Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-18 / 150. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. október 18., csütörtök Szinte minden eladó Házak és mestereik Kihalófélben van a házmesterség. Pontosabban, hivatalosan mérnem is létezik ez a fogalom. Házfelü- gye/ő/ceftartanak nyilván az IKV-k, köztük a kaposvári Ingatlankezelő Vállalat is. Ez az elnevezés mást, kevesebbet takar elődjénél, s most — úgy tetszik — lassan elfelejtjük a házfelügyelőket is. Egyik olvasónk elpanaszolta: már vagy egy éve nincs házfelügyelője a tízemeletes háznak, amelyben lakik. Elhunyt a férj, röviddel utána a feleség is, ám az IKV mégsem tud új házfelügyelőt költöztetni a lakásba, mert a bíróság még tárgyal a szülők nélkül maradt két kiskorú gyermek elhelyezéséről. — Gondolhatja — zárta mondandóját a panaszos —, milyen állapotok uralkodnak egy ekkora házban, ha nincs gazdája. Széki Tibor, az IKV házkezelési igazgatóhelyettese: — Ilyen esetben helyettesítő házfelügyelőt szoktunk alkalmazni, lehetőleg közeli házban lakót. — Gondolom, az állami lakások megvásárlásával egyre kevesebb házban van (lesz) házfelügyelő. A közös képviselők megfelelő utódok lesznek-e? — Jelenleg 160 házfelügyelőnk van. Fele-fele a- rányban főfoglalkozásúak, illetve nyugdíjasok és mel- lékfoglalkozásúak. Számuk várhatóan csökkenni fog, mivel hihetetlenül nagy az érdeklődés a tanácsi lakások megvásárlása iránt. Az újonnan megalakuló társasházi közösségek pedig nem tartanak igényt házfelügyelőre. Helyüket a közös képviselők veszik át. Hogy ők miként tudják majd pótolni, illetve vállalni a régi házmesterek szerepét? Minden érdekelt reméli, hogy jól vagy még jobban, mint a mai házfelügyelők. Nemcsak a kisebb és viszonylag jó állapotban levő lakásokat, de tízemeletes lakótelepi panelházakat is szeretnének megvenni a lakók. Pillanatnyilag 1500 kérelmet tartanak nyilván, ám a megvásárolhatóság- ról szóló határozatot csak az új önkormányzat hozza meg. A végrehajtó bizottság legutóbbi határozata szerint Kaposváron — a három garzonházat kivéve — minden lakást meg lehet vásárolni, ha ezt a lakók többsége kérelmezi. (Hogy menynyiért, az attól függ, mikor újították föl utoljára a házat). A sétálóutcái lakások bérlői szinte kivétel nélkül várakozólistán szerepelnek, sokan várnak a döntésre az Arany János utcából, és vannak jelentkezők a már említett tízemeletes házakra is. Hogy a szóban forgó — a házfelügyelő nélkül maradt — tízemeletes házat szeretnék-e megvásárolni az ott lakók? Ha igen, akkor a tulajdonosi érzés vajon hoz-e majd változást az eddigi „nem az enyém, tehát nem is teszek érte semmit” bérlői szemléleten? Nem tudni. Mi lesz akkor, ha már nem mutogathatnak a lakók másra, ha valami mégsem lesz egészen rendben a házuk táján? Nagy Zsóka Kevés az eredeti irat 56-OS DOKUMENTUMOKAT KERES A LEVÉLTÁR Megírásra vár Somogy forradalmi krónikája Sokszor emlegetik azt, hogy az ötvenhatos forradalom es szabadságharc a nemzet lelkében élt és él. Több mint 33 évig legföljebb szűk körben lehetett fölidézni. A múlt év közepétől azonban sorban megjelentek a Nagy Imrével, az 1956-tal foglalkozó könyvek. Ezekben elszórva sok adat'található So- mogyról is. Dr. Szántó László megyei levéltárossal a somogyi kutatás lehetőségeiről beszélgettünk. — Van-e elegendő hiteles dokumentum, forrás ahhoz, hogy belátható időn belül elkészüljön az '56-os forradalom somogyi krónikája, kronológiája? , , Egy intézményben — Miután a volt pártarchívum iratanyaga — leteti szerződés formájában — a megyei levéltár kezelésébe került, egy intézményben vannak elhelyezve a megye 1945 utáni történetének feltárásához szükséges iratok, dokumentumok. Ezen belül természetesen az 1956-os, az én megfogalmazásomban a nemzeti-demokratikus forradalmi események dokumentumai is itt találhatok. Sajnos, alapvetően hiányosak arra a két hétre vonatkozó eredeti levéltári iratok — az állami, a gazdálkodó szervezetekéi —, s a pártarchívumban őrzött anyagban nagyon kevés eredeti forrásanyag van ezekről a napokról; szereplőiről, eseményeiről. Természetesen azért vannak iratok—részben eredetiek—, így különböző