Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-10 / 117. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP 1990. szeptember 10., hétfő Sokáig tanulmányoztam az álmoskönyveket. Ráfizettem. Megálmodtam a KGST-olim- piát. * * * Televíziós közvetítés. Inzert. Nagy betűk: K. G. S. T. A nagy betűk között jól olvasható szöveg: kalapácsvetők, gerely- hajítok, súlyemelők, tornászok olimpiája. A „piája” elkülönül a szó elejétől. Kapcsolás. A stadionban hatalmas transzparens, a szöveg ugyanaz. A felirat alatt overal- los rendező, tévé daruról igazgatja az olimpiai karikákat. A karikákból néhány a földön maradt. Valamennyi karika egy-egy KGST-ország címerét, zászlajának színeit jelzi. Több zászló lyukas. Némely karika egymásra dől. A rendező sokáig a román karikával kínlódik, kalapálja, új szöget kér, de nem marad a helyén. Mozog a többi is. Egyiket fölteszi, a másik elmozdul. Mustrálja a földön levőket, melyiket lehetne stabilan fölrakni. Összeáll a kép, a rendező lejön a darukosárral, bemegy a közvetítő kocsiba. Megszólalnak a fanfárok, bevonulnak nemzeti melegítőikben a sportolók. A hangosbeszélő bemutatja a versenyzőket, akik nevük hallatán előrelépnek. Szabó Katalin, Románia (taps), Nagy Mihály, Jugoszlávia (taps), Rácz László, Szovjetunió (taps), Wajda András, Lengyelország (taps), Kovács Péter, Csehszlovákia (taps). A hangosbeszélő itt megáll egy pillanatra, és kommentál: kedves közönségünk, ma könnyű dolgunk lesz, megértjük egymást, hiszen egy nyelven beszélünk. Egy hang a nézőtérről: drága magyar fiaim! (Folytatja...) Salzkammergut Alfréd, Magyarország (taps), Kurt Walter, Németország (egy hang: Mikor?), Fán Van Dongó, Vietnam (taps), Ku-Klux-Klan, Mongólia (taps), Rio-De Ne Herdálj, Kuba (taps), Salamo- nov Szulejman, Bulgária (taps). * * * Bemondó: Kedves nézőink, most kapcsoljuk a Balga-tavat. A riporter Vitray Tamás. Vitray: Szóljatok be annak a siketfajdnak, hogy adja már be a hangot. (Kivetített evezőspálya). Na végre, kedves nézőink, annyi balsors után végre elérkeztünk a döntőig. Mennyi verejték, mennyi párt, mennyi kísérlet — mondja lelkesen, de közben elment a kép. — Ti láttok otthon valamit? Itt jó a hang, jó a kép, remélem hamarosan otthon is így lesz. De még semmi. Nem akarok szel- lemeskedni, de olyan ez mint a badacsonyi szüret. Elképzelem mit érezhetett, szegény Tompa Pufi, amikor kétség- beesetten ráncigálta a gatyáját. Most mondják a kollégáim — hangosabban I —, hogy Pesten is rendben a kép. Jó, akkor itt is, ott is már képben vagyunk. A Balga-tó vizén elindultak az evezős nyolcasok. A kivetített képen tempósan húznak a hajók, a hajók oldalán: CCCP—DDR—MNK(az N áthúzva)—CSSR—Cuba. Orosz, német, cseh, kínai, román nyelven, kézi hangszórón diktálja a tempót a kormányos. Kiúsznak a képből. A címeres (négyféle magyar címer van a hajó orrán) hajó — fotelkerekeken gurul a jégsima felületű Balga-tó vizén. Vánszorog. Ezt a vánszorgást messzire zengő kórus kíséri. — Munkára! — Húzd meg! (Egy hang: Ez a Békésinek szól!) — Add rá! — Légy résen! (Nézd azt a vén liliomtiprót!) — Fogd meg! — No pa-sa-ran! A kórus fölerősödik, a stadion morajából csak ezt halljuk. Amikor képbe kerülnek, látjuk, a nyolc lapátos tölcsérrel diktálja a tempót, s egyedül csak a kormányos helyén ülő versenyző húz lapátot. Szenved. Bemondó: Kedves nézőink, most kapcsoljuk a Wauxhallt, a súlyemelés döntőjét közvetítjük. A riporter Dakar Dezső. Dakar Dezső: Jó estét kedves mindnyájuknak! A következő versenyzőig van