Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-17 / 200. szám

1990. december 17., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 DÖNTÖTT A MÁV Megszűnik a vontatási főnökség önállósága Haladék a villamosítás befejezéséig Úgy tetszik, a MÁV Pécsi Igazgatósága végleg elhatá­rozta: Dombóvárhoz csatolja az eddig önállóan működő kapos­vári vontatási főnökséget. A dolgozók számolgatnak: sze­rintük a jelenlegi 281-es lét­számból a Dombóvárhoz csato­lás után körülbelül 70-re lesz majd csak szükség—és félnek. Félnek az elbocsátásoktól, de félnek attól is, hogy akik marad­nak, többnek Dombóvárra kell majd járnia dolgozni. Kispéter Sándornak, a, ka­posvári vontatás vezetőjének nincs könnyű dolga, amikor a dolgozókat nyugtatja, hiszen ő maga sem ért igazán egyet a döntéssel. Csak az időpont kérdéses — Még október elején egy vontatási főnöki értekezleten kaptuk kézhez a gépészeti és járműfenntartó bázisok racio­nalizálására készített program- tervezetet. Ebben javaslatként szerepelt a kaposvári vontatási főnökség megszüntetése s a továbbiakban a dombóvári ki- rendeltségeként való működte­tése. Nos, ezt nemrég végleg elfogadta a pécsi igazgatóság, így már csak a végrehajtás idő­pontja kérdéses. A dolog nehe­zen érthető, hiszen sok vonalat, például a kaposvár—fonyódi, kaposvár—siófoki, de a dombó­vár—gyékényesi és a somogy- szobi vonalakat is innen a leg­célszerűbb kiszolgálni. Arról nem is beszélve, hogy az or­szágban mindenfelé egyre in­kább az az irányelv, hogy minél több kis egységet hozzanak létre. A MAV-nál is sorra szűnnek meg az üzemfőnöksé­gek; itt, nálunk a gépészeti vo­nalon pedig ekkor épp az ellen­kezője történik. — Várható-e a dolgozók által jósolt mértékű leépítés? — A kaposvárinak, mint önál­ló főnökségnek a megszűntével természetesen megszűnnének elsősorban az adminisztratív munkakörök, illetve egy részük átkerülne a dombóvári központ­ba. Új embereket épp ezért jó ideje nem is veszünk föl, a már meglevők egy részénél pedig a korengedményes nyugdíjazás látszik lehetséges megoldás­nak. Ami a feladataink megvál­tozását illet: a motorkocsis jel­leg megmarad, de talán a villa­mos vonal járműveinek a fenn­tartását, napi vizsgálatát is mi végezhetjük majd. Összpontosítani a technikát Sárdi Jenő, a pécsi vasúti igazgatóság gépészeti osztá­lyának vezetője szerint egyálta­lán nincs szükség arra, hogy villamos mozdonyok javítására, napi vizsgálatára berendezzék Kaposvárt. Ez Dombóvártól 30 kilométerre nem lenne célsze­rű. —A villamosítás után egy-két darabra csökkenő dízelmozdo­nyok javítása, illetve a bz-forga- lom ellátása lesz csak a kapos­váriak dolga. — Miért van szükség a ka­posvári főnökség ilyen mértékű elsorvasztására? —Annak idején gőzösüzemű járműveinknek nagy létszámú kiszolgálószemélyzetre volt szükségük. A korszerűbb dí­zel-, majd a még modernebb vil­lamos üzemre való áttéréssel a kiszolgálószemélyzet nagy ré­sze fölöslegessé vált. Ezért szűnt 'meg már régebben a barcsi, a szigetvári, a siófoki te­lep, s ezért kényszerülünk most is leépítésekre, illetve egész kirendeltségek (ilyen lesz pél­dául 1991-ben a bátaszéki) megszüntetésére. A csökkenő adminisztrációs és műszaki fenntartási feladatokat a jövő­ben néhány nagyobb össze­vont, úgynevezett körzeti von­tatási telep is el tudja látni. Az egyik ilyen telep itt, a Dél- Dunántúlon a dombóvári telep lesz, a pécsi és a nagykanizsai mellett. Elsősorban központi helyzete miatt esett rá a válasz­tás. — E három helyre összponto­sítjuk már jó ideje a technikát, a szakembergárdát, míg a többi önálló vontatási telep fejleszté­séről már ha akarnánk sem tud­nánk a jelenlegi anyagi helyze­tünkben gondoskodni. Ami a leépítéseket illeti: inkább az át­irányítással próbálkozunk. A mozdonyszemélyzet átképzé­se például meg is kezdődött. Számításom szerint Kaposvá­ron kifejezetten az átszervezés miatt körülbelül 20 embert kell majd csak elküldenünk. Persze ha a szállítási feladataink to­vább csökkennek, ez a szám jóval nagyobb is lehet. S számí­tani kell még egy 10 százalékos