Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-14 / 198. szám
1990. december 14., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 A VÁLLALATI IGÉNYEKHEZ IGAZODVA Divatszakmák és túlképzés Barcson és környékén a szakmunkásképzésnek több mint százéves múltja van. Ezt tanulmányában Pandur István nyugalmazott igazgató dolgoztától. A barcsi 525. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet hajdani 503-as „fiókiskolájából”— mikor személyi és tárgyi feltételei lehetővé tették — lett önálló oktatási intézmény 1973-ban. — Az iskola már kezdetben „kinőtte” örökül kapott, típusterv alapján készült épületét, tehát bővíteni kellett — mondta Szabó László igazgató. — Az új épületszárny, amely szervesen kapcsolódik a régihez, saját tanulóink kétkezi munkájának az eredménye. 1984 őszén alapoztuk, és 86 szeptemberében már tanítottunk benne. Egyébként vállalati támogatásokból minimális állami hozzájárulással készült az új iskolaszárny, tantermek, történelem-szaktanterem, az igazgatási rész, raktár és konyha étteremmel kapott helyet itt. Amíg ez utóbbi nem készült el, talán az ország egyetlen olyan oktatási intézménye voltunk, ahol a diákoknak nem tudtunk ebédet biztosítani. Az éttermi részt hermetikusan kétfelé lehet választani, tehát klubszobaként, tanácskozóteremként is remekül kihasználható. — Milyen igények szerint oktatnak szakmákat? — A térség munkáltatóigényeinek megfelelően tizenegy szakmát tanítunk. A vállalatok terhei azonban egyre súlyosabbak, kevesebb szakmunkásra van igényük. Sajnos, nálunk is van már munkanélküli. A közelmúltban több szakma oktatását meg kellett szüntetni az igények csökkenése miatt. Ezek közé tartozik a vízvezeték-szerelő és készülékgyártó, a vas- és fémszerkezet-lakatos és könnyű- fémszerkezet-lakatos szakma, valamint a következő tanévtől nem tudjuk indítani az épületvillamossági szerelő szakma képzését. Valamennyit a vállalatok jelzései alapján szüntettük be, illetve szüneteltetjük. Többnyire pénzügyi, munkaerő-gazdálkodási okokra hivatkoznak. — Melyek az iskolában oktatott divatszakmák? — Évek óta túljelentkezés van az autószerelő és az épületasztalos szakokon. — Milyen szakmákból válogathatnak a lányok? — A lányok beiskolázására igen szűkek a lehetőségeink: nőiruha-készítő és cipőfelsőrész-készítő szakokra jelentkezhetnek. Annyiban azért segítünk a lányokon, hogy a megyei munkaügyi hivatallal együttműködve a kis létszámú szakmákba is beiskolázzuk őket, aztán az ide jelentkezőket elhelyezzük más iskolákba, amely a gyakorlati képzésüket megoldja. így például a fodrászokat Kaposvárra, a kozmetikusokat Pécsre küldjük. Ott kapják a jegyeiket, ám a bizonyítványt mi állítjuk ki. — Mekkora területről fogadják a jelentkezőket? — A volt barcsi, szigetvári, illetve nagyatádi járás területéről. A távolabbról jelentkezők fogadásának két akadálya van: egyrészt nincs kollégiumunk, másrészt a térség vállalatai finanszírozzák a gyakorlati képzést, a tanulók ösztöndíját, szociális költségeit. Arra pedig semmi garancia, hogy egy Esztergomból érkező diák itt helyezkedjen el, ha végez. — Az imént felsorolt néhány olyan szakmát, amelynek az oktatását a közeljövőben szüneteltetik. Mi lesz azoknak a diákoknak a sorsa, akik már elkezdték tanulmányaikat ezeken a szakokon? — A vállalatoktól egyelőre nem kaptunk olyan jelzést, hogy a már meglevő tanulóinkat el kellene küldeni, ám ha úgy alakul a helyzet, mi nem tudjuk megakadályozni eztt Hiszen, mint mondtam, a gyakorlati képzést és a szociális költségeket a vállalatok finanszírozzák. — Manapság szinte valamennyi középfokú oktatási intézmény anyagi gondokkal küzd. Ez az intézmény hogyan próbálja megoldani ezt, illetve profiljának megfelelően vállal- kozik-e? — Az 1988-as szakképzési alapról szóló törvény igen rosz- szul sikerül; sújt bennünket, s— ami még rosszabb — a mai napig nem módosították. A szakmunkásképző iskolatípus fogadja a végzős általános iskolások 57 százalékát, a szakképzési alapból viszont ez az iskolatípus nem részesülhet! A törvény hirdeti a külföldi tőke „becsalogatását”, ám a kialakult, vagy kialakulófélben levő vegyes vállalatokat, illetve a külföldi tulajdonú vállalatokat mentesíti a szakképzési alap befizetési kötelezettségétől. Ez azt jelenti, hogy csak az adózott nyeresége terhére vállalhat föl szakmunkástanuló-képzést. Anyagi gondjaink enyhítéséért — amely igen kismértékű enyhítést jelent — vállalunk olyan nagyságrendű munkát a kőműves, szerkezetlakatos, szobafestő szakmákban, amelyek gyerekeinkkel, szakoktatóinkkal, minimális műszaki felszereltségünkkel megoldhatók. Ezenkívül gépjármű-, nehézvontató-, motorkerékpárvezető-képzéssel is foglalkozunk. Egyrészt a maradványérdekeltség miatt: mi vásároltuk meg a gépkocsit, fizetjük az oktatót, a befolyt díjak és a kiadások közti különbözet az iskoláé, másrészt pedig így tudunk a gépszerelő tanulóinknak jogosítványt adni. A vállalkozásainkkal kapcsolatban még óriási gondot okoz, hogy tőlünk ugyanazt várja el a megrendelő, mint egy profi cégtől, tehát garanciát a minőségre és a határidőre, s ugyanolyan elvonások is sújtanak bennünket. Tehát leszámlázzuk a munkabért, 25 százalék áfát és 35 százalékos nyereségadót kell fizetnünk. Ami marad, az a mienk!!! Az iskola fejlesztésére fordíthatjuk. De mi marad?! Akkor érdemes dolgozni, ha az oktató, a diák látja az eredményét, de amíg ennek a munkának a gyümölcse belekerül a költségvetési lyukas nagykalapba, addig ez csak nagyobb felelősséget, pluszmunkát jelent. Ez nemcsak hogy aránytalan, de igazságtalan is! — A közeljövő tervei? — A szakminisztériumok, az ÉSZKV és a helyi polgármesteri hivatal segítségével pályázati úton nyertünk 4 millió forintot. Ezen az összegen szeretnénk a volt tűzoltólaktanya épületében tanműhelyeket kialakítani, s itt olyan termékeket gyártanánk, amelyre van piac. Reméljük, hogy 1991 szeptemberében már ezekben az új tanműhelyekben kezdődhet meg tanulóink gyakorlati képzése. S még valami: Barcs és környéke alapvetően mezőgazdasági térség. Úgy érezzük, hogy — nem föladva a meglevő ipari hátteret— nyitnunk kellene a mezőgazdaság felé. Ha segítő, támogató partnerre találnánk, szívesen vállalnák például a gazdaképzést is... Tamási Rita (Fotó: Lang Róbert) Akadémiai könyvújdonságok a téli könyvvásárra A könyvújdonságok egész sorát jelentette meg a téli könyvvásárra az Akadémiai Kiadó. Friss kiadványaik közt van több kézikönyv: A magyar irodalom történetének III. kötete — 1945—1970 próza- és drámairodalmát tekinti át. A magyar néprajz című sorozatnak a magyar folklórt bemutató 2. kötete,- úgyszintén Pannónia régészeti kézikönyve. Az Akadémiai Kislexikon 2. kötete, bár a közelmúltban látott napvilágot, a téli könyvvásár sikerkönyve az első kötettel együtt. Várhatóan örömet szerez a gyerekeknek, fiataloknak a Mátyás, az igazságos című mesekönyv — Jankovics Marcell illusztrációival — és a Mátyás király című tanulmánykötet, amely a XX. századi történet- írás tükrében mutatja be történelmünk kimagasló személyiségét és korát, elősegítve a reális Mátyás-kép kialakítását. Nagy érdeklődésre számíthat A hagyomány kötelékében című tanulmánykötet, amely a magyarországi zsidó folklór emlékeit tárja az olvasók elé. Mostantól juthatnak az olvasókhoz a Márai Sándor sorozat következő kötetei: a Napló 1945—1957 és az Egy polgár vallomásai I—II. kötet. Új forráskiadvány A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei 1289— 1556—Jakó Zsigmond kolozsvári professzor bevezető tanulmányaival —, Károlyi Mihály levelezéseinek li. kötete, valamint Sinkó Ervinnek, a magyar irodalom jelentős alakjának kiadatlan naplója és emlékiratai, Az út, Naplók. A sikeres reprint sorozat új tagja Dercsényi Dezső: Nagy Lajos és kora. Ezt a gazdagon illusztrált könyvet egykor az Egyetemi Nyomda adta ki a Magyar Könyvbarátok számára. ✓ Uj orvosigazgatók Kaposváron és Nagyatádon Marcaliban másodszorra nem pályáztak — Siófokon az önkormányzat dönt Az orvosigazgató választás első fordulója csupán Mosdóson járt eredménnyel, ahol dr. Andra- sofszky Barnát megerősítették korábbi tisztében. Tegnap délután a kaposvári megyei kórházban dr. Gyócsi János, szülészfőorvos kapta meg az intézményi dolgozók bizalmát. Mint ismeretes, a kaposvári megyei kórházban az első forduló sikertelen volt. Az újabb pályázatra öten jelentkeztek. Az intézmény szakszervezeti bizottsága egyiket sem véleményezte. A szakmai minősítő bizottság valamennyi pályázatot érdemesnek tarotta arra, hogy szavazatra bocsássa. A jelöltek közül egyedül dr. Tóth Tibor élt azzal a lehetőséggel, hogy programját újból ismertesse. A megyei kórházban ezután került sor a titkos szavazásra. Dr. Gyócsi János a szavazatok 58,1 százalékát nyerte el. Ennek bejelentése után dr. Horváth Sándor, a Somogy Megyei Tanács társadalompolitikai főosztályának vezetője bejelentette, hogy az új orvosigazgatót december 16-tól kinevezik. Az eredményes kaposvári orvosigazgató választás után nyilatkozott lapunknak dr. Gyócsi János. — Elsősorban orvos vagyok és az is kívánok maradni. Azt is tudom, hogy egy-két éven át az orvosigazgatói munkakör jelentősen terhet ró rám, de nem kívánom megszakítani a kapcsolatomat a betegeimmel. Éppen ezért számítok azokra a munkatársaimra, akik segítenek majd a feladatok megoldásában. A gazdasági gondok előtérbe kerülnek a jövőben, ám ezek nem jelenthetnek akadályt a gyógyító munkában. Az a program, amit vázoltam a pályázatomban, hatékonyabb együttműködést kíván a kórház valamennyi dolgozójával. A kórház működésének a biztonsága megköveteli azt is, hogy a helyi önkormányzattal szoros kapcsolatot alakítsunk ki. A megyében Marcaliban és Siófokon eredménytelenül végződött az új orvosigazgató választás—tájékoztatott dr. Prieva- ra Tibor, a Somogy Megyei Orvosi Kamara ügyvezető elnöke. Marcaliban a második fordulóra nem érkeztek pályázatok, Siófokon a két pályázó közül egyik sem nyerte el a szükséges szavazatot. Itt a helyi önkormányzat dönt majd az orvosigazgató kinevezéséről december 31-ig. Nagyatádon a harmadik forduló hozott eredményt az orvosigazgató választáson. Itt dr. Frank Ferencet, a városi kórház fül-orr-gége osztály főorvosát nevezték ki tegnap az intézmény új igazgatójának. (Horányi) Harminc évig énekelt Beszélgetés Sárosi Katival — A felvételeidet még ma is gyakran hallani a rádióban, de fellépésedről régóta nem tudok. — Körülbelül két éve voltam utoljára színpadon. A Kabos- showban szerepeltem a Vidám Színpadon, nagy sikerrel ment. Szép előadás volt. De többször már nem akarok fellépni. — Miért? — Úgy éreztem, itt van az ideje abbahagyni. Ezt a szakmát nem lehet a végtelenségig csinálni. Most már egészen más a stílus is. Idővel pedig az ember külsőleg is óhatatlanul megváltozik... Édesanyámmal és a húgommal élek, a fiam már elköltözött, megnősült, van egy kislánya is. Nem vagyok rosszkedvű, csak azelőtt boldog voltam, most meg vannak boldog óráim... És ez nagy különbség. — Mikor volt az „azelőtt”? — A férjem, Zsoldos Imre tragikus halála... Öt éve volt a karambol... Ez volt az életem választóvonala. Addig maximálisan szerencsés és boldog embernek érezhettem magam. Utána pedig minden összeomlott. Hozzá kellett szoknom egy másfajta élethez. Huszonöt évet éltem Imrével, és annak a második felében kizárólag vele léptem fel. Utána újból élőiről kellett kezdeni az egyedüli fellépést... Harminc évig énekeltem! És én annyira komolyan vettem minden fellépésem! Teljesen mindegy volt, hogy az Erkel Színházban vagy egy vidéki kultúrházban lépek fel, hogy dupla gázsiért vagy pénz nélkül. Mindig, mindenhol a maximumot akartam adni. — Egyáltalán, hogyan lettél táncdalénekes? — Már kisgyerekkorom óta imádtam a zenét... Egy dolog biztos volt az életemben, hogy én mindenképpen énekelni akarok. Ez volt az életcélom. Mást el sém tudtam volna képzelni. Ha úgy adódik, akkor egy életen át például az Opera kórusában énekeltem volna, vagy bárhol. Húszéves korom óta folyamatosan tanultam énekelni, 1958-ban kezdtem Budapesten egy lokálban, a Moulin Rougeban. Imrével egy év múlva találkoztam, amikor bementem a Rádióba próbát énekelni. — Hogyan indult vele a kapcsolatod? Rögtön beleszerettél? — Ó, igen! Kedves, jó humorú, mindig vidám ember volt. Bárkit nagyon hamar le tudott venni a lábáról, mindenkit meg tudott hódítani. Én pedig alig vártam, hogy egy olyan ember hódítson meg, akivel maximálisan jól érzem magam, és akire ráadásul fel lehet nézni... Mi Imrével úgy passzoltunk össze, mintha egy pénzdarabot kettétörnek, és utána összeillesztenek. Es ezért volt nekem elmondhatatlanul szörnyű csapás az ő halála! Amibe én is majdnem belehaltam... Az volt a nagy szerencsém, hogy akkor született az unokám, és a fiam is mellettem volt... — A régi lemezeidet gyakran hallgatod? — Nem. Soha nem hallgatom. Pedig rengeteg lemezem jelent meg, legalább ötven. A Rádióban is van háromszáznégyszáz felvételem. De az a helyzet, én nem szeretek a múltban járni. Csak a jelenben. Eöry Éva
