Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)

1990-10-02 / 136. szám

1990. október 2., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 A 15. NYÁR UTÁN —SIÓFOKON Színes színházi esték Emelték a bérlet árát GAZDASÁGI TAGOZAT AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN ELMARADT BÉREMELÉST KÖVETELNEK Tizenöt nyarat — ha úgy tet­szik, idegenforgalmi idényt — ért meg, szolgált ki a siófoki Dél­balatoni Kulturális Központ a fennállása óta. Az idei szezon tapasztalatairól, a hamarosan kezdődő színházi évad lehető­ségeiről, kínálatáról beszél­gettünk Takács Sándor igazga­tóval. — A 15. szezonban szerve­zett kulturális és szórakoztató programokat, mint minden év­ben, a BIB kulturális szakbizott­sága koordinálta — mondta. — Ha minősíteni óhajtjuk az elő­készítő munkát és a lebonyolí­tást, összehasonlítva a korábbi években tapasztaltakkal, az esetben megállapítható, hogy kevésbé volt egyértelmű, hi­szen valamennyi műsorszol­gáltató szervezetnek a szoká­sosnál is jobban kellett ügyelnie a gazdaságosságra, a „piac” igényeire. Igény és támogatás A szórakoztató jellegű műso­rokat szabad vállalkozás révén, a kulturális értékeket képvisel­ve, az úgynevezett rétegigé­nyeket szolgáló programokat pedig anyagi támogatással ren­deztük meg. Ez utóbbival volt nagyobb gond, mert a szubven­ciókra vonatkozó információkat későn kaptuk meg, emiatt az előkészületek akadoztak. (He­lyi, megyei, tanácsi, országos idegenforgalmi hivatali támoga­tásokról van szó.) A korábbi években is gyakran voltunk hí­ján ezeknek az információknak, de az idei szezonra különösen sokat késtek az úgynevezett biztosítólevelek. Ennek ellené­re az intézmény a múlt év no­vemberében megkezdte a nyári programok szervezését, s már­cius végére befejeztük ezt a munkát. A többi között rendez­tünk egy orgonahangverseny­sorozatot a siófoki római katoli­kus templomban, s egy folklór­sorozatot a kulturális központ­ban az IBUSZ balatoni igazga­tóságával közösen. Az IBUSZ az egész térségből „töltötte” ezeket a rendezvényeket, kö­vetkezésképpen a kockázat szinte „elhanyagolható” volt. A szórakoztató jellegű programo­kat a szabadtéri színpadon az ORI-val és más rendezőirodák­kal közösen szerveztük. — Noha a csillagászati ősz nemrég kezdődött, az úgyneve­zett „Balatoni ősz” már véget ért. — Három évvel ezelőtt ren­deztük meg először ezt a prog­ramsorozatot, s az akkori nagy lendület immár jelentősen csök­kent. Erre is kevesebb pénz jut, noha a megfogyatkozott ven­déglétszám okán e rendezvé­nyek jelentős támogatásra szo­rulnak. Ráadásul az előkészítő munkálatokat — ugyancsak in­formációhiány miatt — későn tudtuk elkezdeni, s a programo­kat kínáló műhelyekkel június­ban, júliusban — főként a sza­badságolások miatt — már ne­hezen lehetett kapcsolatot te­remteni. Az említettek okán az idei „Balatoni ősz” eléggé sze­gényes volt, szinte csak színhá­zi jellegű programokra korláto­zódott. Minden összevetve: gazdasági szempontból mint­egy 30 százalékkal kevesebb bevételhez jutott az intézmény az idei szezonban, mint a ko­rábbi években. Gazdag repertoár — A kulturális központ a 15. színházi évad előtt áll. Közis­mert, hogy a színházi esték gazdasági fedezetét részben a bérletek ára, részben pedig az idegenforgalmi bevételek ad­ták. Mit várhat ezek után a kö­zönség? — Mivel csökkent a bevétel, a bérletes előadásokra költhető pénz is kevesebb. Ugyanakkor a partner színházak árai is nőt­tek. Mit tehettünk, húsz száza­lékkal emeltük a bérletek árát, ám abban reménykedünk, hogy ez még elviselhető. Mint isme­retes, Dunántúl szinte vala­mennyi színháza, valamint né­hány pesti és alföldi színház művészgárdája szerepel rend­szeresen Siófokon, s 1300 ember látogatja az előadáso­kat. A színházat még akkor is meg szeretnénk tartani, ha a gazdasági helyzet tovább rom­lik. Feltehetően a jövőben vál­lalkozók, vállalkozó szellemű szponzorok támogatására is szükségünk lesz. A bérleteket egyébként október 1 -je és 8-a között újíthatják meg azok, akiknek eddig is volt, s ezután természetesen bárki vásárol­hat. A