Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)

1990-11-23 / 180. szám

1990. november 23., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Mosdósi eszmecserék Az élhetőbb életért Külsőleg olyanok, mint a töb­biek. Gondozottak, pajkosak, mozgékonyak; , szemükben huncut mosoly. Ám aki rápillant kórlapjukra, meghökkenve ta­pasztalja: ezek a gyerekek be­tegek. Méghozzá az öröklött anyagcserezavarral és tüdőel­változással járó kórban szen­vednek. Magyarországon minden négyezredik kisgyerek örökli e bajt. A mosdósi tüdőgyógyinté­zetben jelenleg 32 kislányt és kisfiút tartanak nyilván; közülük 10«somogyi. Ezeknek a gyere­keknek a szülei találkoztak szerdán délután az intézetben, hogy megbeszéljék, miként te­hetnék még könnyebbé cseme­téjük életét. Dr. Bolbás Katalin főorvos köszöntötte az első szülői munkaközösségi ülés résztvevőit, s a legújabb kutatá­si eredményekről beszélt. El­mondta, hogy a betegség gyó­gyítására világszerte folynak terápiás próbálkozások, és a szűrővizsgálatokkal hazánk­ban is — már a méhen belüli szakaszban — megállapítha­tók, a betegség „csirái”. Szólt arról is, hogy remélhetőleg a genetikai vizsgálatok mellett a gyógyszeres kutatás is fellen­dül majd. A gyógytorna, az inha­lálás és a vibrálás tekintetében Magyarországon elég tennivaló akad még, pedig az eredmé­nyes gyógyítás érdekében szükséges mindegyik. Dr. Andrasofszky Barna, az intézet főigazgató főorvosa eloszlatta azokat a kételyeket, miszerint az ilyen betegségben szenvedők nem érhetik meg a felnőttkort. Siker azonban csak a szülők és az egészségügyi dolgozók együttes munkájából születhet — jegyezte me. Ezután Horváth Nándorné, az összejövetel kezdeménye­zője elmondta: szeretné, ha gyakrabban találkozhatnának itt a szülők, hogy közkinccsé tegyék ötleteiket, beszélgesse­nek a hagyományos gyógymó­dokról, gyógyszerbevételi trük- kökről,satornáról. SoósnéKun Zsuzsa az országos szülői munkaközösségbe való belé­pést vetetje föl, és a nemrég lét­rehozott Élhetőbb életért alapít­ványról beszélt. Arról, amelyre az elsők között fizette be Karo- na Klári estjének bevételét. Megtudtuk azt is, hogy Mosdó­Fotó: Kovács Tibor son gyógykezelendő beteg gyermekek javára szervez jóté­konysági estet december 1-jér> a kaposvári Latinca művelődési központ. Veresné Tar Erika gyógytor­nász légúttisztitó gyakorlatokat mutatott be a kicsikkel; olyano­kat, amelyek otthon is bármikor elvégezhetők. (Lőrincz) Egyenes gerinccel Második alkalommal talál­koztak egészségügyi szakem­berek, pedagógusok és gyógy­tornászok tegnap Mosdóson azért, hogy egy továbbképzés keretében kíséreljék meg ösz- szehasonlítani munkájukat. A téma korunk egyik legelterjed­tebb mozgásszervi betegségé­nek, a gerincferdülésnek korai felfedezése, kiszűrése és gyógykezelésnek módja. Dr. Mi ke György a megyei kórház orthopéd szakorvosa, sebészfőorvos ismertette a je­lenlevő 50 kaposvári és város környéki testnevelő tanárral a gerincferdülés kialakulásának legtipikusabb okait, jegyeit. Előadásából kitűnt, hogy arány­lag egyszerű megfigyeléssel, már korai stádiumban felfedez­hető a betegség. A testnevelő tanárok, akik naponta megfi­gyelhetik tanítványaikat, észre­vételeikkel nagy segítséget nyújthatnak. A főorvos szólt ar­ról is, hogy a régi gyakorlattal ellentétben, a kis — 10, maxi­mum 20 fokos — gerincferdü­léssel bajlódó gyermekeket be lehet vonni a tanórai munkába, nincs szükség az indokolatlan felmentésükre. Az anatómiai elváltozásokat is reprezentáló bemutatóval egybekötött előadásában is­mertette a betegség enyhébb és súlyosabb fázisait és kitért azok gyógykezelési módjaira is. Hangsúlyozta, hogy a súlyo­sabb esetek gyógyításánál to­vábbra is a szakorvosok, szak­intézetek munkáját kell előtérbe helyezni. Szólt egy új műtéti el­járásról is, amelynek segítsé­gével rövid idő alatt helyreállít­ható a súlyos deformitás. Völgyi Attila a mosdósi gyógyintézet általános iskolájá­nak és óvodájának igazgatója, testnevelő tanár, valamint Tar Erika gyógytornász, az intéze­ten belül egy olyan intenzív te­rápiás eljárást dolgoztak ki, amely a súlyosabb esetekben, napi kétszeri gyógytornával és rendszeres úszással segíti elő a javulást a rehabilitációt. Kez­deményezésük példaértékű. Dr. Fadgyas Erzsébet a me­gyei Köjál gyermek- és ifjúság­ügyi osztályának vezetője el­mondta, hogy a hatékonyabb megelőzés es gyógyítás érde­kében szponzorálják az isme­retterjesztő továbbképzéseket. A gyakori gerincferdülés és lúdtalp szűrését eddig kötele­zően csak az általános iskola 1—5 és 7. osztályában végez­ték el. A védőnői hálózat bevo­násával most a 2—3 és 4. osz­tályos tanulókat is rendszeres szűrésnek kívánják alávetni. (Várnai) Verseny az élelmiszeriparban KÖLCSEYTŐL, KÖLCSEYRŐL Idén Kölcsey évfordulót ünnepel az or­szág, a reformkor nagy költőjét, nemzeti himnuszunk szerzője kétszáz éve szüle­tett. A kaposvári Élelmiszeripari Szakkö­zépiskola és Szakmunkásképző Intézet méltán emlékezett meg e jeles évfordulóról. Nem szokványos iskolai ünnepséget ren­dezett, hanem versenyt. A szakközépiskolások Kölcsey Ferenc műveiből válogatva vers- és prózamondó versenyen vettek részt, a „küzdelem” győztese Farkas Mária, harmadik osztá­lyos diák lett. A szakmunkástanulók osztályonkénti 4 tagú csapatai néhány nap múlva költőnk életpályájáról, személyiségéről szerzett tu­dásukról adnak számot. Ugyan nem ünneprontásként, de meg­említjük, hogy e nagyszerű költőnk művei eltűntek a könyvesboltokból, nem .kapha­tók, a könyvtárakban pedig — mivel sokan keresik — már csak elvétve akad kötete. Az élelmiszeripari szakközépiskolások Kölcsey művek mellett még egy Arany bal­ladával is nevezhettek a versenyre. A rendezőknek ezzel az volt a szándé­kuk, hogy kedvet teremtsenek a diákok körében a decemberi Arany balladamondó verseny megyei fordulójához. Vaszary hazatért Vaszary János: Birskörték Szülőházán az emléktábla égbekiáltó jel: nyolc évvel a festő halála után, 1947-ben Ka­posvár megjelölte ugyan hajlékát, 1980-as emlékkiállítása katalógusának előszavában fogalmazva: szülövárosi gonddal, művészet iránti tisztelettel és a feledni nem engedő lel- kiismerettel A kaposvári Április 4. utcában a szülőház fe­lújítása 1990-ben megállt Az utcai járókelő elöl ügyesen elrejtve az udvari épület romos képet mutat. A Somogy Megyei Múze­umok Igazgatósága lelkiisme­retes gyűjtőmunkával készült az épület birtokbavételére. Szinte felhívásként időszakos kiállításokat rendeztek a mú­zeum épületében, hogy Ka­posvár magára ébredjen, nem késlekedhet Vaszary János művészi hagyatéáknak állan­dó bemutatásában. Az Április 4. utcai épületben kívánták bemutatni a város szülötte egyetlen hazai állandó kiállítá­sát. A Somogy Megyei Mú­zeumok Igazgatósága hiába várt arra az alkalomra, hogy elősegítse Vaszary hazatéré­sét. A múzeum a napokban „csöndes fohászként” meg­nyitotta a festő első állandó kiállítását. Ettől csupán az egykori megyeháza előtti hir­detőtáblák egyikéről értesül­hetett a lakosság. A hírverés elmaradt. Vaszary hazatért? Tekint- hető-e állandó kiállításnak a múzeum magára maradt vál­lalkozása, amit a város nem képes támogatni a szülőház felújításának befejezésével? Aligha! A Somogy Megyei Múzeum Vaszary tizennyolc kiemelke­dő festményét, néhány grafi­káját és egy textilmunkáját vásárolta meg gyűjteménye gazdagítására. A Nemzeti Múzeum is segített abban, hogy minél teljesebb legyen a válogatás. Az állandó kiállításon a festő huszonhét alkotását láthatjuk, számos műve kül­földön szerepel. A Lélek és forma címmel összeállított magyar képzőművészeti kiállítás, amelyben fontos helyet kapott Vaszary János festészete is, bejárja egész Európát. Géger Melinda, a kiállítás rendezője teljességre törek­vőén igyekezett bemutatni Vaszary festészetét az első kaposvári állandó kiállítá­son. A látogató először ismer­kedhet meg városunk szülöt­tének szecessziós enteriőr képeivel, aminek legszebb darabja a Tükör előtt című festménye. Ha a teljességgel még nem is, egy új értékkel gyara­podott megyeszékhelyünk. (Horányi) Kaposvár képviselő-testületének alakuló ülésén, október 28-án és az azt követő első tanácskozáson nem elő­ször fogalmazták meg a megyei jogú várossá nyilvánítás igényét. Legko­rábban a századforduló körüli évtize­dek fejlődése érlelte