Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)

1990-10-17 / 149. szám

1990. október 17., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 A magyar népdal SS SS • őrzőt Bodza Klára és a tanítványok Van egy törékeny, égő szemű asszony, akiről néhány évszá­zaddal ezelőtt talán azt suttog­ták volna: boszorkány, varázs­ló. Elbűvöli azt, aki hallja éne­két. Tiszta forrásból merít: a ma­gyar népdalkincsből. Túd valamit, ami megindítja a legérzéketlenebb hallgatót is. Egyszer fergeteges jókedvre derít, máskor elandalít, van úgy, hogy megkönnyeztet. Ezt csak a dal erejével műveli, és a szavak mágiájával. 1969-ben, a Nyílik a rózsa című televíziós vetélkedőn ő lett a győztes. így került művészpá­lyára, s lett hivatásává a népdal. Óhatatlan, hogy ne keressük a gyökereit; az Indíttatását, egy népdalokkal győztes, a dalok­kal hódító embernek. Bodza Klára szüle! az Alföl­den születtek- Búcsúkban, la­kodalmakban, falusi mulatsá­gokban vett részt, itt érezte meg a dal ízeit­Huszadik éve ezen a pályán halad. És a kezdet? bugossy Magda, Veszély Gabriella ve­zette a szép szeretetére. Ösztö­kélték: ebbe az irányba menjen további Az eredeti nótafák kö­zül sokan nincsenek már, akiket még élőben hallhatott Bodza Klára. Járt Zomborban, Szat- márban, a Nyitra mellett, Erdély szép tájain, értékes gyűjtések­ben vett részt. A nótafák elszáradnak. Men­jen velük együtt veszendőbe a kincs is, amit dalaik őriztek? Csak az archív felvételek ma­radjanak meg? Nemi Ez kevés! Nekünk, az élőknek kell a folyta­tásra gondolni, rémlett fel ben­ne. De miképpen történjen ez? A cél világos, megtalálta hoz­zá az utat is. Tíz évvel ezelőtt egy óbudai zenei iskolában, a népzenei tagozaton kezdte meg az okta­tást. Hat év tanítás után került át Budafokra, a Nádasdy Kálmán művészeti iskola népzenei ta­gozatához. Itt egyre több a nö­vendék. Nő az érdeklődés a népzene Iránt; mai fiatal lányok a hallgatói. Tíz év alatt négy lemezre énekelt, többek között a Tánc­ház lemezen is megszólal. Van, amikor a tanítványai kísérik hangját, máskor szólóban fi­gyelhetjük Őt, Mióta oktat, négy tanítványa érdemelte ki a népművészet ifjú mestere cí­mét. A Ki mit tud?-on jól szere­pelt Kemény Sára, Stracki Or­solya, és tehetséges növendék Kerek Kriszta is, de velük együtt sok diákját említhetnénk még. Amikor elkezdte a magyar népzene, a dalok oktatását, akadtak szép számmal kételke­dők. Attól féltek, képtelenség valósághűen oktatni az eredeti stílust, a különféle cifrázásokat, a népdal egyedi elemeit. Mert a magyar népdal művelői rend­szerint arról a tájról valók, ahon­nan dalaik. Nem voltak rosszin- dulatúak a kételyek, de mégis... Lám, bebizonyosodott: az aggodalom oktalan. Nincs más mód a népdalkincs, a hangzás­hű népzene mentésére, mint annak megismertetése, meg­szerettetése a fiatalokkal. Ha úgy tetszik, ebben az érte­lemben Bodza Klára missziót teljesít. Nemtörődikellenzőivel. Bizonyít a gyakorlattal. Buda­pesti, városban nevelkedett lá­nyokkal kedvelteti meg a ma­gyar népdalt, az eredeti kin­cset. Köszönet az értékek őr­zőinek. Moldován Ibolya Orosz cserkészmozgalom Hetvenéves szünet után — Megpróbálják kisajátítani November közepén tartja meg Moszkvában újjáalakuló kongresszusát az Orosz Cser­készek Szövetsége. Közel het­venéves szünet után újra pol­gárjogot nyer az a szervezet, amelynek célja a fiatalság isko- lánkívüli hazafias nevelése. Vjacseszlav Csernyik a szerve­zet újjászervezését irányító csoport vezetője elmondta a Novosztyi munkatársának, hogy az egykor nagyon népsze­rű ifjúsági mozgalomnak már közel kétezer támogatója van. — Sajnos, egyes pártok és mozgalmak megpróbálják saját politikai céljaik érdekében fel­használni szervezetünket — mondta Csernyik. — Pedig a cserkészmozgalom mindig is politikamentes volt. Oroszor­szágban születése pillanatától kezdve a fegyelem és a valódi nemzeti értékek iránti elkötele­zettség megtestesítője volt. A szervezet ideális körülménye­ket tudott teremteni a serdülők szellemi és testi fejlődéséhez. Azt hiszem, hogy mozgalmunk hamarosan nagyon népszerű lesz újra. Az előrejelzések azt mutatják, hogy egy éven belül hat-nyolcszorosára nő a tag­létszámunk. Az Orosz Cserkészek Szö­vetsége újra szeretné kiadni a mozgalom alapítóinak köny­veit, nyári táborokat kívánnak szervezni, kapcsolatokat akar­nak kiépíteni a mozgalom oroszországi és külföldi szerve­zetei között. Számítunk a külföldi cser­készszervezetek támogatásá­ra, s mielőbb be szeretnénk lép­ni a Nemzetközi Cserkész Szö­vetségbe — mondta Vjacsesz­lav Csernyik. (APN) Somogy vár segítőkre vár TANÁCSKOZÁS A ROMOKNÁL Rohamosan közeleg a so- mogyvári bencés apátság ala­pításának 900. évfordulója. Szent Lászlóról nemes kirá­lyunkról az itt rendezendő nagy­szabású világi és egyházi ün­nepségen kívánnak megem­lékezni az utódok. A 10 éve tar­tó helyreállítási munkát mind­untalan félbeszakította egy-egy nem várt esemény. Hol a rekon­strukció nehézsége, hol az új önkormányzat megválasztását kísérő rendezetlenség szabott és szab gátat a folyamatos munkának. További feladatok A hátralevő teendők megbe­szélése és tisztázása érdeké­ben dr. L. Szabó Tünde, a ben­cés apátság helyreállításának megyei biztosa kezdeménye­zésére helyszíni tárgyalást hív­tak össze október elején a ro­moknál. A szemlén részt vett az Országos Műemléki Felügyelő­ség főigazgatója, Jékely Zsolt és közvetlen munkatársai, az OMF pécsi és kaposvári kivite­lező-vezetői, Brandtmüller Ist­ván, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Nagy Klára, a megyei tanács közművelődési irodájának főelőadója, valamint a megyei múzeum vezetői. A bazilika rekonstrukciója befejeződött, de a további ter­vek megvalósításához — a nyugati és déli kapu hiteles helyreállításéhoz — nincs elég pénz. A kolostor rekonstrukcióján dolgoznak. Az OMF költségén jelentős földmunkát, terepren­dezést és felszíni csapadékel­vezetést kell még elvégezni. Folyamatban van a múzeumi fogadóépület és parkoló építé­se is. A megyei tanács költségé­ből a Faber Kft. mint kivitelező és a Somber mint lebonyolító végzi a munkát. L. Szabó Tünde megyei biztos — tekintettel arra, hogy a tanács szeptember 23-ával megszűnt — a helyszí­nen leköszönt eddigi tisztéről. Ugyanakkor volt munkatársai­val egyetemben felajánlotta szakmai segítségét a további munkához. Brandtmüller István bejelentette: a helyreállításhoz szükséges további összeget (4 millió forint) a tanács a továb­biakban nem tudja biztosítani; csak ajánlást tehetnek az ala­kuló megyei önkormányzatnak arról, hogy milyen örökség vár rájuk. Az OMF vállalását to­vábbra is fenntartja, s mindenki egyetértett abban, hogy az ez évre vállalt kivitelezési munkát október 30-ig be kell fejezni. A harmadik emlékhely Nagy feladat hárul az alakuló önkormányzatra: a műemléki együttes hasznosítása és üze­meltetése ezentúl a testület és a megyei múzeum feladata lesz. Az előkészületek azért is igé­nyelnek fokozott figyelmet, mert Pusztaszer és Mohács után Somogyvár hazánk 3. történel­mi emlékhelye. Az egyház részéről Kiss Iván helybeli plé­bános vett részt a szemlén, ugyanis az avatásra — június 27-én szentmisét szeretnének celebrálni az emlékhelyen. Megalakult egy bizottság Is, amelynek feladata az átadási ünnepség előkészítése lesz. Leletek helye Megoldatlan azonban annak a több ezer régészeti leletnek a bemutatása, amit Bakay Kornél ásott elő, s amely szerves ré­szét képezi a műemlékegyüt­tesnek. A bizottság terveiről szólva Horváth János, a mú­zeum megbízott igazgatója el­mondta, hogy feladat egy tanul­mánykötet és Bakay Kornél kul­túrtörténeti könyvének megje­lentetése. A már említett lelete­ket vagy a somogyvári kastély­ban, vagy a Somogy Megyei Múzeumban, illetve a megyei tanács nagytermében szeret­nék kiállítani. (Várnai) 1989. június 16-a, Hősök tere. Unokáim­nak, ha megérem, majd elmesélhetem: ott vol­tam én is azon a sorsfordító napon, a nagy temetésen, a százezres tömegben. A gyász monumentális „díszle­tei", a forradalom drámai nap­jait felidéző lyukas zászlók sokasága, a „hangulat” ab­szurditása leírhatatlan hatást tett rám. Ha „tudományosan” akarnám megfogalmazni, hogy mi játszódott le bennem akkor, azt kellene monda­nom: szociálpszichológiai trauma ért. Kicsit költőibben szólva: úgy éreztem magam, mintha a Holdon járnék. Hihe­tetlen magány fogott el ott, a tömegben, s magamra ma­radtam belső vívódásaimmal. Azt hiszem, bennem ott, ak­kor zajlott le katartikusan és viharosan a rendszerváltás... * * * Csendes forradalom. Mi- | lyen különös, látszatra(?) j egymást kizáró ez a két szó. Akárhogy is van, 33 évet kel- j lett várni erre a fordulatra. Nekem, aki 1956-ban épp azon a napon (június 27-én) születtem, amikor a Petőfi Kör nevezetes (ominózus?) gyű­lésén Déry Tibor izzó szónok­latokkal ostorozta a személyi kultuszt, nekem ez a Krisztus­HOLDUTAZÁS életnyi, ez a József Attila-élet- nyi 33 év arra nem volt elég, hogy legalább saját politikai tu­datlanságomat megváltsam. Nemzedékem hazug dajkame­sék romlott tején lógott, naivitá­sok fogságában vergődve vált meglett emberré. Nekünk, a „puha” diktatúra gyermekeinek már egyre in­kább szabad volt nemcsak di­csérni, hanem kritizálni is Po- mádé király ruháját, csak éppen a mezítelenséget volt tilos be­vallani... Mi már—a „játszani is engedd” jegyében — gumi­csontul megkaptuk a magunk „többpártrendszerét”: Illés, Metró, Omega — ki lehetett tűz­ni a jelvényt, voltak alternatí­vák... Ádáz küzdelemben kihar­colhattuk a jogot a hosszú haj­hoz és a miniszoknyához. * * * Most filmeken, könyvekben, publicisztikákban megszólal­nak sorra a Rákosi-rendszer, a legvészterhesebb idők még élő tanúi, szenvedői: a TIB-esek, a recskiek, a pofoszosok. Nyilvá­nosan gyónnak memoárjaikban egykori verőlegények, besú­gók, államvédelmis táborno­kok. Az össznépi kibeszélés- nek ebben a kaotikus hangza­varában a fiatalabb nemzedé­kek hangja kisdedek siránkozá­saként hatna. Hát inkább hall­gatunk. Utólag azért kiderült, a mi generációnkban is voltak — nem kevesen — demokratikus ellenzékiek a '80-as évek elejé­től. Az egyetemeken, főiskolá­kon a szemünk előtt konspirál- tak, csak — hál' istennek(?) — nem vettük őket észre. El vol­tunk foglalva a tanulással, a lelki bajainkkal, a szerelmi ügyeink­kel... Orbán Viktornak volt igaza: abban a jelképes, üresen ha­gyott koporsóban ott, a Hősök terén a mi eljövendő húsz-har­minc esztendőnk is el van te­metve. Erre gondoltam tavaly október 23-án a Lánchídnál, a rakodópart alsó kövén ülve. Megettem ott az összes szend­vicsemet, aztán elindultam az újabb sorsfordító történelmi esemény színhelyére, a Kos­suth térre. Ahogy befurakodtam a Parla­ment előtt hömpölygő tömegbe, éreztem, újra a Holdon va­gyok... Aztán, amint Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök az Országház ablakából kihirdette a „mától fogva” érvé­nyes igét, a lelkem mintha két ,,én”-re hasadt volna szét; az „egyik” jámbor közönnyel kons- tatáíta, hogy „társa” extázisba,n kitörve kiáltja a tömeggel: „Él­jen a köztársaság!”. Ebben a pillanatban világosan áthatolt a tudatomon, hogy most úgy ille­ne, a magyarságom jusson eszembe. Kossuth apánk, ál­lamalapító szent királyunk... Ehelyett azonban színes képek viliództak előttem, holmi nyuga­ti reklámújságokból, valami szeszély folytán főleg fényké­pezőgépek és videokamerák, aztán lakberendezések, Ikea­bútorok, grillsütők... * * * Nyugatot én csak Bécsben láttam, akkor is csupán néhány órára. De ennyi is elég volt ah­hoz, hogy eltűnődjem: mi lett volna, ha Magyarországon már 1956-ban győz a forradalom? Ha már akkor megtörténik a rendszerváltás. Nos, ez ugye­bár történetietlen kérdés. Egy korabeli nyugati lap minden­esetre még azt jósolja: a függet­len Magyarország Európa egyik leggazdagabb államává válhat. Ha ez túlzás is, egy Ausztria vagy Finnország szintjén már biztosan élnénk. Természetesen másfajta összehasonlítást is érdemes tenni. Bizonyára igaza van Já­nosi Ferencnek (Nagy Imre unokájának), aki a TÍB szep­tember 22-i közgyűlésének szünetében azt mondta ne­kem: „Tudja, ha 1956 nem lett volna, akkor ma ott tartanánk, ahol Bulgária. Az ellenzék nem tudta volna kikezdeni a rend­szerlegitimitását, megkérdője­lezni a jogszerűségét és törvé­nyességét. így viszont, az '56 utáni leszámolások és megtor­lások kapcsán, ezt kellő ala­possággal megtehette.” Nem könnyű a rendszervál­tás; több évtizedes hátrányt kell leküzdenünk. S eközben, az Európa felé vezető úton, ta­lán elfog még néhányszor a „holdutazás” egyszerre fel­emelő és félelmetes pszichózi­sa. Ami, akár csak két éve is j még, hihetetlenül hangzott vol­na: október 23-a ma nemzeti ünnep. Én ezen a napon azt ünneplem, aminek a megfogal­mazását legszebben Nagy Imre lányától, Nagy Erzsébet­től hallottam: „Hogy ma ilyen békés forradalom zajlott le Ma­gyarországon és ilyen rend­szerváltozás, ahhoz a vér az '56-os forradalomban folytéi...” Fodor Tamás Egészségnap a fonyódi gimnáziumban A Fonyódi Mátyás Király Gimnázium és Szakközépis­kola a megyei köjállal karöltve egész napos rendezvényt szervezett kedden a diákjai­nak. A fiatalok 18-féle progra­mon kaptak tanácsot az egészséges életmódról. Töb­bek között a bőrápolásról, az AIDS-ről, a szexuális életről beszélgettek a szakemberek­kel. S hogy a testépítéshez is kedvet kapjanak, kondigépe­ket adott a köjál és teljesít- ményszint-mérést is végzett. A sikerre való tekintettel a kö­vetkező tanévben is megren­dezik az egészségnapot Fo­nyódon. Új könyv Sebestyén fiúnk, kez­detben aggodalmunk oka, most egyetlen vigasztalónk kései gyerekként... A Szűz­anya ótalmába ajánljuk ezért is, mint öreg napjainkra Isten után egyetlen reményünket és ótalmunkat..."—olvasta az apja gyöngybetüivel telerótt Kalendáriumot Babai Sebes­tyén. S hogy az Isten mennyire fogadta „ótalmába” Babai Se­bestyén újságírót, a csendes lázadót, erről beszél László Lajos Tigrismosoly című most megjelent kötete. Az 1956-os magyar forradalom leverését követő diktatúra utolsó vonaglásait eleveníti meg nagy erővel, hitelesen az író­nak a Soros Alapítvány ösz­töndíjával támogatott és ki­tüntetett regénye. Csúcspont­ja az az 1988. március 15-én, az Országház előtt lezajlott tüntetés, amelyet még elfoj­tott az önkény. A kötet rendkívül meggyő­zően — s ami fontos: szinte családregénybe ágyazva, ol­vasmányosan — mutatja be a közmegegyezést hirdető „mosolygó” diktatúra csel­szövéseit, embertelenségét. S közben megragadóan szép szerelmeknek lehetünk tanúi. A jóvátételért kétségbeeset­ten kiáltó Barbara asszony személyében beleszövődik az eseményekbe a nemze­ti kisebbségek véres múltja is. Az író izgalmas könyve re­mélhetőleg nemcsak memen- tója egy letűnt világnak, ha­nem előhangja is egy olyan­nak, amelyben nem téves po­litikai ítéletek és előítéletek hanem múltunk racionális fel­dolgozása győzedelmeske­dik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents