Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-13 / 171. szám
1990. november 13., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 TERVEZIK A SOMOGYI ■------------------------------7---------77--------B ESZÉLŐT Fórum a honismeretről A honismereti munka lehetőségeiről és jövőjéről tanácskoztak a múlt héten a Somogy Megyei Művelődési Központban. Szőkébb pátriánk mintegy 40 szakkör és közgyűjtemény vezetője vitatta meg azokat az aktuális gondokat, melyek az átalakulást követően új tartalmi és formai tevékenységek kialakítására ösztönzik a munka támogatóit. Megállapították: a több éve eredményesen dolgozó vezetők továbbra is vállalják a honismereti munkával kapcsolatos tevékenységi formák támogatását és aktívan részt kívánnak venni a kutatásban, ismeretterjesztésben is. Tekintettel arra, hogy az eddigi munkát támogató intézményeknél ugyancsak változás várható, felmerült a kérdés: ki támogatja a továbbiakban a honismereti munkát, konkrétan a honismereti tábort? Ugyanis ez az a forma, ami leghatékonyabban, a közösségi együttlétre, a közös tapasztalatcserére és az érzelmi azonosulásra támaszkodva formálta a fiatalok nemzettudatát. Elhangzottak olyan elképzelések is, hogy a továbbiakban az egyesületi és társasági formák megvalósítását kellene ösztönözni. Mindenképpen egy olyan rugalmas szervezet kialakítása volna célszerű, amely lehetőséget ad a színes, sokoldalú és az egymással is kapcsolatot tartó munkaközösségek támogatására — állapították meg a résztvevők. Nagy Gábor a megyei tanács közművelődési irodájának vezetője az új támogatási formát egy pályázati rendszer kialakításában vélte megvalósíthatónak. Az elképzelések tehát felszínre kerültek, de úgy döntöttek a szakemberek, hogy februárban visszatérnek a témára. Az SMK további tevékenységével kapcsolatban Károly Irma megbízott igazgató elmondta: ők továbbra is vállalják a szervezési koordinálási feladatokat. A tevékenységi formák bővítését pályázati munkák meghirdetésével, kiadványok megjelentetésével segítik. Dr. Szili Ferenc, a levéltár igazgatója javasolta, hogy az intézmények összefogásával, a pályázati rendszer lehetőségeit kihasználva, hozzanak létre egy olyan produktumot, amely a honismereti munka eddigi tevékenységi körét bővíti, új kutatási témákat ajánl. A Somogyi Beszélő című kiadvány feladata lenne az eddig hallgatásra ítélt személyek megszólaltatása. A lap hasábjain szót kaphatnának a zsidó túlélők, az internáltak, a „ma- lenkij robot”-ra ítéltek, a kitelepítettek stb. Mindehhez természetesen szükséges a precíz kutató- és feldolgozómunka megszervezése. A szakkörvezetők feladataival kapcsolatban felmerült nehézségek további intézményi összefogásra ösztönzik a munkában résztvevőket. Várnai Ágnes ÚJ TÁRSULAT Az XL Színház Kaposváron Képünkön: Jelenet az előadásból Új társulattal gazdagodott az idén a magyar színházi élet. Be- reményi Géza vezetésével megalakult az XL Színház. A név is a vállalkozás célját jelzi. XL a legnagyobb méret, amelybe minden „belefér". A legkülönfélébb színházi próbálkozásoknak kívánnak eleget tenni, így kerül sor Osborne Dühöngő ifjúság című művének bemutatására — Kaposváron először láthatja a közönség november 16-án 17.30-kor és 20 órakor, valamint másnap 16.30-kor a városi művelődési központban. A drámát filmről is ismerheti a közönség. Ennek egyik főszereplője Richard Burton volt. Az XL Színház produkciójának szereplői a kaposvári Csiky Gergely Színház és a kecskeméti Pótszék Színház Egyesület tagjai: KalmárTamás, Pál Tibor, valamint Vujovich Andrea és Záhonyi Enikő. Színek és formák varázsa Újra megnyílt a Kaposvári Galéria Tegnap délután új — a réginél ragyogóbb — színfolttal gazdagodott megyeszékhelyünk kulturális-művészeti élete: újra fogadja látogatóit a Kaposvári Galéria. A hármas kiállítóterem törzstőkéjének tulajdonosa a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága mellett a sokoldalú tevékenységéről már ismert