Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-16 / 174. szám
1990. november 16., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Egyesület a magyar népművészetért AZ ÖRÖKSÉG TERVEIRŐL A nemrég alakult Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület a minap tartotta első közgyűlését a budapesti Jókai művelődési központban. A népi kultúra értékeinek megőrzésére és továbbadására létrejött egyesület tagsága Foltin Jolán koreográfust választotta meg elnöknek. Két helyettese pedig Neuewirth Annamária és Varga Edit lett — tudtam meg Németh Ágnestől, a kaposvári Somogyi Aprók művészeti vezetőjétől, aki Szabó Zsolttal, a boglárlellei Szelence és Békési Margittal, a barcsi Boróka gyermektáncegyüttes vezetőivel együtt vett részt a közgyűlésen. Az utóbbi hónapokban számos táncegyüttes kérte felvételét az egyesületbe, amelynek magánszemélyek is tagjai lehetnek. Somogyból az előbb említett csoportok, illetve vezetőik fogadták el az alapszabályban foglaltakat. Az egyesület ugyanis azért szerveződött, hogy segítse a gazdag magyar folklórkincs ágaival —népdal, népzene, néptánc, népszokások, tárgyalkotó népművészet, népi báb- és színjátszás — foglalkozó szakemberek és gyerekek tevékenységét. Akik továbbra is szívügyüknek tekintik őseink örökségét, azok megjelentek ezen az összejövetelen, elmondták a jövő évi terveiket. A kezdő néptáncoktatók számára négy foglalkozást szerveznek a Szakmai Ház gondozásában megjelent Játék és tánc az iskolában című kötet anyagának, videomellékleteinek bemutatására. A gyakorló gyermektáncoktatók és együttesvezetők, valamint játszóházi kézművesprogramok lebonyolítói egy Százhalombattán februárban tartandó háromnapos továbbképzésen ismerkedhetnek meg a kiválasztott tájegység néprajzi, népzenei, tánc- és szokásanyagával, viselettörténetével. A nyár elején Szarvason megrendezik a gyermek-szólótáncosok II. országos fesztiválját. Az egyesület együttesei az országos népzenei, népi játék és néptánctalálkozón csillogtathatják meg tehetségüket. A dunántúli csoportnak Szekszárd ad majd otthont. Csillebércen lesz néptáncos tábor is, ahol a Kodály Együttes tanítja majd a táncokat. Szó esett arról is, hogy az egyesület jelentkezett egy gyermekközösségi munkát támogató országos pályázatra, s ezen másfél millió forintot nyert. Az Örökség Egyesület a tagsági díjakból és a pályázati támogatásból gazdálkodik, ám ahhoz, hogy még sokszínűbben működhessen, további tagokra és szponzorokra van szükség. (Lörincz) Alapítvány tehetséges diákoknak Oszeszly Miklósné 200 ezer forintja — Egy hajdani tanár emlékére Budapesten is készülnek a csurgói gimnázium alapításának 200. évfordulójára — a hajdani diákok és egykori csurgóiak. Ennek egyik szép példája Oszeszly Miklósné felajánlása: férje emlékére 200 ezer forintos alapítványt tett. A díjat két elsős és két végzős tanuló kapja: olyan, aki matematikából és fizikából kiváló eredményt ér el. Ezzel a Csurgó életében meghatározó szerepet játszó Oszeszly nyomdászcsalád tagja egy régi, kiváló csurgói matematika- és fizikatanárnak, Józsa Pálnak is emléket állít. Oszeszly Miklósné (Jolán néni) 1944-ben jött férjhez Csurgóra, s a következő néhány évben ő maga is a családi nyomdában és könyvesboltban dolgozott. Az orosz parancsnokság ugyanis 1945-ben még engedélyezte az Oszeszly-nyomda működését, bár a Belső-Somogy című hetilap kiadásához már nem járult hozzá (arra hivatkoztak, hogy helyi újságra nincs