Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)

1990-10-02 / 136. szám

1990. október 2., kedd

SOMOGYI HÍRLAP

3

Olaszországtól a Szovjetunióig

KISVÁROSI POLGÁRMESTEREK

Nem pénz, hanem tornacipő volt a zsebében

Horváth Gábor: Életem meghatározó élménye, értelme a Balaton

Tíz megye érdeke a déli autópálya megépülése

Izraeli és olasz vállalkozók adják a pénzt

(Folytatás az 1. oldalról)

Kovács Bélától, a megyei tanács műszaki főosztályvezetőjétől arról érdeklődtünk, hogy ki áll az rt. mögött.

— A Co-Nexus Gazdálkodási és Pénzügyi Tanácsadó Részvénytársaság izraeli és olasz vállalkozókkal áll kapcsolatban. Az rt. kedvezőnek tartja az alkalmat az autópálya megépítésére, ugyanis ők ajánlatot tettek erre a saját eszközeik terhére. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium megbeszéléseiből az derült ki, hogy igény van olasz részről egy Jugoszláviából (Szlovéniát érintve) Délnyugat-Magyarországra érkező, onnan pedig Budapest elkerülésével Eszakke- let-Magyarország felé és azon túlra irányuló, közúti forgalom levezetését szolgáló, fizető-autópálya megépítésére. Ez egyébként a hazai igényeket is kielégítené.

— Hol lenne ennek az autópályának a nyomvonala ?

— Még nincs kijelölve; a közúti közlekedésfejlesztési távlati tervek sem tartalmazzák. Jelenleg csak egy olyan 30—50 kilométeres sáv vázolható fel, amelyen belül esne az autópálya területe. Az a fontos, hogy előnyös összeköttetést biztosítson az ország nagyobb tájegységei, települései között, figyelembe véve a már tervezett autópályákat, valamint a várható európai közúti áramlásokat is. Az előzetes szakmai egyeztetés során az autópálya nyomvonalának Nagykanizsa térségéből kiindulva Kaposvár, Szekszárd, Kalocsa, Kiskunhalas, Szentes, Békéscsaba, Debrecen, Nyíregyháza térsége volna indokolt. Megyénket mind közlekedési, mind gazdasági szempontból kedvezően érintené egy ilyen autópálya építése, szám ításba véve a hazai és a nemzetközi kapcsolatokat. Az olasz vállalkozók minden valószínűség szerint így kívánnak kedvező közlekedési kapcsolatot kialakítani a Szovjetunióval a későbbi haszon reményében. Amos Salamon úr, a Solei Boneh International Ltd. izraeli, valamint a Reynolds Construction Company amerikai cég képviseletében — mindkettőnek tulajdonosa, illetve résztulajdonosa, valamint elnök-vezérigazgatója — azt kérte a közlekedési kormányzattól, hogy a beruházás révén érintett megyék önállóan hozzanak létre egy megvalósulási és gazdaságossági tervet, s ebben előzetesen tisztázzák a nyomvonal vezetési lehetőségeit.

— Miért van szükség arra tanulmánytervre, amelyet Somogy is támogat anyagilag?

— Egyrészt azért, mert a gazdaságos és minél szélesebb körben megtérülő nyomvonal kialakítása ezt föltétlenül megkívánja, másrészt, hogy a területek felhasználásában bekövetkező változások tervszernek és a tágabb közösség érdekeinek megfelelőek legyenek. Ezt ugyanis az érintett önkormányzatoknak, területek tulajdonosainak, az illetékes szakminisztériumoknak kell elfogadniuk. A déli autópálya megvalósulása ugyanis a nyugati tőkebefektetőkön kívül elsősorban az érintett tíz megye érdeke, hiszen eddig a Budapest-köz- pontú úthálózat hibájából hátrányos helyzetbe kerültek.

— Milyen költségek hárulnak azokra a megyékre, amelyek támogatják az építkezést?

— Az előzetes elgondolások alapján a Co-Nexus Rt. szervezésében megalakul az érintett megyék közreműködésével egy Déli Autópálya Rt. Ebbe az első ütemben belép az érintett 10 megye, valamint a Co-Nexus Rt. A belépési összegek, valamint a mintegy 30 millió forintból elkészíttetett megvalósíthatósági tanulmányterv már az új rt. tulajdona lenne. A részt vevő ön- kormányzatok apportként az autópálya céljára felhasználható területtel csatlakoznak. Amikor már engedélyezik és jóváhagyják az autópálya nyomvonalát, a nyugati tőke- befektetők szintén tagjai lennének az rt.-nek, természetesen hatalmas alaptőke-emeléssel.

— Az elképzelések csak az önkormányzatok támogatásával valósulhatnak meg.

— Valóban, az érintett ön- kormányzatok mint alapító részvényesek érdekeltek az autópálya megépítésében, hiszen a forintban nem vagy alig mérhető hasznokon és fejlődési lehetőségükön kívül az autópályadíjból is részesülnek. Éppen ezért a közeljövőben megalakuló önkormányzatokkal közösen, érdekeiket messzemenően figyelembe véve, átgondolt egyeztetésekre lesz szükség mind a véleges nyomvonal kialakításában, mind a részvénytársaságba való belépés előkészítésekor. A jövő év elejére várható a megvalósulási tanulmányterv elkészítése. Utána állhatnak neki a kiviteli tervnek, majd pedig a déli fizetőautópálya megépítésének, amelynek révén Somogy bekapcsolódhat a nemzetközi autópályarendszerbe nyugati, déli, keleti irányban.

Lajos Géza

Az egykori keszthelyi srác a választás első fordulójában Fonyód polgármestere lett. Horváth Gábor fél életét a Balatonon töltötte. Szinte előbb tanult meg úszni, mint járni. Még csak pár centis volt a jég, amikor nyakába akasztotta a korcsolyát, s irány a tó. Szülei gyakran pánikba estek, amikor csontá fagyott „szerelésben" jelent meg otthon. De hát kitűnő tanuló volt, s első „nekifutásra" fölvették a műszaki egyetemre. Kiválóan sportolt; csaknem minden sportágba belekóstolt, főleg az atlétika és a kézilabda vonzotta. Néhány évvel ezelőtt — minden rákészülés nélkül — a fonyódi teniszezőket segítette ki bravúros ütéseivel.

— Nekem a tornacipő állandóan a zsebemben volt. Soha nem tudtam ugyanis, hol látok egy jó foci- vagy kézisderbit, ahová érdemes beszállni — mondja a 45 éves, 190 centi magas sportember, akit vasárnap Fonyód polgármesterévé választottak. Villamos üzemmérnök, a Dédász helyi kirendeltségének (volt) vezetője. Egy ideig még visszajár az elektromos szakemberek közé, hiszen a feladatok nem adhatók le a voksok összeszámlálásá- val.

(Folytatás az 1. oldalról)

Ahhoz, hogy az itteni elképzeléseket meg tudják valósítani, további korszerűsítésre van szükség. A változások mindenesetre reményt keltőek. Ha a kaposvári kollégák képesek lesznek a következő 2—3 évben véghez vinni, amit elterveztek, magam is a gratulálok sorában leszek.

1968-tól a Dunai Vasműben dolgozott, s egyenletesen haladt a ranglétrán. A gyermekkori élmények — a Balaton szere- tete — azonban hazahívták. Keszthely helyett végül is Fonyódon kapott állást. Itt több párt is megkörnyékezte, hogy lépjen a soraiba, de mindig ellenállt. Talán azért is kérte fel polgármesterjelöltnek ennyi párt: az MDF, az SZDSZ, a kisgazdák, s végül a városvédők is megkoronáztak bizalmukkal.

— Nem hiszem magamról, hogy én vagyok az egyetlen hiteles ember, aki alkalmas erre a posztra — mondta Horváth Gábor. — Azt hiszem inkább, hogy valamennyi párt változást akart, s ez elképzelhetetlen régi emberekkel. Szerencsés vagyok, hogy olyan képviselőtestületet választott Fonyód lakossága, amelynek nagy részére magam is szavaztam. Velük együtt nemes feladat lesz a település mindennapjaiért, jövőjéért felelősséget vállalni.

— Melyek a legsürgetőbb feladatai?

— Sok tisztázatlan ügy végére szeretnék pontot tenni bizottságok felállításával, esetleg külső szakértő bevonásával.

— Találkozunk három év múlva—nyugtázta a beszélgetésünket Ház László. Mint mondta: akkor már arról szeretnének beszámolni, hogy a jelenlegi termelésüket megkétszerezték. Az elmúlt 97 év alatt hatszorosára — 3000 tonnára — nőtt a gyár napi cukortermelése. A gyár e fejlesztésekkel az egész Dél-Dunántúl cukorigényét ki tudja elégíteni.

Ilyen például az üdülőfalu, a vitorláskikötő, a Domb utca és a Tabán utcai parcellázások problémája. Fonyód néhány területén és Fenyvesen csaknem teljesen katasztrofális a kommunális ellátás... Sajnálom, hogy az MDF és az SZDSZ jelöltjei nem jutottak be a testületbe, mert állásfoglalásuk belülről hitelesebbnek hatna.

