Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-20 / 203. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1990. december 20., csütörtök Karácsonyvárás ÓVODÁSSAROK Napok óta készültek a nagy eseményre. A nagycsoporto­sok óvónőikkel együtt össze­dugták fejüket, titkolóztak. Hogyan is lephetnék meg szü­leiket és kiscsoportos társai­kat? Kinek, mi legyen a kará­csonyi ajándék? Mert azt már megtanulták, hogy ajándékot adni legalább olyan jó érzés, mint kapni. Fogadták ők már a kicsiket is saját készítésű játé­kokkal, ragasztottak már a mamának is könyvjelzőket, de a „kicsik” karácsonyfájára mézeskalácsot még sohasem sütöttek. A munka reggelén mindenki korábban érkezett, és izgatot­tan tekingetett a gyúródesz­kák és süteményszaggatók felé. Mindenki a karácsonyfa és a kismadár formát szerette volna választani. Disznó­ölés Zoli, Topi falun van most, Sose láttak ilyet még, Disznótorra gyülekezik A rengeteg sok vendég. Három ember disznót cipel, Fogják farkát és fülét S egy negyedik megmarkolja Hosszú, éles kés nyelét. Pár pillanat és a hízót Szokás szerint leölik. S a hízónak a tetemét Szalmalángon pörkölik. Asztalnál a vendégsereg Ünnepli a disznótort, Hurka, kolbász van itt bőven, S isznak rája finom bort. Szegény Topi nagy bújában Konyha felé fut és lót, A kémény alján lát sok kolbászt, Sonkát, amely füstön lóg. Hosszú orrát csiklandozza Finom kolbász illata, S épp ezért friss levegőre, Az udvarra ballaga. Ravasz macska a háztetőn Tartózkodik ezalatt, Kolbászt húz ki a kéményből, S a zsákmánnyal elszalad. Utoléri Topi kutya, Kolbászt tőle elveszi, S a cicának bánatára Jóízűen megeszi. Szarka Zoltán tanuló \ Végül is megegyeztek. A kézmosás, körömkefélés után boldogan kötötték fel a hófehér kötényeket, de a lá­nyok még a kis kendőkre is igényt tartottak. Ki hogy látta otthon anyukájától. Aztán kezdődött a munka. Segítet­tek a méricskélésben, figyel­ték az összeállítást, agyúrást- sodrást — szaggatást már kevés irányítással maguk vé­gezték. Óriási volt a lelkese­dés. Néhányan megízlelték a nyers tésztát is. Közben nagy volt a nevetés, ha a kis orrocs­kára felragadt a mézes tészta. Fotó: Jakab Judit Alig várták, hogy kisüljön az első adag finom sütemény. Persze, az a kóstolgatóké lett. Ott tolongtak mindannyian, senki sem akart kimaradni a nagy élményből. Közben fo- gadkoztak! „Anyuval is sütni fognak ilyen finom mézeska­lácsot”. Kérték is a receptet. A hangulat békés-derűs, ünnepváró — reménykedünk, hogy ez jellemzi majd a csalá­di készülődést, az ünnepvá- rást is. Boldog karácsonyt! Báli Györgyné Kössétek össze a betűket A-tói Z-ig, a számokat pedig 1 -tői 37-ig, s egy tréfás rajzot találtok a következő szöveghez: ,,Ha nem veszi le a zsebkendőt, semmit sem értek. ” Az okos kecske Élt egyszer egy szép zöld réten három kecske. A két idő­sebb naphosszat hencegett: ,, Kerülne csak utunkba az a farkas, majd mi megmutat­nánk neki!" A legkisebb nem szólt sem­mit, csöndesen tépegette a füvet, meg a szarvát köszörül- gette az éles köveken. Alkonyaikor hazaindultak a rétről. Elöl a legidősebb, mö­götte a középső, a legkisebb pedig messze hátul ballagott utánuk. Ahogy mennek, mendegél- nek, az útszéli bokorból — huss! — kiugrik a farkas. Mondja a legidősebbnek: — Gyere verekedni, sónya­ló! — Gyere, ha nem félsz, os­toba farkas! De alighogy összeakasz­kodtak, a farkas leteperte, és szőröstül-bőröstül lenyel­te. Ekkor ért oda a középső kecske. Mondja a farkas neki is: — Gyere verekedni, sónya­ló! — Gyere, ha nem félsz, os­toba farkas! Alig kezdtek verekedni, a farkas leteperte, és szőröstül- bőröstül lenyelte