Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-19 / 202. szám
1990. december 19., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 Nyáron üdülő, télen szanatórium ^ Äyw . -ff" * * *i*i“S*: * a»'" N'' Főorvos úr, találkoztam egy emberrel Ködtakaróba burkolózva bóbiskol a Balaton, mint egy szanatóriumi beutalt a délutáni pihenőórák idején. A part csendes, kihalt, hófelhök ereszkedtek a platánok csupasz ágai közé. A siófoki Bányászüdülő csak a park felől nézvést tűnik néptelennek. A falak mögött zsong-zsibong az élet. A nyaranta nagycsaládosokat üdülte- tő intézmény ugyanis télen — pontosan szeptembertől májusig — szanatórium, ahol turnusonként 170—180 beutalt pihenhet, gyógyulhat. A turnusok — akár csak az állami szanatóriumokban — három hétig tartanak. A beteg a beutalót a szak- szervezettől kapja, körzeti orvosa javaslatára, s 75 százalékos táppénzben részesül. A beutaltnak (az idén még) 2310 forintot kell fizetnie, s ezért (naponta 110 forintért) szállást és háromszori étkezést kap. (A kezelés természetesen ingyenes.) — Hét esztendeje működik a szanatórium; most már azt hiszem, nem vádol senki bennünket szerénytelenséggel, ha azt állítjuk: érdemes volt annak idején ezt a munkát elkezdeni —< mondja dr. Sági Jószef főorvos és hozzáteszi: — Tizennégy tapasztalt egészségügyi szakemberrel dolgozom. Nyáron a kórházban tevékenykednek. De nyugodtan mondhatom: itt az üdülővezetőtől a portásig mindenki a gyógyítást segíti, egy kicsit már valamennyien „egészségügyisek”. Hiába. Hét év az hétev... Gyakorlott szanatóriumlakó révén laikusként is megállapíthatom: az intézmény fölszereltsége meglepően jó. (Kár, hogy három hónapig kihasználatlan az értékes berendezés, állapítom meg magamban.) A számomra is ismert kezelések a következők: gyógytorna (szárazon és medencében), hagyományos és víz alatti (tangentor) masszázs, fizikoterápia (ultrahang, interferencia stb.), szén- savkádkamra, elektromos fogyasztó, mágneses karika, elektromos és lézerakupunktúra, no meg a szokásos injekciók. Csupán a gyógyvíz hiányzik. — A nagyberényi vizet tesztelni fogjuk az ORFI felkérésére — mondja a főorvos. — Arra leszünk például kíváncsiak, hogy a térdízületi bántalmakat képes-e enyhíteni, esetleg megszüntetni. Kísérleteztünk az ádándi vízzel is, ami, mint ismeretes, szabadon folydogál. A „bűvös” mágneskarika Fotó: Gáspár Andrea Szénsavval dúsítva ajánlottuk az emésztési zavarokkal küsz- ködőknek. Az ivókpra sok esetben bevált. Ám az ádándi szó- dás abbahagyta a szállítást, mondván: sok adót kell fizetnie. Nem éri meg. A keringésjavító szénsavas szárazjeget Répcelakról hozzuk. — Milyen betegségeket kezelnek? — Mindenekelőtt baleseti és műtét utáni úgynevezett után- kezelésekre vállalkozunk, s különösen szép eredményt értünk el a vibrációs megbetegedések gyógyításában. Az erdészeti és az útépítő munkások közül sokán szenvednek ebben, s kikísérleteztünk egy új metódust, ezt most már Hajdúszoboszlón is eredményesen használják a kollégák. A beutaltak 70 százaléka mozgásszervi beteg. Negyven éven felül mindenkire ráférné néha a szanatóriumi életmód, légkör, és bizony, a kezelések közül is jó néhány. A miénknél szerencsésebb sorsú országokban egyik-másik munkahely nemcsak lehetővé, kötelezővé is teszi a dolgozóknak a négyévenkénti négyhetes szanatóriumi pihenést. Ráncsik Imre üdülővezetőnek az idén hétmillió forint árbevételt kellett (volna) valamiképpen előteremtenie, hogy ne kerüljön veszélybe mindaz, amit itt a betegek kedvelnek, amiért - ha tehetik — vissza-visszatér- nek a Bányászba. A már említett napi 110 forinthoz az állam 130—180 forinttal járult hozzá, ám ez — érthető módon — kevés az „üdvösséghez”. (Jövőre többet kell majd fizetni a beutalókért: a 21 napos turnusra 3150 forintot.) — Az „előirányzott” 7 millió 95 százalékát sikerült előteremtenünk — mondja az üdülővezető. — Persze nem könnyen. Itt takarékoskodni csakis úgy lehet, hogy a beteg ne érezze meg például a kosztján, hogy mi megfogjuk a forintokat. De meg kell fognunk. A filléreket is! A szezonban például nemcsak a vendégeinknek, hanem idegenek számára is főzünk: az utóbbiak persze drágábban kapják az ebédet, de jóval olcsóbban, mint a legigénytelenebb siófoki vendéglőben. A szabad szobákat is elég hatékonyan sikerült értékesítenünk. Szóval megpróbáljuk (néha) a lehetetlent, mert nagyon ragaszkodunk a szanatóriumunkhoz. Nyáron a kezelőhelyiségeket lezárjuk, a berendezések kihasználatlanok... Csak az orvosi és a nővérszobákat alakítjuk át az üdülővendégek részére. Most azon töprengünk: hogyan hasznosíthatnánk nyáron is a szanatóriumi berendezést és a szaktudást, a tapasztalatot. Már érdeklődtünk az utazási irodáknál, vajon lenne-e igény ilyen kezelésekre a vendégeik körében. Majd meglátjúk. A szanatóriumi betegeknek legalább a fele magányos. — Ilyen helyen döbbenünk rá, milyen veszélyes az emberre az egyedüllét — mondja Ráncsik ímre. — Van itt olyan asszony vagy férfi, aki ottnon hónapokig nem beszélhet senkivel. Itt aztán — néha épp az üdülővezető irodájában — kibeszéli magát. A magány emberellenes, ezt megtanultam. — Volt egy betegem, egy középkorú nő, ha jól emlékszem özvegyasszony — veszi át a szót dr. Sági József. — Amikor fölvettem, nagyon rossz bőrben volt, idegileg is eléggé megviselt. Felírtam neki a kezeléseket, s körülbelül egy hét múíva bejött hozzám valamiért. Meghökkentem. Mintha kicseréltek volna. Ilyen jó a terápiánk?, kérdeztem nagy örömmel. Az is jó, felelte. De főorvos úr, képzelje, találkoztam egy emberrel... Azóta én mindig felhívom a beutaltak fígyefmét, hogy segítsék egymást a gyógyulásban. Mert mi csodákra nem vagyunk képesek. De lám, mit tesz — valósággal csodát —, ha két ember egymásra talál. (Szapudi) HOL —Ml Módszervásár lesz a tanítóképzőben A kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola az idei tanévben is megrendezi Ho/-m/címmel a pedagógiai módszervásárt. — Miként zajlik majd a módszervásár? — kérdeztük Sz. Tolnai Mária főiskolai tanársegédet. — A 10 perces plenáris módszerismertetőt bemutató foglalkozások, konzultációk követik majd. Az a célunk, hogy a különböző módszereket ismerő vagy azokat megismerni kívánó szakemberek együtt és egymástól tanuljanak, segítő közegben. Bemutatjuk a módszertani kiadványokat is, amelyeket a helyszínen megvásárolhatják majd az érdeklődők. Az intézményeknek, illetve a szakembereknek december 20-ig lehet jelentkezni az Alkotás és együttműködés a nevelésben című találkozóra, amelyet február 6—8. között rendeznek meg. Képző- és iparművészeti vásár nyílt az SMK első emeleti bemutató termeiben. A 15 alkotó festményeiből, grafikáiból, textiljeiből és egyéb iparművészeti jellegű munkáiból összeállított kiállítást a Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesület szervezte. László Levente, Marjai Antal, Vörös András, V. Halmos Klára alkotásait nézheti s veheti meg a közönség Fotó: Jakab Judit GYERMEKVÉDŐK BALATON FÖLDVÁRON A veszélyeztetettek érdeke tetteket kíván A Magyar Gyermek- és Ifjúságvédelmi Kamara választmányának kétnapos, kibővített tanácskozása kezdődött kedden délután Balatonföldváron. A tudósítót az időjárás és egy kamionbaleset visszafordította útjáról, így telefonon kérdeztük dr. Orbán István országos elnököt a választmányi ülésről. — Hat hónapja alakult meg a kamara, ezt az időszakot értékeljük és a tennivalóinkról tárgyalunk — kezdte az elnök, majd elmondta: a kamara elsősorban a szakmai érdekvédelem céljával alakult meg. Örökölték ugyan a korábbi állami struktúrát, de első pillanattól kezdve — az új kormányzatot is segítve — a gyermek- és ifjúságvédelem gyökeres megújítására törekedtek. Harmincezer állami gondozott és 200 ezer veszélyeztetett gyermek van most az országban. Nem lehet közömbös senkinek az immár 500 tagot számláló szervezet. A kamara vezetői megállapodást kötöttek az érdekvédelmi szervezetekkel, több alapítvánnyal, véleményezték a gyermekvédelmi törvényjavaslatot és ajánlásokat tettek az önkormányzatok szociális munkájához. Már rendelkezésre áll kilencmillió forint, amelyet a kamara alapítványa a szociális szakemberképzésre használ fel. A kamara egymillió—kétszázezer forinttal támogatja a bentlakásos intézmények állami gondozott, illetve hátrányos helyzetű gyermekeinek tartalmasabb és egészségesebb étkeztetését. Dr. Orbán Istvántól megtudtuk, hogy szervezetüknek Somogyból van a legtöbb tagja, továbbá Baranya, Borsod-Aba- új-Zemplén, Szabolcs-Szat- már-Bereg és Tolna megye szakemberei csatlakoztak legnagyobb számban. Elkészültek az első módszertani anyagok és a megyéknek, illetve a köztársasági megbízotti körzeteknek megfelelően sorra alakulnak a kamara önálló területi egységei. A hazai kapcsolatok kiépítése, az itthoni szociális és családgondozói tevékenység mellett nemzetközi kapcsolataik is vannak. Franciaországgal, Dániával és Németországgal kölcsönös tapasztalatszerző látogatásokra is sor került. Most Olaszországgal és a szomszédos országokkal kívánják az együttműködést megkezdeni. V.Zs. Pilinszky János emlékezete „...mi kívül izzott, belül a pupillán, itt izzít csak igazán, idebenn!” (Pilinszky János: Aranykori töredék) Vigília, 1949.) Egy könyv, a költőről, akiről évtizedeken át méltatlanul keveset tudtunk. Pontosabban, az iskolai irodalomkönyveinkből szorult ki e szent életű poéta. Pilinszky János ma 70 éves lenne, ha élne. Fájdalmasan korán távozott a költő remete, de mély nyomokat hagyott maga után. Kevés szóval üzent sokat az utókornak. Versesköteteiből, publicisztikáiból és esszéiből meríthetünk erőt: ahogyan ,,A rriélypont ünnepélye" című kötetében megfogalmazta: hogyan lehet a teljes kilátástalan- ságból ünnep. Most az Officina Nova Kiadó gyűjtötte össze a Pilinszky Jánost megidéző verseket, interjúkat, emlékezéseket. Szokás mondani: az utókor elkezdte törleszteni adósságát. Pilinsz- kyről ez hatványozottan igaz, hiszen életében és holtában kevés monográfia emlékezett róla és költészetéről. Bogyay Katalin alaposan és körültekintően állította össze ezt az albumot, megidézve a náci koncentrációs táborok okozta lelki sebeit és az 50-es évek kitaszítottságát megszenvedő költő ikonarcú képét. A barátok, a Pilinszky-szelle- miség követői szólnak róla, többen grafikákba, fotókba és versekbe sűrítve emlékeit. Egyebek között Ágh István, Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György, Mészöly Miklós, Kocsis Zoltán, Jelenits István, Törőcsik Mari, Sík Ferences Maár Gyula vallomását olvashatjuk. Nemcsak a költészetről. A keresztény gondolkodóról, a színpadon jelen levő Pilinszkyről, a spirituális életet élő barátról. Az Új Emberben találkozhattunk legtöbbször az utolsó éveinek írásaival. A katolikus hetilap tartotta közöttünk, míg végleg el nem hallgatott, hogy elfoglalja helyét a halhatatlanok tömött sorában. Most már nem fenyegeti a „depresszió, a valódi világ víziója”. Isten közvetlen közelébe került. Veress Miklós szavaival ajánlom a kötetet: „...a szabadság csak benned létezik Fogoly mert más nyelvet beszélsz mint a rácsok ablakkeretek és égerfaárnyak...” Varga Zsolt
