Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-10 / 143. szám
1990. október 10., szerda 1 SOMOGYI HÍRLAP 5 A képzelet üveggyöngyei ÉKSZERKÉSZÍTŐ — ÁLLÁS NÉLKÜL Pedagógus (állás) -hiány Bértömeglibikóka Ékszerkészítés az iskolában; segédanyag, kézműves- jellegű, szabadidős tevékenység kezdeményezéséhez — olvasom a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet közelmúltban megjelentetett kiadványának címét. A karcsú kötetben Rostás Angéla ötleteivel találkozhat az a pedagógus, aki nyakéket, fülbevalót vagy medált szeretne készíttetni tanítványaival egy-egy technikaórán vagy napközis foglalkozáson. A szerző Komlón született, s a kaposvári tanítóképzőben szerzett diplomát 1989-ben. Az utolsó tanévet egyéni tanrend szerint végezte, mivel közben a kisegítő iskolában tanított. — A népi díszítőművészet korábban is érdekelt — mondja —, s a fazekasságba, a tűzzománc- és bábkészítésbe bele is kaptam. Legutóbb az ékszerek világa babonázott meg, és mindenhol azt kutattam, hol lelhetők fel olcsó hulladékanyagok, amelyek feldolgozva mutatós nyakláncokká, kitűzőkké, gyurmagyöngyökké válhatnak. Rengeteg ötletem volt, ezt vetettem papírra. Számos praktikus tanács szól a pedagógusokhoz, s a nyersanyagok beszerzési helyeit is feltüntette Rostás Angéla, aki iskolában működtetett egy ékszer- és bábkészítő szakkört. Még a fiúk is lelkesen fűzték a feldarabolt szigetelőborításból készült műanyag gyöngyöket... — Rengeteg német könyvet tanulmányoztam, s azok láttán jöttek az újabb és újabb motívumok — jegyzi meg a fiatal tanítónő, aki a technikai alapokat a hosszúhetényi Nádorné Ilovai Zsuzsától leste el. — Püs- pökszentlászlón rendezett kiállítása magával ragadott, ekkor kerestem fel, s arra kértem az egyszerűbb műveleteket tanítsa meg nekem. Zsuzsától azt is megtudtam, honnan szerzi be a karkötők, fülbevalók, brossok alapanyagait. Mindent elárult, a rézhorgolást azonban szakmai titokként őrizte. Erre a fortélyra pár hónap múlva, magam jöttem rá... Amikor arról faggattam Angélát, most hányadik osztályban tanít, zavartan adta tudtomra: június óta állásnélküli. Még egy tanévet tanított az oklevél megszerzése után, ám egy negyed évvel ezelőtt felbontották a szerződését. — Jelenleg munkanélküli segélyből élek, sok helyen megfordultam már — magyarázza keserűen. — Elsősorban tanítani szeretnék, ám az iskolák nem fogadtak; volt olyan hely, ahol nyíltan megmondták: protekciós jön a tantestületbe. Hogy mit csinál, míg rendszeres kenyérkeresethez nem jut? Tovább talpal, keresi a lehetőségeket, s közben azon meditál, miként foghatna hozzá következő könyvéhez, amelyben az ékszertörténeti korszakokat tekintené át. Kaposváron egy albérletben múlatja az időt; ötvöskalapáccsal lapítja a huzalokat majd hajlítja a „csigákat”. Alapmotívumai a hellenisztikus korra nyúlnak vissza. Törékeny ujjai nyomán csodák születnek. Rézből, bőrből, üveggyöngyökből és féldrágakövekből... Lőrincz Sándor A frissen végzett pedagógusok egyre nehezebben tudnak majd elhelyezkedni, miközben vannak olyan iskolák, ahol nyugdíjas pedagógusokat alkalmaznak: így gazdálkodjék ki a több bért. Vagy úgy, hogy nem vesznek föl a megüresedett helyre senkit. Az osztályok létszáma néhol annyira magas, hogy célszerű lenne két részre bontani: így a foglalkoztatási feszültségek enyhülnének és a diákokkal is eredményesebben lehetrne dolgozni. Miként vélekedik erről a kaposvári Berzsenyi Dániel Általános Iskola igazgatója, Sziklai Béla? —A kereslet és kínálat dolgában romlott a helyzet. Nincs figyelemmel a minisztérium az iskolák kapacitására. A tanító- képzésben túlkínálat mutatkozik, a létszámot vissza kellene fogni. A demográfiai mélypont, amelynek előjelei már most is tapasztalhatók, a 90-es évek közepén fogja elérni az általános iskolákat. A tanulócsoportok száma csökkenni fog, még kevesebb pedagógusra lesz szükség. Nálunk is tanerő- tpbblet van az alsó tagozatban. Úgy vezetjük le a feszültséget, hogy a gyesre, illetve gyedre menők helyére fiatalokat alkalmazunk. Ebben a tanévben eddig három pályakezdőt vettünk fel, egy friss diplomás pedig október közepén kezdi a tanítást. Egy nyugdíjas a napköziben dolgozik. Tudjuk, hogy előnyben kell részesíteni a fiatalokat, de sokszor jelentkeznek év közben olyan gondok, amikor szó szerint „le kell akasztani valakit a szögről”. — Hogyan lehetne enyhíteni a pályakezdők elhelyezkedési nehézségein? — A bértömegünk meghatározott. Akkor tudnánk az engedélyezett állományon felül pedagógust alkalmazni, ha kigazdálkodnánk. Néhány évvel ezelőtt a státuszhoz bért is adtak. Ez már nem így van. Ezért próbálunk plusz szakmai feladatokat keresni. Ilyenek: idegen- nyelv-oktatás, számítástechnika, sportági sportcsoportok működtetése. — Mi a véleménye á nagy létszámú tanulócsoportok megbontásáról? — Ha megbontanék egy osztályt, két tanteremre lenne szükség. Ennek nincsenek meg a föltételei. Az anyagiakat sem tudnánk biztosítani. A bontás egyébként egy homogén képességű osztálynál szerintem fölösleges lenne. — Hogyan alakul az iskolában az önkormányzat? — Semmiképpen nem „moz- galami” alapon. Szemléletváltozásra van szükség: az iskolák válláról le kell venni azokat a' terheket, melyekért nem az iskola felelős. A család lássa el a szerepét! Ha a gyereknek fáj a foga vagy beteg, ne a pedagógusnak kelljen észrevennie azt az iskolában. Az iskola tanítson. Ne tüdőszűrésre vigye a tanulókat. Minden egyéb disz- funkció. Nem kellenek az őrsi meg rajfoglalkozások. Szervezett, tartalmas elfoglaltságot kell keresni. Az iskola 459 tanulójából 400 tartalmasán tölti el nálunk a szabadidejét. Az igazgatóválasztásról Sziklai Béla elmondta, nem ért azzal egyet, hogy év közben történjék, hiszen ha esetleg nem választják meg az illetőt újra, év közben már nehezen tudna elhelyezkedni máshol. — Mindenképpen kíváncsi vagyok arra, hogy megfelelőnek tartanak-e — mondta. Ez egyfajta megmérettetés lesz számomra. Nem tudnék azzal azonosulni, ha külső hatásra történnék és a pártok lépnének közbe. Egy véleményt tudok elfogadni; a tantestületét. Nálunk is több személy lenne alkalmas erre a posztra, akár már holnap szívesen átadnám a stafétabotot. Az igazgatók helyzete elég bizonytalan. Többen tartanak attól, hogy „múltjuk" miatt, külső befolyás hatására nem maradhatnak. Pedig közülük sokan maradandó dolgokat tettek le az asztalra — hangoztatta Sziklai Béla. Tóth Kriszta Itt a TIM A közelmúltban jelent meg a társadalom, az információ és a művelődés kezdőbetűjét címűi választó lap, a TIM mutatványszáma, amelynek láttán az olvasó azt gondolhatná, hogy az Osvát Ernő-alapítvány támogatásával kiadott újság egy a sok közül; olyan, amihez hasonló szinte naponta kerül az utcai standokra. A TIM esetében azonban másról van szó! A Népművelés című folyóirat megszűnte után több hónapon át nem volt szakmai lapja a népművelőknek, pedig — ha valakiknek — hát nekik igazán nagy szükségük van egy rendszeresen megjelenő kiadványra. Legfőképpen azért, mert a művelődésre, a kultúrára napjainkban egyre kevesebb jut, s e sajátos kelepcében vergődő szakemberek semmilyen biztató jelről nem hallhatnak. Optimizmusuk „vissza- hozására” lehet vigasz a TIM, amely a szerkesztők szándéka szerint havonta jelenik majd meg, mintegy 14 ezer példányban. Hogyan felejtsük el a fejünkre nőtt államot?— teszi fel a kérdést az első oldalon Győrffi Árpád, Szétverni nem kell című írásában. S ezen kívül több tucat cikk mintegy 20 oldalon foglalkozik a művelődés különböző területeivel. Tudósítást olvashatunk a Tóti napokról, a tiszakécskei újságcsináló táborról, beszámoló szól a franciaországi népművelőkről, és a székesfehérvári Comenius Társaságot is megismerhetjük. Földiák András felelős szerkesztő Juhász Pál országgyűlési képviselővel készített beszélgetést az önkormányzatokról. Azt is megtudjuk, miként működik a hátrányos helyzetűek felkarolására létesített Emberbarát Alapítvány. Több könyvrecenzió, tanulmányrészlet, felhívás és nyilatkozat teszi még színesebbé a lapot. A próbaszám piacra került, és sikerre számíthat. Várjuk az első