leépítésre is, amely a MÁV egészén belül mindenhol vár­ható. Nem máról holnapra Dombóvárra viszont senki­nek sem kell majd utaznia Ka­posvárról, ez ugyanis nem len­ne célszerű. A megmaradt dol­gozók anyagi megbecsülését sem fogja hátrányosan befolyá­solni a Dombóvárhoz való csa­tolás — erre a MÁV új bértáblá­zata a biztosíték. Még az is el­képzelhető, hogy többet fognak keresni, mint így. — Ez az átszervezés nem megy máról holnapra — mond­ta Sásdi Jenő. — Mindenképp meg kell várnunk vele, hogy Somogyszobig elkészüljön a villamosítás. Ez azt jelenti, hogy a kaposvári telep Dombó­várhoz csatolása 1992-ig is el­húzódhat. Nagy László Másfél hét múlva karácsony KÁPRÁZATOS KIRAKAT, KÁPRÁZTATÓ ÁRAK (Folytatás az 1. oldalról) Három kaposvári áruház igazgatójától érdeklődtünk: mi­lyennek ítélik ezüstvasárnapi forgalmukat? A Somogy Áruház igazgató­ja, Szabó Istvánná elégedett. Főként azért, mert a múlt vasár­naphoz viszonyítva többszörö­se, mintegy hárommillió forint értékű áru talált gazdára a kü­lönböző osztályokon. Nemcsak sokan voltak, hanem sokan is vásároltak. A választék is bő volt, kedvezménnyel is kedves­kedtek a vásárlóknak; nem volt igazán nehéz dolga annak, aki itt akarta elkölteni a pénzét. A játékosztályon frissen fel- töltött készletből — sok import játékból — válogathattak a vá­sárlók; vitték az ingeket, a 150 forintért kínált pólókat, s az ugyancsak engedménnyel áru­sított női blúzokat, férfidzseki­ket is. Az álomszép fehérneműk sem kellették magukat sokáig. Szóval jól ment a bolt. A Titánnál Lehmann Gáborné igazgató szerint a múlt szombat kétszer akkora forgalmat ho­zott, mint a tegnapi ezüstvasár­nap. Színes tévékből és videók­ból nagy a választék, s fogyott is szép számmal, de nem akarnak az emberek mindent és min­denáron megvenni. (Emlékez­zünk csak, volt ilyen karácsony előtti bevásárlás is.) A kínálatról az igazgatónő elmondta: van minden, ami a profiljukba tarto­zik, csak pénzkérdés, hogy ki mit választ. A tegnapi gyengébb forgalom ellenére összességé­ben jó évet zárnak. A tervet már teljesítették, ez a hét már a „ráadás” lesz. A Zselic Áruházban úgy fél tíz felé volt igazi csúcsforgalom. Hogy tegnap érdekes volt kifog­ni, az már most biztos — mond­ta nem sokkal déli 12 óra előtt Antal János igazgató. Mintegy másfél millió forintos forgalom­mal számolnak. Választék itt is volt, és szinte minden fogyott. Az élelmiszerosztályon már érződött, hogy javában készü­lünk a karácsonyra: sokat elad­tak tartós élelmiszerekből és márkás italokból is. Nagy Zsóka Dr. Kéki Zoltán Kaposvár jegyzője Hiányoznak az új jogszabályok (Folytatás az 1. oldalról) .. Dr. Kéki Zoltán neve nem ismeretlen olvasóink előtt, hi­szen 1986-tól mint a városi ta­nács pénzügyi osztályvezetője (október 1 -jétől az önkormány­zat irodavezetője) gyakran nyi­latkozott lapunkban. — Hol kezdődött a pályafutá­sa? — A közeli Eddéről szárma­zom. A jogi diploma megszer­zése után (1977) a Kaposvári Járási Hivatalban előbb igazga­tási, majd pénzügyi területen dolgoztam. 1981-ben ugyanott pénzügyi terv- és munkaügyi vezető lettem. 1983-ban a Kiosz Somogy megyei adókö­zösségéhez kerültem; innen vezetett az utam a városi ta­nácshoz. — A mostani megmérettetés nehéz mérkőzés volt? — Fogalmam sincs róla. Én ugyanis csak a legvégén tud­tam meg, milyen volt a választá­si mechanizmus és hányán pá­lyáztak. — Mit tartalmazott az ön pá­lyázata, hogy elnyerte a legtöbb városatya tetszését? — Négyéves gazdasági program elkészítését tartom szükségesnek, felvázolva ter­mészetesen a jövő évi teendő­ket is. Nagy figyelmet fordítot­tam a szakapparátus kialakítá­sával kapcsolatos feladatokra; hangsúlyoztam, hogy ennek az apparátusnak valóban a köz szolgálatában kell állnia. Míg régen a tanácstitkár a felülről kapott irányítás alapján a törvé­nyesség legfőbb őre volt, addig a jegyző a hivatal tényleges ve­zetője. — Nem könnyű úgy irányítani egy hivatalt, hogy egész sor tör­vény, jogszabály hiányzik. Tisz­tában van vele, milyen nehéz feladatra vállalkozott? — Igen, ezzel tisztában