meg ezt a gondo­latot. A város központi funkcióinak kiala­kulásában a legfontosabb ösztönző — a legtöbb magyar városhoz hasonlóan — a vasúti közlekedés Dombóvár— Zákány közötti szakaszainak megépí­tése volt 1872-ben: ez nyugat—kelet irányban meghosszabbította Kapos­vár vonzási körzetét. Tovább növeke­dett a város forgalmi súlya akkor,,ami­kor Fiúméig elkészült a vasút. így a Budapest—Kaposvár vonal vált az' ország egyetlen tengerre vezető útjá- vá. A vasút és a posta a város forgalmi szerepének növelésén túl alkalmazot­tainak számával, anyagi és szellemi tőkével segítette kiemelni a várost a korábbi falusias jellegéből. Ambiciózus polgármesterek A város ambiciózus polgármesterei Németh istván és Kovács Sebestyén Gyula által szervezett építkezések (a villanytelep és vízvezeték megépíté­se, új népiskolák és főgimnázium ala­pítása stb.) erősítették a település vá­rosias jellegét. Kovács Sebestyén Gyula 1911. december 6-án polgár- mesterré választásakor elmondott székfoglaló beszédében — Kaposvár helyét kijelölve — a várost tartotta egyetlen településként hivatottnak arra, hogy a Dunántúl déli részének gócpontjává fejlődjék. A kedvező közlekedési helyzet elle­nére azonban nem vált Kaposvár a dualizmus korában a megye gazdasá­gi központjává. Ennek fő oka a városi népesség gyors növekedése (1900-— 1910 között 18 218 főről 24 124 főre nőtt) és az ipar kézműipari jellege kö­zött húzódó ellentmondás volt. Ezért nem alakult ki egy városias jellegű munkamegosztás a város és vidéke között: Kaposvár az élelmiszer-terme­lésben, környezete pedig az ipari ter­mékek termelésében önellátásra ren­dezkedett be. Közigazgatási központ A város történetében új fordulatot az első világháborút követően Baranya és Somogy déli járásainak szerb megszállása és — ezt követően — a közigazgatás összeomlása hozott. Az Kaposvár rangjai adott politikai helyzetben — ha átme­netileg is — felértékelődött Kaposvár, és tájközponti szerepet kapott. Az 1918. november 13-i belgrádi konvenció alapján az ország déli hatá­rát a Baja—Pécs—Dráva vonalban je­lölték ki. Pécs szerb megszállásával a Dunántúlon egyetlen jelentősebb vá­ros maradt, Kaposvár. Ennek tulajdo­nítható, hogy a Friedrich-kormány, 1919. augusztus végén, amikor a Ta­nácsköztársaság előtti közigazgatás felújítását rendelte el, felelevenítette — az 1912. LXIII. te. alapján — a kor­mánybiztosi rendszert és a Somogy— Tolna—Baranya megyéket magában foglaló.III. kerületi kormánybiztosság székhelyéül Kaposvárt jelölte ki. Gaál Gaszton, a kerület kormánybiztosa, balatonboglári nagybirtokos széles körű felhatalmazással bírt: rendelke­zett az összes közigazgatási szervek­kel, a csendőrséggel, határőrséggel és pénzügyőrséggel is. Tovább növelte Kaposvár igazgatási-politikai súlyát az 5047/919. sz. M. E. kormányrendelet, amelynek értelmében a Somogy, Tol­na és Baranya megyére kiterjedő rend­őri kerületi főkapitányság központja is Kaposvárra került. Kamarák kora A Kaposvár számára előnyös funk­ciókat igyekezett kihasználni a város. Erre utalnak Szopkó István helyettes polgármester tervei: „Úgy a főiskolá­nak kaposvárra telepítése, mint a me­zőgazdasági, nemkülönben .kereske­delmi és iparkamarának Kaposváron való felállítása a városnak kulturális, gazdasági, kereskedelmi és iparfej­lesztési szempontból nagy horderejű, ennélfogva 'mindezen intézmények­nek Kaposváron létesítése, illetve ál­landósítása végett minden lehető lé­pést meg fogok tenni.” Vonzó kamarák Az említett intézményeknek a város­ba települése gyarapíthatta Kaposvár igazgatási súlyát. Nem mellőzhető az a szempont sem, hogypéldául a kama­rák más hivatalokat és pénzintézete­ket vonzhattak a városba. Az évente több alkalommal itt tartott értekezletek, kiállítások, vásárok pedig Kaposvár idegenforgalmát is kedvezően befo­lyásolhatták. E tervekbe jól illeszkedett a kereskedelmi miniszter rendelete, amely Baranya megszállása miatt a pécsi Kereskedelmi és Iparkamara székhelyét ideiglenesen Kaposvárra helyezte át, ahol 1921. július 7-én meg is tartotta alakuló közgyűlését. (Folytatjuk) Dr. Jávorszky Andrásné

Next

/
Thumbnails
Contents