Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-05 / 164. szám
1990. november 5., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Az Agrárkamara segítségével Szép szavak helyett A MAGÁNGAZDASÁGOKNAK IS ENYHÍTIK AZ ASZÁLYKÁRT A vállalkozások szabadságát és serkentését hirdetjük, de még a régi mechanizmusok működnek. A mezőgazdaságban nincs esélyegyenlőség; szavakban a magángazdaságok élvezik az előnyt, tettekben viszont a nagyüzemeké az elsőbbség. A Magyar Agrárkamara hívta fel az ellentmondásra az agrárkormányzat figyelmét a közelmúltban: az aszálykárokat rendező kormányhatározat ugyanis kihagyta a magángazdálkodókat a kedvezmények köréből. Célhitel és adó Közismert, hogy aszálykárosultnak az a termelő nevezhető, akinek a szántóföldi növénytermesztésből származó hozama az előző három év átlagához képest legalább 15 százalékkal csökken. Többszáz nagyüzem és több ezer magángazda tartozik a károsultakhoz. A Magyar Agrárkamara közbenjárására a magángazdaságok is kaphatnak célhiteleket és az aszálykár miatt a földhasználati adó is csökkenthető. A központi pénzügyi program a vállalkozási nyereségadóval osztotta ketté a termelőket. A mezőgazdasági nagyüzemek és a nagyobb magángazdaságok fizetik ezt az adót, így közvetlenül és eleve részesednek az aszálykár rendezését szolgáló pénzügyi kedvezményekből. A kistermelők és a magángazdaságok többsége azonban nem fizet nyereségadót, így rájuk az intézkedések csak külön szabályok szerint érvényesek. Célhitelt kaphatnak azok a nem adóalany magángazdálkodók is, akiknek aszálykárát a helyi önkormányzati szerv igazolja. E bizonylat beszerzése után nyújthatják be hitelkérelmeiket a kereskedelmi bankok helyi fiókjaihoz november közepéig. Azok a kistermelők, akiknek aszálykárát az önkormányzat igazolta, kérhetik a föld- használati adó ötven százalékának elengedését is. A kérelmekről ugyancsak az önkormányzat dönt, de az elengedett adókat a pénzügyi kormányzat utólag megtéríti a községi kasz- száknak. A károk felmérésében, a kérelmek benyújtásában a területi agrárkamarák segítséget nyújtanak a magángazdálkodóknak. Az állattartóknak is Az agrárkamara kezdeményezte a földművelésügyi kormányzatnál a közvetett aszálykárok mérséklését is. A kormányhatározat ugyanis aszántóföldi növénytermesztés veszteségeit rendezi csak, így a többségében állattartással foglalkozó gazdaságok és kistermelők a kárvallottak között maradnak. Hátrányuk pedig nem vitatható, hiszen a tartós szárazság miatt kevesebb takarmány termett, s az ára az ,,egekbe szökött”. A kukorica ára egyetlen év alatt csaknem megduplázódott, s ezt a költségnövekedést alig lehet érvényesíteni a hízóállatok értékesítési áraiban. Az aszálykár — ha közvetetten is—sújtja az állattartókat. A tapasztalatból és a statisztikákból egyaránt ismert, hogy a hízóállatoknak megközelítően a fele a kisgazdaságokban nevelkedik, s a termelők nagyobb részben vásárolt takarmányokra alapozzák a hizlalást. Erre alapozva sürgette az agrárkamara a közvetett aszálykárok elismerését és rendezését, melyet azonban a földművelés- ügyi kormányzat a szűkös anyagi forrásokra hivatkozva elutasított. F.J. Megemlékeztek az ötvenhatos hősökről (Folytatás az 1. oldalról) 1956 nem a múlt. Ha 1956-ra emlékezünk, akkor nem visszatekintünk, nem a múltat elemezgetjük, hanem a jövőt. Ezzel nem arra gondolok, hogy megint forradalomnak kell jönnie olyan szörnyű előzményekkel és következményekkel, mint 34 évvel ezelőtt, hanem arra, hogy 1956 előremutat. Mi 56-ban, akiknek az adatott meg, hogy tegyünk valamit, nem jókedvünkben tettük, nem azért, mert nem fértünk a bőrünkben, hanem azért, mert valamit akartunk! Ami most, nem könnyen, nem küzdelmek nélkül, de előbb-utóbb megvalósul. Én szilárdan hiszek abban, hogy az emberiség előrehalad, és nem hátra; hogy a magyar nép emlékezik. És hogy a magyar nép jól emlékezik, azt az elmúlt hét vége bebizonyította. Amikor az idén, a tavaszi választások után megalakult egy új politikai fölállás az országban, de nem akarja vagy nem tudja levonni 56 tanulságait—a nép viszont, a közönyösnek kikiáltott nép nem sokkal azután, hogy itt október 22-én ünnepeltünk és találkoztunk, levonta a következtetést. Nemet mondott az anyagi elnyomorodás politikájára. Tehát bízhatunk a magyar népben, 34 évi agymosás után sem felejtette el, nem vesztette el a helyes ösztöneit. Hogy velünk ma vagy holnap, vagy holnapután mi történik — mennyire ünnepelnek bennünket vagy se, vagy 56-ot, az lényegtelen. Á lényeges az — és ez bizonyosult be a múlt hét végén, hogy a magyar nép, a magyar nemzet nem vesztette el helyes ösztöneit 56-ban, de 1990-ben sem. Ez adhat reményt és bátorságot nekünk, hogy nem hiába csináltuk 1956- ban. A jó Isten éltessen továbbra is bennünket, s nem bennünket, néhányunkat, hanem az egész magyar, 17-18 milliós nemzetet. Ezután a politikai foglyok nevében Harag László koszorúzott, a város nevében Szabados Péter polgármester helyezett el virágcsokrot a kopjafa tövében, amelyet Garbera István népi iparművész készített. Fehér Imre unokája is elhelyezte a csokrát, akinek az édesapját a szovjetek lőtték le 1956. november 4-én. A Szózat eléneklése után a politikai foglyok, a családtagok, az együttérzők sorra járták a temetőket, s megkoszorúzták azoknak a sírját — Tóth György, Herczeg József, Katona István, Vígh Jenő, Fehér Imre, Kovács Rezső, KöbI József, Kovács József—, akiknek az életét szovjet fegyverek oltották ki vagy akiket a megtorlás idején végeztek ki. A Keleti temetőben a politikai foglyok nevében Szalai Richárd mondott személyes hangú beKoszorúzás a Keleti temetőben Fotó: Gyertyás László szédet egykori cellatársaihoz, a kivégzett Tóth Györgyhöz, Herczeg , Józsefhez intézve szavait. Áldozatvállalásuk nem volt hiábavaló, ártatlan életük feláldozása éppen olyan maradandó magyar nemzeti érték, miként az volt az 1848—49-es szabadságharc számtalan, szinte névtelen hős mártírjáé. A megemlékezés végén elhangzott a Hiszek egy Istenben. A Nyugati temetőben Farkas László, az 1956-os forradalmi tanács titkár beszélt Vígh Jenő, Fehér Imre, Kovács Rezső sírjai előtt, akiknek az életét orosz golyók oltották ki. Társai nevében megígérte, hogy hozzájuk méltóan élik le életüket, s jövőre megörökítik nevüket a kopjafán. Reményét fejezte ki, hogy akkor sokkal nagyobb családi körben emlékezhetnek majd az 56-os hősökre. A résztvevők a Szózat eléneklése után két csoportban Köbl József várdai, Kovács József szilvásszent- mártoni sírjához mentek. Lajos Géza Lokálpatrióta polgármester Lelle, Boglár, Kislak egyformán kedves Késve fizet a felvásárló Mázsák a mérlegen HAGYOMÁNYOK ÉS KIHÍVÁSOK — NAGYKORPÁDON KIMÉRIK A TEJET — KUKORICÁBÓL 35 MÁZSA HEKTÁRONKÉNT — JÓ TERMÉS VOLT BURGONYÁBÓL A Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát egyik fontos gazdasága a nagykorpád'!. 1984 év elején vált önállóvá, amikor összevonták a növénytermesztő és a szarvasmarha-tenyésztő kerületeket. Tóth László, az egy éve idekerült igazgató elmondta, hogy2600 hektáron gazdálkodnak. A növénytermesztés egy- harmadát a gabonafélék adják, míg a többinek a zömét a takarmány-, illetve ipari növények teszik ki. Úgy tűnik, a Balaton-parti településeken végre a lokálpatrióták veszik át az irányítást. Fonyódon a városvédők arattak elsöprő győzelmet, Boglárlellén pedig dr. Kovács Miklóst választották polgármesternek. — Családom a múlt század második felében telepedett le Bogláron, így hát tősgyökeres balatoni embernek mondhatom magam — én mégis Budapesten születtem. Életem nagyobb részét azonban a tó mellett töltöttem, hiszen még főiskolába is Keszthelyen jártam — mondja Kovács Miklós, amikor kötődéseiről kérdezem. Néhány napja választották meg az önkormányzat, a város vezetőjének — temérdek a teendője. Látogatásomkor a körzet országgyűlési képviselőjével tárgyalt, majd a volt tanácselnöktől vette át az ügyeket — és persze a gondokat is. Eddigi pályafutásáról, közéleti tevékenységéről faggatom: (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Kárpáti Józsefné, a Megyei Munkaügyi Hivatal munkaerő-közvetítési és segélyezési osztályvezetője arról tájékoztatott, hogy a jelentkezők közül sokan nem felelnek meg a szigorú feltételeknek. — Nagyon sokan érdeklődnek telefonon, személyesen is a külföldi munkavállalás iránt. Aki jelentkezik, annak a német nyelvtudását bemondás alap— Néhány évig Kőröshegyen a tsz-ben mezőgazdászként dolgoztam, majd egy építőipari céghez kerültem. 18 éve vagyok az iparcikk-kölcsönző alkalmazásában. Kirendeltség- vezető-helyettes, vezető, később leányvállalati igazgató beosztásban. Ezt az állást cseréltem most fel a polgármesteri hivatallal. Közben — 1977-ben — beiratkoztam a pécsi jogi egyetemre, s 1983-ban doktoráltam. Az utolsó ciklusban tagja voltam a helyi tanácsnak, sőt 2 évig a megyei testületnek is. — Kérdezzen — mondja rendkívül szimpatikusán —, tudja, nem vagyok még rutinos nyilatkozó! így hát kérdezek. Arról, hogy örökös pártonkívüliként vajon miért támogatta valamennyi politikai, társadalmi szervezet — az MDF kivételével és természetesen a függetlenek is? — Erre talán ők tudnának feján tartjuk nyilván, úgyis kiderül, hogy milyen fokú, amikor ellenőrzik. — Hány évesek mehetnek ki Németországba? — Aki betöltötte a 18. életévét és nem múlt el 40 éves. Az is a feltételek között van, hogy legalább kétéves szakmunkásgyakorlata legyen az illetőnek, tehát nem elég a bizonyítvány felmutatása. — Van olyan, akit azonnal elutasítanak? lelni — mondja mosolyogva, s mivel újságírói titkok is vannak (amelyeket előbb-utóbb úgyis megírunk) nem közlöm vele azokat a számára hízelgő jelzőket, amiket nekem korábban a pártok vezetői elmondtak róla. Azt is tudom, hogy sokáig vajúdott — elvállalja-e egyáltalán a felkérést. — A hivatali szervezetet úgy kell átalakítani, hogy a város lakossága elégedett legyen tevékenységünkkel. Nagyon sok jól képzett emberünk van, akik eddig is lelkiismeretesen dolgoztak. Az átszervezés tehát nem azt jelenti, hogy a munkakönyvek kikerülnek a páncél- szekrényekből. — A legsúlyosabb kérdés ma Lelle ügye. Hamarosan városrészi gyűlést hívunk össze a szétválással kapcsolatban, s ezen korrekt tájékoztatást kívánok adni az általuk vitatott dolgokban. Szeretném, ha Lelle, Boglár és Kislak együtt marad— Igen. Jött például egy jelentkező, aki vendéglátó főiskolát végzett. Azt gondolta, kint gyarapíthatja a szakmai tudását. A német fél azonban nem fogad felsőfokú végzettségű- eket, így azonnal elutasítottuk. Nem egyszerű a pályázathoz mindent összeszedni, nem csoda hát, hogy a 15—20 jelentkező közül csak egynek vannak rendben, a többié még hiányos. — Aki egyszer már kiesett a rostán, az nem jelentkezhet Dr. Kovács Miklós Fotó: Jakab Judit na — számomra egyformán fontos és kedves valamennyi itt lakó ügye. — Az idegenforgalom: húzóágazat, sok helyi családnak már az egyetlen jövedelmet biztosító bevételi forrás. A minőségi turizmus híve vagyok, hiszen az infrastruktúra nem bír el nagyobb megterhelést. Búcsúzás előtt családjáról kérdezem — ismét elmosolyodik — s úgy válaszol, mintha közöttük lenne: —A feleségem gyógyszertári asszisztens, lányom negyedikes a fonyódi gimnáziumba, fiam pedig I. évfolyamos egyetemista. mégegyszer — mondta az osztályvezető. — S aki megfelel, annak is vállalnia kell a kockázatot: a saját költségén utazik ki Németországba, s úgy jön visz- sza, ha ott kiderül, hogy nem alkalmas. Aki most ismerte meg ezt a lehetőséget, még nem késett el, mert november 15-ig lehet jelentkezni a megyei munkaerőszolgálatnál. L.G. Ezen a tájon a kukorica és a burgonya termesztésének nagy hagyományai vannak, de jelentős a szarvasmarha-tenyésztés is. Jelenleg 500 tehenet és 700 növendéket, illetve üszőt tartanak a telepeken. Eddigi történetük folyamán az idén érték el a legmagasabb gabonatermés-átlagot. Búzából 46,20, árpából 44,44 mázsát, cirokból pedig 30 mázsát takarítottak be. ígéretesnek indult a kukorica is, azonban az aszály miatt mindössze 34—35 mázsás átlagot értek el hektáronként. Jó termést adott viszont a burgonya, amelyből két fajtát—Desire, Alcon—termelnek. 240 mázsát adott a vető-, az étkezési burgonya is. A nagykorpáéi gazdaság jelenleg hetvenvagon vetőburgonyát kínál a vásárlóknak. A tejtermelés eddig nem tartozott a veszteséges ágazatok közé, a jövedelem azonban most elmaradt a várttól. Aggasztó a helyzet, s ha nem változik, akkor ellátási gondokat is okozhat. A hazai fogyasztás visszaesett az árnövekedés miatt. Sok helyen baj van az értékesítéssel, a tejipar késedelmesen fizet. A falusi boltok nem mernek rendelni, sokszor már délelőtt 10 órakor hiányzik a hűtőpultokról a tej, szegényes a tejtermékek választéka. A nagykorpádiak most saját tejkimérést akarnak nyitni a faluban, ahol 16 forint 50-ért adnák a literes kannatejet. A tervek szerint az intézményeknek nagyobb tételben is eladnak tejet. (Dorcsi) (Süli) SZAKMUNKASOK, NÉMETORSZÁGBA