számot! (Lőrincz) 3+2 = Nyelvmesteri képzés ANGOL TANSZÉK SZOMBATHELYEN A tenger állatvilágából (Fotó: MTI-Press — Németh Ernő felvétele) Szeptembertől angol tanszék kezdte meg működését Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. Méghozzá nem is akármilyen! Már az sem mindennapos, hogy a főiskola meglévő anyagi keretei, és a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium támogatása mellett a most születő tanszék jelentős adományokra számíthat brit és amerikai kulturális misz- szióktól és könyvkiadóktól — elsősorban tankönybek formájában. Angol szót pedig szinte kizárólag anyanyelvi beszélőktől hallhat itt a diák. Hiszen a három kinevezett magyar oktató mellett túlnyomó részben Ángliából és az USA-ból érkező, ösztöndíjjal, tanulmányúton, csereakciókkal Magyarországon tartózkodó vendégtanárok tarjják az órákat. Uj képzési formát vezetnek be 1991 őszétől. Mivel a magyarországi tanárképzés eddig inkább nyelvészeket és irodalmárokat képzett, semmint valódi nyelvtanárokat, a szombathelyiek a tényleges nyelvmesteri képzést szorgalmazzák. Ennek értelmében bevezetik a nyugat-európai típusú 3+2 rendszert, melynek lényege, hogy hároméves tanári képzés után a hallgató választhat, hogy így megszerzett pedagógusdiplomájával elmegy-e tanítani, vagy még két évig elmélyültebb tanulmányokat folytat, és egyetemi oklevélhez jut. A képzés egyszakos. A jövő ősztől francia és olasz tanszék is létesül Szombathelyen, így távlati tervük, hogy egy közös, angli- cisztikai-romanisztikai intézetet hoznak létre a főiskolán. A következő tanév elképzelései között hongkongi diákok fogadása és négynyelvű szakmai folyóirat indítása is szerepel. Az új tanszéken, melynek vezetője dr. Kecskés István főiskolai tanár, a nyelvtudományok kandidátusa, az ^ idén szeptemberben az átjelentkezet- * tekkel együtt huszonhét diák kezdte meg tanulmányait. Jövő ősztől pedig már száz felvételizőt várnak, s azt ígérik, hogy négy év múlva már ötven jól felkészített angoltanárt bocsátanak ki Vas megye iskoláiba. T. K. A csodálatos természet Évek óta beszélik, elköltözik Nemzeti Múzeum-beli „albérletéből” a Természettudományi Múzeum. Csak azt nem tudni, mikor, és hova. Most mindenesetre még a Nemzeti Múzeum épületében rendezték meg azt az időszaki kiállítást, amelynek A csodálatos természet — a természet csodái címet adták, s amelyet a múzeum költözéséig, de az év végéig mindenképpen nyitva tartanak. A tárlat rendezői a címhez illően a természet sokoldalúságát, szépségeit, csodáit tárják a látogatók elé. A múzeum valamennyi tára—az embertani tár kivételével, amelynek anyagát nem célszerű hosszú időre kiállítani — képviselve van a tárlaton, ritkaságokkal, unikális tárgyakkal, amelyeket még egyáltalán nem, vagy csak nagyon rövid ideig mutattak be korábban. Itt vannak az új szerzemények, a közelmúltban vásárlással, adományozással közgyűjteménybe került tárgyak. Négy termet töltenek meg a Kárpátmedencéből származó változatos szépségű növények és állatok, ásványok és kőzetek. Két világhírű természetábrázoló művész — Csapody Vera grafikus, botanikus-növényfestő és Szilágyi Margit szobrászművész — alkotásai nyitják meg a kiállítást. Majd a tudománytörténeti rész következik, felsorakoztatva a Természettudományi Múzeum történetét, dokumentumait. Hét vitrinben a múzeum ritka, régi könyvei kézzel írott, rajzolt kötetek, természettudományos dokumentumok, Herman Ottó, Eötvös Loránd kéziratai. Rovarok, lepkék, kagylók, kisemlő- sök képviselik az állatvilágot. S az ásványtárból származó kiállítási anyag egész termet tölt meg. Kőzetek, kristályok, amelyek kivétel nélkül először szerepelnek nyilvános bemutatón. A csillogó kristályok, mély tüzű ásványok, finom rajzolatú lepkeszárnyak, fantasztikusan mintázott kagylók láttán nehéz eldönteni, melyik a szebb, csodálatosabb. Mert ezek a természeti tárgyak nem csak természettudományos dokumentumok, de változatosság ukkal, szépség ükkel, ismert vagy szokatlan formájukkal igazi esztétikai élményt is nyújtanak a látogatóknak.
