Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)

1990-10-13 / 146. szám

1990. október 13., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Fotó: Kovács Tibor Mennyit ér a forint, ha magyar...? (Folytatás az 1. oldalról) A magyar állampolgárok egyébként nem nagy mennyi­ségben, nem üzleti befektetés­re vásárolnak valutát, hanem mintegy a turistaellátmány ki­egészítésére. így a vásárlás többnyire alkalomszerű. Ez a tényező is lenyomja a fekete­piaci árakat. Tehát összefogla­lóan: a hivatalos és a fekete ár­folyam közeledésének oka a kereslet és a kínálat kedvező alakulása, illetve a jegybank megszorító pénzügyi politikája. A jelenségnek a forint konverti­bilitásához semmi köze. — Ön szerint mennyire erős valuta jelenleg a forint? — A forint Kelet-Európábán viszonylag erős valuta, ez azonban csak annyit jelent, hogy „vakok között a félsze- mű".\. Nyugaton nehezen fo­gadják el a forintot. Például az NSZK-ban csak néhány bank váltja át, s akkor is nagyon ala­csony árfolyamon. — Mennyiben korlátozzák a jelenlegi jogszabályok az állam­polgárokat abban, hogy valutá­ba fektessék pénzüket? — A mai ellentmondásos jogszabályok következtében azok a magyar állampolgárok, akik megtehetik, valutában tart­ják pénzüket. A devizakódex ugyanis jelenleg tiltja a valuta­szerzést, ugyanakkor bárki jog­cím nélkül elhelyezhet pénzt devizaszámlán. Ilyen körülmé­nyek között a valuta iránti keres­letet csak az határolja körül, hogy mennyi a forintmegtakarí­tás, illetve ebből mennyit szán­nak valutavásárlásra. Az a véle­ményem, hogy ki lehet számíta­ni, mennyi a már felhalmozott, illetve folyamatos forintmegta­karítás, amelyről feltételezni lehet, hogy külföldi valuta iránti keresletet jelent. A valutaváltást pedig valamivel magasabb ár­folyamon, mint a hivatalos, a magyar bankrendszeren ke­resztül lehetne lebonyolítani, persze csak egyértelmű jog­szabályok mellett. — Milyen feltételei vannak, hogy a lakosság számára a kor­látlan valutaeladás a bankon keresztül valósuljon meg? — Először is radikálisan ja­vulnia kell a belföldi ellátásnak saját termelésű áruból is, mert ha túl sok árut kell devizáért behozni, illetve az áruk jelentős részét idehaza is csak kemény valutáért tudom megvenni, ak­kor lényegesen nagyobb a valu­ta iránti kereslet. Másodszor lehetetlen dolog, hogy egy ma­gyar árut olcsóban kapjak meg külföldön még akkor is, ha a valutát feketén — tehát felárral — veszem meg, mint itthon. Harmadszor olyan megtakarí­tási formákat kell kialakítani, amelyek egyenértékűek a valu­tabefektetésekkel. — Mikorra valósulhatnak meg ezek a feltételek hazánk­ban? — A nem konvertibilis, erő­sen inflálódó forint mellett fenn­maradnak a kevésbé hatékony gazdálkodók. Csakhogy a gaz­daságtalanul termelőket ezután is mi, fogyasztók tartjuk el, ami hosszabb távon tarthatatlan. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy nem olcsóbb egy olyan segélyrendszer, amely biztosít­ja a minimális megélhetést, mint a ráfizetéses vállalatok fenntar­tása. A népszerűtlen intézkedé­sekre nehezen szánja rá magát a vezetés, pedig „minél koráb­ban nyeljük le ezt a békát, an- náll nagyobb remény van a ki­bontakozásra.” — Mennyi idő múlva lehet konvertibilis a forint? — A konvertibilitás banktech- nikailag nem okozhat problé­mát. Kérdés, hogy a kormány­zat megteszi-e a szükséges lépéseket, amelyek átmeneti­leg sajnos magasabb árszínvo­nalat, nagyobb munkanélküli­séget eredményeznek. Mert mi is a konvertibilitás? Azt jelenti, hogy egy ország belföldi terme­lője az egész világ oda irányuló exportversenyébe bekapcsoló­dik. Ezt a versenyt csak vámok korlátozzák, ám ezek a vámok sem lehetnek nagyon maga­sak. A nem konvertibilitás tehát egy kereskedelempolitikai in­tézkedés, amely legvadabb, legdurvább formája a protekcio­nizmusnak a belföldi termelő ér­dekében. Abszurd helyzet Ma­gyarországon, hogy a terme­lőknek háromféle piacra kell ter­melniük. Ezt kell tehát meg­szűntetni, és csak a világpiaci árakhoz igazodni. Ez azonban átmeneti nehézségeket okoz. Összefoglalóan tehát a konver­tibilis forint megteremtése nem idő, hanem kormányzati elhatá­rozás kérdése. Szabó Béla A nop még nem süt, de a vihar már elmúlt Nyugodt vizeken a balatoni hajózás? (Folytatás az 1. oldalról) Szabó Sándor legelőször a Somogyi Hírlapnak nyilatko­zott. Tegnap elmondta, hogy nincs benne harag, sem bosz- szúvágy. De függetlenül mun­kájától, beosztásától bíróságra megy; a polgári peres eljárást választja a cég hírnevének és a maga tisztességének helyreál­lítása miatt. Zsolnai Imrét, a kft.- nél működő új szakszervezet elnökét, valamint a Mai Nap kül­ső munkatársát, Molnár Józse­fet perli. A jövő évi feladatok tervezé­se miatt a kft. minden egységé­nél megkezdődtek egyébként a tanácskozások. A vezetők is­mertetik a cég gazdasági hely­zetét, s a dolgozókkal együtt keresik a lehető legjobb megol­dást. A rémhírekkel ellentétben nem bocsátanek el egyetlen dolgozót sem ebben az évben. — Hatan most mentek koren­gedménnyel nyugdíjba — tájé­koztatott Szabó Sándor. — Át­szervezéseket tervezünk; sok képzett hajós, aki eddig íróasz­tal mellett ült, visszakerül a víz­re. Összenyomjuk a piramist — tette hozzá; minden munkahe­lyen megszűnik legalább egy vezetői szint, az osztályvezető­ké. Csökkentjük a kft. tagoltsá­gát is, hogy minél jobban alkal­mazkodjon az a külső gazdasá­gi körülményekhez. Várhatóan újraválasztják mindkét szakszervezet vezető­ségét, s amint legitimé válnak, újra megkezdődnek az ügyve­zetéssel a háromoldalú tárgya­lások. Ez remélhetőleg nem fogja zavarni a munkát. Akad persze tanulsága is a siófoki ki­kötőben dúlt viharnak. A renge­teg közös probléma, feszültség összekovácsolta a kft. vezeté­sét, s az is kiderült; kinek-kinek melyik az igazi arca a mutatott kettő közül. Czene Attila ELMENT AZ ÓLOMBETŰK MESTERE Elmennek a kaposvári nyomdászat nagy öregjei Ma kaptuk a szomorú hírt, hogy Mautner József nyugdíjas nyomdaigazgató is követte elődeit, többet nem látjuk ke­rékpáron feltűnni a városban. Pedig még nem is olyan régen — túl 79. évén — is hajtotta a pedált. Azok közé a nyomdászok közé tartozott, akik nagyon jó iskolát jártak ki a múltban: kitűnően elsajátították az újság, a könyv készítésének szakmai titkait. Egyik köny­vében írt arról, hogy az Új Somogy nyomdában másnak is adott tanácsot, ha valamit nem tanítómestereik vassza­bálya szerint csinált. Hosszú évekig volt a Somogyi Hírlap mettöre (tördelöje), s mindenki igazi lapnyomdászként tisztelte. A művelt, minden iránt érdeklődő nyomdászok közé tartozott; fiatal korától zenélt, fényképezett, írt, műkedve­lő előadásokon lépett föl. Ha kellett, akkor a szaktársai­val együtt lépett föl körülményeikjavításáért. Sok könyv szerzbjeként ismert, ö volt a megyehatáro­kon kívül is kedvelt somogyi minikönyvek készítésének egyik elindítója. A somogyi nyomdászatról, munkásmű­velődésről írt művei, a Bemáth Máriával közösen megje­lentetett hiánypótló könyve Balázs János festőművész­ről, sok értékes dokumentumon alapszik. Az első magyar nyomdaalapítóról szóló írásáról nagyon szépen vallott a közelmúltban a Kapos Tv-ben. Azt kérte, hogy a kárai születésű Karai Lászlóról nevezzék el a nyomdát. Ez szin­te a végakarata. Józsi bácsi már nem kerekezik ki a szaktársai közé. A szakmát lánya és unokája folytatja. — lg — ígéret von, megoldás nincs FŰTETLEN TABI LAKÁSOK Kezdődik a fűtési szezon; Tabon a Kossuth Lajos u. 74., 76., 78. számú ház lakói emiatt idegesek. A lakótömb fűtési rendszerét — állítólag — rosz- szul tervezték és a tabi költség- vetési üzemnek még nincs megbízása arra, hogy fűtse a házat. Előzmények Az OTP Somogy Megyei Igazgatósága építette ezeket a házakat. Az elsőt tavaly május 5-én adták át csaknem kifogás­talan műszaki állapotban. A három ház 22 tulajdonosa nevében Hajek Józsefné lakó­megbízott nem kis aggodalom­mal beszél erről. — Tudomásom szerint a kivi­telezőtől kifogástalan állapot­ban vette át az OTP a lakáso­kat. Néhány hónap múlva több probléma is előjött: a falak meg­repedeztek, a parketta feljött, a mosogatónál a tömítőcsík hi­ányzott, a szellőzés a fürdőszo­bában és a WC-ben nem volt megfelelő, emiatt penészese- dett a fal... Ezeket a problémá­kat jelzéseink alapján többnyire kijavították. Ám a múlt év októ­berében, a fűtési szezon meg­kezdésekor elkezdődött a tortú­ra. A lakók jelezték a fűtési gon­dokat a költségvetési üzemnek illetve az OTP-nek, érdemi in­tézkedés azonban nem volt. A panaszokat kivizsgálták s meg­állapították, hogy a fűtéssel gondok voltak: a levegősödést meg kell szüntetni... 1990. má­jus 10-én készült egy jegyző­könyv a tabi költségvetési üzemben. Ez a Kossuth Lajos u. 78. számú épület egyéves felül­vizsgálatáról szól. Ebben a kö­vetkező áll: „A fűtési elégtelen­séggel kapcsolatban a So­mogyién/ képviselője vállalja, hogy a lakóépület fűtési rend­szerét felülvizsgálja és az üze­melés során tapasztalható fo­gyatékosságok—fűtési elégte­lenségek — megoldására 1990. június 15-ig kijavítási ter­vet, illetve útmutatást szolgál­tat”. A megbeszélésen — ame­lyen a megyei OTP, az üzemel­tető, a kivitelező költségvetési üzem, a Somogyterv és a Som­ber képviselői vettek részt — a kivitelező jelezte, hogy a javítá­si munkákat 30 napon belül el­végzi. A levelek A Tabi Városi Tanács Költség- vetési Üzeme (1990. május 22- én) levelet küldött az OTP me­gyei igazgatóságának; közölte, hogy az 1989/90-es fűtési sze­zonban — megbízás nélkül — ellátták a fűtésszolgáltatást, pedig a fűtési rendszer kezelői joga, tulajdona tisztázatlan. Az üzem megbízás hiányában nem kérhette a fűtési díjat a la­kóktól. Ezért az idén nem fűt. Azt is közölték, hogy a fűtési megbízás előtt meg kell szün­tetni a fűtési rendszer problé­máit. Másfél hónappal a tüzelé­si szezon előtt (1990. augusz­tus 31.) Mlavecz Sándor közös képviselő is levelet írt az OTP megyei igazgatójának, és kérte a központi fűtés szavatossági hibáinak megszüntetését. Két héttel később a Kossuth Lajos u. 78. sz. alatt lakók írtak levelet az OTP megyei igazgatóságá­nak. Abban közölték: jogi útra terelik a dolgot. „Mi, lakok úgy döntöttünk, hogy nem vagyunk hajlandóak részt venni ebben a tilitoli-játékban, ami az OTP és a költségvetési üzem között van. Közeleg a fűtési szezon kezde­te, ami azt jelenti, hogy azonnali intézkedést követel 22 család. Ezért határoztunk úgy, hogy ügyvédet fogadunk és ő képvi­seli az ügyünket, remélhetőleg gyorsabban, mint Önök.” A jelenlegi helyzet A lakók többszöri panaszára a kivitelező a költségvetési üzem szakemberét kérte a fű­tésrendszer vizsgálatára, de ő sem tudta megállapítani a rendszer szabályozhatatlansá- gának valódi okát, csak bizo­nyos műszaki változtatásokra és üzemeltetési finomításokra tett javaslatot. Az OTP megyei