Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-29 / 185. szám
1990. november 29., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 MEGMERETES UTÁN Változatlan bizalom, változó állategészségügy Fülbesúgott kérdésekre nyílt válasz (Folytatás az 1. oldalról) — A „megméretés” követelése mögött sok esetben nemcsak szakmai, hanem politikai megfontolások is húzódnak. Aligha voltak mentesek e szempontoktól azok a megyéből indult kezdeményezések, amelyek nyomán a minisztérium végül is elrendelte ezt az aktust. — Inkább úgy látom, hogy e kezdeményezésekben a politikaiakkal szemben az egyéni érdekek domináltak. Tíz évvel ezelőtt is szakmai szempontok, s nem politikai érdemek alapján választottak. Annál is inkább, merthogy ilyen „érdemeim” nem is voltak. Voltak viszont önjelölt utódaim, akik nem válogattak az eszközökben... — Számított-e hasonló eredményre a szavazásnál? — Az értekezletet megelőzően érzékeltem az ellenem;folyó szervezkedést, ám azt is, hogy a megyében tisztességesen dolgozo állatorvosok többsége mellettem áll. Azok, akik egyéb érdekek nélkül csak az elmúlt 10 évben végzett munkámat tették mérlegre. Hogy pontosan milyen lesz a szavazati arány, arra nem is gondoltam. —Hangzott-e el az értekezleten valamilyen munkáját érintő kritika, vagy javaslat? — Ilyen nem volt, előzetesen többen megkeresték azonban az eseményen részt vevő FM főosztályvezetőt és „bejelentéseket” tettek. Ők tehát nem álltak fel, viszont a bejelentések tárgyának tisztázására a kollégák előtt sor került. Kérdések hangzottak el egyebek közt arról, hogy a jövőben miként kívánom megválasztani a munkatársaimat. Itt elmondtam, hogy minden pályázat elbírálásánál az állatorvosi kamara véleményét is kikérem. — Milyen, az állategészségügy megyei tevékenységét jobbító programmal állt a közösség elé? — A fontos feladatok között említettem a megye járvány- mentességének biztosítását. Ehhez jól működő szervezetre és az anyagi fedezetre van szükség. Ezért is szükséges- nektartom az állami hatósági és a szolgáltatási jellegű feladatok pontos meghatározását, illetve elhatárolását. Az előbbihez a forrásokat egyértelműen a költségvetésből kell előteremteni és nem a szolgáltatási bevételekből. Ha az állami szervezetet megpróbálják szétzülleszteni, úgy, hogy nem lesz képes a központi állat-egészsegügyi akarat érvényesítésére, az ország egész élelmiszerexportja veszélybe kerülhet. — Van jele ilyen törekvésnek? — Igen. Az Állatorvosi Kamara például a magán-állatorvosi rendszer mielőbbi és minél szélesebb körű megvalósítására törekszik. Jóllehet, ennek a jogszabályi feltételei még tisztázatlanok. Magán-állatorvosi tevékenységre persze szükség van, és azonban ezt nem anarchiában képzelem el, hanem szervezett formában, megfelelő szakmai kontrollal. — A mezőgazdasági termelés szervezeti struktúrájában érzékelhető a kistermelői kör súlyának erősödése. Miként követi ezt az állategészségügy szervezete? — Az állatorvosoknak eddig is szívügye és létérdeke volt a minél nagyobb állatlétszám elérése, a tulajdonosok ebbéli segítése. Annak örülnénk a legjobban, ha olyan sok állat volna, hogy a megye minden községe „el tudna tartani" egy állatorvost. Korábban, a nagyüzemek létrehozásakor volt olyan törekvés, hogy minden állatorvos egyben nagyüzemi állatorvos is legyen. Ez feszültséget okozott az állatorvosi karban. Sikerült azonban a megyében egységes szakmai követelményt támasztani és nem tettünk különbséget üzemi és állami magángyakorlatot folytató és nem folytató állatorvos között. Bármilyen szervezeti formában is történik tehát a jövőben az állattartás és -tenyésztés, az állatorvosok segíteni fognak. Hogy a vállalkozói vagy magántermelői kör bővülése milyen szervezeti változásokat hoz az állat- egészségügyben, csak jósolni lehetne. Az biztos, hogy az állat- egészségügy szervezetének is követnie kell a társadalom változásait, ám úgy, hogy az ne vezessen anarchiához és ne veszélyeztesse a járványvédelmi biztonságot, illetve a hatósági munka színvonalát. — Egy korábbi országos vita már eldőlt. Az állategészségügy irányítása az egyes településeken nem kerül önkormányzati hatáskörbe. — A szakmai feladatokat feltétlenül szakembereknek kell irányítania. Egy állatorvos munkáját aligha értékelhetné érdemben egy nem szakmabeli. Ugyancsak hiba volna, ha egy ilyen függőség miatt az állatorvos kényszerűségből helyi érdekű, ám az országos érdekekkel ütköző döntéseket hozna. — Végül is az elmúlt napok izgalmai után milyen érzésekkel folytatja, netán kezdi újra a munkát? — Inkább folytatom, továbbra is törekedve a korrekt munkára. Ha a megmérettetés előtti dolgokra gondolok, még most is megdöbbenést érzek, hiszen amiként magam mindig nyíltan beszéltem, becsülni is csak a nyíltságot tudom. Szívesen fogadom a kritikát, ha az konkrét és nyílt. Mindemellett munkámról a jövőben is kész vagyok bármikor számot adni. Addig is dolgozom. Bíró Ferenc Az Agrotechnika gépipari kisszövetkezet 4 millió forintot fordított ebben az évben gumigyártó üzemének műszaki fejlesztésére. Új gépeket és berendezéseket állítottak üzembe a bodrogi telepükön. Közel 400 féle gumitermék készül az üzemben. A szövetkezet szakemberei készítik az alkatrészek gyártásához szükséges szerszámaikat is Fotó: Jakab Judit Új helyen nyílik az Arany kapu Az idén a magánkereskedők szervezik a karácsonyi Aranykapu ajándékvásárt. Új helyre is költözik: a XIV. kerületben, a Felvonulási téren nyílik meg december 1-jén, s 23-áig tart nyitva, hétköznaponként délelőtt 10-től 19 óráig, szombaton és vasárnap pedig reggel 9-től 19 óráig. A korábbi Aranykapu helyén, a Népstadion mellett, az idén az Uniker Fair Kft. szervez karácsonyi vásárt Három királyok vására elnevezéssel. Ez november 30-án nyílik, s december 24-éig tart nyitva. A vásárlókat hétköznaponként 11 -tői 19 óráig, szombat, vasárnap pedig 10-től 19 óráig várják. Nyilatkozat a munkanélküliségről MEGALAKULT A SZAKSZERVEZETI KEREKASZTAL Együttműködés az önkormányzatokkal Megalakították a megyei szakszervezeti kerekasztalt az érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezetek — a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségéhez, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájához tartozó szakszervezetek, a munkástanácsok, a független és autonóm szak- szervezetek — képviselői kedden. Az elképzelések szerint a kerekasztal a somogyi munka- vállalói, érdekvédelmi és érdek- képviseleti szervezetek konzultációs és együttműködési fóruma. A megalakítok azt a célt tűzték ki, hogy erősítik az érdekvédelmet, egységesen lépnek föl, amikor szükséges. Ezt a mai társadalmi, gazdasági átalakulás is megköveteli. A kerekasztal folyamatosan foglalkozik majd a megye munkavállalóit érintő gazdasági, jövedelmi, szociális és munkaügyi kérdésekkel. Képviselői réven részt vesz a munkaügyi és a gazdasági érdekegyeztetésben, közreműködik a munkaügyi, valamint a munkavállalókat érintő konfliktusok kezelésében. Első nyilatkozatukban a munkanélküliséggel foglalkoznak. A megyében hivatalosan már több mint két és fél ezer dolgozó keres munkát, ugyanakkor a munkahelykínálat ennek a felét sem éri el. Jelenleg csaknem 1800-an kapnak munkanélküli segélyt, de további ezreket fenyeget a munkahely elvesztésének réme. A szakszervezeti kerekasztal a veszély elkerülésére egyelőre nem lát határozott kezdeményezéseket. Éppen ezért azt követeli, hogy a munkáltatók tanúsítsanak felelősséget a létszámmal kapcsolatos kérdésekben a munkavállalók iránt. A kerekasztal e súlyos gondok kezelésére hat személyt delegál a közeljövőben összeülő megyei munkaügyi tanácsba az érdekvédelmi szervezetek részéről. A kerékasztal jogosnak tart és támogat minden akciót és tiltakozást, az összes törvényes lehetőség kimerítését a munkanélkülivé válás elkerülésére. A munka- vállalók érdekképviseleti szervei a helyi önkormányzatokkal való együttműködést szükségesnek és elengedhetetlennek tartják. Az önkormányzatok működéséhez számos új jogszabály megalkotására van szükség. Ezeket a parlamentnek mielőbb napirendre kell tűznie. Az önkormányzatok számíthatnak a kerékasztalra a legégetőbb munkavállalói gondok enyhítésében. Azt szeretnék, ha rendszeressé válna a kölcsönös együttműködés az önkormányzatokkal. CÉL: A VILÁGPIAC Ma még elitképzés... „Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy jól tudjunk élni” — mondta dr. Vecsenyi János, a stratégiai vezetés professzora, a Nemzetközi Menedzser Központ Fiatal Vezetők Programjának igazgatója Kaposváron az MTESZ székházban megtartott előadáson. A központ tevékenységét bemutató rendezvényen — amelyet a Szervezési es Vezetési Tudományos Társaság Somogy megyei szervezete hívott össze — sajnálatosan kevesen, alig tucatnyian vettek részt, pedig a téma—hogyan is kell dolgozni ahhoz, hogy ez a ,,jobblétünket'’ szolgálja s képesek legyünk lépést tartani a világpiac változásaival — izgalmas és roppant időszerű. Míg a korábbi politikai vezetés szoros kapcsolatban állt a gazdasági vezetéssel, mára ez a függőség megszűnt, vagy legalábbis jelentősen lecsökkent. Ezzel a gondolattal indította előadását a professzor, utalva ezzel arra, hogy a társadalmi változások, a többszektorú gazdaság új típusú vezetőket is kíván. Az erősödő belföldi verseny, a kelet-európai piacok beszűkülése, mind arra ösztönzi a vállalatokat, hogy nyugati kapcsolataikat erősítsék. Hogy néhány év múlva is jegyezzek a magyar cégeket a világpiacon, ahhoz elsősorban arra kell törekedni, hogy a Közös Piac országaiban hozzanak létre vegyes vállalatokat, vagy más közös üzleti érdekeltséget. Ahhoz viszont, hogy ebben a partnerkereső versenyben eséllyel indulhassanak, meg kell tanulni, miként tehető sikeressé egy vállalkozás. Ehhez kíván segítséget nyújtani a Nemzetközi Menedzser Központ, amely az idén másodszor indított egyéves tanfolyamot Budapesten. Az előadások angol nyelven folynak, s minden olyan ismeretet megkapnak a hallgatók, amely szükséges ahhoz, hogy jó vezető, sikeres vállalkozó váljék belőlük. (Ahhoz egyébként, hogy valaki az Egyesült Államokban középvezetői állást töltsön be, el kell végeznie valamilyen hasonló jellegű tanfolyamot.) Nem kevés pénz — 750 ezer forint — a tanfolyam díja, de a hallott példák alapján, megéri. Pontosabban megérné, ha lenne ilyen elitképzésre