Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-07 / 115. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. szeptember?., péntek ÜLÉSEZETT A KORMÁNY (Folytatás az 1. oldalról) Módosították a nemzetbiz­tonsági feladatok ellátásáról szóló, februári rendeletet is. Ennek értelmében a BM Határ­őrség Biztonsági Szolgálata a határőrség szervezetétől átke­rül a Nemzetbiztonsági Hivatal­hoz. Az új házszabályok megalko­tása a kormány és a képviselők szerint is igen sürgős feladat. Ezért a kormány támogatja azt az elképzelést, mely szerint a házszabályok kidolgozásával foglalkozó bizottság a törvény­hozási szünetben is folytatja munkáját. A csütörtöki kormányülésen szóba került a Donaukraftwerke kártérítési igénye is. Az ügyben a kormánybiztos külön közle­ményt ad ki. Bush „ fellép ” az iraki tv-ben Katonák milliói Az iraki államfő csütörtökön felkínálta azt a lehetőséget az amerikai elnöknek, hogy televí­ziós beszédet intézzen az iraki néphez. Erre az alkalomra a te­levízió két csatornáját is rendel­kezésére bocsátják, s egy tele­víziós stáb készenlétben áll, hogy az interjú elkészítésére Washingtonba utazzék. Bush elfogadta a lehetőséget. Egy másik bagdadi bejelen­tés szerint az iraki hadvezetés csütörtökön több ezer tartalé­kos mozgósítását rendelte el. A parancs értelmében a tartalé­kos állományú tiszteknek és ka­tonáknak három napon belül be kell vonulniuk kijelölt alakula­tukhoz. Az iraki elnök szóvivője szerdán, az Egyesült Államok elleni „szent háborúra" szóló felhívásában jelentette ki, hogy egymilliónyi sorkatona mellett még ötmillió iraki áll harcra ké­szen. Azoknak pedig, akik Ira- kot akarják megtámadni, leg­alább 12 millió katonára lesz szükségük — mondta. Iraki vegyi támadás esetén Szaúd-Arábia vissza fog vágni ,,a rendelkezésére álló fegyve­rekkel, közöttük Irakot mélysé­gében elérni képes rakétákkal” — jelentette ki csütörtökön a szaúdi védelmi miniszter. Szul­tán bin Abd Del-Azíz herceg egyszersmind reményét fejezte ki, hogy a rakétákat nem. fog kelleni bevetni. Ez volt az Öböl menti válság kitörése óta az első alkalom, hogy szaúdi rész­ről felvetették rakéta bevetésé­nek lehetőségét Irak ellen. Husszein jordániai király szeptember 5-én Ammanból Bagdadba ér­kezett, ahol Szaddam Húszéin iraki elnök fogadta a repülőtéren és megkezdték a tárgyalásaikat az Öböl menti válság békés megoldásá­ról. MTI TELEFOTO Orvoslást, sérelmek nélkül Helsinkibe várják Busht és Gorbacsovot Csúcsmenetrend (Folytatás az 1. oldalról) Az Agrárszövetség Somogy megyei választmánya a követke­ző törvényi alapelvek elfogadását tartja fontosnak. A termőföld tulaj­donjogának rendezése nem sért­heti azokat a személyeket, akik­nek a magántulajdonában jelen­leg termőföld van és azokat a volt szövetkezeti tagokat, akiknek a tulajdonában termőföld van vagy volt, de az utóbb megváltásra ke­rült. A megváltással sérelmet szen­vedettek részére kártérítést kell fizetni úgy, hogy a jelenlegi föld­művelőkkel közvetlen jogvitába ne keveredjenek. A termőföld azok tulajdonába kerüljön, akik abból élnek és akik a termőföldet ellenérték fejében szerezhetnék meg. Ez az ellenér­ték — az állam által befizetett összeg mellett, azzal azonos mértékben — a Nemzeti Földre­habilitációs Alap tőkéje. Nemzeti Földrehabilitációs ala­pot kell létrehozni, s ennek hoza- dékából rendszeres járadék kép­ződne a megváltási árkiegészíté­seképpen. A szövetkezetekben használt földeknek a regabilitáció végre­hajtása után valóságos tulajdono­sai lesznek, s ők szabadon el­dönthetik, hogy továbbra is a szö­vetkezést választják-e vagy föld­jükkel kiválva egyénileg gazdál­kodnak. (Mészáros) A vasárnapi szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó menetrend­jét csütörtökön hozták nyilvá­nosságra. A tervek szerint mind George Bush amerikai, mind Mihail Gorbacsov szovjet elnök szombaton érkezik a finn fővá­rosba, s még aznap külön-külön találkoznak házigazdájukkal, Mauno Koivisto finn köztársa­sági elnökkel. Bush reggeli ér­kezése után együtt ebédel a finn államfővel, Gorbacsov pe­dig, akit csak estére várnak Hel­sinkibe, vacsora keretében ta­lálkozik Koivistóval. Az Öböl-beli válsággal, az európai hagyományos fegyve­res erőkkel és más kérdésekkel foglalkozó egynapos csúcsta­lálkozó, amelynek a helsinki elnöki palota ad otthont, vasár­nap reggel kezdődik. A délelőtti tárgyalások után a két elnök munkaebéden vesz részt, majd délután folytatják a megbeszé­lést. A két külügyminiszter, Eduard Sevardnadze és James Baker szintén szombaton érke­zik Helsinkibe. Kettőjük meg­beszélésére valószínűleg a csúcstalálkozó után, vasárnap este kerül sor. A HÁBORÚ HATÁRÁN? Az örmény parlament állásfog­lalása szerint Örményország es Azerbajdzsán a háború határára sodródott. Ebben a helyzetben Jereván szükségesnek tartja, hogy szovjet belügyi és katonai egységek őrizzék a Karabah Hegyvidéki Autonóm Terület ha­tárait, illetve a környékbeli, örmé­nyek lakta településeket. A szerda este nyilvánosságra hozott deklaráció követeli a Kara­bah hegyvidék korábbi helyható­sági szervei jogkörének helyreál- I ítását, és a karabahi örmény tele­pülések blokádjának feloldását. A dokumentum egyúttal elítéli azt, hogy „az azerbajdzsáni ha­tóságok a szovjet belügyi és kato­nai alakulatok közreműködésé­vel terrorizálják a helyi örménye­ket! RÖVIDEN • Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke tegnap fo­gadta Francisco Fernandez Ördonez spanyol külügyminisz­tert és Stefan Strömquistet, a Svenska Dagbladet nevű svéd lapkiadó vállalat elnökét. • Az örmény parlament állás- foglalása szerint háború fenye­get Örményország és Azer­bajdzsán között. Jereván ezt el­kerülendő most azt szeretné, hogy szovjet belügyi csapatok és katonaság akadályozza meg a vérontást. • Tegnap véget ért a két Ko­rea miniszterelnökeinek első ta­lálkozója. A kormányfők elége­dettek voltak az eredménnyel— sok kérdésben közel állt a két küldöttség véleménye, ám a megoldási módozatokban je­lentősek még az ellentétek. • A Moszkvai Városi Tanács válságstábot hozott létre, amelynek feladatai közé tarto­zik a várható hiánycikkek előre­jelzése is. Jurij Luzskov tanács­elnök egyébként a hetek óta tar­tó kenyérmizéria miatt (is) kény­telen volt vállalni a felelősséget, ám a húshiányt a szállítások ütemtelenségére fogta. • Heves viták robbantak ki a Szolidaritás jövőjéről a szerve­zet nyári szünet utáni első gdanski ülésszakán. A szak- szervezeti szövetségen belült válság mélységét jelzi, hogy megvonták a Szolidaritás-jel­vény használatának jogát a szervezet eddigi hivatalos lap­jától, a Gazeta Wyborczától. • Bulgária lezárta Romániá­val közös határát, az északi szomszédnál, kitört kolerajár­ványra hivatkozva. Minden­esetre elgondolkoztató viszont, hogy a hírt közlő bolgár lap egy második okot is megemlít: az el­harapódzott csempészetet... A helyi hatalom erényei és gyengéi Beszélgetés Schlett István politológussal, az önkormányzati esélyekről — Amint közeledik az önkor­mányzati választások időpont­ja, egyre több szó esik róluk. Furcsamód ezt az ügyet a köz­vélemény számára elsősorban valamiféle vidéki kérdésnek mutatják a tömegkommuniká­ciós eszközök, holott nem erről van szó. Ezért most arról kérde­zem önt, hogy milyen változá­sok következhetnek be ott? Tehát azoknak az embereknek a világában, akik az utóbbi né­hány évtizedben tették a dolgu­kat, élték az életüket, és vi­szonylag keveset politizáltak. Az önkormány­zatfogalma — Kezdjük egy rövid, az utób­bi évtizedeket illető történeti visszapillantással. Az a sziszté­ma, amelyet tanácsrendszer­nek neveztünk, roppant ellent­mondásos jelenség volt. Ré­szint rendkívül sok helyi jog fo­galmazódott meg, úgy, hogyha azokat komolyan lehetett volna venni, akkor a tanácsok való­ban fontos önkormányzati szer­vek lehettek volna. Másrészt viszont annyi állami és egyéb feladatot ruháztak a tanácsok­ra, hogy ezek szükségképpen az állami centralizáció jellegze­tes megtestesítőivé váltak. így azután e szerveknek nem sok közük maradhatott az önkormá­nyzatisághoz, jóllehet bizonyos helyi érdekek képviseletére al­kalmasak voltak. A legfontosabbnak — hogy valamelyest érteni lehessen — az önkormányzat fogalmának körülhatárolását tartom. Igen lényeges, hogy e fogalmat a „hatalommegosztás” szem­pontjából vizsgáljuk. A liberális gondolatkörben az önkormány­zat az állami hatalom, a centrali­záció egyik ellenpontjaként je­lenik meg. Eötvös Józsefnek, a magyar liberalizmus talán legki­válóbb képviselőjének nagy fontosságú munkájából, az Uralkodó eszmékből a második kötet jószerivel arról szól, hogy hogyan lehet az önkormányzat megszervezésével az állam centralizációs törekvéseit meg­fékezni. A hatalommegosztás kérdé­sén túl azonban ott van a „ra­cionalizálás” problémája is. E kérdés megértéséhez azt a közhelyet kell felidéznünk, amely szerint az ügyeket ott lehet leghatékonyabban intéz­ni, ahol azok felbukkannak. Ebből viszont egyértelműen következik: létre kell hoznunk azokat a szerveket, amelyek a legalkalmasabbak a különféle helyi problémák megoldására. Magyarán: bármely faluban, helységben az ott élő emberek a legjobb ismerői saját gond­jaiknak, egyszersmint ők képe­sek a velük kapcsolatos legjobb megoldások kiötlésére. De van itt egy harmadik dolog is; Ez az úgynevezett,,civil tár­sadalom" megszerveződésé- nek kérdése. Itt persze szó le­het kulturális, gazdasági, politi­kai és az isten tudja még hány­fajta szerveződésről. A lényeg az önszerveződés, és nem a felülről irányított szervezkedés. Summa summárum: az önkor­mányzati törekvések igen sok irányból érkező impulzusok ha­tására nagyon sokszínűén ér­vényesülhetnek. — Tudjuk, sokak véleménye szerint Magyarországon nin­csenek igazi hagyományai az önkormányzatnak. Hagyomány és demokrácia — Ez valóban kényes kérdés, amire talán igen is, meg nem is­sei lehetne válaszolni. Hiszen a nemesi vármegye például léte­ző önkormányzati szerv volt, csakhogy mindössze egy bizo­nyos réteg számára, azaz a po­litizáló népesség, a nemesség számára. De hát e probléma bonyolultabb annál, hogysem kijelentsük: a nemességnek voltak jogaik, másoknak nem. Gondoljunk például a mezővá­rosi autonómiára, amely a hata­lommegosztás dimenziójában is jelen volt. Azután említhetők a hegyközségek, a legeltetési és az erdőtársulások, amelyek így vagy úgy valamiféle demokra­tizmust testesítettek meg. Mindehhez azonban rögtön hozzáteszem azt is, hogy ami­kor önkormányzatot mondok, nem értek rajta feltétlenül de­mokráciát. — Ez eléggé különös, mert mai szóhasználatunkban az önkormányzat a demokrácia szinonimájának számít. — Talán abból kellene kiin­dulnunk, hogy egy liberális demokrácia nem képzelhető el hatékony önkormányzat nélkül. Azonban amikor én önkor­mányzatot mondok, egyszer­smind arra is gondolok — s ez óhatatlan —, hogy egy önkor­mányzat esetleg keményebb diktatúrát testesíthet meg, mint a legdurvább központi diktatú­ra. Már csak azért is, mert köz­vetlenebbül képes rátelepedni a helyi közösségre, mint bármi más. Egyszerűen nem lehet elbújni előle, mert ott van az emberek nyakában, és csú­nyán szólva: nincs előle mene­külés. — Már ne is haragudjék, de mindarról, amiről ön beszél, egy kukkot nem lehet hallani, egy szót nem lehet olvasni sehol. Az önkormányzat manapság csak mint természeténél fogva szép és jó, demokratikus dolog jele­nik meg. Ugyanakkor rengeteg szó esik arról, hogy a központi hatalom — egyebek között a főispánság intézményén ke­resztül —' majd szépen likvidál­ni fogja a helyi kezdeménye­zést. A helyi diktatúra esélye — Ne legyünk naivak! Ha egy négy esztendőre megválasztott helyi hatalmi gárda azt tehet, amit akar, akkor mindegy, hogy önkormányzati hatalomról van szó vagy nem, megvan a kor­rupció és a hatalmaskodás le­hetősége. Éppen ezért elen­gedhetetlen, hogy