Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-10 / 117. szám
1990. szeptember 10., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 EGY ELMARADT MUNKÁSGYŰLÉS És ki vezeti majd a harcot? Szó mi szó, nem éppen divat manapság a — néhány éve még harsányan zúgó — régi indulókat énekelni. Nekem mégis egy éppen ilyen jutott eszembe a minap. A Vörös Csepel. Miért éppen ez? Bevallom, kissé számomra is bizarr a képzettársítás és tudom, semmiképpen nem helyénvaló az összehasonlítás, de mégis... A Csepel Művek Kaposvári Egyedi Gépgyárának munkástanácsa által meghirdetett munkásgyűlésen végképp bebizonyosodott számomra, hogy mindaz, amit annak idején szóban és dalban tanultam, egy nagy humbug. Hogy éppen a csepeli munkásság vezette volna azt a bizonyos harcot?! Legfeljebb a nevében vezették. Most vezethetné másként, mégsem teszi. A meghívó, amelyet szerkesztőségünk kapott, arról tájékoztatott bennünket, hogy a már fent említett Csepel Míívek kaposvári gyárában nyílt gyűlésre h ívta össze a dolgozókat a gyár munkástanácsa. Az öt pontban vázolt kérdések megfogalmazása azt sugallta, hogy nincs minden rendben a vezetők külföldi útjaival, a prémiumokkal, a gyár vagyonával és tisztázatlan a dolgozók előtt a gyár jövője is. Három kérdést egyenesen az igazgatónak, Akkerman Józsefnek cí meztek, akinek — miután ő is megkapta a szóban forgó megh ivót—volt ipeje felkészülni a válaszokkal. Am rajtunk, újságírókon és két dolgozón kívül mindezekre nem volt más kíváncsi. Hogy nem egészen a forgató- könyv szerint történik minden, arról már korábban értesültem. Megtudtam, hogy a munkástanács elnöke a gyűlés előtti napon már nem is dolgozott a gyárban. (Szerettem volna találkozni vele, de ez többszöri kísérlet után sem sikerült.) Az emberek egy része úgy tudta, hogy lesz, más részük úgy, hogy nem lesz munkásgyűlés. ,,Nem is tudom, kik a tagjai a munkástanácsnak. ” ..Nem volt tömegbázisuk, mert szakszervezeti tagokat nem vettek föl." ,,Elment a vezetőnk, mi pedig nem vállaltuk, mert senki sem vesz komolyan bennünket a gyárban. ” „Az emberek félnek. Ezért akarnak eljönni." Ilyen és ehhez hasonló véleményeket hallottam, még e meglehetősen szokatlan munkásgyűlés előtt. Érdekes, azt senki sem mondta, hogy ne érdekelné az, amiről szó lesz ezen a nyílt tanácskozáson. Pontban két órakor elfoglaltuk a helyünket, megjelent az igazgató, majd a kissé feszélyezett hangulatú bemutatkozást enyhítendő egy dolgozó, aztán nemsokára még egy. A „csapat” összeállt! S mi — öten — választ kaptunk mindazon kérdésekre, amelyekre választ kért a munkástanács. A két dolgozó egyikétől — ő a munkástanács tagja —, megtudtuk, hogy a májusi alakuláson bejegyzett 11 tag közül már négyen nem dolgoznak a gyárban, jelenleg nincs vezetőjük, éppen átrendezik a soraikat. A dolgozókat tán leginkább foglalkoztató kérdésekre — a létszámleépítésre, a bérekre és a munkaellátottságra—vonatkozóan Akkerman József elmondta, hogy 10—20 dolgozóval lesznek kevesebben, két lépcsőben 27 százalékos bérfejlesztés volt ebben az évben és annyi a m unka, hogy csak győzzék erővel. Szóval a dolgok rendben mennek, s hogy ez még inkább így legyen, megkezdődött egy új struktúra kidolgozása, amely szerint kft.-k, vegyes vállalatok alakítása lenne célszerű a jövőben. Mi tehát választ kaptunk , a kérdésekre. Mondom: mi. És nem a dolgozók, akiket pedig bizonyára jobban érdekelt volna mindaz, ami ott elhangzott. Hogy miért nem jöttek el? Csak találgatni tudok. Azt mindenesetre remélem, nem azért maradtak távol, mert hiányzott a tömegeket meglódító pattogós induló! S nem is azért, mert úgy érzik, hogy nincs miért „harcolniuk”. Nem úgy, mint régen, nem azért és nem is olyan módszerekkel, — de azért egy kis „harc” most sem ártana. Van miért. Nagy Zsóka Vállalkozzanak, hogy legyenek! Müszi mondja: Mezőhír Új