Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-12 / 170. szám
1990. november 12., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 DR. PETŐ IVÁN NYILATKOZOTT A SOMOGYI HÍRLAPNAK SZELÍD SZDSZ, „KÜLÖNUTAS” PÁRTTAGOK ,,Ha én ezt előbb tudom...” Polgármesterképzés Földváron (Folytatás az 1. oldalról) — Úgy látja tehát, hogy nincs szükség arra, hogy a különböző helyeken tartalmában és politikai stílusában is egyöntetűbbé váljon a párt? — Azt érzem, hogy ezek a kérdések sajátosan somogyi, vagy méginkább kaposvári tapasztalatokból kiindulva fogalmazódtak meg. Pedig hát Kaposvár eléggé különös hely. Ismeretes, hogy az SZDSZ egésze, illetve országos ügyvivői testületé nem támogatta a helyi pártpaktumot, amit a kaposvári SZDSZ szervezett. A „sajátos” kaposvári SZDSZ Szóval Kaposváron sajátos problémák vannak. Ami a konkrét kérdést illeti. Valóban az lenne jó, ha az SZDSZ politikai állásfoglalásai mindenütt azonos szellemiséget tükröznének. Ettől az optimális helyzettől távol állunk, én azonban nem látok tragédiát abban, ha vannak eltérések. Aki ismeri az SZDSZ politikai álláspontját, jól megkülönböztetheti azokat a helyi megnyilvánulásokat, melyek nem illeszkednek. Magam is elhatárolódtam már több kaposvári SZDSZ-es megnyilatkozástól, melyek idegenek voltak a párt általános felfogásától. Azt szeretném, ha a nyilvánosság tudná, melyek azok a helyi tévedések, amelyek nem fejezik ki a párt törekvéseit. — Van-e már befolyásolási eszköze azon kívül, hogy elhatárolja magát ezektől a megnyilvánulásoktól? — Természetesen van. Az SZDSZ vezetői vagy politikájának formálóifolyamatosan jelen vannak a helyi szervezetekben. A különféle összejövetelek vagy rendezvények kapcsán sok alkalom van arra, hogy kifejtsük a véleményünket. Rendszeres politikai egyeztetés is folyik. Más kérdés, hogy egy elhangzott nyilatkozatról, vagy más megtörtént dologról csak utólag tudunk véleményt alkotni. Ha pedig a végső eszközhöz, a kizáráshoz még nem akarunk nyúlni, akkor más nincs, mint hogy az SZDSZ egészétől idegen megnyilatkozásokra fölhívjuk a figyelmet, illetve azoktól elhatárolódunk. — A demokratikus centralizmust nyilván nem kívánják újra fölfedezni, mint „egységteremtő ” eszközt. — Azt már mások fölfedezték és mi ezt nem tesszük meg újra. Ez egy demokratikus párt, melyben azonban senki nem csinál abból titkot, hogy a világon minden demokratikus szervezet valamilyen rendszerben működik, ahol a választott tisztségviselőknek bizonyos jogosítványai vannak. A szervezet egészében fölléphetnek, intézkedhetnek. Ennek semmi köze a demokratikus centralizmushoz. Nem kommunistaellenes — A párton belüli irányzatváltás mennyiben tükröz tagsági igényt? Összefügg-e egy olyan felismeréssel, hogy a radikális kommunista- ellenesség már nem jelent hajtóerőt? — Szándékunk szerint korábban sem radikális kommunistaellenesek voltunk. Meglehet, ezt sokan így látták, és az is igaz, hogy vannak olyanok, akik ezt is képviselik az SZDSZ nevében. Valójában mi egy totális rendszer radikális ellenfelei voltunk, mely egy kommunista jellegű párthoz kötődött. Miután ez a rendszer halott és a volt MSZMP utódpártja nem jelent veszélyt a magyar demokráciára, úgy gondolom, ez az álláspontunk nem egy korábbi felülvizsgálata, henem a valóság tudomásulvétele. Tehát téved és rosszul politizál az, aki ma a kommunistákban látja a legfőbb ellenfelet. „Nem kivárásra játszunk” — Több, korábban mély válságon átjutott európai o r- szág példája látszik alátámasztani, hogy a kilábalás útja vagy gazdasági vagy katonai típusú diktatúrán át vezet. Csak ezt követően van esélye egy liberális jellegű kormánynak. Ezt végiggondolva logikus a feltételezés, hogy az SZDSZ egyelőre a kivárás politikáját választja. — A kiindulópont vitatható, hiszen például Spanyolország nem a diktatúra korszakában lábalt ki a válságból... Ami a kérdés lényegét illeti: aki járt egyetemre és tanult vizsgára, az tudja, hogy kettesre nem lehet készülni. Aki ezt teszi, köny- nyen megbukik. Igaz, hármast vagy négyest is szerezhet, ha szerencséje van. Szóval, nem lehet úgy politizálni, hogy bár mi a legnagyobb pártok között akarunk fenni, de nem akarunk hatalomra kerülni. Tehát a legjobb teljesítményre törekszünk és nem a kivárásra játszunk. — Az SZDSZ-en belüli politikai árnyalatokat figyelve úgy látszik, mintha a