— Tudom, lesz (sőt már van is) ellenzékem, de ez így természetes —fűzi hozzá. — Szeretném, ha a csatákat ezután nem személyek ellen, hanem a település érdekében vívnánk a helyi közéletben.

(Süli)

Szóval ez a kampány más, mint az ezt megelőzőek voltak. Egy kicsit rövidebb lesz, de jobb gépekkel jobb minőségű cukrot készítenek majd. S ez csak az első éve egy olyan hosszú távú fejlesztésnek, amelynek során európai körülményeket teremtenek a dél-dunántúli cukor- gyártás leendő fellegvárának.

Nagy Zsóka

Begördült

az első répaszállítmány

Reményt keltő változások

— Sikeres volt a főpróba a Kaposvári Cukorgyárban

Horvátkuti

álmok

Az orvosi rendelő előtt 50 év körüli férfiak és nők, tetanuszoltásra várnak. A doktor érkezéséig falujukról beszélgetünk. Ilyeneket mondanak: „Van orvosunk, óvodánk, élelmiszer- boltunk, postánk.” „Nem vagyunk mi eldugott helyen, hiszen busz van reggel 5-től este 11-ig szinte óránként a városba.” „Közigazgatásilag Marcalihoz tartozunk...” „Inkább az idősebbek maradnak; a fiatalok, ha tehetik bemennek a városba lakni...”

Megérkezett az orvos Marcaliból, szétoszlik a társaságunk. Búcsúzóul az egyik férfi még utánam szól: „Gomba az sok terem itt, írja meg!”

Horvátkút alig 600 lelket számláló település 8 kilométerre Marcalitól. Nyugalmasnak látszó fészek.

Kis épület a falu közepén — a posta. A postáskisasszony, Babina Elemérné még kézikapcsolású telefonon bonyolítja le a falu beszélgetéseit. Ő a falu mindenese, ismeri a település ügyeit. Meséli, hogy most éppen a vezetékes vízre várnak; a szombathelyi Vízügyi Igazgatóság szakemberei 2 hónap türelmi időt kértek a la^ kosságtól.

— Amikor a tanácsokat ösz- szevonták, akkor kerültünk Marcalihoz. Sok dologban segített a város: utat építettek, s hamarosan lesz vezetékes vizünk — a magunk erejéből ennyire se vittük volna —, de nagyon sok fiatal költözött el, és a szülők egyedül maradtak.

Idős néni szól be az ablakon, kezében papírok.

— Mi ez a sok csekk? Ha ennyit ki kell fizetnem, nem is tudom, mi lesz velem.

A postás türelmesen magyaráz: a tsz-irodában, Marcaliban kell tisztáznia a néninek a dolgot.

A postán ismerkedtem meg Kormos Lászlónéval is, aki éppen Budapestre szeretett volna telefonálni. Kormosék 7 éve költöztek a faluba, mégpedig a fővárosból.

— Édesanyám Érdről hirdetésre költözött ide — kezdi a beszélgetést Kormosné. — Mi a gyerekekkel többször meglátogattuk, és egyre jobban tetszett ez a dimbes-dombos vidék. Újpestről, egy lakótelepi lakásból költöztünk ide 8 gyerekkel. A legkisebb most 11 éves, a legnagyobb pedig 21.

— Hogyan tudtak beilleszkedni a falusi környezetbe?

— Engem mindig annyira lekötöttek a gyerekek, hogy Pesten sem szoktunk „eljárkálni”. A könyvek, az újságok itt is hozzáférhetők. A gyerekek pedig imádják az állatokat, az erdőt.

Négy fiam jár erdészeti szakmunkásképzőbe, a férjem pedig maszek fakitermelő.

— Az udvarban sok az állat...

— Szeretünk jókat enni, meg nagy is a család. Kacsákat, libát, disznót nevelünk. Saját káromon tanultam meg az állattartást. Könyveket vettem, a szomszédok is segítettek. Tavasszal 250 csirkém volt. Emellett 1 holdon gazdálkodunk, mindent megtermelünk, ami a háztartáshoz kell. Megtanultam befőtteket készíteni, paradicsomot befőzni.

— Mi az, ami nagyon hiányzik?

Fotó: Jakab Judit

— Nincs vezetékes víz a faluban, ezért fürdőszobánk sincs. Az nagyon hiányzik. Egy éven belül talán az is lesz. De semmi más, higgye el. Tavasztól őszig olyan, mintha nyaralnánk. Nyáron gyönyörű a környék; közel a Balaton, jó a levegő. Nemrég vettünk egy videót, azóta még több gyerek jár hozzánk.

Közel a város, jó a közlekedés, mégis egy külön világ Horvátkút. Kanyargós, emelkedős úton értünk vissza Marcaliba.

Hunyadkürti Ilona