va­gyok. Kaposváron növeli ne­hézségeinket az is, hogy még nincsenek meg a megyei jogú város működésével, feladatai­val kapcsolatos új jogszabá­lyok, hatásköröket szabályozó rendelkezések. Bízom benne, hogy hamarosan elkészülnek, addig is tapogatódzva ugyan, de igyekszünk mindig előre­menni. Ám talán ennél is több gondot okoz a régi gondolko­dásmód megváltoztatása. Pe­dig erre igen nagy szükség van. Ma, amikor nagy türelmetlen­ség és kis dolgokért is hamar egymásba marunk, különösen fontos, hogy az emberek érez­zék: az önkormányzat értük van, szolgálni akarja őket. Hi­szem, hogy sikerül olyan hiva­talt kialakítani, ahol ezt minden­ki így gondolja és ennek megfe­lelően dolgozik. (Szegedi) „Van esélyünk e hazában” A magyarországi németek rendkívüli kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) A küldöttválasztó gyűlése­ken kinyilvánították: a hazai németeknek az eddigieknél többet kell tenniük, hogy megál­lítsák nagy fokú asszimilációju­kat, kilábaljanak abból a krízis­ből, amelybe az utóbbi negyven évben juttatták őket és helyreál­lítsák egységüket. Ez elenged­hetetlen ahhoz, hogy igényel­hessék a többségi nemzet és anyaországaik támogatását — hangoztatta a főtitkár. Szüksé­ges, hogy megalakítsák helyi szervezeteiket és országos ér­dekképviseleti szervüket. A vitában felszólalók egyetér­tettek ezzel a véleménnyel. Egy küldött kifogásolta, hogy a szö­vetség, bár megújulásra készül, nem számolt be tevékenységé­ről. Felhívták a hazai némete­ket: vegyenek részt a demokrá­cia erősítésében, segítsék elő az ország gazdasági problé­máinak megoldását, hiszen sorsuk azonos a nemzetével. Javasolták: a kongresszus kér­je a magyar parlamentet és a kormányt, hogy mielőbb alkos­sák meg a kisebbségi törvényt — amely szavatolja a fennma­radásuk feltételeinek megte­remtését, kulturális autonómiá­jukat —, tegyék lehetővé a ki­sebbségek, így a németek par­lamenti képviseletét. A parla­ment mondja ki, hogy jogtalan eljárás volt a hazai németek elhurcolása, kitelepítése, ki- semmizése 1945 után. Többen elmondták: igényt tartanak arra, hogy az elhurcolt, kitelepített hazai németeket azonos mér­tékben kárpótolják és rehabili­tálják, mint a hasonló jogfosz- tottságot szenvedett magyaro­kat. A tervezett földtörvény az 1945. január 1-jei és ne az 1947. december 31-ei állapoto­kat vegye figyelembe. Ezzel kapcsolatban Kecskés László igazságügyi minisztériumi he­lyettes államtitkár tájékoztatta a résztvevőket: hogy a kárpótlási törvénytervezet 19. paragrafu­sának 3. bekezdése ígéri, hogy az 1949. június 8-át megelőző időszakban károsultak, tehát a német nemzetiségűek is, kár­pótlásban részesülnek. Ez alkalommal is szorgal­mazták a német nemzetiségi iskolarendszer kiépítését, nem­zetiségi pedagógusok képzé­sét, valamint azt, hogy az eddi­gieknél több hazai német fiatal tanulhasson ösztöndíjjal a né­met nyelvű országokban. A munkatanácskozáson — amelyen részt vett Alexander Arnot, Németország budapesti nagykövete — Otto Lambs­dorff, a német Szabaddemokra­ta Párt elnöke felszólalásában hangoztatta: Németország nem feledkezik meg a határain kívül élő németekről. Kifejezte azt a reményét, hogy az európai határok elvesztik jelentőségü­ket, nem elválasztanak, hanem összekötnek majd. A magyarországi németek és szervezeteik küldöttképviselői — mintegy 400-an — elfogad­ták a magyarországi németek országos önkormányzatának alapszabály-tervezetét. Ezáltal létrehozták a németek orszá­gos önkormányzati szervét. Az önkormányzat neve Magyar- országi Németek Szövetsége. E társadalmi szervezet célja és feladata a hazai németek alkot­mányban szavatolt kollektív és egyéni jogainak védelme, politi­kai, társadalmi, gazdasági, ok­tatási, művelődési, szociális érdekeinek képviselete és érvé­nyesítése. Összehangolja és segíti a németek helyi, területi és más országos szerveinek munkáját. A kongresszuson titkos sza­vazással megválasztották a szövetség tisztségviselőit és az ellenőrzőbizottságot. Az elnök Manherz Károly, az ügyvezető elnök Hambuch Géza lett.

Next

/
Thumbnails
Contents