Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-28 / 208. szám
1990. december 28., péntek SOMOGYI HÍRLAP —SPORT 7 Az utolsó szójogán Bár többnapos a hír, nehezen tudok megbarátkozni vele. Örökre szóló, kényszerű távozásoddal sokunk számára tetted szomorúvá a karácsonyt... Nem találom a helyemet a szobában, valami húz a sétálóutca felé, ahol utoljára váltottam szót veled. Várom, hogy megint csak szembe jöjj velem, jól ismert, kacsázó lépteiddel, elmaradhatatlan mosolyoddal, s kezedben a hanyagul összehajtogatott új- ságköteggel. így láttalak utoljára, amikor — ezt sohasem bocsátom meg magamnak — egy kis traccspartira szóló szíves invitálásodat elutasítottam. Lacikám, hidd el, akkor valóban halaszthatatlan dolgom akadt: hisz te tudod a legjobban, hogy készséggel társalogtam mindig veled, szívesen hallgattam ezernyi közös emlékünk felidézését... Éreztem, hogy mennyire vágyódsz az ilyen találkozásokra, hisz oly magányos voltál az utóbbi időben. Igen, emlékezni akartál, visszarepülni a múltba, görcsösen megkapaszkodni az egykori szép napokban, hiszen családodon kívül jószerivel ezek segítségével tartottad kapcsolatodat a világgal. És ne tagadd, hogy készültél a távozásra; látható beletörődéssel vártad ideje rohamos közeledtét... Emlékszel, amikor közös barátunk, volt sporttársunk, Gyuri temetéséről autóztunk hazafelé? Köny- nyezve mondtad: elment a két szélső hátvéd, most a centerhalf következik... Óhatatlanul bekötött újsággyűjteményemet bányászom elő. Lapozgatom a megsárgult papírt, és ismét találkozom veled. Egres a centerhalf, Egres a középcsatár, Egres a mezőny legjobbja, Egres a góllövő. Egyik mérkőzésen szinte egymagad tartóztattál föl egy egész támadósort, hogy egy héttel később megmutasd, miként kell a védelmet egyedül átjátszani. Látod, megérte; te így, ezáltal vonultál be kissé a halhatatlanságba. Abbahagyom az emlékezést. Mit is mondhatnék még neked? A közhelyeket, miszerint „űrt hagytál magad után” hogy „hiányzol”—szóval ezeket kerülni akarom. Jól tudom, hogy ilyenekre te nem is tartasz igényt. Talán csak arra, hogy ne feledjünk... Lacikám, hidd el: ezt az egyet könnyen teljesítjük! J. R. Tenisz Párizsban nagyszabású teniszgálát rendeztek a legjobb 14 éven aluli teniszezők számára, s ezen részt vett Kuti Kiss Rita, a BB7up tehetséges versenyzője is. Az erőpróbán 25 ország 64 versenyzője indult. Kuti Kiss Rita az erős és rangos mezőnyben egészen a döntőig verekedte magát, s ott a holland Bastinggal találkozott. A magyar teniszezőt a holland versenyző sem tudta megállítani: Kuti Kiss Rita 6:4,7:6 arányban bizonyult jobbnak ellenfelénél. A boglárlellei teniszezőnek Párizs polgármestere adta át a fődíjat. A francia versenyt végig nagy érdeklődés kísérte. A döntőre telt ház — m integy kétezer néző —volt kíváncsi, és a televízió is közvetítette a mérkőzést. Sikerül-e az értékek megőrzése? OTSH-mérleg Gallov Rezsőtől Július óta van hivatalban az OTSH új elnöke, Gallov Rezső helyettes államtitkár. Az állami sportvezetés első emberét afféle „félidős” mérleg készítésére kérte föl az MTI munkatársa. Egy olyan esztendőről kérdezte, amely az Országos Testnevelési és Sporthivatal életében is megpróbáltatásoktól volt terhes. Nos, mi jellemezte elsősorban 1990-et? Nem nézhetjük tétlenül — A legkellemetlenebb, a legrosszabb, ami történt a magyar sportban, az elszegényedés, a sportegyesületek megszűnése, a sportlétesítmények „pusztulása” — mondta Gallov Rezső. — Ám annyira nem lehetünk szegények, hogy tétlenül nézzük a sport, a testkultúra, benne az iskolai testnevelés válságát! Ezzel együtt akadt azért biztató is: a magyar sport ez évi eredményei, így az utánpótlásé, nem jeleznek visszaesést. Aztán az önállósulás utáni bajok, a csődhelyzet közepette a sportági vezetők többnyire gyorsan elsajátították a gazdálkodás tudományát, a szövetségek átvészelték az idei esztendőt. — S a következő évet, éveket vajon sikerül-e átvészelni? — Ez sok dologtól függ, hiszen például még a költség- vetési vita sem zárult le a törvényhozásban. Bízom benne, az állam a jövő évi költségvetés elfogadása révén megadja a sportnak a minimális támogatást, amely