még néhány évünk, addig elmondom mi is történt itt a Wauxhallban. A verseny érdekessége, hogy a szakítás már megtörtént, a nemzetközi zsűri úgy döntött, ezt a tényt beveszik az alapszabályba. A versenyzők most azért lépnek dobogóra, hogy bizonyítsák ki lök nagyobbat. A szakítás sok sérülést okozott a korábbi versenyeken, ezért alkotmányos módosítás vált szükségessé. Amíg ezt elmondtam, az ólomsúlyúak nagy esélyese, a szovjet Szemjon Koma-Komanovics lépett dobogóra. A súlyzó előtt 60—80 centi magas, a dobogón végigfutó paraván, csak a súlyzó kerek tárcsái látszanak. A terem elsötétül, minden reflektor a hatalmas termetű versenyzőre esik. Készülődik. Fehér por, magnézium száll a lavórból. Csoszog. Fúj, prüszköl, szaglászik, tüsszent. — Egészségére! A versenyző mozdít a tárcsákon, kezét gyöngéden végighúzza a rúdon. Igazít a derékszíján, aztán belekapaszkodik a súlyzóba. Iszonyú nyögéssel, üvöltéssel emel. Amikor a drapéria magasába ér a rúd, látható, hogy kapaszkodik rajta a magyar, a cseh, a lengyel, a német, a vietnami, a kubai, a jugoszláv versenyző. A szovjet kilöki a terhet, a feje fölé tartja, közben még néhány fekete kéz nyújtózkodik utánuk. Dakar: Fantasztikus! Mától kezdve a török Salamonov is használhatja a bolgár Szulej- manov nevet... A demonstrációs táblán megjelenik: World Rekord: EKG (12) Europe Rekord: KGST (7) Hungarian Rekord: KST (1) * * * Futópálya. A rajtgép mögött, körül, melegítenek a versenyzők. Egyik ugrál, a másik mozdulatlanul fekszik, a harmadik a rajtot próbálja. A riporter Gyulay István: Kedves nézőink, a maratoni döntője következik. Jelentem, hogy ebben a számban mi magyarok is érdekeltek vagyunk: Baljós J. Elek döntős. Baljós, méltó elődje az utódoknak, az elsők között indult, jó a kondíciója, hát majd meglátjuk. Baljós második-harmadik versenyzőként érkezik vissza a stadionba. — Még első is lehet! (Ordítva!)... Még kétszáz méteracélig, csak most le ne szakadjon. Szedd össze magad Baljós, megelőzte a szovjetet, a lengyelt, de jön föl nagyon erősen a német, a román. Remek helyezés lehet. Fontot ér. Még ötven méter, még negyven... Célegyenes, Baljós leáll, ide-oda cikázik. A többiek elhúznak mellette! — Mit csinálsz, mit csinálsz!? Ezt a pár métert már gyalogolva is megtehette volna. A pálya szélén Gyulay mikrofonja előtt Baljós J. Elek. — Miért futottál olyan cikcakkban az utolsó métereken? Baljós szembenéz a kamerával. — Mert nálunk ilyen a célegyenes! A műugrómedence partján. Knézy Jenő bemutatja a versenyzőt: Kiss Franciska, a Nagyfa SC versenyzője is beugrottá magát a döntőbe. Knézy: Hol edzett, kedves Franciska? Kiss Franciska: Bisztrókban, presszókban, általában a város hasonló öntödéiben. Ugyanis nekem víziszonyom van, meg aztán félig részegnek lenni, pazarlás. Knézy: És mit fogunk magától látni? Kiss Franciska: Hátraszaltót, fél csavarral. Knézy (csodálkozva): ...fél csavarral? Kiss Franciska: Egészre nekem már nem telik. Stadion. Kalapácsvetés. A döntő utolsó sorozata kezdődik. Szepesi György: Kedves nézőink! Az olimpiák és a kalapácsvetés történetében egyedülálló világcsúcskísérletre kerül sor. A nemzetközi szervezet remélhetően fölveszi a versenyek programjába: kalapács- vetés munkamegosztásban. Beáll a dobókörbe egy szovjet és egy magyar versenyző. Kalapács csak a szovjet versenyző kezében van. A versenyzők méregetik egymást, kilépik a dobókör átmérőjét, a magyar egylábon ugrál, majd kiesik a lendülettől a dobókörből, de a szovjet elkapja. A szovjet versenyző