repertoárban a vígjáté­koktól kezdve a társadalmi problémákkal foglalkozó szín­művekig, a klasszikustól mai magyar író ősbemutatójáig sok­féle mű szerepel. Már elké­szültek a szórólapok, plakátok, s természetesen meg is hirdet­jük az előadásokat. Csak né­hány mű szerzőjét, címét említem. Steinbeck Egerek és emberek, T. Williams A tetovált rózsa — a Krúdy-bérletben: Shakespeare Szeget szeggel, Tersánszky, Kakukk Marci — a Jókai-bérletben: CseőovSirály, Donizetti Szerelmi bájital (ope­ra) — a Karinthy-bérletben. „Irodalmi kávéház” — Az intézmény a kiállítóte­remben kávéházat nyitott, még­pedig egy igen színvonalas, a századforduló hangulatát idéző üzletet. Ezzel kapcsolatban so­kan megkérdezték, hogy hol lesznek (s lesznek-e egyálta­lán) a képzőművészeti tárlatok. — A Teátrum kávéházra többféle szempontból van szük­ségünk. Egyrészt, mert nyáron vendéglátó szolgáltatást is kell nyújtanunk (eddig' is tettük, csak alacsonyabb színvona­lon), ugyanakkor a színházi esték közönsége is igényli ezt. Eddig az emeleti büfében álltak sorban az emberek, most vi­szont kényelmesen helyet fog­lalhatnak, s előadás után is ösz- szejöhetnek a kávéházban, hogy fehér asztal mellett vitat­hassák meg a látottakat. Más­részt, mivel az intézmény állami támogatása egyre csökken, úgy gondoltunk, a kávéház for­galma segít majd kiegyenlíteni a differenciát. Ha már erre a lépésre kényszerültünk, elhatá­roztuk, hogy színvonalas, egy kultúrcentrumhoz méltó üzletet hozunk létre, melynek árai meg sem közelítik a siófoki vendég­látóiparéit. Október végétől pedig irodalmi és zenei rendez­vényeket tartunk a kávéház­ban, a város alkotó közösségei és személyiségei részvételé­vel. Véleményem szerint a kép­zőművészetnek sem lesz keve­sebb lehetősége, mint eddig volt. Sőt. Az emeleti galéria ezután is a kiállítók rendelkezé­sére áll, s némi belső építészeti átalakítással az eddiginél is al­kalmasabbá tehető. Megjegy­zem, kamarakiállítások rende­zésére a kávéház sem alkal­matlan. Mint ismeretes, a BIB- székház az intézmény kezelé­sébe került (itt is lehetne kiállítá­sokat rendezni), s mivel jelen­leg nagy szükség van egy felnőtt-továbbképző-átképző intézményre, ezt az épületet erre a célra szeretnénk hasz>- nálni. " Önszerveződéssel e — Mit vár a jövőtől, az intéz­mény lehetőségeit illetően? — Arról, hogy szponzorokra is számítunk, már szóltam. Sze­rintem nagy szükség lenne kü­lönböző önszerveződő csopor­tokra, egyesületekre... Jó példa a Siófoki Néptáncosok Egyesü­lete, amely a Balaton és a Sió táncegyüttesek jogutódja, s immár bejegyzett jogi személy. Ebben a társaságban már ta­pasztalható az újszerű egyesü­leti élet sok-sok áldásos meg­nyilvánulása. 123 bejegyzett tagja van, s intézményünkkel közösen szeretnének progra­mokat rendezni a télen. Persze, nemcsak a saját maguk számá­ra. Azt hiszem, sok ilyen kelle­ne... Sz. A. Két éve a kormány és az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete megállapodásban rögzítette: a bérrendezésre fo­lyamatosan, szakmai rétegen­ként kerítenek sort. Az egyez­mény szerint még a kormány­változás előtt megkezdődött az orvosok, az egészségügyi hiányszakmák, szakdolgozók központi bérrendezése. A kor­mányváltozás után a folyama­tosság megszakadt. Az Egész­ségügyben Dolgozók Demok­ratikus Szakszervezetének gazdasági-műszaki tagozata — a soron következő réteg — mindeddig hiába várta követe­lésük jogos teljesítését. — Somogybán hogy áll a helyzet? — kérdeztük Mucsi Lászlótól, a műszaki-gazdasági tagozat vezetőjétől a megyei kórházban. — Megyénkben az egész­ségügyi dolgozók eddigi fize­tésemeléséből a mi tagozatunk is részesült, ez azonban a többi réteg rovására történt. A gazda­sági-műszaki dolgozók elma­radt központi bérrendezése szintén teljes körben lenne fon­tos. Az országos aláírásgyűjtő akcióban részt veszünk mi is. A Népjóléti Minisztériumba és az Csoóri Sándor költő kilépett az írószövetség elnökségéből és a választmányból — adja hírül az írószövetség elnöksé­gének hétfőn közzétett állás- foglalása. Csoóri Nappali hold című háromrészes