Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)

1990-10-15 / 147. szám

1990. október 15., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Tegnap megint választás volt Megkérdeztünk néhány járó­kelőt a kaposvári sétálóutcán: elment-e szavazni, és mi a véle­ménye a politikai helyzetről? Első két alanyunk éppen egy pádon beszélgetett, amikor megzavartuk őket. Jerszli József: — Ma elmen­tem szavazni, mert két hete a kórházban voltam, akkor nem tudtam. Egy kicsit talán meg­szokásból is; elvégre valakinek csak kell szavaznia, nem igaz?! Ugyanakkor azt is megértem, hogy sokan belefásultak az egész hercehurcába, hiszen idén már a hatodik alkalommal kellett választani. A fiatalokban bízom: ők talán még tudnak ten­ni valamit... Fenyő János:— Én nem tud­tam elmenni szavazni —- most jöttem ki a kórházból. Éppen azon elmélkedtünk, itt a pádon, hogy a közöny miért lett ennyire úrrá az embereken? Következő interjúalanyunk— egy középkorú hölgy — nem volt választani, és nem is nyilat­kozott ennek okáról. Beszélge­tőtársa szintén jobbnak látta inkognitóját megőrizni, de any- nyit azért elárult, hogy elment szavazni. Még pénteken este történt Kaposváron. Mindössze pár órával a kampánycsend kezde­te előtt. A Latinca művelődési házban választási nagygyűlést tartott a Fidesz, amolyan kam­pányzárót. S nem akárkit várt a publicum, hiszen érkezésének hírére zsúfolásig megtelt a szín­házterem. Végül is akit ily sokan vártak, Orbán Viktor Forma 1- es tempóban, befutóra megér­kezett, egyenesen Siófokról. Az önkormányzati választá­sok első fordulója után Kapos­vár a Fidesz legújabb keletű Dr. Zádori László és felesége a szavazókörből tartottak haza­felé. A véleményük: szomorú, hogy ilyen kevesen mentek el. Visnyei Sándor csak pár percre ugrott le a Corsóba süte­ményért. Szavazni nem ment el, mert—mint mondta — „ele­gem van az egészből”. Mihály Ildikó sem voksolt teg­nap. Nem ismerte a jelölteket, de a választás — amúgy — ér­dekelte volna. Ha a pártok töb­bet tettek volna a népszerűsítés érdekében, elment volna sza­vazni. Nyolc szavazásra jogosultat kérdeztünk meg. Komolyabb következtetések levonására ez nagyon kevés, ám annyit mégis levonhatunk tanulságképpen: oka(i) van(nak) az alacsony részvételi aránynak. A közöny nem veleszületett tulajdonsága senkinek. Talán ha a pártok és a politikusok nem egymás csepü- lésére, hanem jelöltjük megis­mertetésére fordítottak volna nagyobb figyelmet, akkor sok minden másként alakulhatott volna. Akár a választási vég­eredményt illetően is. (Tóth) bástyájává nőtte ki magát. A lis­tás szavazatok eredményekép­pen első helyen végzett. Tehát gurul a narancs, s ki tudja hol áll meg... Akik ott voltak, nem csa­lódtak a fideszesre sikeredett rendezvényen. Fliszen az elő­adó is eredeti ötlettel rukkolt elő. Mondanivalójának java részé­ben ugyanis arról beszélt: miért fontos az önkormányzati vá­lasztás, milyen jogi helyzetben kerül sor e választásokra, s mi­lyen most a közhangulat. Nem nehéz kikövetkeztetni: Kaposváron zárta országos kampányát a Fidesz. Beszélge­tésünk idején már csupán alig két óra választott el bennünket a kampánycsendtől. — Mit vár a második forduló­tól a frakcióvezető? Kérdésünk­re a következőt mondta: — Sikeres szereplést, hiszen az első fordulóban vidéken pa­rádésan meneteltünk. Nem ta­gadom, a kaposvári eredmé­nyektől vagyok a legboldogabb — mondta V. — S remélem, hogy vasárnap ez megismétlő­dik. De már most is könnyen kikövetkeztethető. A városok­ban otthon vagyunk, s a falun is egyre jelentősebb szerepet töl­tünk be. Tehát megnövekedett irántunk a közbizalom. Ez jó jel, Szomorú szenzációval szol­gált a választások második for­dulója Kaposváron a 10. szava­zókörben. A Rákóczi iskolában tegnap délelőtt fél tíz előtt öt perccel — szívelégtelenség kö­vetkeztében — meghalt egy 83 éves férfi. A mentők öt percen belül a helyszínen voltak, ám a háromnegyedórás újraélesztés már, sajnos, nem segíthetett. A tragédia miatt a szavazást ideiglenesen felfüggesztették. Az idős ember az előtér ce­mentlapján feküdt, fekete fóliá­dé politikai felelősséget is je­lent. Kiváltképpen most, hiszen az önkormányzat nem játék. A két nagy párt mögé felnőtt a Fidesz. S három-négy év múlva a mostaninál sokkal jelentő­sebb szerepet töltünk be az or­szágos politikában is. Flelyileg pedig az igazi munka akkor kezdődik, amikor az önkor­mányzat a tettek mezejére lép. No persze, sok-sok fideszes képviselővel. — Az első fordulóban hét megyei központot meghódítot­tunk. S remélem, vasárnap estétől még divatosabb szín lesz a narancssárga. Mert ugye, ne feledjük: teher alatt nő a pálma. (Lengyel) val letakarva. A halottszállítók pedig csak nem érkeztek meg, mert a sofőr (csak egy van?) úgymond hivatalos ügyben kint volt a városban, a portás egye­dül próbálta tartani a frontot. A vállalat igazgatója nem volt tele­fonon elérhető... A városi tanács két személy­autója indult aztán Stier Sándor igazgató felkutatására. Délben dr. Barna Lajos vb-titkár el­mondta, az „expedíció” sikeres volt, a halottat fél egykor elszál­lították. T. B. Fotó: Kovács Tibor Volt jobb... Úgy tetszik, hiába tombolt tegnap az indián nyár, az időjá­rás megértő kegye sem tudta fölforrósítani a választási han­gulatot. Sőt a fohász sem. A szavazókörök többségében ugyanis számtalanszor elhang­zott: bárcsak eljönnének any- nyian, mint múltkor az első for­dulóban. De az óhaj csak óhaj maradt. Két órával az urnazá­rás előtt az első fordulónál lé­nyegesen rosszabb volt a rész­vételi arány. Kaposváron, a 45. számú szavazókörben (Topo- náron) délután háromnegyed négy körül a választásra jogo­sultak mintegy 22 százaléka járult az urnák elé. — Pedig sokan eljöttek olya­nok is, akik korábban nem vol­tak szavazni. Ám úgy tetszik, még többen otthon maradtak — mondta a szavazatszámláló bizottság vezetője. — Tehát nem valószínű, hogy elérjük az első forduló részvételi arányát, pedig az sem érte el akkor a kívánatos 40 százalékot. Re­ménykedni persze 6 óráig lehet. A választópolgárok (már akik éppen akkor voksoltak, amikor mi is ott voltunk) egykedvűen tettek eleget „kötelességük­nek”. Bár volt aki megjegyezte: — Ilyen jó időben egészség­ügyi séta címén is lehetne sza­vazni. Ezt csak a teremben lévők hallhatták, s nem juthatott el azokhoz, akiknek a megjegy­zést címezte. Vasárnap az ön- kormányzati képviselők meg­választásáról kellett (volna) dönteni. Akik elmentek választottak. Azok is, akik otthon maradtak? L.J. Hírügynökségi visszhang A magyarországi helyhatósá­gi választások második forduló­ja kapcsán a hírügynökségek vasárnapi első anyagai — konkrét eredmények níjan—in­kább csak a voksolás jelentősé- ével foglalkoztak, rámutatva, ogy a tavaszi parlamenti sza­vazás óta ez a mostani az első olyan politikai „felmérés”, amely képet adhat apártok erő­viszonyainak alakulásáról. A Reuter brit hírügynökség szerint a kormányzat jelenleg a liberális ellenzék előretörésé­nek korlátok közé szorításáért küzd, s személyes szavazási részvétele végett még Antall József is elhalasztotta egy nap­ái, tervezett amerikai útját. A ormánypártok nehézségei kapcsán a Reuter úgy véli: a magyar szavazók kelletlenül fogadják azt az érvelést, hogy a kormány az előtte álló legfoDb problémákat még a kommunis­ta rendszertől örökölte, s Antall József jelentős nemzetközi te­kintélye sem hatja meg őket. Az alacsony részvételi arányokat indokolva a brit hírügynökség rámutat: sok szavazót megdöb­bentett a pártok—televízió által is közvetített—parlamenti csa­tározása, pedig az nem rosz- szabb, mint a brit, vagy a francia példa. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség a választások kapcsán azt emeli ki, hogy—-eltérően az első forduió előtti helyzettől — most a jelölteknek és a pártok­nak összességében sikerült megőrizniük egymással a kor­rekt kapcsolatokat. Az AFP azt hangsúlyozza, hogy a késő dél­utáni részeredmények alapján a szavazási részvétéi még az első fordulóét is alulmúlja, s ez bizonytalanná teszi az eredmé­nyek alakulását. Mindenesetre az AFP szerint most minden szem Budapest felé fordul, ahol az első forduló alapján Demsz­ky Gábornak, egy liberális jelölt­nek jó esélye van a polgármes­teri szék elnyerésére. Viktor megmondta: V(iktória) Halál a szavazókörben Húszezer ember az utcára kerül? Nem OKÉ az OKGT... ÁTSZERVEZÉS MINDENÁRON (Folytatás az 1. oldalról) 1957 óta sok minden történt a nagy­világban s az OKGT-nél is. Csak a leg­utóbbi időszakot tekintve is biztosan állítható: számos, egymásnak ellent­mondó vélemény ütközik a színfalak mögött. A főszereplők mindegyike másképp adná elő a darabot. Nézzük, hogy kik ők! Bőd Péter Ákos ipari miniszter, aki udvarias hangvételű, de konkrétumok­kal nem túlterhelt válaszlevelet küldött a dolgozóknak. Zsengellér István, az OKGT vezérigazgatója—elképzelése szerint a még idei döntést követően 1992 januárjától kezdene működni az új szervezet. (Amikor ő nyugdíjba vonul.) Szabó György bányászati ve­zérigazgató-helyettes, aki úgy véli, hogy utcára kerülő dolgozóik problé­máját nem neki kell megoldania. (Ez az újonnan választott önkormányzatok feladata — szögezte le Zsengellér Ist­ván.) És Kolompár Károly, a GOV szakszervezeti bizottságságának tit­kára, akit a dolgozók kérésére fölke­restünk, hogy tájékoztassa a nyilvá­nosságot a dolgok állásáról. Az ügy gellert kapott — Tavaly még úgy látszott, hogy a GOV önállósodási törekvései teret kapnak, részvénytársasággá szerve­ződhetünk — mondta. — Közben azonban gellert kapott az ügy: a tröszt vezetői bizonyára végiggondolták, mi lesz velük, ha vállalataik sorra független(ebb)é válnak a központtól, s végül felvetődhet, hogy miért van ■ szükség a főváros Schönherz utcai fel­legvárára. Részlet az üzemviteli főosztály szakszervezethez küldött leveléből: „Meglepetésként hatott, hogy a GOV- ra vonatkozó elkpzelések teljes egé­szében ellentétben állnak azzal, amit Zsengellér úr a GOV-nál tett szemé­lyes tájékoztatójában vázolt. Határo­zottan emlékezünk: kijelentette, hogy a GOV továbbra is képes ellátni felada­tát még önálló keretek között is. Nem tudja elképzelni, hogy összevonják tevékenységét más vállalatokéval... Három variációt dolgozott ki az anyag. Mindegyikben csupán a vállalatokat »rakosgatja« ide-oda különböző jogkörökkel, de mindegyik fölé odahe­lyezi az ő hatalmi irányító szervét... Ez jelenti a tröszt-központ hatalomátmen­tését!" Egyenlősdi egy korszerűtlen monst­rumban... — A tröszt vállalatainak átszervezé­se — újracsoportosítása —, felszámo­lása lehetővé teszi, hogy a gazdasági­lag eredményes cégek (3,8 milliárd a GOV idei nyeresége!) kidekorálják a gyengék veszteségét — folytatta Ko­lompár Károly. — Nekik (így az ugyancsak