konzervatív—liberális vonal háttérbe szorult volna. Egyszerűbben szólva, mintha balra tolódás volna tapasztalható. — E benyomásnak néhány személy néhány kijelentésén kívül nincs alapja. Egyelőre a párton belül minden időszerű kérdésben alapjában meg- egyezőek az álláspontok. Jóllehet különböző ideológiai elkötelezettségű és politikai stílusú emberek vannak. Nem tart még ott a magyar politikai rendszer, hogy a hagyományos nyugat- európai erővonalak mentén osztódjon. Tévúton jártehát, ha az SZDSZ-ben ilyenfajta ellentéteket próbál keresni. Természetesen az egyes kérdésekben folynak viták, de az álláspontok így nem kategorizálhatók. — A háttérbe került Tamás Gáspár Miklós, vagy az ön személye mégsem sorolható egy belső erővonalba. — Még a magukat legkonzervatívabbaknak mutatók is szociális érzékenységet mutatnak. Magyarországon a legkonzervatívabb nyugat-európai politikus is kénytelen lenne a társadalmi problémákkal szembenézni, melyek megoldása nem halasztható. Nálunk olyan súlyos társadalmi feszültségek vannak, melyeket nem lehet a hagyományos konzervatív moaon — az államnak a szociálpolitikából való kivonulásával — kezelni. E kérdésekben az SZDSZ nyugaton baloldalinak nevezett megoldási módokat képvisel. Ebben pedig nincs lényeges különbség a párton belül. Számonkérhető tetteket — Az előbb már utalt arra, hogy ha majd valamilyen ok miatt át kell venniük a kormányzásban a stafétabotot, nem rettennek meg a tét játéktól. — Természetesen, ha kell, vállaljuk a kormányzás felelősségét, ugyanakkor nem szeretnénk a közeljövőben egy újabb választást. Ez elviselhetetlen lenne. Mindezzel kapcsolatban sokféle találgatás van mostanában. Én ezek végére hármas pontot tennék. — Egy olvasónk talán az egyik ilyen találgatásnak megfelelően kérdezi: Mit tenne ebben a kritikus helyzetben, ha ön lenne az ország következő miniszterelnöke? — Ahhoz, hogy erre érdemben válaszolhassak, egy kormányprogramot kéne elmondanom és az sem biztos, hogy megnyugtatná a kérdezőt. A mai kormánynak sem az a problémája, hogy nem tud szépeket mondani... Itt cselekvésre lenne szükség. Ha ebbe a helyzetbe kerülnék, egy olyan racionális és végrehajtható programra alapoznék, amely után a tettek számonkérhetők. Programra, amely azt is előre világossá teszi, hogy mely áldozatnak van értelme és melyiknek nincs. — Köszönjük a beszélgetést. Bíró Ferenc Az ötödik napon, a kurzus záródélutánján az egyik résztvevő azt sóhajtotta: ,,Ha én ezt előbb tudom, bizony kétszer is meggondoltam volna, hogy elvállaljam-e ezt a megtisztelő megbízatást!” Tény, hogy nem lesz könnyű dolguk a polgármestereknek. Ezért is szervezték meg továbbképzésüket Balatonföld- váron a megyei tanács továbbképzési központjában, amelyre a somogyiakon kívül Baranyából és Vas megyéből is érkeznek résztvevők. A tanfolyam költségeinek egy részét — utolsó ülésén — a megyei tanács, más részét egy bajor alapítvány bocsátotta a központ rendelkezésére. A bentlakásos, egész napos képzés október 15-én kezdődött, és december 21-ig tart. Ez idő alatt — heti váltásban — e három megye valamennyi polgármestere megfordul itt. — Mi úgy gondoljuk—mondta Kónya Ferenc, a központ igazgatója —, hogy itt megkaphatják tarisznyájukba az első pici pogácsát és egy strapabíró cipőt, amivel elindulhatnak. Nyilván senki sem jött ide azzal, hogy öt nap után profi polgár- mester lesz. Polgármesternek senki sem születik, ám ennek a „mesterségnek” is megvannak a fortélyai, amelyek megtanulhatók. A somogyi polgármestereknek — összesen 227-nek—a múlt hét végén véget ért a továbbképzése. Ez alkalomból kértünk meg a résztvevők közül hármat, mondják el: mi a véleményük az itt hallottakról? Berkes László Balatonföldvár polgármestere. — Mivel korábban is volt már igazgatási gyakorlatom — 23 éve dolgozom ezen a területen —, ezért tudtam, hogy mire számíthatok. Ezt csak megerősítették bennem az előadások. A körülmények jóval nehezebbek, a szabadabb jogállás mégis könnyebbé teszi majd a munkánkat. Abban mindenki egyetért, hogy ma nem engedhetjük meg magunknak a kapkodást, az elsietett döntéseket. Higgadtan és megfontoltan kell végezni a munkánkat. És bizalommal kell lennünk egymás iránt. Molnár József, Böhönye polgármestere 29 évi földhivatali munkát és egy igazgatóhelyettesi állást adott fel azért, hogy mostani posztját betöltse. Mindennap