Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-22 / 179. szám
1990. november 22., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 „Kampánycsendben” hangosak a termelők tét teremteni a növénytermesztésnek e kényszerpályán mozgó ágazata számára, akkor egyéb értékesítési csatornák után kell nézni a megye gazdaságainak is. Ilyen például a jugoszláviai bérfeldol- goztatás, de önálló integrátori munkával. Eddigi termelői kapcsolatukat ugyanis a kaposvári gyár segítségével „élvezhették”, s ezáltal jelentős előnyöktől estek el. Dr. Jáki István elmondta: déli szomszédunk a bérfeldolgozásért a répa teljes kiszedése és kiszállítása mellett tonnánként 5 kilogramm cukrot is fizet a gyárnak. A szövetkezeti integráció keretében az előállított cukor 70 százalékát visszakapná a termelő, a feldolgozóé pedig a 30 százaléknyi cukor, valamint a melléktermékek: a répaszelet és a melasz. S mindezért változatlanul vállalja a szedés és a szállítás költségeit. — A jövő járható útja az, hogy a cukor bizonyos mennyisége visszakerüljön a termelőhöz, ezáltal legalább a haszon nagy része nem a kereskedelemnél jelentkezne. Jó példa rá, hogy a petőházi cukorgyár már 55-45 százalékban számol el a termelővel, az előállított cukormennyiség alapján. A jövő évi termesztésről, s egyáltalán: élelmiszer-alapanyagunkról döntenek a jövő héten a termelők. A kampány „csendjét" használják fel arra, hogy végre elérjék: legalább a termesztés költségeit fejezzék ki jobban a felvásárlási árak. Mert ha kedvezőtlen döntésre szánnák el magunkat, akkor e tegnapelőtti felvételekhez hasonló képek jövőre már csak archívumokból lennének előkereshetők. Mészáros Tamás Fotó: Lang Róbert Répahegyek hullámvölgyben A mai határkép helyett jövőre csak archív fotó lesz? (Folytatás az 1. oldalról) — Az idei feldolgozási kampányban 15,7 százalékos növekedést tapasztaltunk a „ledig” cukor termelői áránál. A korábbi 28,08 forintról 32,50-re emelkedett az ár—mondta dr. Jáki István, a Somogy megyei mezőgazdasági termelők érdekvédelmi szövetségének főmunkatársa. A cukorrépa feldolgozása során 1 tonna cukor önköltsége 22 ezer forint, ebből a répáért fizetett termesztési költség 17 ezer forint. A szakma régi, írott szabályai között létezik olyan elismerés a feldolgozó vállalat részéről, amely szerint 0,4 százalékos termelői áremelkedés 1 százalék felvásárlási árnövekedéssel kompenzálható! — Miután a répatermesztés jövedelmezőségét még nem rendítették meg a begyűrűző költségek, a gazdaságok csak a termelői áremelkedést szeretnék megfelezni a gyárral. Valahol már az alapanyag előállítónak is érvényesíteni kellene azokat a költségeket, amelyeket a feldolgozóipar és a kereskedelem egyszerűen áthárít. — Ha nem sikerült megfelelő helyzeA kiskunmajsai agrárfórum után Vita a földről, a földért (Folytatás az 1. oldalról) Megkérdeztük az egyik aláírót, Juhász Pált, az SZDSZ agrárszakértőjét, mi történt Kiskunmajsán. — Pontosítani kell a történeteket. Egyelőre nem voltak pártközi tárgyalások. Néhány szakértő beszélgetett, melynek eredményeképpen megállapodtak abban, hogy milyen jogi technikákkal és milyen elvek szerint gondolják el a földtulajdon rendezését. — Engedett az SZDSZ az agrárgazdaságra vonatkozó alapelveiből? — Valóban mi is engedtünk, mégpedig úgy, hogy nem zárkóztunk el a rehabilitációtól. De úgy érezzük: feltétlenük érvényesítenünk kell, hogy a földtulajdon-rendezés még átmenetileg se idézzen elő zavarokat a szövetkezeti földhasználatban. Ezért szükséges, hogy korlátozott és nagyon rendezett legyen a földben történő rehabilitáció. A másik fontos kérdés: nem szabad, hogy a rehabilitáció pénzügyi terhei „agyonvágják" akár a költségvetést, akár az agrárgazdaságot. — Mégis mikorra várható a földtörvény elfogadása? — Ez sok mindentől függ. Ha sikerül külön kezelni a kárpótlási kérdéseket a földügyektől, akkor meg lehet tenni, hogy a kárpótlási ügyekben egyet- mást függőben hagyva gyorsan szülessen földtörvény. A tervezetet pár héten belül el lehet készíteni, de nagyon fontos, hogy ez bejárja az országot. S akkor két-három hónap múlva el lehet fogadni a tövényt. Ha nem sikerül a két kérdést elválasztani, akkor addig nem lesz földtörvény, amíg