kinéz a tribünre, olyan mozdulatot tesz, mint aki beméri, kire dobja ott a kalapácsot. Szepesi György: Mi lesz ebből? Magyar versenyző: Kalapácsvetés munkamegosztásban! Szepesi György: Hogyhogy munkamegosztásban? Magyar versenyző: Én forgók, a Tovaris meg dob. A két versenyző ölelkezve elkezd forogni a dobókörben. Bemondó: Kedves nézőink. Most kapcsoljuk a Tejcsarnokot! A csarnok közepén magas- ugrópálya. A léc 30—40 centi magas, mögötte duplája a habszivacs paplan. Novotny Zoltán, (na vöt!) riporter bántóan erőltetetten lelkesedik. — Óriási, kedves nézőink, óriási! A magyar Salzkammer- gut ott van a döntőben. Eddig több ígéretes kísérlete volt... megelőzte a csehszlovák, a német, a lengyel versenyzőt és most itt a nagy pillanat! Az utolsó kísérlet, beugorhatja magát a történelembe. Salzkammergut a pálya szélén készülődik. Hanyatt fekszik, rázza a lábait, karjait, föláll, tipeg, ugrál, hajladozik jobbra, balra, beméri a távolságot, egyik cipőjét otthagyja féltávnál. Rohamra készül. De meg kell várnia, míg elfutnak előtte e tízezresek. Merev lábakkal nekiindul a lécnek. Ugrás helyett megtorpan. Visszamegy a rohampálya végére; újból fölkészül, nekilódul, de megismétlődik az előző jelenet. Egy hang: Mit szerencsétlen- kedik? Lépje át! Salzkammergut: Nem tehetem, én ugyanis távolugró vagyok. A kép elsötétül. Ütemes taps. Hangosbeszélő: Csendet kérünk! A kimért pályán a váltófutás résztvevői, köztük a magyar. Kezükben stafétabot. Iszonyatos tempóval futnak — helyben . A versenyzők elszaladnak csak a magyar mögött, aki nem adta át a stafétabotot, száguld a váltótársa. Aztán a harmadik a negyedik. A többiek már a célba értek, csak a magyarok maradtak a rajtnál, erőlködve helyben futnak, tovább. Vitray: Miért nem adta át a stafétabotot? Első versenyző: Mert nálunk ilyen a váltás technikája. Fölébredtem. PAIZS GABOR KGST- olimpia 1990 KGST Ismét jelentkezik ZSEBI! Veszélyes üzem az autó!— hallani úton-útfélen. De vajon mit teszünk annak érdekében, hogy a „veszélyes üzemben” utazók életére, testi épségére jobban vigyázzunk? Ezúttal nem általánosságban vártunk választ kérdésünkre, és szerencsére a konkrét feleletet a témában nem először jelentkező intézménytől kaptunk. Elöljáróban tudni kell, hogy a Hungária Biztosító Részvénytársaság kerek egy évvel ezelőtt „hozta világra" — a gyerekek nagy örömére — a zsebigazolványos kenguruját. A cél: általánosan felkelteni a figyelmet a gyermekek biztonsága iránt és a legérde- keltebbeknek, a kicsiknek — az azonosításuk érdekében — olyan dokumentumot adni a kezükbe, ami a legfontosabb adataikat tartalmazza. A Hungária Biztosító akciójának népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy KICSI A KOCSIBAN közel másfél millió zsebigazolványért jelentkeztek a gyerekek a biztosító egységeiben. A siker második lépcsőfoka a Hungária által kiírt névpályázat volt, amelyre több mint százezer javaslat érkezett be. A győztes névadók által — akik ajándékot kaptak —, ZSEBI-re keresztelt figura most újra életre kel, méghozzá konkrét segítséget nyújtva a kiskorú utazóknak, akik—még a legkörültekintőbb utaztatás mellett is— leginkább veszélyeztetettek. Éppen a fenti tapasztalatból kiindulva döntöttek ZSEBI újabb — matricán való — jelentkezési formája mellett. A kengurus „VIGYÁZZ RÁM!” feliratú matricának az autó hátsó ablakára történő kiragasztásával — remélhetően — nemcsak a gyermekkel utazó vezető, hanem az autóját követő is óvatosabb lesz. A több százezer példányban készült „ életmentő” matricából minden gyerek, illetve autótulajdonos szülő kaphat, ha bemegy a Hungária Biztosító Rt. valamelyik fiókjába. — Eszerint semmilyen üzleti feltételhez nem kötik az akcióban való részvételt? — kérdeztük Nógrádi Pálnét, a HBRt. propagandaosztályának vezetőjét. — A zsebigazolvány-akciót annak idején teljesen önzetlenül indítottuk el, és nemcsak azok a gyerekek kaphatták meg a kedvelt igazolványt, akiknek családja a Hungáriánál kötött biztosítást. Nem tagadjuk, hogy ezzel az újabb matricás akciónkkal is kapcsolatot kívánunk teremteni a legifjabb generációval, miközben igazi célunk, hogy segítsünk a szülőknek és védjük a kicsiket. Ennek megfelelően ZSEBI most is minden emberpalánta iránti önzetlen gondoskodás jegyében jelenik meg — nem véletlenül éppen az iskolakezdés idején. (X) Mindennapi torna Aki üde, egészséges akar maradni, és ritkán kíván belenézni üres pénztárcájába, már csak mindennapi tornánkban reménykedhet. Áltudományo- san bebizonyították, hogy e gyakorlatok rendszeres végzői addig élnek, míg meg nem halnak. Tehát fogjunk hozzá! Kapcsoljuk be a rádiót és a televíziót, tegyük magunk elé az újságot. Forgassuk körbe a fejünket, és közben próbáljunk meg eligazodni, hogy melyik állami és pártvezető kinek mit mondott. Fejkörzés, egy, kettő... Tegyünk az asztalra egy darab sajtot, majd tegyük csípőre a kezünket. Törzsünket fordítsuk a sajt felé, és mondjuk: ,,eszem", majd ellenkező irányba: ,,nem eszem”. Ezt addig ismételjük, amíg a tegnapi margarinos kenyérre ráfanyalodunk. Tekintsünk a húsárakra! Miután hanyatt estünk, helyezzük magunkat kényelembe és biciklizzünk... be az Európa Házba. Ha valamilyen oknál fogva nem engednének be, biciklizzünk vissza. Ha ismét rátekintünk a húsárakra, a kopaszságunk megszűnik: égnek áll a hajunk. Helyezzünk mindkét tenyerünkre egy-egy liter zacskós tejet, és nyomjuk, emeljük a fejünk fölé. Utána duplázzuk meg a súlyt, és még erőteljesebben nyomjuk a plafon felé. Ha elsőre nem sikerül elérni, ez azt jelenti, hogy a plafonig még maradt néhány forint. Állítsuk tévénket az adóra. (A gyengébbek kedvéért az APEH-adóra). Útmutatásuk alapján számítsuk ki az államnak fizetendő tiszteletdíjat, amit azért adunk teljesen önkéntes alapon, mert hálásak vagyunk neki, hogy ennyire vigyáz az egészségünkre. Ha elsőre nem tudjuk kiszámítani, mennyit adjunk, vessünk két bukfencet, és békaügetésben járjuk körül a szobát. Ha mégis kiszámítottuk, olvassuk el a végeredményt, utána fejreál- lunk. Demokratikus gyakorlat következik. Képzeljük el, hogy X párt vezetője vagyunk. Gáncsoljuk el Y párt vezetőjét hátulról, közben húzzunk be neki elölről övön alul, majd kezdjük el a szabadfogású birkózást, de úgy, hogy előbb mi visszaütünk. Helyben futás következik. Ha közben földmozgást észlelünk, ne ijedjünk meg. Ez annak a jele, hogy földönfutóvá vált — hozzánk hasonlóan — néhány száz üzem, gyár és vállalat. Az egészséges életmód reményében ők is egyhelyben topognak. Akik önkezükkel akarnak véget vetni szegényes vacsorájuknak, azok már abbahagyhatják. Ha ólmot, cinket és daganatot érez a gyomrában, torna után ne fogyasszon vizet, mert ráfizet. Árrendszeri megbetegedés esetén a helyben futás addig ismételendő, míg meg nem érkezik dr. USA Dollár, neves potenciáljavító nagy- vállalkozó. A gyakorlatokat mindennap, rendszeresen kell végezni, különben eredménytelenek maradnak. Kitartó foglalkozás és akaraterő mellett az eredmény sem marad el: addig élünk, míg meg nem halunk... Saiga Attila