Business Club Kft. Szikits Edit, a galéria művészeti igazgatója elmondta, hogy elsődleges cél a fiatal művészeknek, alkotóknak olyan bemutatkozási és értékesítési lehetőséget biztosítani, amelynek során a közvetítők szerepét kiiktatják, tehát nincsenek árakat emelő kereskedelmi „lépcsőfokok”. Felhívással fordulnak minden alkotóhoz, a festőművésztől az iparművészig, a kézművestől a népi iparművészig, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, amely ez eddig csak a képzőművészeti alaptagoknak adatott meg. A. Kaposvári Galériába lépve valóban valami egészen új esztétikia élmény ragadja magával a szemlélődőt. A különösen szép fekete, fehér és IKEA-bú- torok szín és formaharmóniája, értő elrendezésének varázsa szemetgyönyörködtető. A falakon a bútorok szerves kiegészítőiként, egyértelműen modern, fiatalos lendületet sugárzó lakásokba illő képzőművészeti alkotások láthatók. Az ünnepélyes megnyitó vendégeit Tián Pál, a Business Club Kft. ügyvezető igazgatója köszöntötte. Örömmel szólt arról, hogy a közeljövőben szervezete nem csupán lélekben támogatja a művészetet. A galériát vállalkozásszerűen a megyei múzeummal közösen működtetik. A megújult Kaposvári Galériát Szabados Péter, Kaposvár polgármestere nyitotta meg kifejezve reményét, hogy az üzlet és a művészet egymásra találása a lakosság esztétikai érzékét, környezeti kultúráját emeli majd. Hiszen korunk rohanó tempójú világában egyre nagyobb szükség van egy kellemes otthonra, megnyugtató környezetre. Megyénk első kulturális vállalkozásáról még elmondta, hogy a mérsékelt árakhoz esztétikai kofogástalanság párosul. S e kettő ritkán tapasztalható együtt... T.R. „NE HOZZANAK SEMMIT, CSAK JÖJJENEK!” Kaposvári gyógypedagógusok Erdélyben A sepsiszentgyörgyi kisegítő iskolába és gyógypedagógiai intézményekbe látogatott a somogy megyei gyógypedagógusok nyolctagú küldöttsége. Kamper Antal, a Bárczi Gusztáv Utcai Általános Iskola és Speciális Szakiskola igazgatója elmondta, hogy a látogatás célja az élő szakmai kapcsolatok megalapozása volt. Még a nyár végén vett részt több erdélyi gyógypedagógus a budapesti gyógypedagógiai tanárképző főiskola intenzív továbbképzésén, ahol megállapodtak a somogyi szakemberekkel a kölcsönös látogatásokban. A romániai magyar gyógypedagógusoknak nagyon fontosak e fórumok, hiszen a hetvenes évek középen Romániában megszüntették a gyógypedagógus- és a pszichológusképzést valamint a továbbképzést. Nem ismerték el ugyanis a szellemi fogyatékosság tényét, a sérült emberek speciális oktatásának szükségességét. Tavaly óta azonban újra indultak az egyetemek gyógypedagógiai és pszichológia szakjai. A másfél évtizednyi kényszerszünet azonban érzékelhető, mert a gyógypedagógusok lelkiismerete és emberséges munkája mellett hiányoznak a speciális tankönyvek és oktatási eszközök. Az iskolák technikai felszereltsége korszerűtlen, sok helyen vízhiánnyal is küzdenek. Az erdélyi szakemberek oktatásukban megtalálták az átmeneti megoldást: jelenleg általános iskolai tankönyvekből tanítanak, amelyet egyszerűsítenek és a fogyatékos gyermek által is elsajátítható fejezeteit emelik ki. A pedagógiai módszerek hasonlóak a magyarországihoz. A meglátogatott iskolákban szakmai végzettségű tanárok dolgoznak, nagy gond azonban: a másfél évtizedes képzési szünet miatt hiányzik a fiatal gyógypedagógus-generáció. Kamper Antaltól megtudtuk: két hét múlva egész tantestületük tapasztalatcserén vesz részt Erdélyben, majd az ottani szakemberek télen viszonozzák a látogatást. Az erdélyi gyógypedagógusok meghívást kaptak az országos jelentőségű szakmai rendezvényekre, és a magyarok nyári táborozáson szeretnék vendégül látni a romániai magyar kisiskolásokat. Kamper Antal azt is hozzátette: négynapos programjuk alatt sokszor elhangzott a kérés: ne vigyenek semmit, csak menjenek. Érezzék a magyarországi magyarság segítő figyelmét Erdélyben. Varga Zsolt Bodosi György: Illyés Gyula Tihanyban Egy Balaton-parton élő lite- rátor, irodalomkedvelő ember számára Bodosi György könyve csemege. Ha teheti, egy ültő helyében elolvassa, mert nem szívesen szakítja ki magát abból a világból, amelyben oly kellemesen tölti idejét a szerző jóvoltából. Az északi parthoz közeli Pécselyen élő költő (polgári nevén: dr. Józsa Tivadar), atyai barátjáról, eszményképéről, a XX. század egyik legnagyobb magyar írásművészéről, Illyés Gyuláról beszéli el emlékeit egy tihanyi nyaralóház (ma már irodalmi emlékhely) történetéhez igazítva a mű szerkezetét. A „Fellegvár”-at Illyés apósa építette 1931-ben, az Alsó-kopasz hegyi dűlőben tihanyi kőművesek közreműködésével. Akkoriban még se villany, se víz nem szolgálta itt a Koz- mutza-család kényelmét, s kút híján a Balatonból hordták az ivóvizet. Tehették. Ugyanis a tó vize (még az 50-es években is) iható volt, dacára annak, hogy a parti települések lakói rendszeresen mostak, és lovakat, teheneket fürösztöttek benne. Nem csekély fáradsággal jártak a nyári leutazások is. A vonatról Aszófőn szálltak le, s onnét paraszt szekéren rázatták magukat az állomástól tíz kilométerre lévő nyaralóig. (Később Illyés gyakran a kerékpár csomagtartóján fuvarozta haza hitvesét, Flóra asszony az aszófői állomásról.) Az akkor még „ős-tájú” Tihany igazi kikapcsolódást, pihenést kínált a nyaralóknak, akik olcsón jutottak friss halhoz, s válogathattak a szebbnél szebb zöldségben, gyümölcsben, amit a környékbeli falusiak, illetve azok a somogyi parasztok termeltek, akik nem sajnálták a fáradságot, s átvitték javaikat a túlsó partra. A dokumentumriport-szerű villa- és családtörténet esszévé súlyosodik azokban a fejezetekben, amelyekben Bodosi arra vállalkozik, hogy megmu- tassa-bizonyítsa, miként vált Illyés Gyula vendégnyaralóból igazi balatoni emberré, miként hatott költészetére, gondolkodására Tihany tája, atmoszférája, s az a szellemi közeg, amely különösen az 50-es és 60-as években e helyütt körülvette. Ma már kultúrhistóriai szempontból fontos tény (sokan megírták), hogy a második világháború után szellemi nagyságok gyülekeztek a Balaton- parton, akik részben menedékül, részben alkotóhelyül választották az akkor még nyugo- dalmasabb, magányos meditációra, s meghitt együttlétekre alkalmas vidéket. A 40-es években Badacsonyban húzódott meg Egry József, Tatay Sándor; Kodolányi János Jézusi szegénységben alkotta hatalmas bibliai tárgyú regényeit Akarattyán (a megjelenés legcsekélyebb reménye nélkül); Illyés egyre több időt töltött Tihanyban, akárcsak Borsos Miklós és Wass Elemér; hódmezővásárhelyi tanárkodása után Németh László is a Tihanyi-félsziget egyik sarkában, Sajkó- don rakott magának fészket, Déry Tibor pedig Füreden töltötte a nyarakat. Szabó Lőrincz hol lllyéséknél, hol Lipták Gáborék- nál vendégeskedett, s írta világ- irodalmi súlyú szonettjeit; — és egy nap ebbe a társaságba „csöppent be” egy fiatal körorvos, aki a környék parasztjait gyógyította, s közben verseket írt az „íróasztalfióknak”. „Az Illyéssel való találkozásom sikeres órában történt”. — írja. Könyvespolc „Szerepe lehet ebben a véletlennek. Azért mentem el hozzá a verseimmel, mert bizonyos voltam abban, hogy ő, aki itt lakik a közelemben, Tihanyban, az ország legnagyobb élő költője. El akartam jutni hozzá, és ítéletére bízni, hogy érdemes volt-e újra verseket írni. Hogy ítélete teljesen pártatlan legyen, azt sem mondtam meg, hogy 1949-ben megjelent már egy tanulmányom az általa szerkesztett Válaszban.” Bodosi könyve emlékeztet egy másik, hasonló témájúra, amelyet Lipták Gábor jelentetett meg évekkel ezelőtt. Nyitott kapu címmel. A két kötetben a szereplők is azonosak — ma már valamennyien az öröklétbe költöztek a Balaton mellől —, csak a krónikások egyénisége, aspektusa különböző. Bodosi György műve központjában mestere, példaképe, Illyés Gyula áll. Az ő szemszögéből mindenki és minden más csakis az lllyési életmű szemponból fontos. (Pannónia Könyvek) Sz. A.