koncepciók, új tervezetek, új szervezetek, új alapítványok bontogatják szárnyaikat a magyar gazdasági élet agrárágazatában. A megújulási szándék ennyire széles körű kezdeti próbálkozásai arra engednek következtetni, hogy a gazdasági élet ezen szférájában—a pangás jeleinek ellenére a progresz- szív fejlesztés altalános szándéka egy a korábbi időszak negatív folyamatainak következményeit is igyekszik meggátolni. Bazsó Csongor, alias Müszi. A megszokott csettintés és keménykalap elmaradása nem okvetlenül a helyzet komolytalanságát jellemezte, de Nikolits István vállalkozási vezérigazgató-helyettes , társaságában hús-vér Müszi Úr legújabb vállalkozásukról lebbentette fel a fátylat. — A Magyar Távközlési Vállalat Videotex rendszerére alapozva fejlesztettük ki a Mezőhír elnevezésű adatbankot és információs rendszert — mondta a vezérigazató-helyettes. A központi gép egyszerre 80 hívás fogadására alkalmas, igen nagy és gyorsan hozzáférhető adattárolóval rendelkezik. Az előfizetői lehetőségektől függően, de már a kurblis telefonnal rendelkezők is bekapcsolódhatnak. Az oda-vissza történő adatáramoltatással megszüntethető az országos utazgatás, azonnali üzlet- és szerződéskötések létesíthetők. — Amennyiben valaki keres egy bizonyos alkatrészt, megvizsgálhatja egy Agroker vállalat menübe szerkesztett kínálatát. Ha az adott alkatrész itt szerepel, akkor a vállalat rendszerbeli számát (systelno) felhasználva, a saját terminál klaviatúrájáról üzenetet küldhet, megrendelheti az árucikket. Természetesen a rendszer védve van az illetéktelen behatolástól, így az üzeneteket és válaszokat minden esetben csak a címzettek olvashatják és csak a küldőik törölhetik a memóriából. Az eredeti szándék szerint a Mezőhír azt a célt kívánja szolgálni, hogy nemcsak a mező- gazdasági üzemek, de a vállalkozók is gyorsan, pontos naprakész információkhoz juthassanak. Gazdálkodó területük átfogóbb ismerete mindenképp a vállalkozás sikerét eredményezheti. — Mi a Mezőhír alapfilozófiája? — Az alapfilozófiát a gazdasági élet egyes negatív vonásai „szülték”. Ismeretes, hogy a termelői szféra állandó gondja az anyag- és árubeszerzés. Kialakult és megizmosodott egy, a hiánygazdaságra jellemző foglalkozás: az anyagbeszerző. A Müszi Rt. Mezőhír adatbank létrehozásával és működtetésével az anyagbeszerzés és ezáltal a termelés költségei nagymértékben csökkenthetők — mondta Nikolits István. — Vannak-e további szolgáltatási lehetőségei a kialakított rendszernek? — Rendkívüli ajánlatok, börzék, keresőszolgálat, címjegyzék, adásvétel, elfekvő készletek — mind-mind megoldható. Létezik egy nagyobb rendszerünk is a STAGEK IBM központja, de ehhez már minőségi telefonvonal szükséges. Ez a hálózat már nemcsak az országon belül üzemel, segítségével kiléphetnek a partnerek Európába — egészíti ki Bazsó Csongor és a tőle oly jól ismert csettintést is produkálja. Ez már Müszi, akarom mondani döfi! Mindezeken túl eddig hét megyei APEH-igazgató- ságtól kérhetnek adótanácsot a rendszer tagjai, és kapnak is felvilágosítást 48 órán belül. — Ismereteink szerint ez a világon egyedülálló szolgáltatás — mondja búcsúzóul Nikolits István vezérigazgató-helyettes. A felhasználók nevében is: Koszi Müszi! Mészáros Tamás Kevés az MSZMP cselekvési lehetősége Galgóczy Attila: Csak korlátozott számú jelöltet állítunk Az egyszerű emberek képviseletét tűzték ki célul a Magyar Szocialista Munkáspárt somogyi szervezetei az önkormányzati választásokra készülve — mondta Galgóczy Attila, az MSZMP megyei koordinációs bizottságának elnöke. — Milyen programmal áll ki a Munkáspárta választópolgárok elé a megyében? — A megyei, a városi koordinációs bizottság programja, elképzelése, a harmincegy alapszervezet mintegy hatszáz tagjának a tevékenysége a Munkáspárt alapvető céljainak elérését szolgálja. A társadalomban