtized hajnalán ml mást Is kívánhatnánk egymásnak: a nyolcvanas évek szép hagyománya, töretlen lendülete tovább tartson. Megyénk sportjába eleddig alig érezhetően „gyűrűzött" be a gazdasági válság — legalábbis eredményeink, minőségi sportunk szín­vonala másra enged következtetni. Igaz, nem volt felhőtlen az eltelt Időszak, s jól tudjuk, hogy még nehezebbre számítha­tunk. Mégis alapvető kérdés, hogy optimizmusunk ne hagy­jon bennünket el; kell hogy higgyük: ha a somogyi sport az elmúlt évek nehéz körülményei között képes volt ilyen szinten produkálni, képes lesz erre a következőkben is. Ennek remé­nyében készítettük mostani összeállításunkat. A megye sportjának első számú vezetőjétől kezdve az egyesületi elnö­kön keresztül a tudósítóig többen elmondták véleményüket. Mit várnak ők 1991-től? Válaszaik talán kicsit valamennyiünk kívánságait is tükrözik. Klencsár Gábor, a megyei önkormányzati hivatal sportirodájának vezetője: — Jó szívvel, jó érzéssel vehetünk búcsút 1990-től. Nemcsak az én véleményem, hogy Somogy sporttörténeté­nek legeredményesebb évtize­dét zárta. Ez annál is örvende- tesebb, mert az elmúlt időszak társadalmi és gazdasági válto­zásai nem mindig voltak pozitív hatással a sportra. Az új évtized első évét sok-sok nyitva maradt kérdéssel zárjuk. Igazgatási dolgozók, szakszövetségi irá­nyítók és egyesületi vezetők ezekre várjuk valamennyien a választ. 1991-től azt várom el­sősorban, hogy megőrizze min­dazon értékeket, amelyek a somogyi sport eddigi rangját adták. Épp az említett bizonyta­lanság miatt eredményként könyvelném el, ha biztosítani tudnánk a szinten tartást. De ez sem jön magától. Épp ezért nagyon fontos, hogy már az év első negyedében megszűnjön a bizonytalanság s mielőbb tisz­tázódjon az államnak a sportba- ni szerepvállalása. S legalább ilyen fontos, hogy jöjjenek létre a sport társadalmi szervezetei­nek működéséhez elengedhe­tetlenül szükséges gazdasági feltételek. Sokat várok az ön- kormányzatoktól. Bízom ab­ban, hogy felismerik a sport tár­sadalmi szerepét és azt rangjá­nak és hasznosságának meg­felelően fogják felkarolni. Jól tudom, hogy korlátok között mozoghatnak, azaz szűkösek az anyagi lehetőségeik. A mér­legelés elkerülhetetlen részük­ről, de ha azt körültekintően te­szik, meggyőződésem, hogy szükség esetén még az anyagi áldozatoktól sem riadnak visz- sza. Nagyon fontos, hogy az egyesületek is mihamarabb al­kalmazkodjanak az új körülmé­nyekhez. Az új évben részükről is elengedhetetlen az új szem­lélet. Záró mondatként annak a reményemnek adok kifejezést: ha ki-ki a maga területén meg­teszi a tőle telhetőt, akkor a somogyi sport nem fizet túlzot­tan nagy árat a többség által tiszta szívből óhajtott polgári demokráciáért. Gáspár István, a siófoki polgármesteri hivatal sportfelügyelője: san a sportból! A sportmozga­lomnak a kicsi, egyszakosztá- lyos egyesületekre legalább olyan szüksége van, mint a ,,büszke" mamutsportkörökre. Én az új önkormányzatok egyik feladatául szabnám a 6—18 éves korosztály sportjának fel­karolását. Meggyőződésem szerint ugyanis még ma is szemléleti okai vannak annak, hogy a diáksport sem szerveze­tileg, sem szerkezetileg nem képes megfelelni feladatának. A szabadidősport egyre inkább anyagiak kérdése nálunk, s félő, hogy jövőre méginkább az lesz. Lassan majd csak az sportolhat, akinek erre pénze