igazgatósá­gának munkatársa azt mondta, hogy a tervező- és a kivitelező vállalattól független szakember kívánnak felkérni a fűtési rend­szer kivizsgálására. Csakhogy ebből a „packázásból” nekünk elég! Ilyen ügyintézés mellett mikor lesz meleg a lakások­ban? Egyáltalán lesz meleg? A Tabi Városi Tanács 1990. szeptember 20-án közölte az érdekeltekkel: ha a központi fű­tőmű működési rendellenessé­ge okozza a hibát, mint tulajdo­nos vállalják a hiba javításának költségeit. Ám ha a lakásokhoz telepített központi hálózatában van a probléma, akkor a beru­házást és a lebonyolítást terheli a kártérítés vagy a hiba kijavít­tatása. Részlet a levélből: „Az októberi fűtési idényre való te­kintettel, ha az OTP vagy a lakó- közösség a városi tanácstól a fűtést megrendeli, úgy a hiba jellegétől függően a szolgálta­tást elrendeljük a költségvetési üzemnél.” Kérdés, az üzem vál­lalja-e? így áll most három háztömb fűtési ügye... Krutek József Az érdektelenség — öngyilkosság KIOSZ helyett MOIT — A fuvarozók új képviseletet alakítottak Nyolc személyszállító és te­herfuvarozó ipartestület rész­vételével szeptember 17-én Budapesten, a KlOSZ-szék- házban megalakult a Magánfu­varozók Országos Ipartestüle- te. A MOIT az alapítók 27 tagú csoportjából választott magá­nak vezetőséget. A szervezet elnökségi tagja lett Rácz Ká­roly, a Tempo-Gábriel Taxi kül­dötte, a felügyelő bizottságba pedig az ugyancsak kaposvári Horváth Zoltánt is beválasztot­ták. Rácz Károly szerint ország­szerte nagy az érdektelenség: a fuvarozóknak talán a húsz szá­zaléka hajlandó részt venni az érdekképviseleti munkában. A változás sürgető, hiszen az újonnan megalakuló önkor­mányzatok nem fognak külön- külön mindenkivel megállapod­ni. Ennek előbb-utóbb az lesz a következménye, hogy csak az ipartestületi tagok állhatnak be a drosztra. Sajnos, még sokan nem számolnak ezzel... — Mi lesz például akkor, ha — miként azt Bulgáriában és Csehszlovákiában már be is vezették — nálunk is jegyre ad­ják majd a benzint? Ki fogja akkor kijárni, hogy az több le­gyen, mint amennyit központi­lag előirányoztak? Mindenki kérvényt intéz az illetékes mi­niszterhez? — tette föl a költői kérdést a MOIT elnökségi tagja. Az ipartestületi tagok tudják, hogy munkafeltételeik javítását csak összefogással lehet elér­ni. Ehhez a MŐITjelenlegi nyolc tanszervezeténél jóval többre volna szükség. A belépést meg­könnyíti, hogy az érdekképvise­let önkéntességi alapokon szer­veződik. A változásnak már érezhető jele, hogy a nemzetközi fuvaro­zásban csak MOlT-tagok ve­hetnek részt. A további könnyí­tés érdekében már folynak az érdekelt tárcák között az egyez­tetések, hogy a fölösleges bü­rokráciát elkerüljék. Szerepel a tervek között az üzemben tartá­si engedély megszüntetése, és nem lesz kötelező a menetlevél vezetése sem. Az ország hírne­vének öregbítése érdekében azt is fontolgatják, hogy csak az fuvarozhasson külföldre, aki két évig itthon már „bizonyított"... A jövőről dr. Gyurkovics Sán­dor, a Közlekedési Miniszté­rium közigazgatási államtitkára nemrégiben nyilatkozott a „Fuvaros” című lapnak, a szak­ma híradójának. Ebben a követ­kezőket mondta: „A koncessziórendszer ki­alakításában és működtetésé­ben erősen támaszkodnánk a fuvarozók egységes érdekkép­viseletére. Ennek hiányában mindannyiunknak nehéz dolga lesz. Az érdekképviseletnek kell abban is segítenie, hogy fel­készítse a fuvarozókat a válto­zásokra. ” A jövő útja tehát mindenkép­pen ez. A most még gyakorta tapasztalható közömbösség ezután „öngyilkosságszámba” megy. Tóth Béla

Next

/
Thumbnails
Contents