elért szocialista vívmányok megőrzését tartjuk a legfontosabbnak, tehát azokét az eredményekét, amelyeket a negyvenéves szocialista fejlődés során elértünk. Mi, a Munkáspárt tagjai hisszünk a társadalom fejlődésének szocialista útjában, a közösségi tulajdon szükségességében, ennek magántulajdon fölötti felsőbbrendűségében. Ne tegyék tönkre a mezőgazdaságot —A jelenlegi társadalmi helyzetben, amikor a kormánypártok a kapitalizmus restaurációját tűzték ki célul, deklarálva, hogy a társadalmat a magántulajdon alapján állóvá alakítsák át, akkor ilyen helyzetben nyilván kevés a cselekvési lehetőségünk. Azonban még akkor is sokkal jobbnak tartanánk egy államkapitalista rendszert, mint egy olyat, amely tisztán a magántulajdon alapján áll. A Munkáspárt vidéki tagjainak, a falvakban dolgozóknak most az a legfontosabb feladatuk, hogy megakadályozzák a mezőgazdaság kapitalista útra való visz- szaállítását. A magyar nemzet- gazdaság egyetlen sikerágazata a mezőgazdaság, ezt szétbomlasztani és tönkretenni csak azért, mert a kommunisták vitték rá erre a szocialista útra — ez szerintem bűn a társadalom ellen. Nem tudunk elfogadni egy olyan programot, amelyik egy nagygazdaréteget, egy városi földtulajdonosi réteget akar kialakítani. A fiatalok, a nyugdíjasok védelmében — Fontosnak tartjuk az egészségügyi alapellátási és az oktatás ingyenességének fenntartását. Éppen ezért nem támogatnánk semmiféle olyan oktatási rendszert, intézményt — például holmi magánegyetem alapítását —, amely a szülők anyagi helyzetétől teszi függővé a gyerek érdekét szolgáló közintézmények, mint a vasút, a hírközlés, az informatika fenntartása maradjon állami kézben. Azt is lényegesnek tartjuk, hogy az állam ne vonuljon ki a lakásépítésből. A Munkáspárt elképzelhetetlennek tart például olyan bér- és nyugdíjreformot, amelyik ne fedezné a fiatal házasok lakáshoz való jutását, a nyugdíjasok esetében pedig a lakásfenntartás költségeit. — Elképzelhető-e, hogy ez némiképp merev program ro- konszenvet ébreszt az emberekben? — Talán az én megfogalmazásomban így... Ugyanis azt akartam, hogy egyértelmű legyen az álláspont. Ez nem jelenti azt, hogy nem leszünk rugalmasak a megvalósításban. — Van-e valós lehetősége a Munkáspártnak arra, hogy sok helyen állítson jelöltet? Ránk kígyót-békát kiabálnak — Az MSZMP korlátozott számban állít képviselőjelölteket. Igen sok MSZMP-tag és szimpatizáns úgy nem mer kiabálni, hogy ő a Munkáspárt tagja. Van egy bizonyos megfe- lemlítettségi érzés amiatt, hogy manapság a kommunistákra minden bűnt ráfognak, kígyót- békát kiabálnak. —Milyen eredményre számítanak ilyen körülmények között? — A tízezer lakos feletti helységekben föltétlenül listát kívánunk állítani a megfelelő számú egyéni jelölt indításával. A kisebb településeken pedig össze akarunk fogni az ott élő baloldali emberekkel, szervezetekkel, egymást támogatva. Sajnos, mivel kilenc párt és szervezet összefogott az MSZP ellen Kaposváron, megkötve a koalíciót, légyegében mi vagyunk a tizennegyedikek. Mivelünk ugyanis még az MSZP sem nagyon hajlandó koalíciót kötni. Ézt a munkásegység, a dolgozó emberek érdeke elleni cselekvésnek és politikának tekintjük. Ez a merev elzárkózás meg az MSZP választási esélyeire, kilátásaira is hátrányos. — Lesz-e munkáspárti polgármesterjelölt? — Vannak egyeztetett elképzeléseink a tízezer lakosnál kisebb helységekben az együttműködésre, egy-egy baloldali személy közös támogatására. L.G. Reumatológusok Nagyatádon Elmentek a vezetők... Irmapuszta kétségei Tojáspénz a baromfi helyett — Forralt vizet isznak — Kénytelenül vagy igénytelenül (Folytatás az 1. oldalról) Eljöttünk Nagyatádról és itt nagyon sok mindent a gyakorlatban láthattunk. Megnéztük a kórházi osztályt, no meg a gyógyfürdőt is. A kollégáknak alkalmuk van a közvetlen véleménycserére — mondta