a kárpótlás általános rendezési koncepciója nem alakul ki. Dr. Zsíros Géza (FKgP), a földügyek élharcosa a következőket mondta: —A kiskunmajsai találkozón elfogadott szándéknyilatkozatban benne vannak mindazok a szakmai technikák, amelyek segítségül szolgálhatnak a politikusoknak a törvényalkotáshoz. Ez nagyon jelentős dolog. A szakértői tárgyalásokat feltehetően követik majd a pártok politikai testületéinek tárgyalásai. — Mi a szándéknyilatkozat lényege? — Rendkívül lényegesnek tartom, hogy a szándéknyilatkozat kimondta: a földtulajdon mellett az egyéb elvont vagyontárgyak is figyelembe veendők, s a teljes körű kártalan ítás sem lehetetlen. Külön foglalkozik az 1967. évi IV. törvény értelmében kényszermegváltott földekkel. Hihetetlenül sokat jelent, hogy az aláírók elismerték a 600/1945- ös miniszterelnöki rendelet eredményeként kialakult földviszonyokat. Tehát, miután a '47-es állapot helyett a '45-ös földosztás az alap, így nekünk az elveinket nem kellett föladni. — Véleménye szerint mikorra lesz földtörvény? — Most már nem a szakértőktől függ a dolog, hanem a politikusokon és a szövegszerkesztőkön. A szándéknyilatkozat olyan lehetőség, amit igénybe vehetnek, mert azt hiszem, hogy ők is a legkisebb ellenállás mentén akarnak haladni. Géza-napí (február 25. Szerk.) ajándékként szívesen fogadnám a földtörvényt. Lengyel János „Tollvégen" o polgármester TERVGAZDAGSÁG KÉTHELYEN Kialakulóban a verseny Mi lesz a falusi boltokkal? A RAGASZKODÁS NEM VÉLETLEN A boltunkat nem adjuk — fogalmazott indulatosan egy idős parasztember, amikor a kiskereskedelem privatizációjáról hallott. Hosszan kellett neki magyarázni, hogy nincs félnivalója, hiszen a közelmúltban megjelent törvény az állami tulajdonú boltokra vonatkozik, az A legtöbb kis faluban féltik egyetlen boltjukat. Az önellátás már régen a múlté! Már nem sütnek kenyeret, húsárukért is egyre gyakrabban szaladnak az üzletbe. Megdrágult az utazás, a tartós fogyasztási cikkekre is helyben van igény. A lakosság kívánságait változó buzgalommal és eredménnyel, de követte a fogyasztási szövetkezeti mozgalom; többségében elfogadható ellátást nyújtva tagjaiknak. Magukénak érzik az emberek a szövetkezeti boltokat. Hosszú idő telt el, míg az érzés kialakult, s kezdetben inkább csak hátrányokkal járt. A városokban állami pénzből épültek, korszerűsödtek az üzletek, míg falun, a szövetkezeti elvekre hivatkozMindezeket pontosan tudják a tagok, sokuk testközelből is érezte a boltfejlesztést, hiszen ő falujának szövetkezeti üzlete a hagyományos módon működhet tovább. Ám a parasztember általában is bizalmatlan, — jó oka is van rá, — hiszen csak az elmúlt fél évszázadban külső erők többször kényszerítették változó életre, gazdálkodásra. va önerő lett a fejlesztés bázisa. Persze vékonyan, de állami pénz is csordogált, központi források is támogatták a néhány éve befejeződött rekonstrukciós programot. A vidéki boltfejlesztés jelentősebb hányada azonban kétszeresen is a helyi lakosság pénzéből származott. A fejlesztés fő forrása a szövetkezeti vagyonra, munkára épülő nyereség volt, amely közvetlenül a lakosság, a szövetkezeti tag tulajdona. A legtöbb faluban ez a forrás nem buzgott eléggé, s a boltok építéséhez, felújításához a lakosság pénzét is kérték. Széles körben elterjedt és bevált módszer lett a célrészjegy, amely közvetlenül finanszírozta az építkezést. társadalmi munkában izzadt a munkálatoknál. Az akkor hirdetett, munkára, befektetésre buzdító szövetkezés gyümölcse több ezer faluban beérett, s érthető, ha ezt, a fátültetők akarják leszakítani. Maradt tehát a szövetkezetek kényszerű monopóliuma a falvakban? Belátható ideig alig lesz változás, hiszen a falusi ellátást szolgáló kiskereskedelem nem a befektetők álma. Alacsony árrés, drága szállítás, alig növelhető forgalom jellemzi a kisközségi boltokat. Ahol vállalkozott a magántőke, nem az alapellátásban tette. Vélhetően nem tolonganának a vállalkozók a falusi vegyesboltokért akkor sem, ha a privatizációs törvény ezt engedné. Ennek azonban közgazdasági okai vannak — az alacsony jövedelmezőség —, ami központi szabályozással megváltoztatható, s egycsapásra vonzóvá tehető a vegyesbolt is a vállalkozók számára. Ez persze az árrések jelentős emelését követelné, ami viszont az egyébként is Lendületet kaphat a fogyasztási szövetkezeti mozgalom Magyarországon is, éppen a boltjukat, ellátásukat féltő falusi lakosság révén. A vásárlók, a tagság jóindulatát azonban a szövetkezeteknek a korábbiaknál jobban kell őrizniük, mert a privatizáció lehetetlenné teszi a szövetkezeti sablonokban való magas fogyasztói árakat növelné, megcsappantva a fizetőképes keresletet. A közeljövőben gazdasági okokból sem kell tartaniuk a falusiaknak a privatizáció gyors előretörésétől. Kitarthatnak a közösségi fejlesztéseknél, fenntartásoknál, amelyet még egy-két éve is laza szövetkezésnek emlegetett a szakiroda- lom. A termelőszövetkezetek, a kollektív termelés megelőzték a szövetkezeti keretekben szervezett fogyasztást, s az utóbbi másodlagos szerepet kapott a fejlesztendő ágazatok között is. Mára változtak az erőviszonyok, s a, .lazább” szövetkezési forma jelenti az erősebb, tartó- sabb kapcsolatot a tagság között. Nemzetközi összehasonlításban nincs ebben semmi szokatlan, hiszen a közös beszerzés, értékesítés, a kölcsönös előnyökön nyugvó gazdálkodás a fejlett országok szövetkezeteinek sajátossága. gondolkodást. Bizonyára szaporodnak a magánkereskedések a nagyobb községekben, s ezek külső állapotához, a kiszolgálás kulturáltságához viszonyítják majd a szövetkezeti boltokat a vevők. A verseny előnyös lesz a lakosságnak, de egyben a szövetkezeteket is serkentheti. V. Farkas József Németh Lajos polgármestert nehéz volt elérni. — Balaton- földváron van, továbbképzésen — mondták kolléganői. — Hívja fel hétfőn, s akkor megbeszélhetnek egy időpontot. Mintha az olyan egyszerű lenne! A 01 ugyan gyorsan bejelentkezik, ám a kéthelyi polgármesteri hivatal már nem annyira. Várok egy órát (gyors számolás: 20 perc az út szorozva kettővel, + megkérdezhetem hogy mikor tud fogadni, sőt talán az interjú is elkészülhet ennyi idő alatt), azután lemondom a hívást. — Hiszen most hívtuk meg — közli a telefonközpontos —, tudja, ezek az előfizetők képesek 15 percet is beszélni az egyetlen vonalon. Háromszáz vonal — Ez a gond is hamarosan megoldódik — mondja Németh Lajos polgármester (csak névrokona a nyugdíjba vonult elnöknek), amikor egy testületi ülés előtt végre sikerült „toll- végre” kapnom. Háromszáz vonalas központot kap Kéthely, ennek átadására 1991 I. félévében kerül sor. Alapvető infrastrukturális gondok egyébként nincsenek a településen. Tart az iskola bővítése, de nem azért, mert főállásban ott vagyok igazgató. Ezt a beruházást már jóval korábban jóváhagyta a tanács, s a lakosság is támogatja. Ha befejeződik—atetőtérben két tanterem,. klub, könyvtár, büfé és számító- gépterem lesz kialakítva—évtizedekre megoldódik az iskolai oktatás problémája. A tantestület stabil, szaktanári ellátottságunk kiváló. Innen csak nyugdíjba mennek a kollégák — mondja a polgármester-igazgató, aki 16 éve telepedett le Két- helyen, és a közelmúltban másodszor választották meg az iskola vezetőjének. a Uj üzletek Döcögős kicsit a lakosság ellátása, s ezen új üzletek nyitásával próbálunk változtatni. Piacot létesítünk, ahol az őstermelők eladhatják áruikat. A húsboltot naponta nyitva tartjuk majd. — Korábban hetente kétszer lehetett csak húst vásárolni Kéthelyen. A vágóhíd jobb kihasználásától az árak kedvezőbb alakulását reméljük, valamint a választék bővítését. A vállalkozókat hatékonyabban kívánjuk segíteni, és a községet szeretnénk bekapcsolni a falusi turizmusba. Ajánlataink — iparosok, programok, lakások — hamarosan megjelennek egy bécsi prospektusban. Mindösz- sze hat kilométerre vagyunk a Balatontól — híres, jó borok, szép pincék és vendégszerető emberek laknak Kéthelyen — ezt kell kihasználnunk. A jól képzett szakapparátusnak köszönhető, hogy az elmúlt időszakban (az elnök nyugdíj melletti másodállásban látta el feladatát, a vb-titkár gyesen van), nem érkezett panasz a tanácsi munkára. Egyetlen egy nyitott kérdés van: korábbi társközségünk a somogyszentpáli elöljáróság nem nyilatkozott még, hogy közös jegyzőséget kíván-e Kéthellyel létrehozni. (Süli) Fejlesztés önerőből A faültetőé a gyümölcs Sablonok nélkül