is lesz. Én másként látom a töme­gek sportját; e területről nem lehet érdeke az államnak kivo­nulnia. A versenysport egyesü­leti kérdés kell legyen! Lega­lábbis ezt szeretnénk. Tudom, sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a sportegyesületek önál­lóan is működőképesek legye­nek. Változást remélek, s elsősor­ban nem a sportvezetők és a sportolók részéről, mert véle­ményem szerint nem az ő szemléletük csorbult ki mosta­nában. Sokat várok az önkor­mányzatok aktivitásától, hogy az egyes településeken az út­tal, a járdával és egyéb kommu­nális beruházásokkal egyelően tárgyalják és tervezik a testkul­túrát is. Az idő ebben is sürget, hiszen a következő évi ver­senyidőszak felkészülése né­hány nap múlva megkezdődik. Szilvási József, a megyei labdarúgó-szövetség elnöke: — Válságos évet tudhatunk magunk mögött, s ez a megyé­ben ami sportágunkban is érez­tette hatását. Az új év küszöbén is érződik a bizonytalanság, s ettől mi sem tudjukfüggetleníte- ni magunkat. A labdarúgás az egyik legpénzigényesebb sportág. Tudomásul kell venni, hogy olcsón nem lehet jó focit csinálni. Az új évtől azt remé­lem, hogy a Siófoki Bányász mellett lesz több olyan csapat, amely magára tereli a sponzo- rok figyelmét. A nincstelenség- ből csak az ő támogatásukkal tudom elképzelni a kiutat. Min­denekelőtt Kaposváron várok fejlődést. A Rákóczi előrelépé­se bizonyára — akárcsak a múltban—jótékényan hatna az egész megye labdarúgására. És itt mindjárt szóba hozom az utánpótlásnevelés fontosságát. Ezt eddig is hangoztattuk, de soha ennyire nem volt időszerű, mint napjainkban. Szerencsére megyénk e téren lépéselőny­ben van, s ezt biztató jelként könyvelhetjük el. A labdarúgás jövője szempontjából ugyan­csak lényegesnek tartom, hogy a mai napig működő egyesüle­tek közül egyetlenegy se szűn­jön meg, szerepeljen az bárme­lyik osztályban. Szövetségünk új évi tervei között szerepel a kis egyesületek, a falvak labdarú­gásának a támogatása, a társa­dalmi aktívák még nagyobb megbecsülése. Csak remény­kedem ma még abban, hogy az új adórendszer is segíti majd a sportot, így a labdarúgást is. Illés János, a Siófoki Bányász ügyvezető elnöke: — Hogy mit várok 1991-től, az új évtizedtől? Erre nagyon röviden, egyetlen szóval vála­szolhatok: csodát! Bármit is mondok, minden gondolatom mögött az anyagiak vannak. Magyarországon az egész sport—és természetesen ezen belül a labdarúgás is — nagy anyagi válságban van. Minden­re rányomja bélyegét a bizony­talanság, a „lenni vagy nem lenni” állapot. Ezért várom türel­metlenül a stabilizációt, azt, hogy mielőbb kialakuljon a piac- gazdálkodás. A csapatról szólva: sajnos, Somogy megye nem érzi ma­gáénak különösebben a Bá­nyászt. Olyan érzésem van, mintha az utóbbi időben már a város sem törődne velünk any- nyit. S egyre inkább úgy néz ki, hogy teljesen magunkra mara­dunk. Mondom ezt annak ellenére, hogy immár a hatodik éve va­gyunk a legfelső osztályban. Ennek ellenére én örök optimis­ta vagyok, csak azt nem tudom, hogy éppen miben bízzak. A következő években talán lesz­nek olyam emberek, olyan sponzorok, akik szeretnék tá­mogatni a csapatot. Hátha akad olyasvalaki, aki a magáénak vallja az együttest. Én bízom és reménykedem abban, hogy sikerül olyan spon- zorokra lelnünk, amelyek jó rek­lámhordozóra találnak a Siófoki Bányászban, és ezt a fiúk jó, eredményes játékkal hálálják meg. A kívánságokat vélemé­nyeket meghallgatta és lejegyezte: Fenyő Gábor, Jutási Róbert Stier István, a Kaposvári Építők SC elnöke: — Mindenekelőtt valamennyi sportszerető embernek békés, boldog új esztendőt kívánok, és ebben már nagyon sok mindent megfogalmaztam, ami a sportot is érinti. Bizonyára közős óha­junk, hogy a sport az eddigiek­nél több figyelmet, elismerést és ezzel párhuzamosan támo­gatás kapjon. Szeretném, ha az emberek több türelmet és meg­értést tanúsítanának egymás iránt, mert ennek negatív hatá­sa, sajnos, a sportéletben is egyre inkább éreztetik hatásu­kat. Nem hinném, hogy a mai nap alkalmas különösebb esz­mefuttatásokra, de amikor na­gyobb odafigyelést, több támo­gatást remélek, ezáltal is felhí­vom a figyelmet a sport társa­dalmi és népegészségügyi sze­repére. Külön szólnék a minő­ségi sportról, mint a „szórakoz­tatóipar” egyik ágáról. Szüksé­gesnek tartom, hogy a sportban jeleskedő kiemelkedő egyéni­ségek az erkölcsi megbecsülé­sen túl, teljesítményükkel ará­nyos anyagi elismerésben ré­szesüljenek. Jó lenne elérni, hogy megszűnjön a sportágak közötti rangsorolás, s az ered­mények, az iránta megnyilvá­nuló érdeklődés legyen a minő­sítés alapja. Megragadva az alkalmat egyesületem szakosz­tályainak és dolgozóinak még eredményesebb munkát és biz­tonságosabb, kiszámíthatóbb működési körülményeket kívá­nok. Tisztában vagyok a sport­nak az ember életében és a tár­sadalomban betöltött szerepé­vel; tudom, hogy kultúránk szer­ves része s az emberi kapcsola­tok nélkülözhetetlen összete­vője. Érte munkálkodni hálás do­log, és egyben megtiszteltetés. Ezt magamra nézve is kötele­zőnek tekintem. Kiss Béla csurgói tudósítónk: — Abban bízom, hogy az előttünk álló évben is részt tud­nak venni a különböző szintű bajnokságokban é§ rendezvé­nyeken az elmúlt időszakban oly sok szép sikert elért csurgói sportolók: a labdarúgók, a férfi és a női kézilabdázók, a model­lezők, a sportlövők, a karatézók és a tömegsportok kedvelői. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az önkormányzati testület 1991-re is biztosítja számukra a műkö­désükhöz szükséges tárgyi és anyagi feltételeket. Szeretném, ha a városban működő egyesületek és szak­osztályok továbbra megőriznék önállóságukat, s így lehetősé­get adnának arra, hogy támo­gatókat keresve biztosítsanak maguknak jobb működési felté­teleket. Bízom benne, hogy az elmúlt évek folyamán oly sok vihart kavart labdarúgó-épület végre elkészül, és így a focisták méltó körülmények között ké­szülhetnek, valamint a női kézi­labdázók gondjait is megnyug­tatóan rendeznék. Remélem, hogy a városban levő összes vállalat és intézmény tovább támogatja a sportot és a sok áldozatot vállaló társadalmi munkások szintén segíteni fog­nak. Ha a fentiekben leírtak megvalósulnak, akkor az 1991- es esztendőben is beszámolha­tunk majd kedves olvasóinknak a csurgói sportsikerekről. Kökényesi Péter, a megyei röplabdaszövetség elnöke: — Én azt szeretném legin­kább, hogy sportágunk női vo­nala is gyökeret verjen a legfel­ső osztályban. Hogy férficsapa­taink — gondolok itt a Kapos Volánra, a Kaposvári Építőkre és a Tabi Videotonra egyaránt — égető anyagi gondjai minél előbb megszűnjenek. Csapatomtól, a Kasitól pedig azt, hogy minél több tehetséges fiatalt tudjunk a Kaposvári Tungsram rendelkezésére