Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)

1990-11-10 / 169. szám

1990. november 10., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 BEKE KATA ÁLLAMTITKÁR NYILATKOZOTT A SOMOGYI HÍRLAPNAK # Hivatástudattal nem lehet fizetni 50 milliárd forint kellene o megnyugtató bérrendezésre (Folytatás az 1. oldalról) — Nem szolidárisak egymás­sal a pedagógusok, mert ez olyan szakma, ahol mindenki külön‘viszi vásárra a bőrét. A művész ilyen magányos a nyersanyagával szemközt, mint a pedagógus. Azonkívül olyannyira rosszul fizetett, alá­vetett, rossz feltételek közt dol­gozó a pedagógustársadalom, hogy emiatt sem lehet csodál­kozni az összefogás hiányán. Megértem ezt, de a változtatás hallatlanul fontos. Természete­sen, sokat vártak a rendszervál­tástól. Meg kell azonban mon dani őszintén és tárgyilagosan, hogy sokkal kevesebb történt, pfljnt' .pl történhetett yplna. íjrps államkasszát pröfeolt az Antall-kormány. egy lepusztult gazdaságú országot. Mégis lehetett volna szabadságot, reményt adni a pedagógusok­nak. Ez nem történt meg. Útmu­tatást várnának a kollégák pél­dául arról, hogy mi az iskola­szék, hogyan valósul meg az autonóm iskola a jelenlegi ön- kormányzati rendszerben. Erre már a közeljövőben gondot kí­vánunk fordítani. Nem homogén a pedagógus- társadalom —A tantestületek többszem­pontból is megosztottak. Pél­dául az életkor szerir\t: a kezdők fizetése talán fele annyi sincs, mint a nyugdíj előtt állóké; más a bérstruktúra a fővárosban, más vidéken. Óriási a különb­ség aközött, hogy valaki, mond­juk, egy jól menő kisiparos fele­ségeként tanít, avagy három- gyerekes családapa... — Ez így van. Sőt, például Budapesten nem az iskola szín­vonala szabja meg, hogy milye­nek a pedagógusfizetések, hanem az, hogy az adott kerület mennyit tudott kigazdálkodni, fölhasználták-e a pénzt más célra vagy sem. Ez a szisztéma úgy rossz, ahogy van. Az úgy* neveit békés, lassú átmenet­tel, a régi struktúrák fenntartá­sával ennek az átalakítása ir­galmatlanul lassan megy, külö­nösén be pénz nem (esz rá.. — A bértömeg-gazdálkodás arcá készteti az igazgatókat, hogy inkább kezdőkét vegye­nek föl, alacsony fizetéssel. A frissdiplomások panasza, hogy nincs állásuk. Az igazgatók azt fájlalják, hogy nem kapnak ta­nárt, egyre több a pályaelha­gyó; nyugdíjasokat kell behívni, képesítés nélkülieket is alkal­mazni. Hogy lehet egyszerre munkaerőhiány és munkaerő­többlet is? — Ez évek óta így van. Nem bizonyos azonban, hogy azo­kon a szakokon van munkaerő- hiány, ahol az emberek úgy ér­zik, hogy nem tudnak elhelyez­kedni. Közismert a nyelvtaná­rok helyzete. Ha nyugati nyel­veket tanított és Iskolában taní­tott, akkor egy szent volt és ke­reszteslovag, mert eleve a har­madát kereste annak, amit munkaközösségben, magán­órákon megkereshetett volna, így teljesen érthető, hogy nem tudnak a nyelvtanításról gon­doskodni az iskolában. Vagy itt van ez az igen szomorú de­mográfiai helyzetünk az alsóbb osztályokban. A merev osztály­létszámokat feloldották a közel­múltban, de nagyon sok isko­lában ezt úgy oldották meg, hogy összevontak osztályokat és fölöslegessé vált a pedagó­gus. Modell van, pénz nincs Mi egy olyan oktatási rend­szert képzelünk el, ahol egy­mással versenyben állnak az is­kolák. Nem ennek a modellnek a kidolgozása a probléma, ha­nem az, hogy a jelenlegi átme­net lépéseit rossz gazdasági helyzetben kell megtenni, és egy olyan pedagógustársada­lommal, amelynek fninden oka megvan a rossz közérzetre. —A hivatástudatra meglehe­tős cinizmussal apelláltak a le­tűnt (endszerban. Eszerint a pedagógus pgy különleges lény aJknek, lám, milyen sze­rencséje ygn, hogy ilyen ritka szép pályáját választhat, tehát ne legyen anyagias, minden idejét áldozza a nevelésre, hiszen ez a kötelessége. — Teljesen igaza van, ez nagyon cinikus. Tapasztalatom szerint a pedagógusok többsé­ge épp ezért ki nem állhatja a pedagógusnapot. Elbúcsúzni az osztálytól a vakáció előtt: ez rendjén van. De az émelygő, szentimentális ünneplés a nyo­morfizetések mellé... Ez tény­leg mérhetetlen cinizmus. Te­hát a hivatástudatról beszélni, azzal kifizetni a pedagógusokat többé nem lehet. A méltányos fizetósrendezés 50 milliárd fo­rintot igényelne. Erre nem lesz ennyi pénz ’91 -ben. De ha vala­mivel kevesebb lesz, akkor is meg kell oldani... A „takarításügy” — Érdekes módon, vala­hányszor arról esett szó régeb­ben, hogy hány milliárd kellene e célra, a szakszervezeti veze­tők előszeretettel terelték a szót a műszaki értelmiség hasonló követeléseire... Természete­sen nem elsősorban emiatt te­szem föl önnek egyik olvasónk (Házné Juhász Éva, Kaposvár, Beszédes J. u. 12. sz. alatti la­kos — a szerk.) kérdését: ,,A pedagógusok után akár mi, műszakiak is, ha akarunk, me­hetünk takarítani, ha nem tetszik a helyzetük?" — Nagyon örülök ennek a kérdésnek... 8-9 éves korom­ban a hitoktató néni úgy magya­rázta a rágalom bűnét: az olyan súlyos dolog, hogy nem lehet jóvá tenni, ugyanúgy, mintha a teronyból kiráznának egy pár­nát, aztán elindulnánk a pelyhe- ket összeszedni. Nem tudom, mire volt jó a megrágalmazá- som. A Pedagógus-szakszer- yezet ülésén azt mondtam, amit máskor is: hogy igenis fogjunk össze, fejezzék ki érdeküket ákkpt is. ha ez a minisztérjúm- nak kellemetlen. A takarítást ősrégi példázat­ként szoktam csak emlegetni. Amikor még azt kérdezték pe­dagógus kollégáim, hogy mitől vagyok ilyen bátor, vissza­kérdeztem: Mitől ne lennék? Hiszen ennyi pénzt takarítással is meg lehet keresni. Bibó Ist­ván azt mondta: az lehet de­mokrata, aki nem fél. Gondoljuk tovább: az szabad ember, aki nem fél. Hát majd pont ón fogom elküldeni a kollégáimat, aki 15 éve harcolok az oktatásügyért és a pedagógusok helyzetének megjavításáért? Az a szomorú, hogy egész eddigi tevékenysé­gem híre nem járta be olyan gyorsan az országot, mint ez az egy mondat. Sajnos, a rosszat azonnal el lehet hinni. Azt, hogy valaki, mert államtitkár egy hete és két napja, bizonyára elfelejti egész életét, arcul veri mindazt, amit csinált, mert hát mi itt gür­cölünk az iskolában, ő pedig ál­lamtitkár lett. Pedig, ahogy Szerb Antal mondta: a köteles­ség nem rózsaágy... Fodor Tamás Egy pillantás a Paradicsomra Gyűjteményes tárlatra készül Ungvári Károly festőművész Életművének összefoglalójá­ra készül a kaposvári festő­művész, Ungvári Károly. Gyűj­teményes kiállításon mutatja