írást publi­kált a Hitel szeptemberi számai­ban; e cikk a költő bírálói szerint a kisebbséghez tartozókat bán­tó kijelentésekkel illeti. Az írás­ra négy magyar író is válaszolt, s megdöbbenésük jeleként le­mondtak írószövetségi tisztsé­geikről. Csoóri most levélben tájékoztatta a grémiumot le­országgyűlés egészségügyi bizottságának írt levelet nálunk minden szakszervezeti réteg dolgozói aláírásukkal szentesí­tették. Az EDDSZ országos gazdasági-műszaki tagozata vezetőségének nemrég megje­lent állásfoglalásához csatla­koztunk, amely kimondja: a kezdeményezésünkre létrejött tárgyalás során megnyugtató választ nem kaptunk. Ismerve az egészségügyben a gyógyí­tás feltételeit biztosító gazdasá­gi, műszaki, fizikai dolgozók súlyos anyagi helyzetét és eb­ből következő rossz közérzetét, ezúton hívjuk fel a kormány fi­gyelmét e tarthatatlan helyzet sürgős megoldására. Dolgo­zóink várják az őket jogosan megillető központi bérfejlesztés október 1 -jei végrehajtását. Ennek elmaradása veszélyez­teti a lakosság egészségügyi ellátását. Az Egészségügyben Dolgo­zók Demokratikus Szakszerve­zete gazdasági-műszaki tago­zata tagsága érdekében követ­kezetesen érvényesíteni fogja törvényes jogait—hangsúlyoz­ta az EDDSZ országos gazda­sági-műszaki tagozatának ál­lásfoglalása. (Barna) mondási szándékáról, így dön­tése valószínűleg — még a rendkívüli tanácskozás össze­hívása előtt megszületett. Az elnökség több mint két órán át ülésezett — folytatta az elnök —, s az eszmecsere során a testületi tagok véleménye meg­egyezett: az elnökség elutasítja a kirekesztő, a nemzetet meg­osztó törekvéseket. A testület ezzel a maga részéről lezártnak tekinti sz ügyet — fejezte be Jókai Anna. (MTI) Csoóri Sándor lemondott írószövetségi tisztségéről A dió meg a héja Lassanként rozsdás színek­be öltözik a vidék, megfáradt szellők hoznak szárnyukon égi áldást, köddel-hűvöset. Az ember fia ilyenkor — ha teheti — kezében egy pohár borral kiül pincéje elé, s szemlélgeti a szedésre váró szőlőfürtöket vagy csavarogni viszi a család­ját... A saját balsorsukkal el fog­laltaknak is esélyt kínál, hogy értékeljék: mire vitték az elmúlt évben, hónapokban, lett-e sor­suk könnyebb a rengeteg (in- nen-onnan kacéran elénktola- kodó) ígéret ellenében. Én a hét végén diót szedtem. Szinte az égig érő, vagy négy-öt méter hosszú póznával kísérel­tem meg az aljnövényzettel sű­rűn benőtt földre huppantani a még zöld burokban megbúvó termést. Egy kosárral sikerült aztán összeszednem. Otthon történt a baj: tisztítás közben a kezemet olyan erŐ9en megfog­ta a gyümölcs héjának festék­anyaga, hogy azt semmiféle módszerrel nem tudtam a mai napig sem levakarni. Próbál­koztam citromlével, ecettel, sőt hígított sósavval is, de a dió — most úgy tetszik—örökre meg­jelölt. Ismerőseim persze ne­vettek; majd lekopik rólad, ne félj—mondták. Erről aztán több minden eszembe jutott. Legelőbb talán az: milyen bajok érhetik később az embert, ha (meggondolatla­nul?) dolgozni kezd. Valamiért, mert jót (jobbat) akar. Később arra is gondoltam, hogy minden a dióbélért van, ami nem is az enyém lesz, hiszen el kell ad­nom, hogy tejet meg kenyeret vehessek belőle a gyereknek. Persze, a boltban jól megnéz­tek maguknak az emberek. Én is jól megnéztem őket, s való­ban, sokuknak nem volt koszos a keze. Nekik már sikerült kimo­sakodniuk? Mondom, mindez a dióról meg a héjáról jutott eszembe. S csak azért vettem tollat masza- tos kezembe, hogy leírjam: nem mindenkire kell mogorván nézni most, aki megpróbált tenni vala­mit az elmúlt években. Czene Attila Fúró-faragó emberből lett művésszé Kotán János. Négy­éves kora óta Tiszaladányban él. Édesapja mezőőr és ha­lász volt, s fiának is efféle sors jutott: mezei munkákból, kosárfonásból tartotta el magát, később ácsként dolgo­zott. A helyi téesz bognárműhelyéből ment nyugdíjba. Az utcán maga faragta székelykapu előtt köszönt ránk. Időn-, ként kiállításokon is szereplő kisplasztikáit mutatja meg a látogatóinak. (MTI-foto — Kunkovács László felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents