Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-26 / 156. szám
1990. október 26., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Jövőre a főiskolán is tanítják A klasszikus összhangzattannál nehezebb a jazz-zene alapját szolgáló elméleti anyag — vallja Dorogi Ákos, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola második osztályos diákja. A nyár végén a Gonda János szervezte jazz-táborban igyekezett bővíteni ismereteit. Október utolsó napjaiban az olaszországi Triesztben vendégszerepeit a gimnázium kórusával. Az énekkar Dorogi István karnagyi működése óta már nemcsak a megyében ismert, hanem országos elismerések övezik tevékenységét, számtalan külföldi meghívásnak tettek eddig is eleget. A trieszti műsorban közreműködött Dorogi Ákos. Apa és fia. A zene hullámhosszán is megértik egymást. — Édesanyám énekszakos, róla se feledkezzünk meg — mondja Ákos, aki szintén zenei pályára készül. — A szüleim kívánsága volt, hogy tanuljak zenét. Kilenc éve írattak be a zeneiskolába zongora szakra. A szolfézst nem kedveltem. — Igen ám, de a nyárvégi jazz-táborban éppen a szolfézs volt a legfontosabb tantárgy. Miként birkóztál meg vele? — A klasszikus szolfézs és ahogyan azt tanítják, túl száraz. Nem éreztem kedvet hozzá. Meg lehet tanulni, szent igaz, de mélységét csak az igazi tehetség fedezi föl. — Te a nehezebbet választottad, ahogyan mondtad. A klasszikus zenén kívül egyre szívesebben kezdtél el jazzt játszani. — A klasszikus zongorajáték alapjait Kardos Kálmán tanár úrtól tanultam, a Gonda-jazz A kisember nagysága iskolában sem nélkülözhető alapokat szereztem tőle. — Mit szól otthon a klasszikus muzsikát művelő család? — Apa is szívesen játszik jazzt... — Tudom, jövőre is készülsz a nyári jazz-kurzusra. Mi a lényege a világhírű jazz-muzsi- kus iskolájának? — Gonda tanár úr egyaránt kiválóan felkészült elméletből és nagyszerű muzsikus. Éppen ezért tudja, oly remekül oktatni a jazz-elméletet és tanítani a muzsikálást. Az összhangzattan sem mumus, ahogy előadja. Az első előadásán ugyan a tananyag felét sem értettem meg, de rávezetett, hogyan tanulhatom eredményesen és örömmel. — Klasszikus szerzők közül kik a kedveltek? — Mozartot játszom szívesen, Beethovent, Haydnt, Ba- chot, Chopint, a jazz-irodalom- ból Art Tatum, Chickcorea, MiDustin Hoffman-sorozot a televízióban Dorogi Ákos Fotó: Király J. Béla les Daves, Oscar Peterson a kedvencem. — Mint tudjuk, zenei pályára készülsz. — A Zeneművészeti főiskolán jövőre indul először jazz tanszék. Eddig a konzervatóriumban oktatták a jazzt. Gonda János irányítja majd a főiskolai tanszéket. A felvételi különlegessége, hogy középfokú nyelvvizsga az egyik „belépőjegy”... — Muzsikál-e otthon együtt a család? — Apuval sok közös szereplésen veszek részt, otthon szívesen veszi elő a hegedűt, és én zongorán kísérem. Ha ezt már családi muzsikálásnak lehet mondani, akkor elég sokszor „hangos” tőlünk a ház. Anyu is tanult hegedülni, de ő már nem játszik. De szívesen hallgat bennünket. Horányi Barna Naná, majd a Magyar Televízió műsorszerkesztőségének ne volna annyi sütnivaiója, hogy a világszerte — nálunk is — oly népszerű filmszínésznek, Dustin Hoffmannak a filmjeiből sorozatot indítson! Gondolom, a legtöbb olvasó megérti a „naná!” kezdést. Ezt a nem éppen elegáns kiszólást ő, illetve az Esőember című remek filmjének telibe találó magyar fordítója hozta újra divatba széles e hazában. A sorozat november 3-án kezdődik, az 1-es programban, az Éjféli cowboy vetítésével. A filmek további sorrendje még nem dőlt el, de az biztos, hogy a következő alkotásokat láthatjuk: Diploma előtt, Alfredo, Alfredo, John és Mary, Kramer kontra Kramer, Aranyoskám, Marathon életre- halálra. A válogatás markánsan bizonyítani fogja, milyen sokoldalú művész Hoffman, mennyire otthonosan mozog a legkülönbözőbb figurák bőrében. Hogy valójában milyen? Egy amerikai lap írta róla: „Kicsi, mindössze 168 centiméter. A haja mint egy kambodzsai házikó szalmateteje. Az álla és az orra: egy 1948-as Chevrolet alkatrészei. A szeme kitömött sólyomra emlékeztet. Mindez bizony zavaró — az első pillanatban. Aztán játszani kezd, és elemi erővel keríti bűvkörébe a közönséget.” Hogyan lehet valakiről ilyeneket írni? Vagy olyanról szabad, akiért nem kár, ha ki is nevetik, vagy olyanról, akit any- nyira szeretünk, hogy semmi sem árthat neki. A gátlásos, a nőket imádó, de társaságukban félszeg fiatalembernek, mire elvégezte Lee Strasberg híres színészképző iskoláját, a pszichológusok megnövelték önbizalmát. Olyannyira, hogy sikerrel játszotta meg a nőfalót. 1958-ban kapta meg a diplomáját, és a Brodway-n játszott szerepeivel hamarosan felhívta magára a figyelmet. Jöttek a filmajánlatok, először kisebb szerepekre, majd Jack Nicholson neki adta a Diploma előtt főszerepét. Két évre rá elnyerte az Oscar-díjat a Kramer kontra Kramer főszerepéért. Azóta évente átlag egy filmet forgatott, a mostani sorozatban szereplőkön kívül a többi között ide tartozik A kis nagy ember, Az elnök emberei, az Ágatha, a Pillangó, az Esőember. Karrierje tehát, mondhatni, zökkenőmentesen ívelt felfelé. Magánélete kevésbé volt zavartalan. 1969-ben vette feleségül Anne Byrne balett-táncosnőt, akitől Jennifer Celia nevű leánya született. Tíz évig tartott ez a házasság. Hoffmant egy ideig gyakran lehetett együtt látni Charlie egyik angyalával, Kate Jacksonnal. Aztán megismerkedett a 25 éves Lisa Gott- segennel. A világsztár nyomban beleszeretett a nála 18 évvel fiatalabb, frissen diplomázott jogásznőbe. A következő nyáron összeházasodtak, egy évvel később született Rebec- ca-leányuk. A művész ki-kirándul a színDustin Hoffman a Kramerben Justin Henry-vel (1979-ben) padra. Nagy sikerrel játszotta páldául Az ügynök halála Willy Lomanjét. „Kezdő színész koromban folyton azt hallottam, hogy »született kamasz« vagyok. Meg azt, hogy ha majd beérek, betöltőm a negyvenet, akkor kapok igazi karakterszerepeket. Most pedig szeretném megőrizni a fiatalságomat, ameddig csak lehetséges” — nyilatkozta. Nos: a karakterszerepek sorát eljátszotta már az idén 53 esztendős művész. De kamaszos báját is jórészt sikerült megőriznie. Ma már az élvonalban van, a legjelentősebb filmszínészek között. Hogy méltán, arról meggyőződhetünk afilmjeiből készült sorozatból is. KLASSZIKUSOKTÓL A DZSESSZIG Gosztonyi Zoltán kiállítása Hogy köznapjaink dís legyenek Gosztonyi Zoltán fa- és csontfaragó népművésznek kiállítása nyílt meg szerdán a kaposvári Gyergyei Albert kollégium társalgójában. A tárlat érdekességét adta, hogy a megnyitón a művész édesanyja, Mihály Margit mesemondó is szerepelt. Kettejük pályafutása során ez volt az első közös fellépésük. A tárlókban kicsiny csont- és famunkák: mindennapos használati tárgyak, ékszerek. A kék színű posztó felett marhacsontból készült tolltartó, kitűző, fából faragott fésű, díszes botok várják az érdeklődő tekinteteket. Gosztonyi Zoltán évekkel ezelőtt még elektroműszerésznek tanult. Mindeddig csak saját kedvtelésére, önmaga szórakoztatására készítette apró remekeit. Az idén azonban immár szakmájának is a faragást választotta. — Amatőr népi táncos voltam még, amikor egy barátom az együttesből megmutatta, milyen csodálatos tárgyakat formálhatnak az értő kezek a legkisebb fadarabból is — mondja a művész. — Akkoriban még panelházban laktunk és ez bizony határt szabott „művészetemnek”, de az apró díszített használati tárgyakba saját mintáimat faraghattam bele. A Gyergyai kollégiumban kiállított munkák minden darabja zsűriztetett. Van köztük például egy nagyobb méretű kürt, trófeatartók, amelyek egyéni megrendelésre készültek, ám úgy érzem, ezek is hűen tükrözik kezem nyomát. Az, hogy immár megélhetésemet is jelenti a faragás, bizonyos mértékig korlátozza egyedi alkotói elképzelésemet. Nem veszítettem el azonban a lendületemet, amint a megrendelési határidők időt engednek, bővíteni fogom kiállítási anyagomat is. A tárlaton szereplő tárgyak november közepéig a kollégiumban lesznek láthatók, ezt követően az ifjúsági házban több népi iparművésszel együtt közös kiállításra kerül majd sor.