a professzor. A kétnapos tanácskozáson szót kért Tőkey Miklós, a Magyar H/fe/ban/cfőosztályvezető- je is, aki napjaink pénzügyi helyzetéről beszélt, és arról, hogy milyen befektetési lehetőségeink vannak, mit tehet egy bank az egészségügyi fejlesztéséért. • " N.J. Boglárlellétől csak öt kilométerre van Irmapuszta. Ez a kis település úgynevezett külterületi lakott hely, 80-100 lakója a külvilágtól elzártan él, mintha nem is a Balaton-parton lenne. Itt minden a Balatoni Halgazdaságé. A lakások, melyeket annak idején szolgálati lakásként adtak a dolgozóknak, és az emberek munkája is. Nos, az irmapusztaiak pénteken találkozót szerveztek vezetőikkel hogy végre — hosszú évek óta először — elmondhassák véleményüket egyre feszítőbb gondjaikról. A fórumra meghívták dr. Gaál Antal országgyűlési képviselőt, dr. Lamperth Mónikát, a megyei tanács képviselőjét, Szabó Józsefet, a boglárlellei tanács elnökét, Balia Istvánt, a halgazdaság irma- pusztai kerületériék vezetőjét. Szabó József közölte, hogy a jövő év elejére ígérte a posta a telefonvonalat, s így a település végre megkaphatja az olyany- nyira várt nyilvános fülkét. Bevezetőjéből kiderült, jól ismeri az itteni állapotokat, de nagy részükön a tanács egyedül nem tud segíteni, ehhez a halgazdaság együttműködése szükséges. Annál is inkább, mert mint mondta: „a tanács kezelésében itt egy négyzetcentiméter hely sincsen. ” Melyek hát a legégetőbb gondok? Mindenekelőtt a közlekedés! Ugyanis április óta a gazdaság az eddig többé-kevésbé rendszeres buszjáratait anyagi okokra hivatkozva megszüntette. A tanács annyit tehet, hogy hozzájárul a gazdaság által üzemeltetett járatok költségeihez, mérsékelve a veszteséget. A település ivóvízgondokkal is küszködik. Sokszor nincs víz, s ha van, abban sincs köszönet. Egy vegyész többek közt trágyáiét is talált benne. (Ha nem is volt hitavalos a vizsgálat, látva a koszossárga vizet, nyugodtan hihetünk neki!) Szép kultúrhelyisége van Ir- mapusztának, de a társalgáson kívül másra nem alkalmas, nincs berendezése. Az itteniek nem tarthatnak baromfit a fertőzésveszély miatt, mivel a gazdaság kacsát tenyészt. Ehelyett ún. tojáspénzt kapnak — ezer forintot — ami itt (is) édeskevés. Sokan szoronganak rossz állapotú lakásaikban, ugyanakkor összkomfortos lakások sora áll üresen! (Ez ugyanis a „szakembereké” —akik nem mennek Irma- pusztára...) Panasznak az sem utolsó, hogy most először találtak egyáltalán meghallgatást vezetőiknél. A gazdaság hozzáállása igazán meglepő. Még a legkomolyabb kérdésekben is, mint például az ivóvízé, mereven elzárkóznak a megegyezéstől. —A munkahelyekre telepített szódásszifonokból nyugodtan hordhatnak haza is szódat—ez volt a válasza erre a gondra Bállá Istvánnak. Vajon, ő mikor adna szódát a gyermekének víz helyett? Az ilyen kijelentésekkel persze nem lehetett mit kezdeni, nem csoda, hogy végül semmiben sem született megoldás. Végig az volt az érzésem, hogy a gazdaság nem is akar megegyezésre jutni. Hiába soroltak föl a lakók gondjaikat, ezekre egyszerűen nem kaptak érdemi vafaözt. A fórum után az emberek nagy része ottmaradt, hogy „kitárgyalja” a hallottakat. Dr. Gaál Antal a szeptember 30-i önkormányzati választásokkal vigasztalta őket. Nem sok sikerrel... Az idősebbek elmondták, hogy amikor idekerültek, sokkal jobb volt az ellátás, mint most. Akkor még érdeke volt a gazdaságnak, hogy itt tartsa a dolgozót. Akkor még laktak itt vezetők!— kiabálták közbe többen hozzátéve: — Ők elintézték maguknak, hogy minden legyen. Ma már csak kétféle ember lakik itt: aki kénytelen és aki igénytelen. — Bennünket pedig senki nem akar meghallgatni, és így marad az autóstop, ha be akarunk menni Lellére, s marad a forralt víz, ha inni akarunk. Azért nem mindenkinek kell a stop: a gazdaság képviselőjét különbusz szállította haza. Nagy László
