Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-03 / 137. szám
1990. október 3., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Negyvenezerből tízezer maradt Hova tűntek az eladó állami boltok? KISVÁROSI POLGÁRMESTEREK Gazdaszerep Tabon Farkas István: Törődni csak saját dolgainkkal Az Antall-kormány első száz napjára szóló program egyik legfontosabb ígérete a hazai kiskereskedelmi és vendéglátó-bolthálózat gyors magánkézbe adása volt, az úgynevezett előprivatizáció. Ha a naptárra nézünk, talán még nem is vádolhatjuk túl nagy késéssel a kormányt, hiszen az előprivatizációs törvény végeredményben nem sokkal a száz nap lejárta után a parlament elé került. (Más kérdés, hogy a bennfentesek szerint erre a négyhónapos várakozásra sem volt szükség, hiszen az említett törvénytervezetet már több mint másfél éve, még az előző kabinet elkészítette.) Megdöbbentő adatok Enhél sokkal fontosabb azonban az a veszteség, ami azért éri az állami és az önkormányzati kasszákat, mert időközben, — azaz az elmúlt másfél évben az előprivatizáció tárgyai, az üzletek többsége már visszavonhatatlanul kikerült az állami fennhatóság alól. Még két-há- rom hónapja is negyvenezer eladásra váró üzletről nyilatkoztak a vezető kormánytisztviselők, időközben ez a szám a hivatalos szövegekben húszezerre csökkent, a napokban pedig a KSH felmérésére alapozva napvilágot látott a megdöbbentő adat: már alig tízezer eladható bolt van az országban. Mi is történt valójában? A társasági törvény valamint az átalakulási törvény jogilag teljesen tiszta és támadhatatlan lehetőséget teremtett arra, hogy a kereskedelmi és vendéglátóvállalatok üzleteiket gazdasági társaságokba vigyék. Ha eközben valami igen nagy pénzügyi (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Mészáros Gyula, a kamara közgazdasági igazgatója elmondta: kezdeményezésükre mód nyílott, hogy aszálykáraikat a magántermelők is enyhíthessék. Ennek során földadókedvezményben és preferált kamatú hitelek igénybevételére jogosultak. A Somogy Megyei Mezőgazdasági Kamara a Mezőgazdadisznóságot nem követtek el — azért erre is volt példa —, akkor teljesen törvényesen került társasági tulajdonba az állami vagyon, és ezen a végeredményen — hacsak nem akarjuk, hogy végképp hitelünket veszítsük a leendő külföldi tőkeberuházók előtt —, nem is szabad utólag változtatni. Többlépcsős trükk Mi akkor a baj? — kérdezheti bárki teljes joggal. Ezt akartuk; végre megfelelő tulajdonosokhoz kerül az* állami vagyon; végre lesz aki hatékonyan, nyereségesen működtesse a kereskedelmet, a vendéglátást. Ennyire azért nem egyszerű a dolog. Az egyik probléma az, hogy a gazdasági társaságokká — részvénytársasággá, kft.-vé — alakult állami vállalatok egy része ezen a ponton meg is állt. Az állam ugyan elvesztette tulajdonjogát, de akikre rászállt, azok egyelőre változatlanul működtetik a hatalmas vállalati apparátust és — a jelek szerint — saját és vezetőtársaik anyagi helyzetének ugrásszerű megjavításával részükről befejezettnek tekintik a rendszerváltást. Ettől ez még törvényes, legföljebb a hatékony működés marad álom. Hosszabb távon persze valószínűleg változni fog a dolog. Annál inkább, mert a társasági tulajdonba került üzletek többsége nevetségesen olcsón jutott az új gazdákhoz. Ami érthető is, hiszen némi leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a vállalati vezetők maguknak adták el a boltokat, miért is szabtak volna a pénzügyminiszteri rendeletben ajánlottnál — azaz a mindenkori bérleti díj tőkésítésági Termelők Érdekvédelmi Szövetségével karöltve készíti el felmérését a szövetkezeteket és állami gazdaságokat ért aszálykárokról. A magántermelők kárát a felmérés után a helyi szakigazgatási szervekkel kell igazoltatni, és a támogatás iránti igényt október 15-ig kell eljuttatni a Magyar Agrárkamarához. A központi segítségnyújtás szempontjából az a vállalkozói sénél — magasabb árat. A következő lépésben viszont már a szabadpiaci — az előzőnél öt- tízszer magasabb árakon adják tovább — ugyancsak teljesen törvényesen — a társaságok birtokába került üzleteket. Ki nyert és ki veszített ezen a többlépcsős trükkös játékon? A nyertesek nyilvánvalóan azoknak a társaságoknak a vezetői, de persze a tagjai is, amelyeknél az átváltozott állami vagyon a piaci áron kel majd el. Értelemszerűen adódnak a vesztesek is: a költségvetés és a helyi önkormányzat, amely az eredetileg eltervezett rendszerben maga adhatta volna el piaci áron az üzleteket. Jogilag támadhatatlan Mit lehet ezek után tenni? Bármilyen fájdalmas is, a betervezett százmillióktól ily módon elesett állami és helyi költségvetésnek, ezeket a tranzakciókat — amelyek még egyszer hangsúlyozzuk, az esetek túlnyomó részében jogilag támad- hatatlanok —, tudomásul kell venni. Igen nagy hiba lenne, ha — a jogi feltételek hiányábao — esetleg politikai alapon próbálná most az állam mégiscsak visszaszerezni az elügyetlenkedett üzletek tízezreit. Mert erről van szó, a több mint harmincezer állami tulajdonú üzlet privatizációjának bevételétől tulajdonképpen azért esett el a költségvetés, mert sem az előző, sem ez a kormány nem számolt az időközben meghozott törvények hatásával. Mindennek különös jelentőséget ad az a tény, hogy az állami vagyon meghatározó részét kitevő termelőüzemek privatizációja csak ezután kezdődik. P. É. nyereségadó hatálya alá tartozó mezőgazdasági termelő minősül aszálykársújtottnak, akinél a szántóföldi növénytermesztés idei hozamértéke az előző három év átlagához képest 15 százalékot meghaladó mértékben csökken. A kárösszeg országos összesítése után állapítják meg az igénybe vehető kedvezmények jogcímét és mértékét. (Mészáros) Farkas István, Tab volt tanácselnöke vasárnap óta a kisváros megválasztott polgár- mestere. A 48 éves üzemgazdász itt született Tabon. Több kisebb kitérő után 19 évig dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál, és hitelügyekkel foglalkozott. 1980-ban a karádi termelőszövetkezet főkönyvelői állását hagyta ott, amikor hazahívták: induljon a tanácsi választáson. Tíz évig volt a nagyközség, majd a város tanácselnöke. Tevékenysége alatt formálódott várossá Tab. — A választást előkészítő munkát egy független csoporttal végeztük. Az volt az egyetlen kikötésünk, hogy a csoport tagjai között nem lehet párttag, és mindenkinek bizonyítani kellett Tab iránti elkötelezettségét. Legtöbben 20—30 éve vagyunk tabiak, s azért fogtunk össze, hogy a város fejlődése a nehezebb körülmények között is folytatódjon. Elvünk, hogy helyben is érvényesüljön a közakarat! Örülnék, ha itt Tabon— a pártok mellett — másfajta szerveződések is létrejönnének: különböző egyletekre, egyesületekre, körökre gondolok. — Mi a bizalom alapja, amely Farkas Istvánt a polgármesteri székbejuttatta? — A lakosság felismerte: a munkámnak voltak eredméCsökkentett mennyiségben Jön a szovjet kőolaj A Szovjetunió az olajcsap többszöri elzárása ellenére végül is leszállította szeptemberben az ígért 296 ezer tonna kőolajat. Solti Károlyné, az OKGT osztályvezetője megjegyezte azonban, hogy a szovjet félnek az eredeti szerződés értelmében 528 ezer tonna nyersanyagot kellett volna szállítania a múlt hónapban. Októberben pedig 412 ezer tonna lenne esedékes, de nemrég értesítés jött: csak 315 ezer tonna kőolaj érkezik ebben a hónapban a Barátság vezetéken. Szeptember végéig 3,869 millió tonna szovjet kőolaj jött az országba, mintegy 550 ezer tonnával kevesebb a tervezettnél. Kormányintézkedés az aszálykárokról Évente mintegy tizenöt- millió forint értékben végzi nagy teljesítményű —több száz kilovoltos— villanymotorok tekercselését Kaposváron a Hűtö- és Villamosgépjavító Kisszövetkezet. A hatalmas motorokat javításra az ország egész területéről ide hozzák Fotó: Gyertyás László nyei. Ellenfeleimtől eltérően: én Tabon születtem, és a gazdasági kérdéseket ismerem. Ez pedig előnyt jelenthet egy bonyolultabb helyzetben. Talán az is közrejátszott megválasztásomban, hogy bizonyos pártok túllőttek a célon, amikor a lejáratásomra törekedtek a kampány során. A bizalmat valamennyi tahinak köszönöm, és ígérem, hogy teljes szívvel dolgozom Tabért. Felírtam magamnak, négy jelszót: elszántság, hit a jövőben, megértés és türelem! — Milyen elképzelésekkel lát munkához Tab első polgármestere? — Első helyen* az önkormányzat alapjaiank kialakítása, az alapintézmények működésének a biztosítása, és a tanácsrendszer teljes körű felszámolása szerepel. Olyan szolgáltató jellegű közigazgatási szakapparátus létrehozása a célom, amely alkalmas erre. Szeretném, ha valós tulajdon- viszonyok alakulnának ki, és a város igazi gazdájává válna az önkormányzati tulajdonnak. Tabnak — véleményem szerint — függetlenednie kell a társközségektől és azzal a középfokú szerepkörrel törődni, amely rá hárul ebben a harminc kilométeres körzetben. A városépítést folytatni, a kereskedelmi és á szolgáltatóhálózatot megerősíteni, egyes intézményeket privatizálni kell, és befejezni a nagyobb volumenű fejlesztéseket. Szükség van olyan megfelelő adópolitikára is, amely a lakosság teherviselését nem teszi túlságosan próbára. Elképzeléseink között szerepel az oktatás, az egészségügyi intézmények és a szociális ellátás fejlesztése, gazdasági területen pedig a közvilágítással, az úttal, a temetővel és az ivóvízzel kapcsolatos gondok megoldása. Különleges, kevesek igényét kielégítő, látványos beruházásra azonban nem kerül sor. KruteK József Szabad az ár A mosoly nem kerül pénzbe Az utóbbi időben, amikor a szokásos napi bevásárlásaimat végeztem, egyre többször jutott eszembe, hogy mit is jelenthet a „szabad ár". Ha észrevettem, hogy a cukor az egyik boltban 39, a másikban 42 forint vagy az étolaj hol 57, hol 75, a Ráma margarint láttam már 30-ért, de 36 forintért is — ilyenkor rögtön megnyugtattak, hogy a termék szabadáras, tehát minden szabályos. Valószínű, hogy vásárlási szokásainkon kell majd változtatni. Minden boltban azt kell megvenni, ami megéri — morfondíroztam. Persze, az embernek az sem mindegy, hogy milyen üzletbe megy be. Ismerek olyan boltot, ahol miközben térdig járunk az elhajított kartondobozok között, a kiszolgáló pedig unott, barátságtalan arccal mered rám, az áraik mégis mindenben a legmagasabbak. Amikor ezt szóvá tettem, az egyik eladó azt mondta: — Ha nem tetszik, nem kell idejárnia. Valóban. Igaza van. De azért — elméletileg — csak kellene lenni valami összefüggésnek az árak és a kereskedelmi egység kulturáltsága között... A megyei tanács ipari és kereskedelmi irodájának árellenőrzési főfelügyelőjét, Szabolcs Imrét kérdeztem erről. — Az üzleteknél nincs osztályba sorsolás — mondta. — Sajnos, ma még a rosszul felszerelt bolt is kalkulálhat magas árakkal. A „sima”fehérkenyérnek, zsemlének, kiflinek és a zsírszegény tejnek van csak rögzített ára, minden más termék szabadáras. Remélem, hogy a boltok privatizációja, a versenytörvény és a fogyasztói érdekvédelmi törvény megszületése után lényeges változások várhatók, és a piacképtelen boltokat be lehet majd zárni. Arra is kíváncsi voltam, hogy a boltok vajon mire fordítják az árrés révén keletkezett hasznot. A Zselic Áruház élelmiszerosztályán Marcsingó Józsefné boltvezető válaszolt. — A város egyik legolcsóbb boltja a miénk. Az ajánlott alapártól csak az égetett szeszek, borok és egyes papíripari termékek esetében térünk el. Az árak tekintetében sokan túlzásba esnek. Hallottuk, hogy a Széchenyi téri boltban a magyar étolajat is 75 forintért adták; nálunk 56,50 az ára. Nekünk így is kifizetődő. A Széchenyi téri élelmiszer- bolt üzletvezetőjét, KissJózsef- nétis megkérdeztem. — Minden boltnak a saját helyzetéből kell kiindulnia — mondta —, amikor az árakat megállapítja. Nálunk az energiafogyasztás, az üzemeltetés, a dolgozóink bére indokolja ezeket az árakat. Nem hiszem, hogy drágábbak lennénk a többi üzletnél. A maszekokat kérdezze meg... Megfogadtam a tanácsát. A cseri ABC-t bérleti üzemeltetésben Pákái Ferenc vezeti. — Az alapvető élelmiszereket az ajánlott alapáron árusítjuk — mondta. — Sörre, üdítőkre, kozmetikumokra teszünk csak egy kevés nyereséget. Ugyanakkor akciókat szervezünk azokból az árukból, amelyekből több van a raktárban. Az árrésből fedezzük a dolgozóink fizetését; itt 15—20 százalékkal többet keresnek, mint egy másik üzletben. Gondot fordítunk a választék bővítésére, az udvarias kiszolgálásra. Fontos, hogy az eladó mosolyogni is tudjon, ez még pénzbe sem kerül. Lám, így állunk. Szabad az ár, és nem egyformák a kereskedők. Hunyadkürti Ilona