az önkor­mányzatnak is legyen hatalmi ellensúlya. — Mi lenne az? — Hát éppenséggel a köz­ponti hatalom. — Ez az a probléma, ami fel sem bukkan az önkormányzat­tal kapcsolatos vitákban. — Bizony, épp az nem lát napvilágot a vitákban, hogy a központi hatalom szerepe egyebek között épp abban áll, hogy megakadályozza: a helyi hatalom ne lehessen diktatóri­kus. A központi hatalomnak ugyanis épp az a feladata, hogy számos emberi jogot ő biztosít­son az állampolgárok számára a helyi hatalommal szemben. Hogy egy példával éljek: az ál­lampolgárok alapjogának kell lennie, hogy a bírósághoz for­dulhassanak egy önkormány­zati döntés ellenében. Ez a demokráciának sine qua non- ja. Hiszen az egyéni szabadsá­got mindenféle — így a helyi — hatalommal szemben is biztosí­tani kell. Magyarán szólva: mű­ködnie kell annak a logikának, amelynek értelmében hatalmi ágakat állítunk egymással szembe, hogy megakadályoz­hassuk a jogsértést. Vagyis az önkormányzatokkal szemben is szükség van az ggyén számára garanciákra. Éppen ezért figyelem csodálkozással az utóbbi idők vitáit, amelyek oly módon láttatják a helyzetet, mintha ez a probléma nem is létezne. Megint mondom: igen­is korlátok közé kell szorítani a helyi hatalmat, amely mostaná­ban valóságos varázsszóként jelenik meg a nyilvánosságban. Országos politika, helyi adottság — A magyar társadalomban szemmel láthatóan megy vég­be egyfajta polarizációs folya­mat. Sokan szegényednek, ke­vesebben gazdagodnak. Az önkormányzati politika világá­ban is óhatatlanul meglesz en­nek a következménye. Nem lát olyan veszélyt, hogy nem a sze­gények fognak majd pozíció­hoz, befolyáshoz jutni, hanem a módosabbak? — Az ilyen típusú konfliktu­sok rendezésére, kezelésére az önkormányzat nem alkal­mas. Ezek „kihordására” a nagypolitika hivatott, ezek a li­berális demokrácia elvei szerint rendeződnek. Ennek a jegyé­ben alakultak ki a különböző ér­dekcsoportok, érdekképvisele­tek. Magyarországon ezeknek majd ezután kell megszerve­ződniük. És hát ha tetszik, ha nem, tudomásul kell venni, hogy párttípusú szervezetekkel szemben — vagy velük együtt — ott kell lenniük az érdekvé­delmi típusú szervezeteknek, az önsegélyező szervezetek­nek stb. — Milyenek lehetnek a bea­vatkozási lehetőségei az ön- kormányzati szervezetekkel szemben? — Meglehetősen nagyok. Hiszen a pártok a parlamen­ten, a kormányon, a különféle bizottságokon keresztül képe­sek befolyásolni az önkormány­zatokat, az országos érdekvé­delmi szervezetek pedig igen komoly erőt jelenthetnek egy helytelenül működő önkor­mányzattal szemben. Itt említe­nék meg még egy fontos dolgot. Az ország úgy készül az önkor­mányzati választásokra, mintha a helyi és az országos politika azonos típusú lenne. Az orszá­gos politikában valóban nehe­zen képzelhető el más hatékony forma, mint a pártpluralizmus. Helyileg azonban másról van szó. Egy néhány ezer lakosú faluban nem biztos, hogy ugyanazon pártoknak van mon­danivalójuk, amelyeknek orszá­gos szinten. Félő, hogy értel­mezhetetlenné válnak párt­programok, kérdés, hogy egy MDF—SZDSZ-konfliktus értel- mezhető-e bármelyik faluban. És még valamit: lehetséges, hogy sokan tragikusnak tartják, ha esetleg az önkormányzati választásokon alacsony lesz a részvétel. Én ettől óvnék. Ugyanis az utóbbi évtizedekben — a Kádár-korszakban — kiala­kult egy olyan informális társa­dalmi-politikai viselkedési for­ma, amely „nem normális” úton kívánja az ügyeit intézni. Ha tehát valami baja van valakinek a hatóságokkal, az nem a ható­ságokhoz fordul, hanem a bará­taihoz. Ennek a mentalitásnak a megváltoztatására van szük­ség, ha demokráciát, igazi rendszerváltást akarunk. — Mennyi időt tart ön ehhez szükségesnek? — Sokat. — Az én tapasztalatom sze­rint évtizedes léptékben kell számolni. — Én nem vagyok ennyire pesszimista, de azt hiszem, nem megy a dolog az egyik napról a másikra. Hovanyecz László

Next

/
Thumbnails
Contents