pénzük a vállalatoknak. Mert ez ma még annak számít nálunk. Nem is sokan, mindössze 28- an sajátították el a programot, s az idén is csak 23-an kezdték el a tanévet. A kisszámú, de a téma iránt igencsak érdeklődő meghívott véleménye szerint a vállalatok döntő többségének nincs pénze arra, hogy ilyen költséges tanfolyamra küldje embereit. Ráadásul ebben a változó világban még az sem biztos, hogy egy év múlva meglesz még a vállalat. . Ma megint — még mindig? — ott tartunk, hogy szegénységünkben arra már nem telik, hogy megalapozzuk jövőbeni gazdagságunkat. Például szellemi tőkeberuházással. Nagy Zsóka A DRV hisz a szaktudásban Példás beruházás Siófokon -„talált” pénzből Örömmel forgattam kezemben a meghívót, mely a Dunántúli Regionális Vízmüvek új tanműhelyének, s a hozzá kapcsolódó szociális létesítmények megnyitójára invitált. Napjainkban kritikus szemmel vizsgálunk minden állami pénzből megvalósult beruházást; vajon, miképp szolgálja majd az egész vállalat érdekét a telep, melyet 14 millió forintos költségvetéssel, mindössze hat hónap alatt hoztak tető alá? A szakemberek képzésének helyzete mindenesetre még az ország gazdasági helyzeténél is szomorúbb—a jövőnek ültették el azt a bizonyos fát? Sokáig bolyongtam a környező utcákban, pedig tudtam; hol rakták le az alapkövet. Végül kénytelen voltam hinni a szememnek; hogy az a pazar épület, ott az Aradi utca sarkán bizony nem szálloda, nem casinó, hanem 40 szakembertanuló új otthona. Egy asztalnál Lódi Miklós munkaügyi osztályvezető egy asztal köré hívta össze mindazokat, akik a létesítmény megszületésénél bábáskodtak. Bevezetőjéből megtudtuk: 1979-től a mai napig, 270 vizműkezelőnek és csatornamű-kezelőnek adtak bizonyítványt — az elméleti oktatás az 523. számú szakmunkásképző intézetben folyik. (Kiszámoltuk, hogy a cégnél kialakult termelési értékek alapján a 270 szakember eddig másfél milliárd (!) forintot hozott a konyhára. (A beruházás hátteret teremt egyébként a most formálódó környezetvédelmi szakközépiskola gyakorlati foglalkozásainak is.) — Szemérmesen takargatjuk eredményeinket, még arra sem hagyunk időt magunknak, hogy egy-egy jelentősebb munka után megálljunk egy pillanatra, s számot vessünk magunkkal — mondta megnyitójában Szántó Imre műszaki igazgató- helyettes. — Pedig egyre kevesebbszer leszünk tanúi a maihoz hasonló eseménynek. Sem a gazdasági környezet, sem a légkör nem kedvez a miénkhez hasonló döntéseknek; a lehető leggazdaságosabban, legcélszerűbben kell hát kihasználni a létesítményt. Varga Gyula, a házigazda, vezetésével bejártuk a „terepet” — közben Jánossy Gábor, az ötlet szülőatyja beszélt a példaértékű beruházásról. Üzlet a fejlesztésből — „Talált pénzből" építettünk — mesélte. — Hat millió forintot a szakmunkásképzési alapból nyertünk el pályázat útján, a hiányzó nyolcmilliót pedig a Művelődési Minisztérium adta. Mindenkinek nyűg ma a leendő szakmunkások gyakorlati képzése, így mi arra is számítunk, hogy jó üzletet csinálhatunk a fejlesztésből a jövőben. Átképzésnek is helyet kívánunk biztosítani. A külcsín pedig lehetővé teszi, hogy az oktatás szempontjából holtidőnek számító nyáron, olcsó ifjúsági szállást alakítsunk ki az épületben. Zártláncú videorendszer, épülő teniszpálya, tágas étkező és klubhelyiségek, hangulatos hálószobák. Elszégyelltem magam, amikor eszembe villant: nem kár egy ilyen pazar létesítményt oktatási célokra használni? Czene Attila