bo­csátani. Azt szeretném, ha a képzelet- ' beli piramis csúcsa alatt még szélesebb lenne az alap, még több csapat alakulna. Az általá­nos iskolákban már megindult röplabdamozgalom még széle­sebb tömegeket vonzzana. Jó lenne, ha a középiskolák is aktí­vabban bekapcsolódnának a megye röplabdaéletébe. Ezért próbálja tovább szélesíteni bá­zisát a Kaposvári Sportiskola. És remélem: mind a női, mint a férfiutánpótlás szép eredmé­nyei a jövőben is folytatódnak majd. Tizenharmadszor Párizs—Dakar rali Még az óévben, szombaton kezdődik, s majd csak január 17- én, csütörtökön zárul a Párizs— Dakar rali, a világ egyik legnép­szerűbb autós-motoros verse­nye. Immár 13. alkalommal ren­dezik meg a nem egyszer ember­életet is követelő erőpróbát, amelynek szervezői ezúttal 9186 kilométeres — ebből 6747 km a gyorsasági szakaszok hossza—, a korábbiakhoz képest nagyrészt új útvonalat jelöltek ki a próbázók- nak. A viadal hat országot, még­pedig Franciaországot, Líbiát, Ni­gert, Malit, Mauritániát és Szene­gált érint. A résztvevők szomba­ton reggel Párizsból rajtolnak, innen Marseille-ig hajtanak. Itt december 31-én hajóra szállnak, s a Földközi-tenger átszelése után január 2-án Tripoliból folytat­ják útjukat. A sivatagi száguldás mezőnye január 9-re pihenőna­pot kapott; ekkor Agadezben a versenyzők egy kicsit kifújhatják magukat. A szerelők viszont va­lószínűleg nem pihenéssel töltik ezt a napot, bizonyára akad mun­kájuk majd bőven. A nagy meg­mérettetésre 735 csapat neve­zett. A magyarok közül is többen szerettek volna indulni a csaknem háromhetes versenyen, de végül valamennyien — ilyen vagy olyan okok miatt — kénytelenek voltak letenni erről a szándékukról. En­nek ellenére mégis akadnak olya­nok, akik a helyszínen követhetik figyelemmel az eseményeket. Közülük néhányan megfigyelő­ként elutazhatnak Afrikába. Ezzel kapcsolatos hír: Jean-Marie Ba­lestre, a Nemzetközi Autósport Szövetség (FISA) elnöke a na­pokban úgy nyilatkozott, hogy a jövőben szeretnék kiírni a mara­toni világkupát, esetleg világbaj­nokságot. Ez a sorozat, ha maguk a sportolók is egyetértenek az elképzeléssel, a Párizs—Dakar rali mellett két vagy három ese­ményt ölelne fel. A Párizs— Moszkva—Peking rali lebonyolí­tása már biztosnak tűnik, és el­képzelhető, hogy Amerikában, valamint a Közép-Keleten is len­ne egy hasonló erőpróba. Pezsgő- és „korhelyfutás” Somogybán Az óév utolsó, illetve az új év első napján két futóversenyt is rendeznek Somogybán. December 31 -én, hétfőn pontosan déli 12 órakor veszi kezdetét Siófokon a pezsgő-futás. A vállalkozó- kedvűeknek két kilométert kell megtenniük a Sió Áruház és a Sanghai teázó közötti útvonalon. A korosztályok: 6 év, 6—14 év, 14—18 év, 18—30 év, 30—40 év, 40 éven felüliek. Nevezni előtte, a helyszínen lehet. Másnap, január 1-jén a már hagyományosnak számító kor- helyfutásra kerül sor Kaposváron. A rajt 15 órakor lesz az Arany­oroszlán patika előtt, s ugyanide érkeznek vissza a futók. Nevez­ni itt is a helyszínen lehet, előtte félórával. — En annak örülnék a legjob­ban, ha 1991 nem hozna nagy változásokat a sportban. Azaz: ismerve a körülményeket, meg­elégednék a szinten tartással is. A jövő szempontjából alap­vető dolog, hogy ne szűnjenek meg az apró egyesületek és újabb szakosztályok. Tehát az állam ne vonuljon ki drasztiku­

Next

/
Thumbnails
Contents