mintegy negyven év termését a Somogy Megyei Múzeumban. Ott találkoztunk vele. Csak­nem kilenc négyzetméternyi pannóján dolgozott az idős mester. Művészetfilozófiájának foglalata a készülő mű. — Mindig örömmel festettem. Ennek a pannónak — talán ideiglenesen—ezt a címet gon­doltam ki: Egy pillantás a Para­dicsomra. Négy-öt éve dolgo­zom rajta. A.hatalmas kép előtt hosszan elidőzhet a néző. Ungvári Ká­roly ismerős motívumait fedez­heti föl a jelenetek sorozatában. A természettudományos ösz- szefüggések iránt is fogékony festő szinte elkápráztatóan fog­lalja egységbe a kép mezőjé­ben kedvelt színes madarait, ráismerhetünk az európai épí­tészet jeles alkotásaira, az Eif- fel-toronyra, a Pantheonra, az orosz templomok hagymaku­poláira, a magyar Országházra. — Középen a tudás fája he­lyezkedik el — kalauzol a képi világban Ungvári Károly. — Az életfa szimbólumával egyen­rangúnak tekintem a tudás fá­ját. — A kép alján szinte jelzés­szerűen a földet ábrázolja. A fél­tés hangja szólal meg. — Nos, igen. Ezt fenyegetni?! A jó és a rossz küzdelmét igye­keztem megjeleníteni a képen. Van mit féltenünk: az emberisé­get, és magát a természetet. A kép bal alsó sarkában a fegyve­reknek egy sötét gödröt szán­tam, ide hullanak be azok a gyil­kos eszközök, amelyek pusztí­tani képesek. — A föld felett egy színes vi­rágokból font koszorú. Mit kí­vánt vele szimbolizálni? — Nem a föld temetését, ne adja az Isten, hogy így legyen, hanem az életét. Ungvári Károly 1950 óta raj­zol, fest. Decemberi gyűjtemé­nyes kiállításán láthatjuk majd azokat a munkáit is, amelyeket a Balázs János Képzőművé­szeti Körben készített. Ezeket is bemutatja. Mintegy száz— százhúsz festménye elrende­zését Géger Melinda vállalta. H. B. Arany piramis. A Fővárosi Nagycirkusz műsorának egyik akrobata- slkerszáma A BERZSENYI DÁNIEL IRODALMI a#ÉS MŰVÉSZETI TÁRSASÁG KezdßmenyezQ, támogató — Szélesedő horizonton Tartós építőköve a rriagyar szellemi életnek a hagyomá­nyait öt éve ismét vállaló Ber­zsenyi Dániel irodaink és Mű­vészeti Társaság. A társaság elnöksége évente két alkalom­mal ülésezik. Október végén — s nemcsak az elmúlt félév mun­káját értékelve — megállapít­hatta, hogy már nemcsak a hazai, hanem a határainkon túl élő magyarság irodalmi és mű­vészeti életének fontos műhe­lye lett a niklai remete szellemi örökségét ápoló, összeforrott közösség. Tagjai és pártolói je­lentősen hozzájárultak az iro­dalmi és művészeti értékek széles körű közvetítéséhez. A nemzeti művelődés ügye A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a ma­gyar szellemi élet palettáján olyan színt hozott, amit nem nélkülözhet a múltat vállaló, a jelent és jövőt formáló társada­lom. Ékes bizonyítéka ennek többek között az is, hogy az új tagok száma nőtt, a társaság egyre vonzóbb a fiatalok köré­ben. A társaság életképességé­nek a gazdasági háttere is, úgy tűnik, biztosítva van. A rendez­vények költségéhez hozzájárult az lllyés-alapítványon kívül töb­bek között a Magyar Kereske­delmi és Hitelbank, a Kaposvári Városi Tanács, a megyei ta­nács mellé fölsorakozott támo­gatásával a Művelődési Minisz­tériumon kívül a Miniszterta­nács, a Magyar Természetvé­delmi Szövetség, a Berzsenyi­kultusz ápolása részeseként Vas megye. A költségvetési kimutatás — azon túl, hogy a biztos anyagi alap megteremtését hivatott bemutatni — arról is szól, hogy a kultúra a társadalmi haladást nagymértékben képes szolgál­ni. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság öt évvel ezelőtti újjászületése is fáklya­ként loboghat előttünk a nem­zeti művelődés ügyének előte­rébe helyezésében. Az idei ta­vaszon Keszthelyen megren­dezett történelmi jelentőségű tanácskozás a Kárpát-meden­ce magyar kisebbségeit hívta, szólította olyan párbeszédre, amelynek közös gyökere az egyetemes magyar kultúrának a talajában van. Mint testet az erek... Jó látni, hogy dús lombot ne­velt a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság mintegy háromszáz fős tagsága. A ha­talmas lombkoronában észre kell vennünk azokat a zöldellő levelecskéket is, amelyek alkot­ják. Örökzöld szintien BöröRáz­nak. magyar — és nemcsak a magyar — szellemi élet attól egységes, ha helyet biztosít a helyi értékeknek is. Ezt ismerte föl helyesen a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társa­ság, amikor kezdeményezője és támogatója az ilyen rendez­vényeknek. Celldömölkön, hogy ne csak Somogyot vegyük példának, a Kemenesaljái Alko­tók Körével a társaság helyi csoportja baráti asztaltársasá­got alakított. A havi találkozá­sok hozzájárulnak a város pezsdülő irodalmi és művészeti életéhez. Rendezvények sorát idézhetném a társaság múlt fél­évi programjából. Közülük most csak egyet emelek ki: Patcán és Mesztegnyőn ifjúsági honisme­reti és természetvédelmi tábor­ban gyűjthetnek élményt általá­nos iskolások Is főiskolások, s megjelentek—épp a keszthelyi tanácskozás eredményekép­pen — a határainkon túl élő magyar gyerekek is, aki először találkozhattak az anyaország­ban, ismerhették meg közvetle­nül a „tiszta forrást.” A társaság, noha tagságának nagy része a fővárosban él, nem Budapest-központú. Nem is Kaposvár vagy Celldömölk városa, hanem mint testünket az erek, behálózzák az orszá­got a csoportok. Budapest sze­repe mindenképpen említésre méltó, hiszen számos rendez­vénynek adott otthont a Berzse­nyi Dániel Irodalmi és Művésze­ti Társaság szervezésében. Helikoni előkészületek Októberben az elnökségi ülés foglalkozott az év hátrale­vő heteinek feladataival is. De­cemberben adják át az idei Berzsenyi-díjat, előkészület alatt áll a keszthelyi helikoni tanácskozás anyaga, a jövő év elején mutatják be Budapesten a Rátkai Klubban Botlik József és Dupka György közös mun­káját, amely a kárpátalji magyar kisebbség történetét 1919-től 1989-ig tárja föl. Folynak az elő­készületei a jövő évi keszthelyi helikoni tanácskozásnak, amelynek a témája ezúttal a kárpatalji magyar sajtóról ad át­tekintést. Az élő magyar idoda- lom ihletésében született kép­zőművészeti alkotásokból ván­dorkiállítást'szerveznek. A tár­saságnak a magyar szellemi életben betöltött kiemelkedő szerepére utal az is, hogy a Magyarok Világszövetségével közösen készül megrendezni a magyar írók találkozóját. A társaság szellemi lángja széles horizontotvilágít be. Útja világosan követhető mindenki számára. Horányi Barna

Next

/
Thumbnails
Contents