ezt is. Ak­kor látja, hogy még egy kecs­ke közeledik. Az is észrevette a farkast, és ő kiáltott első­nek: — Gyere, mérkőzzünk meg, ostoba farkas! — Gyere, ha kedved tartja! — válaszolta csodálkozva az ordas. Még fel sem ocsúdhatott ámulatából, mikor a legkisebb kecske már neki is ugrott, he­gyes szarvával megdőlködte, kemény patájával megrug­dosta. A farkasnak fölrepedt a bőre, és a hasából kiugrott a két idősebb kecske. — Ti aztán jól ráijesztettetek a farkasra! — mondta nekik a legkisebb, és elébük vágott. Két idősebb testvére né­mán kullogott utána. Gombnyomásra: autóversenyző Korunk új játékszere A mini számítógép új játszó­társunk: gombnyomásra repít idegen bolygóra vagy változtat autóversenyzővé, sőt kitűnő edző lehet labda- és ütőjátékok­hoz szükséges reflexek kifej­lesztéséhez is. A játéktermek­ben újabb és újabb videojáté­kok kínálnak eddig ismeretlen kalandot, szórakozást a fiata­loknak. Az izgalmat keresők billentyű érintésével élvezhetik a ve­szélytelen száguldást a játé­kautomata képernyőjén. A gép kormánykerekét markolva jo­gosítvány nélkül is átélhetik a 300 kilométeres sebességgel rohanó Forma—1-es verseny­autó vezetőjének izgalmát. A reflexek gyorsaságának is jó próbatétele ez a játék. Nemcsak játéktermekben, hanem otthon, a karosszékben ülve, a tévékészülékhez csatla­koztatott játékprocesszorok segítségével is lehet „edzeni”. A már elterjedt labda- és lövő­automatákon kívül újabban kü­lönböző cserélhető programka­zetták is kaphatók. Versenypá­lyává varázsolható a képernyő: egy vagy több versenyző veze­ti, kormányozza a mini autót vagy motort. Akik ezektől az automata já­tékoktól azt várják, hogy „menő” autóvezetőt faraghat­nak magukból, azok persze csalódnak. A müncheni egye­tem pszichológiai intézetének professzora úgy vélekedik, hogy ezek a játékok fejlesztik ugyan a reakció- és összponto­sító képességet, de nagyon kevés a közük a valósághoz. A legújabb videojátékokkal fantasztikus űrcsatát vívhat a család a képernyő előtt. JÁTSSZUNK! A hottentották királya Először abban állapodik meg a társaság, hogy melyik betűt nem szereti a hottentották kirá­lya. Pl. nem szereti a k betűt. Most a játékvezető azt mond­ja: A hottentották királya éhes, mit adsz neki ebédre? A sorban az első felel: Levest. Utána a második: Húst. A harmadik: Tésztát. A negyedik: Gyümölcsöt. Az ötödik (ha kevesebben vannak az utolsó után újra az első jön sorra): Tejszínhabot. Stb. Tehát mindent adhatunk neki, ami ennivaló és amiben k betű nem fordul elő. Aki sokáig gondolkozik, vagy elhibázza a választ (pl. tököt vagy kávét adna szegény királynak), az zálogot ad. Ha már hárman adtak zálo­got, a játékvezető új kérdést ad fel. Pl. A hottentották királya unatkozik: mivel szórakozzék? Más kérdések: Mit olvasson a király? (Lapot, levelet stb., de nem képeskönyvet). Hova uta­zik a király? (Magyarországra, haza, szabadságra, stb., de nem Törökországba.) Hol lakik a király? Stb. Ha nem találunk újabb kér­dést, választunk egy másik be­tűt a k helyett és elölről kezdjük a játékot. Törő István: A Kapósnak két vára van A Kapósnak két vára van, Kaposvár és Dombóvár, szétágazik, kanyarodik, s dombok között szaladgál, a somogyi homokháton összegyűjt sok patakot, ha megárad, hej, de duzzog, elhordja a partokat, Kaposváron van a farsang, heje-huja vigalom, Dombóváron a zsebemben volt pénzemet kutatom. Számoljunk Az ábra üres négyzeteibe írjatok be egy-egy számot úgy, hogy a már beírt számtani jelek megfelelő műveletek elvégzé­se után vízszintesen és függőlegesen is a megadott eredmé­nyek helyesek legyenek!

Next

/
Thumbnails
Contents