szükség). A nyomda az 1950-es államosításig működött, de aztán a családnak már nem volt maradása Csurgón: egymást érték a házkutatások, a zaklatások. Ha a főtéri ház emeleti erkélyén a virágok öntözésekor a víz a földre csöpögött, keményen megbüntették őket, könyveiket szétszórták... Egy jóindulatú figyelmeztetésre mindent maguk után hagyva a család elmenekült Csurgóról. Nyárády Gábor, a Magyar- ország című hetilap rovatvezetője ősei révén szintén csurgói. Nyárády János 1790 és 1792 között Alsókban (ma Csurgó városrésze) volt prédikátor, s 14 000 forintot — akkor hatalmas összeg — hagyott az iskolára. Az újságíró-leszármazott most szintén pénzalapítványf tett, s emellett 110 könyvet is felajánlott a régi alma maternak, köztük saját könyveit is. Horváth József Istenek tündöklése és bukása Belenézett a tükörbe, és meglepődött: a megválasztása óta eltelt néhány órában legalább 40 centit nőtt. Hirtelen óriásnak látta magát, s néhány pillanatra mintha a glória is megjelent volna feje fölött. Megsimogatta szakállát, megvillantotta hézagos fogsorát a tükörnek, aztán csókot küldött: — Puszi, picim! Ez szép győzelem volt. Hanyattvágta magát a forgószékben, lábait fölrakta az asztalra (az amerikai elnök is így csinálta a Washington, zárt ajtók mögött című filmben), s kiintett a titkárságon várakozó hódolóinak: jöhetnek. —Főnök! Mi nagyon büsz- ■ kék vagyunk magunkra, hogy a beosztottad lehetünk. —Főnök! Te leszel a megváltó. A városé biztosan, de lehet, hogy az egész magyarságé. — Az emberiségé, főnök! Én tudom, hogy te vagy a messiás. — Te vagya mi istenünk, főnök. — Nosza, kedveseim! Nem szeretem a hízelgést, a talpnyalást. Ma még nem vagyok isten, de 2—3 év múlva bizonyosan az leszek. A kollégám — ott, a mennyben — úgy segéljenl Hetek teltek el, hónapok. Látszott, hogy a főnök komolyan veszi ígéretét: mire a ciklus fele lejár, nem lesz közönséges földi halandó. Mindent tudott, és mindent látott — hasonmásokat teremtett, akik hordták a híreket. Róla csupa jót, ellenfeleiről csak rosszat. Egyre gyakrabban érezte, hogy kicsi már a hivatali szoba—időnként az Olimposzon képzelte magát. Közönséges lény már csak akkor juthatott a színe elé, ha áldozatot mutatott be, mégis sokan zarándokoltak hozzá. Ő is elzarándokolt: megismeri kedett leendő munkatársával, aki (ha majd isten lesz) földi helytartójaként segíti áldásos tevékenységét. Három év múlva már csillagok takarták a főnök szobájának falát, mennyei hangulatot teremtve. Időnként kegyesen csókra nyújtotta a kezét, ám ha ellenvéleményt hallott, fölzengett sztentori hangja:—Ki vele! Nem szolgálhatja többé fenséges személyemet! ...Új szelek jöttek, s a nép úgy érezte: elég volt abból a Mindenhatóból, aki embernek is gyenge volt. Hamarosan már szabadon választhattak maguknak istent, s bizony, nem sok esélye maradt a főnöknek. Megpróbálta még egyszer egységbe kovácsolni csapatát, de sokan nem felejtették el korábbi bűneit. A bukás törvényszerű volt, ám ő nehezen tudott lemondani kiváltságairól. Amikor el kellett hagynia hivatalát, dühösen belerúgott trónjába, elengedett egy cifra káromkodást, aztán fölnézett az égre: — Látod, öcsém, ezek még az isteneiket is megtagadják... Süli Ferenc A NÉVADÓRA EMLÉKEZTEK Gyertyagyújtás Csokonai születésnapjára A névadó, Csokonai Vitéz Mihály 217. születésnapját ünnepelték tegnap a kaposvári tanítóképzőben. A magyar nyelvi és irodalmi tanszék, valamint a kollégium rendezte ünnepség 12 órakor kezdődött. Oktatók és hallgatók gyűltek össze a főiskola első emeleti aulájában, hogy Weeber Klára Csokonai-dóm bormű vén él gyertyákat gyújtsanak, s néhány szál virágot helyezzenek el a névadó emlékének tisztelegve. AZ ünnepi rendezvénysorozat délután fél háromkor folytatódott. Takáts Gyula címzetes főiskolai tanár ekkor nyújtotta át a tavasszal meghirdetett irodalmi pályázat díjait. A két, egyenként 5000 forintos első díjat „ Minek a lélek balga fényűzése” Mire jó (nekem) az irodalom? című esszéjéért Kovács Gábor, ,,Húsz esztendőm hatalom”, Enkép-nemzedékép című művéért Tóth Attila harmadéves hallgatók vették át. E két tehetséges diák munkáját egy különdíjjal is jutalmazták. Ez pedig nem volt más, mint egy franciaországi utazás. Tóth Kriszta, lapunk munkatársa — aki a pályamunka benyújtásakor még főiskolás volt—esszéjéért 1000 forintos harmadik díjban részesült. A díjátadás után vette kezdetét a Csokonai vers- és prózamondó verseny, amelyen 13 hallgató mérettetett meg. A zsűri — Fodor András háromszoros József Attila-díjas, író-költő, címzetes főiskolai tanár elnökletével Csóti Csabának ítélte oda az 5 ezer forintos fődíjat. A közönségdíjat — Csokonai születésnapi tortáját Szabó Ani- ta kapta. A rendezőktől megtudtuk: szeretnék, ha a névadó születésnapjának megünneplése hagyománnyá válna. L. S. Múltunk érdekességei Megszámlált elődeink Az ország lakosságának lé- lekszáma 1100 táján egymillió körül lehetett, amely azután növekedésnek indult, de a tatárjárás néven ismert 1241— '42-ben bekövetkezett mongol támadás után ismét körülbelül ugyanerre az értékre csökkent. A 13. század második felében érte el a lélekszám az előbbi kétszeresét, majd 1541 tájára ez ismét megduplázódott. A század végéig e szám ismét legalább egymillióval csökkent. A lakosság elhelyezkedéséről és pontosabb számáról csak az 1784 után megkezdett nép- számlálásokból jutunk elfogadható adatokhoz, mert a török idők adóösszeírásai erre nemigen alkalmasak. A kettő közötti időszakra vonatkozóan Hervay Ferenc az alábbi számításokat végezte. A három részre szakadt országban a királyi Magyarországra 29 megye esett, s véleménye szerint itt 1570 körül az összlakosság 1 millió 290 ezer fő körül lehetett. Zöme jobbágy volt, a nemesség száma félszázezer lehetett, a 40 város lakosságának lélekszáma 80 ezerre tehető, a nagybirtokosok udvarnépe pedig 110 ezer körülinek számítható. E kor négy, legsűrűbben lakott megyéje: Vas, Pozsony, Sopron, Zala. Utánuk következett Moson, Nyitra, Trencsén, Abaúj és Zemplén. A legnépesebb város Kassa volt ekkor, ahol mintegy 7500-an éltek. Félezer körül volt Pozsony és Sopron lélekszáma, s legalább másfélezerrel kevesebb Selmecbányáé. A 16. század végére a királyi Magyarország összlakosságát valamivel többre, kb. 1 millió 420 ezer főre tehetjük, 1686 tájára pedig a lakosság lélekszáma 2 millióra növekedett. Ami a törökök által elfoglalt területeket illeti, e szám 510 ezer körül lehetett, többségük jobbágy és pásztor. Erdélyben és a Partiumban a 16. század végén összesen körülbelül 750 ezer ember élt. Brassói lakosainak száma 9000 körül volt, Kolozsváré ezerrel kevesebb, míg Nagyszebené 7000 körülinek szám láltatott. 1686-ra a török hódoltsági területen élők lélekszáma talán 60 ezerrel növekedett, míg Erdélyben és a Partiumban az ott élők száma akkor 850 ezerre tehető. (Gazda István: Kuriózumok a magyar művelődés történetéből 4- Kossuth Kiadó)