jegyzőkönyvek, főijegyzések a bizottságok, bizottmányok, munkás-, nemzeti tanácsok megalakulásáról, esetleg ösz- szetételéről, ezek azonban rendkívül esetlegesek, tehát nem alkalmasak ma még önmagukban arra, hogy egy megalapozott, akárcsak kronikaiél- legú összeállítást lehetne készíteni belőlük a Somogy megyei eseményekről. Ugyanakkor szükség van Somogybán is — különösen Kaposvárt illetően — a korabeli események krónikájának összeállításara, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül, majd pedig egy alaposabb, tudományos igényű feldolgozásra. Pillanatnyilag elsősorban egy krónika jellegű összeállítást lehet célul kitűzni... — Egy év, kettő kell hozzá? „Csapat” kell — Talán egy éven belül elkészülhet, ha sikerül hozzá kialakítani egy megfelelő „csapatot”, részben a levéltári, nagyobb részben pedig külső munkatársak vállalkozásában. Ismerve a mai helyzetet, ez az összeállítás nagy mértékben segítené a történelemoktatást az általános iskola nyolcadik, a középiskola negyedik osztályában. — Összegyűjtik az egykori nemzetőrök, forradalmi bizottsági, munkástanács-tagok, a meghurcoltak, az elítéltek visz- szaemlékezéseit? — Az előbb elmondottakból következik, hogy igen fontos, milyen módon lehetne bővíteni a két hét eseményeinek forrásanyagát. Szóba került ez a levéltáron belüli beszélgetések során, s valószínű, hogy más intézményekben is. Első helyed említeném azt: ha a kérdésben felsoroltak birtokában megmaradtak bármilyen dokumentumok — iratok, jegyzőkönyvek, saját korabeli, akar naplószerű följegyzések — vagy fényképek, röpiratok, röplapok, plakátok, akkor ezeknek a levéltár lehetne a megőrző helyük az összegyűjtésük után. Egyetértek a visszaemlékezések ösz- szegyűjtésével is. Nem lehet elhallgatni, hogy készültek „följegyzesek” a forradalmi eseményekről 1957 tavaszán, kora nyarán. Minden pártszervezetnek, illetve minden munkahelyen, intézményben, városban, faluban kellett egy összeállítást készíteni arról, hogyan zajlottak le az akkor ellenforradalminak nevezett események, természetesen az akkori időknek megfelelő „céllal”. Ezekben természetesen nem jutott szerep azoknak a visszaemlékezésére, akik tevékeny részesei voltak a két hét eseményeinek. Emlékezők és emlékezések Éppen ezért indokolt lenne nagyon hamar olyasfajta akciót indítani, hogy mindazok, akik hajlandók leírni emlékeiket azokról a napokról, ezt tegyék meg. Ezzel hozzájárulhatnának a forradalom reális történetének megismeréséhez. Ezen kívül összevethetők lennének az akkor készült „följegyzések” az eseményeket a másik oldalról szemlélők, abban másként resztvettek visszaemlékezéseivel. Az események objektív feltárását tenné lehetővé, ha nagy számban gyűlnének össze ilyen visszaemlékezések. A kevés rendelkezésre álló iratanyagból is kitűnik ugyanis, hogy ezek az események a különböző nagyobb vagy kisebb falvakba is kisugároztak, ott különböző bizottságok, tanácsok alakultak 1956 október végén — november elején. Az ezeket megalakító személyek esetleges visszaemlékezései jóval pontosabb képet adnának a vidék eseményeiről, ezekről ugyanis különösen keveset tudunk az eddigi források alapján. Lajos Géza Kettéhasadt láng Emlékművet állítanak Lábadon Nyoma veszett Lábodon az első világháború áldozataira emlékező kegyeleti emléktáblának, ezért — két esztendeje — a falugyűlés arról határozott, hogy emlékművet emelnek a két háború áldozatainak tiszteletére. Tegnap döntött az emlékműbizottság: november 4-én avatják föl Rajki László pályadíjnyertes alkotását. Túrnák György, a helyi gamesz vezetője elmondta: eddig hatvanötezer forint gyűlt össze az emlékműre. A teljes költség mintegy hétszázötvenezer forintot tesz ki. A süttői márványból készült, Kettéhasadt láng című köztéri szobor homlokzatára följegyezték azoknak a nevét, akik a második világháborúban a harci eseményeken, illetve polgári személyként vesztették életüket. Összesen hatvannyolc lá- bodi lakos neve olvasható a falu közterén fölállításra kerülő emlékművön. Rajki László, a pályadíjnyertes alkotás készítője tegnap helyezte talapzatára a szobrot. — A Magyar Építőművészek Szövetségében rendezett kiállításon ismerték meg a lábodiak a háborús áldozatok emlékére készített szobortervemet — mondta. A Szentendrén élő művész elsősorban portrészobrászként vált ismertté hazánkban. Petőfit, Táncsicsot mintázta meg, nemrégiben avatták föl Tildy Zoltánt ábrázoló plasztikáját. Komáromban áll Csoko- nai-szobra, Erdei Ferencről készült alkotását Gárdonyban, a Velencei-tó partján láthatjuk. A világháborús emlékmű tervének elkészítése történelmi feladat is a szobrász számára. — Eddig ilyen témával nem foglalkoztam. A világháborús emlékműpályázatra több tervet is készítettem, közülük kettőt díjazott a bírálóbizottság. Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy az egyiket Lábodon állítják föl. Álmomban sem gondoltam, hogy valaha Somogyba is eljut valamelyik munkám — mondta a művész. Lábod a központjában, a legszebb terén állít emléket az áldozatoknak. (Horányi) FIGYELEM! • Konyhabútort gyorsabban és olcsóbban! RENDKÍVÜLI AKCIÓ A BARCSI Október 19-től október 26-ig DOMUS ÁRUHÁZBAN 1 október hónapban • KONYHABÚTORVÁSÁR 10% engedménnyel árusítjuk • az ALFÖLD BÚTORGYÁR termékeit, Kaposváron a Mező Imre úti gázcseretelep melletti raktárban. 5% engedménnyel a ZALA BÚTORGYÁR termékeit. AJÁNLATUNK: * Egyes termékek 10—40%-os árengedménnyel kaphatók! Szeged Ifjúság szekrénysor: 26 039 Ft helyett 23 435 Ft Stella kárpit gt. 54 821 Ft helyett 49 343 Ft • A—77 kárpit gt. 35 789 Ft helyett 32 210 Ft Verona szekrénysor 65 541 Ft helyett 62 264 Ft * Mura szekrénysor 48 224 Ft helyett 45 813 Ft * Marcell szekrénysor 100 922 Ft helyett 95 876 Ft • Beáta háló gt. 25 629 Ft helyett 24 348 Ft « Verona háló gt. 41 368 Ft helyett 39 300 Ft * és még sok egyéb. Nyitva tartás: naponta 9—18 óráig, vasárnap 9—14 óráig. VÁLASSZON ' A TISZA BÚTOR konyháiból /$FÉSZ Minden vásárlót szeretettel várunk. (108339) (108336) • ,yA tett az első, a szó a második” Új lap Színvonalas, új lap próbaszáma jelent meg a hírlapárusok standján. „Emberi mivoltunk lényege az, hogy teremthetünk. A tett az első, a szó a második” — ennek a Széchenyi-gondo- latnak a jegyében indul az új lap, a Magyar Gazda. A színes, képekkel gazdagon illusztrált lap szándéka, célja, alapvető törekvése, hogy a kor színvonalán gondolkodó, cselekvő, alkotó emberhez, a gazdához szóljon. Lengyel Zoltán, a lap főszerkesztője köszöntőjében utalt arra a tényre, hogy az önálló gazdálkodás feltételei hazánkban ma még hiányosak, a sajtónak fontos feladata, hogy sajátos eszközeivel segítse megteremtésüket. Ebben a munkában a lap számít a nagy gazdaságokra, a szellemi műhelyekre, melyeknek hivatásuk, hogy tudásukkal segítsék a kisebb vállalkozókat, de számít a sikeres gazdákra is, akiknek értékes tapasztalatai nem nélkülözhető útmutatást adhatnak a kezdőknek. „Nem titkolt célunk — írja a főszerkesztő —, a haszonszerzésre is megtanítani az erről leszoktatott gazdákat... tisztességgel, emberi szóval szeretnénk ezért szólni piacról, haszonról, nyereségről”. Lapozzunk bele a harminckét oldalas mutatványszámba! Többek között egy figyelemreméltó közvéleménykutatás tanulságairól olvashatunk benne: az Agrárgazdasági Kutatóintézet és a GATE vezetőképző intézete arra keresett választ, hogy milyen mértékben van igény hazánkban a családi gazdaságok kialakítására. Megszólal szinte az egész ország által ismert dr. Bálint György— Gyuri bácsi —, de ezúttal nem a kertműveléshez ad megszívlelendő tanácsokat, hanem a tudás fontosságáról a gazdaképzésről fejti ki véleményét. Bemutatkozik egy sikeres, „megszállott” sertéstenyésztő gazda, és éppen Somogy megyei példák alapján, igen lényeges szempontokra irányítja az új falusi önkormányzatok figyelmét a Falu és termelés című írás. Olvashatunk a lapban az a- szály-viszályról, az önsegélyező gazdákról, fontos és jól áttekinthető ismereteket lehet szerezni a társas és magánvállalkozóknak biztosított hitelkonstrukciókról. Sok praktikus tudnivalóval két oldalt szentel a lap gazdaasszonyoknak. A most megjelent mutatványszámon kívül még egy hasonló kerül az olvasókhoz december első napjaiban, s a szándékok szerint januártól hetenként jelenik meg a magyar gazdáknak szóló Magyar Gazda. V.M.