biztosíték lenne a továbbélésre. Úgy fest, a helyi önkormányzatok működésével kapcsolatos törvény sorsa csak januárban dől el. Javaslatunk szerint a 19 megyében és a fővárosban centralizált alárendeltségű sportigazgatóságok irányítanák a sportot. Ez az egyedüli garanciája annak, hogy sportéletünk továbbra is szervezetten és tervezhetően, ellenőrizhető módon működjék. Hogy a szinten tartás, az értékek megőrzése sikerül-e, ez attól is függ, hogy a tisztázatlan kérdések mikorra, milyen gyorsan jutnak nyugvópontra. Feltétlenül több kell — Nyilvánvalóan az egyik ilyen kérdés: mennyi pénz áll a sporthivatal rendelkezésére 1991-ben... — Az OTSH az idén 1 milliárd 300 millió forintból gazdálkodott. Hogy jövőre a költségvetésünk mekkora lesz, az egyelőre szintén a bizonytalansági tényezők sorába tartozik. A sporthivatalnak szánt összeg megítélésekor mindenesetre figyelembe kellene venni az inflációt, az eddig elszenvedett károkat, a megváltozott helyzetet, a sportszövetségek, klubok jelentős részének „roggyant” állapotát. Egy biztos, az 1990- es költségvetési összegnél feltétlenül több kell! Már csak azért is, mert különösen nagy figyelmet szentelünk az iskolai testnevelés és a diáksport támogatásának, miközben természetesen prioritása van az olimpiai felkészülésnek is. ígérhetem: körülményeinkhez képest minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy 1992-es olimpiai szereplésünk a lehető legsikeresebb legyen. — Mindezt mennyire szolid hivatalként kívánják tenni? Magyarán: az OTSH-ban nem kezdődik-e el olyanfajta folyamat, amely mindenekelőtt a létszámbővítésben, az „apparátus” felduzzasztásában nyilvánul meg. Moratórium — Figyelembe véve gazdálkodási, pénzügyi nehézségeinket, az OTSH moratóriumot hirdetett. Vagyis — amíg csak lehetséges és győzzük a teendőket a jelenlegi felállásban — semmiképpen sem növeljük a mostani, 75 fős sporthivatali állományt. S ha netán a jövőben valamikor is változtatásra kényszerülünk, akkor is csak minimális létszámnövekedést tartok megengedhetőnek. Barcson fellélegeztek A várakozáson felüli őszi szereplést követő események felborzolták a labdarúgó-barátok idegeit Barcson. Már- már azt hitték, hogy révbe értek, amikor híre érkezett, hogy a Rákóczi kérésére a vezetők hozzájárultak a gyors sikert aratott Bőzsöny János vezetőedző távozásához. Az utóbbi napokig kérdéses volt, hogy ki követi a kaposvári szakembert. Annyi bizonyos volt: bárki legyen is, nagyon nehéz dolga lesz, hogy a jelenlegi szintet tartani tudja. Tegnapi lapunkban végre közre adhattuk, hogy a kérdés megoldódott. A részletekről érdeklődtünk Mezei Józseftől, a Barcs SC elnökétől. — Bizony, sokáig gondban voltunk, hiszen döntésünk meghozatalakor is tudtuk, hogy Bőzsönyt nehéz lesz pótolni. Szerencsére jött a téli szünet, így volt időnk mindent átgondolni. — Több nevet is emlegettek a megyében. Hallottunk arról is, hogy esetleg a hirtelen újra munka nélkül maradt Csordás István tér yissza. — Valóban szóba került ő is, miként tárgyaltunk a Sellye volt edzőjével, Amigya Pállal is. Végül úgy láttuk jónak, ha menet közben olyan kerül hozzánk, aki jól ismeri a helyi körülményeket. Radics József Csordás előtt már volt az első csapat trénere, azelőtt pedig két évet futballozott is színeinkben. — Meddig kötöttek vele szerződést? — Június 30-ig. Úgy egyeztünk meg, hogy a fél év lejárta után ismét leülünk, s ha közösen úgy ítéljük meg, hogy egymás igényeinek megfelelünk, újabb szerződést kötünk. Fotó: Mezei József — Nem okoz gondot, hogy Radics több labdarúgóval még együtt játszott? — Mindössze négy olyan játékosunk van, akivel együtt rúgta a labdát, hiszen ő már három éve visszavonult, így ebből nem adódhatnak gondok. — Mikor lát munkához az új edző? — Január 7-én kezdődik el a felkészülés. Annyit máris elmondhatok, hogy bővített kerettel dolgozik majd Radics József, mert a Rákóczi FC kiadta nekünk az egyébként somogytarnócai származású Nagy Gábor csatárt, akit tehetséges játékosnak tartunk mi is. — Bizonyára kellő önbizalommal várják majd a folytatást. — Valóban. Őszi szereplésünk ígéretes jövőt sejtet, de tudjuk valamennyien, hogy mindig a második idény a nehezebb. Ezért is minden korábbinál alaposabban szeretnénk rá felkészülni. (Jutási) Újjáalakult a Somogy Megyei Atlétikai Szövetség A napokban tartotta újjáalakuló közgyűlését a Somogy Megyei Atlétikai Szövetség; ezen — sajnálatos módon — csak nagyon kevesen vettek részt, a meghívottaknak alig több mint a fele. A hosszas alapszabályvita után sor került az elnökség megválasztására. Az új elnök Lengyel Tibor, az új titkár pedig Hirth Mihályién. Az elnökség tagjai a következők: Ács Lajos, Czipó Ervin, Dobri- bán Géza, Kovács István és Iváncsikné Kálmán Éva. Kovács István a középiskolásokat, Iváncsikné Kálmán Éva pedig az általános iskolásokat képviseli az elnökségben. A háromtagú felügyelőbizottság elnökének Balassa Bálintot választották. Öt kaposvári a válogatott keretben A Magyar Búvárszövetség elnöksége a napokban hagyta jóvá az 1991. évi Európa-baj- nokságokra készülő válogatott kereteket, s ezekben öt kaposvári uszonyos- és búvárúszó is helyet kapott: Petőfalvi Tímea, Koczka Anita, Gyors Róbert, Szabó Csaba és Földvári Péter. Izraelben az ifjúsági válogatott Elutazott Izraelbe a január 2- ig tartó hagyományos nemzetközi labdarúgótornára a 18 éven aluliakból álló magyar válogatott. Piski E/emérszövetségi edző 16-os keretének a Kaposvári Rákóczi FC ifjú reménysége, Horváth Zoltán is a tagja. ,,Öregfiú” úszók és barátaik, figyelem! A hagyományos szilveszteri — „futball a megfulladásig” elnevezésű — összejövetelt 1990. december 30-án tartják Kaposváron az uszoda melletti kispályán. A mérkőzés 9 órakor kezdődik (időjárástól függetlenül!). Szerelést mindenki hozzon magával! Az úszni tudó és úszni nem tudó drukkereket egyaránt szívesen várják a szervezők. Győztek a magyar fiatalok A magyar ifjúsági labdarúgó válogatott (18 éven aluliak) győzelemmel kezdte szereplését az izraeli hagyományos nemzetközi tornán. Piski Elemér szövetségi edző tanítványai a csütörtöki első mérkőzésen, Netanya városában 3:0 (3:0) arányú győzelmet arattak a románok ellen. Kaszparov megvédte címét Szerdán késő este eldőlt, hogy további három évig Garri Kaszparov ülhet a sakkvilág trónján. A 27 éves szovjet versenyző ugyanis kihívó honfitársa, Anatolij Karpov (39) ellen a lejátszott 22 partiban 12 pontot gyűjtve behozhatatlan előnyt szerzett, hiszen a vb-kiírás értelmében a címvédőnek ez is elegendő. így már csak azért szükséges a folytatás, hogy a pénzdíjak arányáról döntsenek. Kaszparov az utolsó, 43. lépésben döntetlenül végződött, s számára világbajnoki címet jelentő játszma után így nyilatkozott: — Úgy érzem, ez volt az egyik leglátványosabb sorozatom, nagyon örülök, hogy végül is meggyőzően lettem győztes. Végig én kezdeményeztem, bár meg kell jegyeznem, Karpov még sohasem készült így ellenem, mint most — mondta az 1985 óta világbajnok Kaszparov. — Nem könnyű ilyen sokáig a csúcson lenni, az idő múlásával mind nehezebbé válik a cím megőrzése. Ez azzal is magyarázható, hogy mindig nő a felelősség. Én tíz éve áhított és öt éve megszerzett világbajnoki címemet tettem kockára. Kar- povról annyit mondhatok, hogy a viadal NewYork-i „felvonásában” tervszerűbben játszott, s ekkor volt olyan időszak is, amikor némi fölénybe került. Lyonban azonban megtört a lendüleA címvédő Garri Kaszparov ( a képen jobbra) megvédte világbajnoki címét honfitársa, Anatolij Karpov ellenében te. Én jobban kihasználtam a szünetet, pihentem, de már a következő partikra is készültem, s ettől kezdve már kedvezőbb helyzetben voltam. A találkozó alakulása bizonyítja, hogy bár mindkettőnknek voltak elszalasztott lehetőségei, és mindketten erőnk és tudásunk legjavát nyújtva játszottunk, mégis én tudtam egyenletesebben szerepelni. Döntőnek tartom, hogy én jóval kevesebb gondolkodási időt használtam fel, míg Karpov gyakran került időzavarba, s ez nagyban befolyásolta teljesítményét. Távlati terveiről viszont hiába faggatták a világbajnokot... — Azt hiszem, óriási eredmény lenne, ha 1993-ban meg tudnám őrizni címemet. De mostanában olyan gyorsan változik a világ, hogy azt sem lehet tudni, milyen a lesz a következő világbajnoki döntő, meg egyáltalán, milyen világban fogunk élni.