siófoki központú Kőolajve­zeték-építő Vállalatnak is) 34 milliós negatívummal a mérlegében jól jön a „keresztapa”, akinek hosszú távon szüksége van a kapacitására, ezért nem hagyja elveszni. —Az átalakítással persze foglalkoz­ni kell — tette hozzá. — Mert munkánk hatékonyságát növelni lehet. De meg kell vizsgálni: miképpen néz ki az át­szervezés alulról! A Világbank, mielőtt hitelt biztosított volna a trösztnek, átvi­lágította annak szerkezetét. Nyilván­való, hogy az OKGT korszerűtlen monstrum. A tervezet szerint azonban nem a központi adminisztráció csök­kentésével, hanem nagyrészt a fizikai állomány elbocsátásával kívánja meg­oldani „létszámgondjait” a legfelső vezetés. Azt jól látja Zsengellér István, hogy rengeteg azonos funkció épült ki párhuzamosan a tröszt vállalatainál. De a terv — tette hozzá a szakszerve­zeti vezető — amelyet az állami veze­tés elé terjesztenek majd elfogadásra, nem tartalmazza azt: mi történik a fels­zabaduló létszámmal. Az embereket végkielégítés nélkül bocsátaná el. Másrészt az elképzelés nincs kidol­gozva tudományosan, hipotetikus dol­gokat fogalmaz meg feltételes mód­ban. Nem tartalmaz még gazdasági számításokat sem! „ Vállalatunk dolgozói, különböző ré­tegek képviselői aggódással vegyes felháborodással fogadják, hogy róluk, bevonásuk nélkül készítik elő,cégük jövőbeni helyét, szerepét az olajipar­ban... Konkrét, riasztó hírek is terjed­nek azon munkahelyekről, ahol a szer­vezés valahányadík üteme már meg­kezdődött... Kérjük, hogy legalább a vállalatok vezetoi(l) rendelkezzenek a koncepcióval kapcsolatos részletes információval (!!!)” — írták a GOV munkavállalói Zsengellér Istvánnak, aztán kérdések következtek. Sztrájkalap —szakszervezet A vállalat szakszervezete az alábbi telexválaszt kapta: „Az OKGT igazga­tótanácsa ez évi 5. ülésén elfogadta: Az egységes olajipari végkielégítés rendszerét, mint az olajiparban biztosí­tott minimális végkielégítést az előter­jesztés szerint elfogadta. (15 év mun­kaviszony után minimum egyéves bér összege a végkielégítés.) Ettől felfelé eltérő mértékben végkielégítést a vál­lalatok a kollektív szerződésben rög­zítve meghatározhatnak.” A GOV-nál egyébként már javában szervezik az önálló szakszervezetet, mert a Bányászszakszervezet munká­jával nem elégedettek. Felfüggesztet­ték a tagdíjbefizetéseket is. Keresik a szövetségeseket, s tervezik, hogy je­lentős összeget utalnak át a sztrájk­alapba. Ilyen aggasztó a helyzet? Melyik lobby nyer? Most úgy tűnik, hogy lobbyk harcá­ban dől el a 20 ezer dolgozó, a 20 ezer család sorsa. Melyik — innen nézve messzi — vezető (háta mögött vala­mely pártba tömörült érdekcsoporttal), melyik vállalatcsoport lesz erősebb, hogy saját elképzelését verekedje át? Bármi áron! A GOV többféle szempontból bizo­nyította létjogosultságát. Létrehozása óta háromszorosára növekedett a ve­zetékrendszer, a szolgáltatások szín­vonala, s mindezt ugyanannyi (2200, de szakmailag egyre képzettebb) emberrel érték el. A szállítási tarifák még mindig a világpiaci ár alatt mozog­nak. Sőt! Hallani a siófoki székház tá­ján, hogy ha a Szovjetunió—Jugoszlá­via tranzitszállítás mellé belép az Adria—Csehszlovákia közötti vezeték szolgáltatásának az eladása, így a hazai lakosságnak a GOV szívesség­ből képes lenne szállítani... A függöny még nem gördült le, s el­képzelhető még az is, hogy a nézőtér pfújolása miatt át kell íratni a darabot. Csak remélni lehet: nem a dráma mű­faját választja a rendező. Czene Attila A hatodik szavazásról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents