Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-29 / 158. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. október 29., hétfő Díj nélkül sohasem úszták meg 10 éves a Somogy amatőrfilm-stúdió Éppen egy évtizeddel ezelőtt alakult meg Kaposváron a megyénk nevét viselő amatőrfilmstúdió. A Somogy Megyei Művelődési Központ akköri igazgatója, Király Zoltán tekintette szívügyének a klub létrehozását, amely azóta túllépte a megye- és országhatárokat. Tagjai az évek folyamán kicserélődtek, ám a közös szál, a látás művészete mindig együttmunkálkodásra hívta őket. Általában hetenként találkoztak, de ha egy- egy kis játékfilm, dokumentum- vagy néprajzi film megkívánta, akkor a hét végek és az éjszakák is alkotással teltek. A napokat, az órákat sohasem számlálták. A mostani ünnep mértéktartó, a leginkább a számvetésé. A folyamatos működést most is az SMK biztosítja, és Szabados Péter személye — csakúgy, mint a korábbi igazgatóé — garancia a jövőre. Mint ahogy Bernáth Gyuláé is, aki a kezdetektől fogva irányítja a közösséget. — A filmezés szerelmeseinek a lehető legteljesebb szabadságot biztosítottam mindenkor. Se az alkotás témájába, se műfajába nem szóltam bele; csupán tanácsokkal segítettem egy-egy mű létrejöttében — jegyzi meg Bernáth Gyula. Az úgynevezett „hobbis” emberek sikerélményhez szeretnének jutni a filmezés révén. Mindany- nyiunknak szüksége van erre, s a családtól vagy a munkahelytől nem, illetve csak ritkán hagyjuk meg. Talán ezért is érzik jól magukat az idejárok. Évi költségvetésük mindössze 50 ezer forint. Igaz, ez az ország többi klubjához képest elég magas. E pénzből —jól beosztva—mindig futotta a legalapvetőbb dolgokra. Minden kezdő kapott egy próbatekercset, s ha a „nagy mű" elkészült, megbeszélték az esetleges hibákat, a továbblépés módjait, a látáskultúra fejlesztését. Egymás segítése, a jó szándékú kritika nyomán születtek a díjazott alkotások. Mert ugye egy-egy amatőr műhely működése általában az elismerésekről ítéltetik meg. — Tematikus, humoros alkotásainkkal rendszeresen vettünk részt a regionális szemléken, az országos amatőrfilm-fesztiválokon. A környező országokban is megfordultak a tekercsek, s ahol indultunk, díj nélkül szinte sohasem „úsztuk meg”. Balassa Tamás kis játékfilmje 1988-ban országos első helyezést kapott. Őszi Zoltán pedig animációs filmjeivel szerzett babért itthon és külföldön. Két éve kiváló együttes címmel jutalmazták a Somogy amatőrfilm- és videostúdió munkáját. Van néhány „rutinos róka”, aki szinte önállóan dolgozik. Klencsár Gábor, Kele János és Káplán Géza neve nem ismeretlen. Ők mostanában videokamerával rögzítik szürrealisztikus hangvételű filmjeiket. Jól csinálják, s erre a zsűri is „vevő”. — Terveik? — Szentiványi Árpád leginkább néprajzi filmekkel jeleskedett. Ezeket kiegészítve szívesen összeállítanánk egy videokazetta-tárt a somogyi anyagokból. Novemberben pedig a Dombóváron megrendezendő dél-dunántúli amatőrfilmszemlén mutatjuk be a legújabb termést. Lőrincz Sándor A Nemzeti Múzeum uj kincsei Legnagyobb hazai közgyűjteményeink a múlt században magángyűjtők hagyatékaiból, gyakran ajándékként köztulajdonba juttatott gyűjteményekből alakultak ki. Hazafias érzésű főurak, egyházi személyiségek, jómódú polgárok magán- gyűjteményei teremtették meg számos, ma már felbecsülhetetlen értéket képviselő múzeumunkat. A Széchényi Ferenc által 1802-be a Nemzeti Múzeum létesítésére felajánlott könyv-, címer- és éremgyűjteményből állt az első hazai múzeum. Szerencsére ajándékokkal, adományozásokkal ma is gazdagodnak múzeumaink. S természetesen vásárlással is jelentős értékek kerülnek köz- gyűjteményekbe. A Nemzeti Múzeum kollekcióját pedig ásatások leletanyagai is bővítik. Az utóbbi öt esztendőben a Magyar Nemzeti Múzeumba került műtárgyakból rendeztek az év végéig látogatható kiállítást Új szerzemények címmel. * Sokrétű és gazdag az anyag. A múzeum gyűjtőkörének megfelelően nemzeti történelmünkkel, életmódunkkal összefüggő tárgyak sokasága látható. Kronológiai sorrendben az éppen egy évtizede a Dunakanyarban folyó ásatások leletei az elsők. Azok közül is a 20 ezer esztendősnek ítélt pattintott kőszerszámok idézik a legrégibb múltat. Ezek mellett az Árpád-kori eszközlelet tárgyai — szerszámok, agyagedények — már egészen újnak tűnnek. Művészi értéke emeli ki azt a drágakövekkel kivert férfiövet, amely valaha az Esterházy- kincstár darabja volt. A török világot egy díszes korántartó idézi. 1791 és 1803 között készítette Pozsonyban Casparus Kundter ötvösmester azt a különös gonddal vésett kanálkészletet, amelynek minden egyes XI. Ince pápa karosszéke darabjához egy gyermeke születése kapcsolódik. Az újszülött fiúkért ajándékozta ugyanis feleségének egyenként a kanalakat. A hagyomány szerint XI. Ince pápa ajándéka egy pompás reneszánsz karosszék. (Képünkön.) Egy csillogó ékszerkészletről pedig azt lehet megtudni, hogy Mária Lujza, Napóleon második felesége ajándékozta meg vele gróf Hunyady Franciskát. És itt van annak a díszmagyarnak a pruszlikja, amelyet Jókainé, Laborfalvi Róza viselt szívesen. A gyáripar századvégi fejlettségéről a két rivális kerámiagyár — a Fischer Emilé és a Zsolnayaké — egy-egy művészi munkája vall. A korai céhes ipart pedig a kolozsvári csizmadiák 1635-ből származó céhkannája idézi. Érmek, pénzek — II. Ferdi- nánd körmöci aranyveretes dénárjai, kitüntetések (Csók Istváné) — gyarapítják a sort. Az írott dokumentumok közül egy 1598-as címeres levelet, egy Kossuth-levelet állítottak ki. S hogy a legközelebbi múltba térjünk, láthatunk egy rendezői karszalagot Nagy Imre temetéséről. ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ — Gyerekek, mindenki letörli a vigyort az arcáról I Ma rendhagyó történelemóránk lesz, dolgozat- írás helyett. Bemutatom nektek városunk egyetlen veteránját, Huszár Józsi bácsit, aki csaknem egyidős századunkkal. Aki odafigyel, szinte mindent megtud tőle, a XX. század magyar történelméből. A tanulók szájtátva nézték az őszülő halántékú, egyenes tartásé és becsületes tekintetű öregembert, aki nem nézett ki többnek 60 évesnél. A tényt, hogy ő bizony 1900-ban született, saját maga jelentette be az anyakönyvi hivatalban, miután letelepedett a lankás somogyi kisvárosban. Mint elmondta, szülővárosa összes hivatalos okirata megsemmisült a második világháborúban, mert a települést a párizsi békeszerződések elcsatolták az anyaországtól, így aztán, aki nem hiszi, járjon utána. Az, hogy ellenálló volt, hamarosan elterjedt, miután a postás levelet hozott Huszár elvtársnak a magyar partizánszövetségtől. A kíváncsi kézbesítő persze nem merte felbontani a küldeményt, melyben elutasítják a felvételi kérelmet: — Sok olyan tagunk van, akiről semmit sem tudunk, de maga megírta ellenállási érdemeit. A bizottság úgy ítélte meg, hogy egy német ló farba rúgása kimeríti ugyan az ellenállás fogalmát, ám az időpont már kicsit hibás. Talán önnek is tudomására jutott, hogy a második világháború 1945-ben befejeződött, akciójára pedig a müncheni olimpián került sor. Mint közli, itt lóápolóként dolgozott, s heves felindulásában követte el hőstettét. (Kissé ittas állapotában elvétette a boxot, s mivel a házigazdák nemes paripái nem szokták a kecskeméti kisüsti illatát, az egyik jól... hm, hm, rúgta önt, amikor kefélni akarta.) Várjuk következő, színes és meggyőző sztoriját, mellyel biztosíthatja helyét nemes társaságunkban. Kérjük, írjon mielőbb, mert Magyar Münchau- senek címmel szeretnénk szövetségünk tagjainak élettörténetét hamarosan megjelentetni. Huszár Józsi bácsit ez a levél nem rendítette meg. Ettől ő még veterán lehetett. Hamarosan minden november 7-ei, április 4-ei ünnepségen a díszpáholyban volt a helye, a levezető elnök balján. (Egyszer próbálták jobb oldalra ültetni, de a sok kitüntetés — maga készítette őket sok egyszínű csillag és drapéria felhasználásával — úgy lehúzta bal vállát, hogy szinte hátat fordított az elnöknek.) Kérdezték is tőle az álló, ülő és fekvő fogadáson: — Józsi bá, kedves Huszár elvtárs, nem becsüljük magát eléggé? — s a biztonság kedvéért 4000-rel megemelték a nyugdíját. Hősünk most itt állt a 8/b tanulói előtt, s nagy lendülettel mesélt élményeiről: — '56, fiaim! Az volt ám a dicsőséges időszaka Trianontól fosztott hazánknak! Ott voltam én is természetesen, mint minden igaz magyar hazafi. Ott voltam a Parlament előtt azokban a nehéz pillanatokban, hogy életem áldozzam a szabadságért. Felugrottam a tankra — s 90 évét meghazudtolva felpattant a tanári asztalra —, s lőttem, amíg csak töltény volt a géppisztolyomban. — Kire? Józsi bácsi, kire? — kérdezték kórusban a gyerekek. — Hát a németekre! Ijedtben csak úgy ugráltak bele a jéghideg Isonzóba. — De Józsi bácsi! '56-ban nem voltak németek a Parlament előtt! — Nem, persze hogy nem, az egy másik csata volt. Az Kujbi- sev alatt volt, amikor a drága német bajtársainkkal támadtunk a hős szovjet népre. — Maga a bajtársaira lőtt, Józsi bácsi? — Fiaim, a hadiszerencse — meg én is — forgandó. Lehet, hogy '44 telén Újpesten lőttem a németekre, a nógrádi partizánokkal együtt. Tudjátok, nekem nagyon sok szép harci élményem volt és csodálatos parancsnokaim. Amikor például — ez 1922-ben történt — mint régi kommunista, beléptem a Vörös Hadseregbe, a páncélosoknál szolgáltam. Itt Hadik András volt a zászlóaljkomisz- szárom; még a lova nevére is emlékszem: Rárónak hívták. Az idős veterán állt az asztalon, mesélt — mesélt. Időnként — az aknatűz illusztrálására — néhány krétadarabot vágott a fiúk közé, akik lebuktak a padok alá s ott röhögtek: — Aztán a Himalájáról lőtte az Alföldön garázdálkodó törököket! — Ez volt a búvárkund seg ítő- társa, mikor helikopterről bombázták a tatárokat Augsburg- nál. A kövér Lócsai kiesett a padok közé—visongását elnyomta Józsi bácsi géppuskaropogása és a gyerekek üvöltése: — Ott gurul Bornemissza Gergely tűzkerekej Pusztuljon a pogány! Előre! Életünket és vérünket! Gulyáskommunizmust! Demokráciát! Többpártrendszert! A tanár úr balhétól tartott. Megpróbálta Józsi bácsit lesegíteni az asztalról, de az öreg már lángolt, lobogott: — Én mentettem ki Kun Bélát az orosz fogságból — tíz golyó van azóta is mellemben —, s ahogy nagy lendülettel ki akarta tárni piros-fehér-zöld színű zakóját, megbillent... A tanár úr felsegítette, s míg a hős veterán a szemüvegét tö- rölgette, cinikusan odakacsintott a gyerekeknek: — Látjátok, ilyen egyszerű a XX. századi magyar történelem. Süli Ferenc Belfeldi siker — (külföldön) A Bányász Női Kar Hollandiában Egy évvel ezelőtt levelet kapott Hollandiából a siófoki Bányász Női Kar. Ebben meghívást kaptunk a 25 éves fennállását ünneplő Belfeldi Női Kar ünnepi hangversenyére. Eddig természetesen nemigen hallottunk erről a községről. Egy Siófokról elszármazott és Hollandiában, a Belfeldhez közeli Neuloban élő fiatalasz- szony, Egri Tünde kezdeményezte meghívásunkat. Október 9-én vágtunk neki a hosszú és fáradságos utazásnak. Másfél napos buszozás után elcsigázottan érkeztünk meg, de felcsillant a szemünk, amikor a vendéglátók mosolygó csapatát láttuk meg a falu főterén. Ötnapos ott-tartózkodá- sunk alatt két alkalommal szerepeltünk. Részt vettünk a Belfeldi Női Kar jubileumi hangversenyén, és egy vasárnapi misén, a katolikus templomban énekeltünk. Mindkét fellépésünket nagy szeretettel fogadta a közönség. Kis csapatunkat a belfeldi kórus tagjai otthonaikban látták vendégül, így ízelítőt kaptunk a holland emberek mindennapi életéből. Elragadóan kedvesek voltak velünk az emberek. A polgármester fogadott bennünket, üzemlátogatáson vettünk részt egy hatalmas, korszerű pékségben, kirándultunk Vollendom- ba és Amszterdamba, együtt mulattunk az ünneplő kórus tagjaival, és ezen felül a családok személyre szóló programokat is kitaláltak számunkra. Amikor elérkezett a búcsúzás napja, bizony sokunknak párás lett a tekintete. A belfeldi kórus valószínűleg 1991 szeptemberében látogat el Siófokra, és reméljük hasonlóan szép élményeket szereznek majd ők is nálunk. Hazafelé úton Köln városában tartottunk pihenőt, ahol a világhírű Dóm látványában gyönyörködhettünk. A gótika égre törő ívei alatt ámultuk az építészet e csodáját, majd egy oszlop tövében elénekeltük William Boyce Allelujáját. A kórus szép sikerét elsősorban karnagyunknak, Tímár Imrének köszönhetjük: nagyszerű érzékkel válogatta ki a magyar és külföldi kórus- irodalomnak azokat a darabjait. Nem kis része volt a sikerekben Csizmadia Máriának, aki szintén karnagyunk és Schneider Mártának, aki a zongorán kísért. Fodor Ágnes kórustag Kp „TOLLÁBAN A BETÉTJE” A 2000 Ft feletti takarékcsekkel történt vásárlásnál kiadott tombolajegyek sorolását október 31-én du. 16 órai kezdettel tartjuk a Zselic Áruházban SKÁLA -COOP BT. /------ 'S É rtesítjük tisztelt Gázfogyasztóinkat, hogy október 30-án 12 órától 16 óráig Siófok egész területén gázszünetet tartunk. Kérjük, a fenti időpontban gázkészülékeik csapjait zárt állapotban szíveskedjenek tartani. KÖGÁZ siófoki kirendeltsége (108313) I ÚJ! ÚJ! ÚJ! ÚJ! I I ELEKTRONIKAI ALKATRÉSZBOLT I BARCS KÖZPONTJÁBAN tv-, video-, magnóalkatrészek és -tartozékok, amatőr és I profi mérőműszerek nagy választékban. I Nyugati készülékek alkatrészeinek beszerzését rövid határidővel vállaljuk! Nyitva: hétfőtől péntekig 9-től 17 óráig, szombaton 9-től 12 óráig I Cím: Barcs, Bajcsy-Zsilinszky u. (108099) * V___________________________________J V .