innen indult és ide érkezett vissza Kaposvárról. Úgy érzi, ismeri a böhönyei embereket. — Ez a továbbképzés azért jelent sokat számomra, mert ugyan elvégeztem a tanács- akadémiát, és van némi jártasságom igazgatási ügyekben, ilyen mélységben, ahogy arról itt tájékoztatást kapunk, nem foglalkoztam szervezeti kérdésekkel, szabályzatok készítésével. Bár sok buktatóra is felhívták a figyelmünket, nem ijedtem meg a feladatoktól. Megpróbálok rászolgálni a bizalomra. Dr. Kovács József társadalmi munkában látja ej a polgármesteri teendőket. Ő egyben Ta- szár körzeti orvosa is, és ettől a későbbiekben sem akar megválni. Mint mondta, a rendelőből eddig is tudta, mi foglalkoztatja az embereket. Eddig is végzett társadalmi munkát, ezután majd még többet dolgozik. — Még a jelölés időszakában igyekeztem fölkészülni az esetlegesen rám váró feladatokra. Úgy látom, a gazdag polgár gazdag önkormányzatot jelent. Ezért az a legfontosabb, hogy megtartsuk a községben az embereket. Amit lehet, magunk csinálunk meg — erre már vannak is elképzeléseink —, és igyekszünk a községben tartani a pénzt. Hozzáértő, jó szakembereket kaptam segítségül, akiknek—velem együtt—csak egy dolguk lesz: a falu érdekeit szem előtt tartani. Hogy végül is mennyi időre lesz elég ez a képzeletbeli pogácsa, es kinek mekkora a tarsolya, amit újabb útravalóval tölthet föl? Ez majd hamarosan kiderül. NagyZsóka Harangszentelés a Szent Imre-templomban Hetvennégy év után újra három harang szólítja a híveket ,,Toronyból csengő alkonyati hang, békét hirdető, boldog muzsika, giling-galang szent megáldott harang. ” (Részlet DsidaJenő ,,Harangszentelési imádság" című verséből) Harangot szenteltek vasárnap délelőtt Kaposváron, a veszprémi egyházmegye legfiatalabb plébániájának Szent Imre-templománál. A Német István fasor felé sétálók Kaposváron már napok óta láthatták a két harangot, s azt is, hogy Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő és emberei készülődnek, hogy a harangok fölkerüljenek helyükre a toronyba. A csaknem 5 és fél mázsás nagyharang felirata elárulja azt, amit Pázmány Lajos, a templom plébánosa elmondott: — Az 1912 novemberében elkészült Szent Imre-templomban annak idején három harang hívta a környék híveit, 1916- ban azonban a három közül kettőt — a nagyharangot meg a lélekharangot — elvitték háborús célokra. Beöntötték. Több mint 75 esztendőnek kellett eltelnie, hogy gondolni lehetett a két harang pótlására, azok hazatérésére. Az idős plébános valaha e templom ministránsa volt. Papnövendék, majd pap lett, s évekkel ezelőtt mint templomatya tért vissza. Amikor ez év elején a Szent Imre-templom plébánosa lett, felajánlotta, hogy a lélekharangot ő maga megrendeli és kifizeti a mesternél. S nem kis örömére a hír hallatán a „szentimrés hívek” követték lelkipásztoruk példáját. Gyűlni kezdtek a forintok a nagyharangra. Noha a csaknem egymillió forintos summából még ma is van hiány, a két harang megrendeltetett és elkészült. — Bízom abban, hogy november végéig, amikor ki kell fizetnünk a harangokat, összegyűlik a pénz, hisz nap nap után kopogtatnak a hívek a plébánia ajtaján — mondta Pázmány Lajos, aki dr. Szendi József megyés püspököt és az ünnepi szertartáson megjelent Szabados Péter polgármestert Karvaly Kinga diáklánnyal, valamint Ratkóczy Miklóssal, az egyházközség képviselő- testületének elnökével együtt köszöntötte. — Hármas ünnep lesz nekünk november: ekkor van templomunk felszentelésének és névadójának ünnepe, s most már harangszentelésünknek is — így a képviselő-testületi elnök. A harangszentelési szertartást követően dr. Szendi József megyés püspök tartotta a szentmisét, és szentbeszédet mondott. Ebben többek között Szent Imre kemény tisztaságát hangsúlyozta ki a fiataloknak. Mostantól tehát már három harang hívja a kaposváriakat, a kaposvári fiatalokat abba a templomba, amelynek homlokzatán a latin felirat azt hirdeti: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Az énekekkel, szavalatokkal még ünnepélyesebbé tett isten- tisztelet végén a megyés püspök külön köszöntötte a Szent Imre-plébánia hármas ünnepét, amelyre—mint mondta—nagy örömmel jött. Püspöki áldást osztott, majd a templomból kijövet kisgyermekeket, azok édesanyját külön is megáldva, hosszan elbeszélgetett az ünnepségen nagy számban megjelent hívekkel. Kovács Sándor